Itt is van a következő rész. Ehhez a részhez ezt a dalt találtam. A hangulata tökéletesen illik ide.
Köszönöm a kommentelőknek a hozzászólásokat,véleményeket.Továbbra se hagyjátok abba.
1-2 komment után jön a következő rész.Jó olvasást kívánok!!Köszönet a türelmetekért xoxo
Kendall térdre rogyott a terasz ajtóban. Felhúztam a talpára és kinyitottam a terasz ajtót a szabad kezemmel. Reméltem,hogyha egyedül hagyom pár percre,nem fog lelépni.Kitoltam a teraszra."Levegőzz egy kicsit.Rendet teszek addig bent."-Nyitotta a száját hogy mondjon valamit,de megráztam a fejemet.Mindig is makacs természetű volt,ez az alkalommal sincs másképp.Gyászolnia kéne csakhogy túl nagy az egója ahhoz hogy bevallja sárba döngölte ez a baleset és komoly segítségre van szüksége.Fel kell majd hívnom egy pszhiológust helyette.Ha ő nem képes rá.
Össze ráncolta a szemét és lehuppant fáradtan a kinti kerti székre."Össze tudnám én is takarítani...cseréljünk. Be akarok menni..."-Mondta.Gyorsabb voltam nála,pont sikerült bezárnom a terasz ajtót mielőtt bejutott volna.Ez nehezebb lesz mint gondoltam.Kaptam egy üzenetet pár perccel később.Elővettem a mobilomat és láttam hogyLogan küldte:
Címlapon van a balesetük,rögtön ott leszünk. Tartsd a frontot.- LOGIE
Felnéztem a mobilomból Kendallre,aki hanyatt feküdt immáron a napágyon és az eget nézte. Hihetetlenül rossz volt így látni,hiszen mindig ő tart minket össze. Ő a fő kapocs köztünk."Minden rendben lesz."- Suttogtam magamban.Nem mintha hallana.Lehajoltam össze szedegetni a szét dobált képeket,baba játékokat. A helyükre pakoltam őket.Az üveg szilánkokat pedig kénytelen voltam össze porszívózni mert szanaszét repültek a kis darabok.Miután készen lettem egy fokkal jobban nézett ki a nappali. "Ó ez még itt maradt!"- Észre vettem a sarokban egy közös képet Kendallel és Lisával. A kép egy karneváli napon készült,Lisa még Elivel volt pocakos és valahogy rávettük,hogy felüljön velünk a hullám vasútra.Szigorúan csak olyanra amelyiken nem volt fejjel lefele út.Szép emlék marad örökre.Végig simítottam az ujjammal a képet.Ez a kép boríthatta ki ennyire...
Gondolva egyet,kivettem az összes fotót a képkeretekből amik a tévé melletti polcokon voltak és szétterítettem őket konyha pulton. Az összes képet ráragasztottam a hűtőre.Ismerve Kendallt,a hasát szereti a legjobban a családja után természetesen.Muszáj lesz megőriznie a szép emlékeket,ezek fogják őt átsegíteni a nehezén. Az utolsó fotónál tartottam mikor csengettek.Letéptem a fogammal az utolsó cellux darabot a gurigáról és felragasztottam az utolsó fotót is.Csak ezután siettem kinyitni minél hamarabb az ajtót,nehogy Elit felkeltsük a hangos csengetéssel.
"Nyitom!"- Két szomorú barát állt előttem,mikor kinyitottam az ajtót.Rám borultak és sírtak?!Carlos érzékeny lélek,viszont Logan teljes ellentéte ennek.Nem túlzok ha azt mondom soha nem láttam még sírni!Azonban most mindketten a vállamon zokogtak.Nem csodálom.Én sem vagyok jól.
"NEM KELL rólam beszélni!"-Vágta hozzánk mogorván.Hallani lehetett a fájdalmat a hangjában.A srácok ijedten felém pillantottak.Bólogattam,hogy sajnos ilyen állapotban van.Segítenünk kell neki.
"De kell,nézd mi is ugyan úgy hiányoljuk Lisát mint te. Logan szinte azonnal sírni kezdett amikor meglátta a címlap sztorit.Benne vagytok az újságban és részvétünk a baleset miatt.Lisa nagyszerű csajszi volt."-Kendall ösztönösen Lisa nevének hallatára felpattant és falnak nyomta Carlost a pólója nyakánál fogva.Logannel próbáltuk leszedni róla őt csakhogy szinte lehetetlen volt.Addigra már az arcában lihegett.
"Ne vedd többet a barátnőmnek a nevét a szádra felfogtad??!!Most pedig megyek és össze szedem a környéken az újságokat."-Elengedte Carlost aki sietve mellém állt ijedtében.Tudta,hogy mellettem félne bármit is tenni,Kendall megigazította a kockás ingét amit a pólója fölé vett vett."Majd jövök."- Ezek után nem is láttuk egy jó ideig.
"Te jólvagy?"-Fordultunk mindketten Carloshoz.Aki vadul bólogatott."Én megvagyok viszont vele megfog gyűlni a bajunk."-Mutatott a kertben arra az irányba amerre Kendall elviharzott.Ezt nem kellett mondani,mindannyian jól tudtuk és éreztük.
Kendall szemszöge:
Elegem volt a srácokból és az okoskodásukból.De egy bizonyos név kiakasztott teljesen. Lisa.Az én drágámnak a neve aki már nincs velem.Minden percben egyre jobban hiányzik.Ezt ők sohasem fogják megtudni milyen érzés valójában.Egyedül Carlosnak van jelenleg barátnője.Legalább ő lehetett volna az a személy aki mellém áll.A fenéket,ő is azt hiszi megőrültem....egy bizonyos szinten igen...csakhogy nem teljesen.És nem is kéne nekik engem úgy kezelni. Ahogy végig sétáltam az utcánkban,kinyitottam minden postaládát és kivettem belőle a magazinokat.Eddig is utáltam a paparazzikat és az újságírókat....ez alkalommal túlságosan is messzire mentek a cikkel. Hogy volt képük ilyet megírni??
A környéken mire mindent össze szedtem,a karom tele volt a buta magazinokkal.Haza trappoltam velük és ledobtam a kertbe,majd becsuktam a kaput belülről.A saját érdekükben zártam be a zárat.Tisztában vagyok saját magammal,ha csak egy sajtós is megjelenne most....nem interjút adnék neki hanem egy behúzást a szemük alá.Képesek kihozni mindenkiből az állatot.
"Ó hát itt vagy.Nem hívtunk a mobilodon hogy legyen időd gondolkodni. Most viszont segítened kéne megkeresni az Elinek való fájdalom csillapítót. Eli rosszul van."- Logan megfogta a csuklómat és behúzott a házba."Eli rosszul van?Pontosan mi baja?"-Kérdeztem rá óvatosan.Mivel tudtam,hogy a saját felelősségemre hoztam haza.Különben bent tartották volna még 3 napig.Én viszont nem tudok egyedül lenni a hercegnőm nélkül. Bementünk a nappaliba.Carlos és James a földön játszottak Elivel a játszós takarón hason feküdve.Valami azonban halálra rémisztett.
"Te voltál bent vele a kórházban amikor kivizsgálták. Mit mondtak mégis?"- Ringatta közben pici Elit. Elkezdtem fel-le járkálgatni miközben beletúrtam a hajamba idegességemben."Homályos minden arról az éjszakáról. Bent akarták tartani Elit....a doki beszélt valami agyrázkódástól meg hányásról...de mindenkinek ezt mondják ott bent.Nem gondoltam komolyan.Aláírtam egy papírt és haza engedtek simán."- Bevallottam mi is történt.
"Te bolond vagy...az a beleegyező nyilatkozat volt arról,hogy saját felelősségre haza hozhatod. Ha baja esik téged vesznek elő..."- Rázta meg a fejét Logan rajtam.Köszönöm a támogatást.
"Nem úgy értette Logan...a lényeg hogy bent kellett volna maradnod vele!Kiállok a kocsival.Hozd Elit és a takaróját."-Szaladt ki Logan az udvarra a kocsijához.James a vállamra akasztotta a baba táskát,Carlos pedig a takarót nyomta a kezembe."Köszönöm."-Suttogtam és kiszaladtam a kocsihoz ami indulásra elő állt.
"Anyu meg fog ölni!!Kétszer is,először azért mert miattam halt meg Lisa másrészről pedig Elit is bajba sodortam.Mi van ha valami komoly maradandó sérülést kapott?Nem gondoltam volna soha,hogy ennyire nyomasztó és fárasztó apukának lenni."Sóhajtottam nagyokat. Eli tüsszentett egyet és Logan kuncogni kezdett.
"Látod? Máris kedvelem a kishölgyet,nekem ad igazat."-Kacsintott felém,a szemét az úton tartva.Kizártnak tartottam amit mondott,megráztam nemlegesen a fejemet."Ó csak szeretnéd,de Schmidt vér folyik az ereiben,kizárt hogy a te pártodat fogja majd."-Válaszoltam neki egy önelégült vigyorral.Bármit mondhatott volna,ez a vigyor nem tűnik el egy hamar!
A forgalom az utakon egyszerűen katasztrófa volt.Mindenhol dugóba fordultunk.A végén már hátra dőltem az ülésben és hátra hajtottam a fejemet csukott szemmel.Eli ficánkolni kezdett a karjaimban a takaróba burkolva. Jobbra igazgattam a kicsi fejét és elaludt a mellkasomnak dőlve.Bő 1 és fél óra múlva értünk be a kórház parkolójába. Kiszálltam sietve a kocsiból és beszaladtam Elival a karjaimban."NŐVÉR,VALAKI!! A KISLÁNYOM NEM REAGÁL SEMMIRE SEGITSENEK KÉREM!!"- Egy idősebb nővér szaladt oda hozzánk." Adja nekem, el kell vinnem a sürgősségire."- Nyúlt érte,de magamhoz szorítottam Elit.Kizárt,hogy kiadom a kezeim közül."Az anyukáját 1 napja veszítettem el,nem adom.Mondja merre menjek.Követem magát."- Logan pont beért minket lihegve. A kezembe nyomott egy pelenkát." Ha esetleg kellene. Menj tesó."-A vállamra tette a kezét biztatásként.Hátra fordultam az utolsó szó erejéig."Mindjárt jövünk."-Követve a nővért,eljutottunk egy vizsgáló szobába.
A doktor azonnal elvette tőlem a kisbabámat. Hanyatt fektette a vizsgáló asztalon ami nem tűnt túl kényelmesnek. Eli rá is kezdett a sírásra abban a pillanatban.Oda mentem hozzá megfogta a pici ujjait."Itt van apa,ne sírj kérlek."- Azért se hagyta abba.A doki meghallgatta a tüdejét,megnézte a látását és a mozgását is. Egyre jobban rázta a fejét ahogy haladtunk előre a vizsgálatokkal.. Kezdtem rosszat sejteni. Miután végezett,felöltöztettem Elit a jó meleg rugdalózójába és felhúzott lábakkal kezdett megnyugodni valamelyest.Ennek kifejezetten örültem.
A doki leült a székébe és papírokat írogatott alá."Állva marad vagy leülne inkább Mr.Schmidt."- Kérdezte kedvesen..Aprót bólintottam,"Jobb állva,mondja inkább hogy van Eli.Minden rendben van vele?"- Ringattam volna a karjaimban de nyűgösködni kezdett,ezért csak a popsijánál paskolgattam óvatosan.Mindig lenyugszik tőle.
"Mielőtt bele kezdek,tudnia kell hogy nem vészes a diagnózisa.Fel fog épülni ha elég munkát fektetünk bele...."-Kikerekedtek a szemeim,miről beszél?? "Attól tartok,a kislány sokkot kapott.Túl sok inger érte a szervezetét a becsapódás pillanatában.Ezért bambul egyszerűen maga elé.Ez idővel megfog szűnni.Szerencsés módon ennyivel megúszta. Nagyon nagy szerencse kellett hozzá.Mindenképpen kapni fog oxigén maszkot,és a talpára egy kis oxigén mérő ami megmutatja vesz-e rendesen levegőt..Emellett sokat kell majd vele játszani és énekelgetni hogy feloldjuk a görcsösséget a testében."-Mondta el az utasításokat.Összeráncoltam a homlokomat.Ez rengeted dolog amire oda kell figyelni,kissé lehetetlennek tűnik.
Amíg elbambultam,bejött egy nővér és feltette Eli nagylábujjára a kis piros fényes ragtapaszt amiben egy érzékelő volt."Készen is vagy tündérke. Gyönyörű kislány. A magáé?"- Nézett felém a nővér aki olyan 25 éves lehetett.Feladta a kicsi zoknit Eli mini lábacskáira.Majd becsomagolta a takaróba amiben behoztam és a kezembe nyomta."Hmm?"-Zökkentem vissza a valóságba és éreztem Elit a karjaimban.Letekintettem az álmos fejére.Az orrát ilyenkor egyfolytában fintorgatja.
"Igen a kislányom,Eli.Tudod a barátnőm választotta a nevét azért ilyen különleges."- Mondtam egy fél mosollyal.A hónom alá csaptam a tiszta pelenkát amit Logan még az ajtóban a kezembe nyomott.Kinyitottam az ajtót és előre engedtem a nővért.Meg kell mondjam,eléggé dögös!!
"Abban biztos vagyok.Szép nevet kapott,mond meg a barátnődnek,hogy üdvözlöm.Viszont most mennem kell,hív a kötelesség."-Sietett volna a következő kis beteghez,csakhogy megállítottam.Vissza fordult felém.
"Várj,van nálad esetleg egy toll?"- Vontam fel a szemöldökömet.Bólintott és felmutatta a tollát."Írd fel a számodat a karomra.Vészhelyzet esetére Eli miatt,hogyha segítségre lenne szüksége.Ne gondolj másra."- Nevetéssel oldottam a hangulatot.Eli ismét hapcizott egyett. "Ó egészségedre kismanó."-Kezdett el babázni Elivel.
"KENDALL FRANCIS SCHMIDT! MIT MŰVELTÉL?ÉS KI EZ A LÁNY? MIÉRT FŰZÖD AZ AGYÁT HA MOST HALT MEG LISA??"- Szaladt felém az anyukám mérgesen Logannel a nyomában.Látszott az arcán hogy ő mindent megtett hogy vissza tartsa,de anyum ha valamit a fejébe vesz azt véghez is viszi.A kérdésére bután feleltem." Ez...ez nem az aminek látszik!!"- Mégis kit kellett volna megvédenem.Nem is hívtam randira a csajt,csak azon járt a fejem.A kettő dolog teljesen különbözik egymástól!!Viszont nekem annyi....
