Kendall szemszöge:
Kint ülök a rendőrautó anyósülésén már vagy bő 20 perce. Ugyanis Thomas valószínűleg meghallotta a sok rendőr kocsit behajtani az utcába. Bárcsak ne tette volna. Láttam ahogy elrángatja a lányomat az ablakból erőszakosan. Emiatt ökölbe szorított kezekkel várok feszülten. Fogalmam sincs mi fog történni ezek után. Reménykedem hogy nincs fegyvere. Nem fogok ma hazamenni a kislányom nélkül. A barátnőmet már elvesztettem a saját hibámból fakadóan, a kislányunk életét nem akarom kockáztatni.
Körbe tekintettem a kocsi szélvédőjén keresztül. Tele volt a környék fekete mellényes rendőrökkel. Mindegyik készenlétben várta a parancsot. Arra lettem figyelmes hogy valaki elkiáltja magát majd az ajtó felé kezdtek el mind rohanni. Így egyedül kellett tovább várakoznom, de amint meghallottam egy gyerek sikoltást kiszálltam a kocsiból azon nyomban. Vissza hajolva a kocsiba kerestem valamit ami segítségemre lehetne. Bingó! Itt hagyta az egyik rendőr a fegyverét. Megragadva azt a jobb kezemmel, utat törtem magamnak a bejárati ajtó irányába.
"Engedjenek előre! A kislányomról van szó! " - Kiabáltam hangosan. Hirtelen mindenki megfagyott körülöttem. Magam elé tekintve megláttam miért is. Az a fickó az én pici lányom fejéhez szegezett egy pisztolyt. Esküszöm ki tudnám nyírni amiért bántani akarja. Miért nem a maga korcsoportjából választott embert a kínzásra? Miért kellett az én Elimet elvennie tőlem?
"Engedjenek előre! A kislányomról van szó! " - Kiabáltam hangosan. Hirtelen mindenki megfagyott körülöttem. Magam elé tekintve megláttam miért is. Az a fickó az én pici lányom fejéhez szegezett egy pisztolyt. Esküszöm ki tudnám nyírni amiért bántani akarja. Miért nem a maga korcsoportjából választott embert a kínzásra? Miért kellett az én Elimet elvennie tőlem?
"Ha most azonnal nem tűnnek el, lelövöm a kicsi lányt! KOMOLYAN MONDOM! " - Kiabálta teljesen kikelve magából. Látszott mennyire menekülne a szituációból ami kizárólagosan a saját hibája. Minek rabolt el egy gyereket. Kellett ez neki? De tényleg. Ezért olyat válaszoltam ami még engem is meglepett. " Ha megmered tenni, én lőlek le téged!! - " Mielőtt folytathattam volna a mondani valómat felkapta a lányomat a bal kezével, a jobbikkal pedig a nyakához szorította a fegyvert.
"Adják oda az egyik kocsit! Kérem a kulcsokat!! Nem mondom még egyszer!! " - Ijedten a rendőr főparancsnok felé pillantottam. Tudni akartam a döntését. "Jó! Legyen, oda adjuk magának a kulcsokat de a lányt engedje szabadon. Ez az egy feltétele van az alkunak!" - Határozottan kijelentette. Hátrálni kezdett a többi rendőr, teret adva Thomasnak ezáltal. Egyedül én álltam földbe gyökerezett lábbal a lakás halljában. Előttem azzal az állattal aki fogva tartotta a kislányomat hosszú heteken át. Minden bosszút megérdemelne amiért egy kézzel is hozzá mert érni a lányomhoz.
Felé szegeztem az eddig hátam mögött tartott pisztolyt. Thomasnak azonban a szeme se rebbent. Keményen állta a mérges, dühös tekintetemet. Kell lennie egy kiútnak. Hogy tudnék túljárni egy őrült eszén?
A pillanatnyi csendet Eli törte meg a kis halk hangjával. Hallatszott mennyire nincs jól szegénykém."Apuu bújás..." - Pici mosoly jelent meg a szám sarkában. Hiszen ez annyit jelent hogy szeretne egy nagy maci ölelést tőlem. Mindig ilyet kap alvás előtt. Szerinte ez megvédi őt az ágy alatti gonosz lényektől. Kitudja, lehet van benne valami. Azonban most nincs idő erre. Ki kell szabadítanunk őt minnél hamarabb mielőtt tényleg lelövi.
A pillanatnyi csendet Eli törte meg a kis halk hangjával. Hallatszott mennyire nincs jól szegénykém."Apuu bújás..." - Pici mosoly jelent meg a szám sarkában. Hiszen ez annyit jelent hogy szeretne egy nagy maci ölelést tőlem. Mindig ilyet kap alvás előtt. Szerinte ez megvédi őt az ágy alatti gonosz lényektől. Kitudja, lehet van benne valami. Azonban most nincs idő erre. Ki kell szabadítanunk őt minnél hamarabb mielőtt tényleg lelövi.
"Ne moccanj meg. Apu mindjárt kiszabadít téged." - Mire észbe kaptam szinte egyedül voltam a házban. A rendőri erősítés se volt már mögöttem. Egyedül a bevetést vezérlő parancsnok állt a bejárati ajtóban némán. Mit volt mit tennem, gyorsan kellett döntenem. Remélve hogy úgy sül el minden ahogy szeretném. A hátam mögött a szabad kezemmel Thomas felé mutattam majd rá a hátsó combomra.
"Nem viszed már haza a kicsikét. Elveszem tőled, amiért a kis barátnőd elvette tőlem az öcsémet. Kérem a kocsi kulcsot! Vagy lövök." - Komolyan mondta, mert a következő pillanatban tényleg hallani lehetett egy kis kattanó hangot. Jelezve hogy a fegyver éles és ha elsüti valakinek sebet fog vele okozni. Abban a másodpercben meghúztam a ravaszt és a combjára céloztam. Ezek után minden olyan hirtelen történt. A lövedék szépen belefúródott a combjába. Én pedig félre dobva a fegyvert neki ugrottam, felfogva Eli elől minden lövést amit esetleg leadott volna. Magamhoz szorítottam a lányom gyenge,remegő testét.
"Nem viszed már haza a kicsikét. Elveszem tőled, amiért a kis barátnőd elvette tőlem az öcsémet. Kérem a kocsi kulcsot! Vagy lövök." - Komolyan mondta, mert a következő pillanatban tényleg hallani lehetett egy kis kattanó hangot. Jelezve hogy a fegyver éles és ha elsüti valakinek sebet fog vele okozni. Abban a másodpercben meghúztam a ravaszt és a combjára céloztam. Ezek után minden olyan hirtelen történt. A lövedék szépen belefúródott a combjába. Én pedig félre dobva a fegyvert neki ugrottam, felfogva Eli elől minden lövést amit esetleg leadott volna. Magamhoz szorítottam a lányom gyenge,remegő testét.
"Azt a rohadt...ezt még megkeserülöd!!" - Hanyatt fekve, a kezéből egy lépésnyire elrepült pisztolyáért nyúlt. Csakhogy azt nem érte el. Hiszen rendesen vérzett már a lába a lövéstől. És ha elég mélyre ment a lövedék, annál jobban fájhat neki. Meg is érdemli. A lábfejemmel még arrébb rúgtam a pisztolyt nehogy véletlen megkaparintsa valami csoda folytán. Felülve az ölembe ültettem Elit. Kisöpörtem a kócos haját az arcából. Remegve a pólómba csimpaszkodott. Hihetetlenül jó újra a karjaimban tudni őt.
"Kincsem nézz rám. Mond el hozzád ért a bácsi úgy ahogy apu nem szokott?" - Rá kellett kérdeznem még ha a választ nem is akartam annyira hallani. Megrázta némán a fejét. A lábán levő bibikre mutatott. "Látod? Fájnak. " Megpusziltam a homlokát. Annyira jó hogy most már velem van. "
"Bekötözzük majd őket és megfognak gyógyulni. Most viszont ki kell mennünk. A mentő kint áll. Megfognak gyorsan vizsgálni van-e komolyabb bajod. Itt vagyok veled. Nem engedlek el. Ne félj." - Miután a karomban tartottam, kisétáltam vele a kertben álló mentőkocsihoz. Ami már egy órája készenlétben állt, minden eshetőséggel számolva.
"Bekötözzük majd őket és megfognak gyógyulni. Most viszont ki kell mennünk. A mentő kint áll. Megfognak gyorsan vizsgálni van-e komolyabb bajod. Itt vagyok veled. Nem engedlek el. Ne félj." - Miután a karomban tartottam, kisétáltam vele a kertben álló mentőkocsihoz. Ami már egy órája készenlétben állt, minden eshetőséggel számolva.
Az egyik fiatalabb srác átvette tőlem Elit, ami ellen természetesen küzdött rendesen de miután elmagyaráztam neki hogy ők nem fogják bántani megnyugodott valamelyest. Azért ott ültem mellette egész végig és fogtam a kis kezecskéjét. Hiszen én vagyok az apukája, ki vigyázna rá ha nem én.
"Hercegnőm nincs semmi baj. Megnézik csak a bibijeidet. Utána mehetünk haza." - A fiatal srác kollégája félre hívott egy pillanatra. Nem akartam Elit magára hagyni de fontos dologról akart velem beszélni.
"Uram,nehéz ezt mondani viszont be kell vinnünk a lányát a kórházba kivizsgálásra. Tudja, hogy tisztázzuk történt-e erőszak. Sajnos ilyen esetekben ez gyakran megesik még akkor is ha a legjobbakat feltételezzük." - Szinte meg se akartam ezt az egy mondatot hallani. Sőt Eli is azt mondta Thomas hozzá se ért. Remélem így is van. Akkor nem értem minek kéne kórházi kivizsgálás a kislányomnak. Akit már maga az elrablás is iszonyatosan megviselt. A sok vizsgálat csak még jobban megrémisztené. "Nem elég ha megnézik a kezeit történt-e dulakodás? Hazaszeretném már vinni a kislányomat. Kérem..." - Kezdtem bele a mentős győzködésébe ami szinte esélytelennek tűnt. Tudom jól ez a protokoll. Ők sem tehetnek mást. Mit volt mit tenni, vissza másztam a mentőbe és megfogtam Eli kezecskéjét. Megvártam míg rám figyelt és nem a mesére amit a fiatal mentős kapcsolt be neki a telefonján amíg vért vett tőle. Dicséretet érdemel amiért kibírta sírás nélkül. Ezek után bevittek minket a kórházba. Én pedig nagyon reméltem negatívak lesznek a vizsgálatok eredményei.
"Uram,nehéz ezt mondani viszont be kell vinnünk a lányát a kórházba kivizsgálásra. Tudja, hogy tisztázzuk történt-e erőszak. Sajnos ilyen esetekben ez gyakran megesik még akkor is ha a legjobbakat feltételezzük." - Szinte meg se akartam ezt az egy mondatot hallani. Sőt Eli is azt mondta Thomas hozzá se ért. Remélem így is van. Akkor nem értem minek kéne kórházi kivizsgálás a kislányomnak. Akit már maga az elrablás is iszonyatosan megviselt. A sok vizsgálat csak még jobban megrémisztené. "Nem elég ha megnézik a kezeit történt-e dulakodás? Hazaszeretném már vinni a kislányomat. Kérem..." - Kezdtem bele a mentős győzködésébe ami szinte esélytelennek tűnt. Tudom jól ez a protokoll. Ők sem tehetnek mást. Mit volt mit tenni, vissza másztam a mentőbe és megfogtam Eli kezecskéjét. Megvártam míg rám figyelt és nem a mesére amit a fiatal mentős kapcsolt be neki a telefonján amíg vért vett tőle. Dicséretet érdemel amiért kibírta sírás nélkül. Ezek után bevittek minket a kórházba. Én pedig nagyon reméltem negatívak lesznek a vizsgálatok eredményei.
James szemszöge:
Negyed 9-re összepakoltunk Alexának. Hiszen pár holmit kellett csak eltennünk a táskába amit most behoztunk neki. Majd megvártuk míg átöltözött a kis fürdőszobában. Nemsokkal később az ajtó kinyílt, Alexa pedig az ajtófélfába kapaszkodva nézett fel ránk.
Alexa szemszöge:
"Lehet elkelne egy kis segítség. A hasam még mindig fáj és.-" - Be se tudtam fejezni a mondatomat mivel Carlos és James rögtön a két karom alá nyúlva megtartottak. Míg Logan alám tolta a kerekes széket. "Úgy ni. Mindjárt kényelmesebb. Ugye srácok?" - James okosat akart mondani, de nem igazán sikerült neki. Inkább ráhagytuk. Amint az ölemben volt a táskám, a pulcsim pedig rajtam,kitoltak a folyosóra egészen a kórház bejáratáig. Ahol lassan felsikerült tápászkodnom.
" T-talán most sikerülni fog megállnom egyedül." - Miközben kimondtam azonnal belekapaszkodtam az ajtó kilincsébe. Ennyit a makacsságomról, bármennyire is akarok erősnek látszani be kell ismernem kell a segítségük. Logan gyorsan vissza vitte a recepcióhoz a kerekes széket. Mellém érve egyszerűen rám mosolygott majd megrázta a fejét. "Na jó Kendall kinyírna minket ha tudná hogy szenvedni hagytunk téged. Gyere kapaszkodj a nyakamba. Kiviszlek a kocsiba." - Óvatosan leguggolva a térdem alá nyúlt amíg én átdobtam a karomat a vállán. Szépen komótosan elértünk csakugyan a bejárat előtt álló kocsihoz. Carlos azonnal észbe kapott és nyitotta is az ajtót nekem.
"Hölgyem, tessék az autó előállt." - Bohóckodott velem. Meg kell hagyjam hatott rám, azonnal elvigyorodtam. Míg én hátra ültem, Logan beszállt a vezető ülésbe, Carlos pedig az anyós ülésen kapott helyett. Egyedül James ült hátul velem. Aminek nem sok hasznát vettem mert pár perccel később elaludtam a vállára dőlve. Mikor később kezdtem ébredezni, valami puhát éreztem a kezem alatt. Mit sem törődve vele vissza aludtam inkább még egy kör alvásra. Bármit is kaptam fájdalom csillapítóként, még most is érzem a hatását. Ráadásul hihetetlenül álmos vagyok tőle.
Logan szemszöge:
Miután hazavittük Alexát Carlos szerette volna őt felcipelni az emeleti hálószobába. Úgyhogy James és én szíves örömmel adtuk át neki ezt a dicső feladatot. Leültünk a konyhában reggelizni egy jót kettesben. Tíz perc elteltével azon kaptam magam, hogy megkérdeztem Jamest. "Szerinted Carlos is elaludt Alexával együtt? Meg kéne néznünk." - Fejeztem be az utolsó falatokat közben. James gondolkozó fejet vágva megrázta a vállait." Kitudja, lehet. Ha nagyon akarod nézzük meg." - Válaszolt egyszerűen és eltakarított maga után. Én is így tettem. Majd felmentünk az emeletre csendben.
James nagy vigyorral rám nézett, lenyomva a kilincset. "Na lássuk mit művelnek ezek ketten." - Mondta nevetve. Ahogy az ajtó kinyílt Carlos felriadt az alvásából. Az ágytámlának dőlve aludt. Míg Alexa a mellkasán terült el kényelmesen. "Hé, minek rontottatok be ilyen váratlanul? Aludtam volna még.." - Nézett ránk félig ébren. "Látjuk szó szerint értelmezted az Alexára való vigyázást." - Böktem oldalba Jamest vigyorogva. "Nincs ebben semmi. Most pedig menjetek ki. Ne ébresszétek fel. A nővér is azt mondta egész nap aludnia kell." - Váltott át védelmező módba a mi drágalátos Carlosunk. Végül ráhagytuk és kimentünk a szobából. A délelőttöt egészen délutánig tévézéssel töltöttük el kettesben Jamessel. Kendallről pedig azóta se hallottunk semmit. Kezdek aggódni mi történhetett. Ha Elivel van valami biztos szólt volna. Minden esetre nagyon furcsa ez.
Ahogy kezdett besötétedni, kulcs zörgést hallottunk a zárban. James azonnal kinyomta a tévét és mindketten a bejárati ajtót figyeltük kiváncsian.
"Jólvan hercegnőm, itthon vagyunk. Hé, légyszi kapcsoljátok lejjebb a villanyt. Bántja Eli szemét." - Besétált egy félig alvó Elivel a derekán. James át akarta volna venni egy pillanatra tőle de Kendall szorosan tartotta a lányát. "Hadd tartsam én. Szegénykét nagyon megviselte ez az egész eset." - Jobbra-balra ácsorgott a folyosón ahogy Elit ringatta a karjaiban. "Örülünk hogy Eli előkerült. Lent maradsz vele?" - Kérdeztem rá, átadva nekik a helyemet a kanapén. Az ablakpárkány alatti kis tárólóból pedig elővettem pár takarót közben. Biztos szükség lesz majd rá.
"Szerintem igen. Vigyáztok rá amig elmegyek mosdóba? Ígérem sietni fogok." - Bökte ki gyorsan. El se tudom képzelni mióta várhatott a mosdó szünetre. Jamessel együtt betakargatták Elit szépen. Leültem a karfához közel. "Semmi baja nem fog esni,menj csak el nyugodtan." - Ígértem meg neki.
Kendall szemszöge:
Miután az orvosok mindenféle tesztet csináltak, megkaptuk az eredményeket elég hamar. Hiszen azt akartam hogy minnél hamarabb vége legyen ennek az őrületnek. Elinek sincs szüksége erre. Ezért voltam boldog mikor végre hazahozhattam. Ahol biztonságban van és nem eshet semmi baja. Azonban a mosdót szinte futva értem el. Pont határeset volt. Mikor benyitottam a hálószobánkba, megláttam Alexát az ágyunkon Carlos karjaiban aludni. Bevallom nem esett jól, de tudom hogy csak barátok. Ártatlan dolog az egész. Odaléptem egy apró mosollyal a számon a szerelmemhez. "Itthon vagyok. Remélem minden rendben van veled. Aludj csak." - Kapott egy óvatos homlok puszit nehogy felkeltsem még a végén. Ezek után bementem a fürdőbe és le is tusoltam. Hihetetlenül jól esett ahogy a víz ellazította a fáradt végtagjaimat. Mert akárhogy is nézzük, elég őrült napom volt.
Eli megmentésétől kezdve a kórházi látogatásig.
Alexa szemszöge:
"Lehet elkelne egy kis segítség. A hasam még mindig fáj és.-" - Be se tudtam fejezni a mondatomat mivel Carlos és James rögtön a két karom alá nyúlva megtartottak. Míg Logan alám tolta a kerekes széket. "Úgy ni. Mindjárt kényelmesebb. Ugye srácok?" - James okosat akart mondani, de nem igazán sikerült neki. Inkább ráhagytuk. Amint az ölemben volt a táskám, a pulcsim pedig rajtam,kitoltak a folyosóra egészen a kórház bejáratáig. Ahol lassan felsikerült tápászkodnom.
" T-talán most sikerülni fog megállnom egyedül." - Miközben kimondtam azonnal belekapaszkodtam az ajtó kilincsébe. Ennyit a makacsságomról, bármennyire is akarok erősnek látszani be kell ismernem kell a segítségük. Logan gyorsan vissza vitte a recepcióhoz a kerekes széket. Mellém érve egyszerűen rám mosolygott majd megrázta a fejét. "Na jó Kendall kinyírna minket ha tudná hogy szenvedni hagytunk téged. Gyere kapaszkodj a nyakamba. Kiviszlek a kocsiba." - Óvatosan leguggolva a térdem alá nyúlt amíg én átdobtam a karomat a vállán. Szépen komótosan elértünk csakugyan a bejárat előtt álló kocsihoz. Carlos azonnal észbe kapott és nyitotta is az ajtót nekem.
"Hölgyem, tessék az autó előállt." - Bohóckodott velem. Meg kell hagyjam hatott rám, azonnal elvigyorodtam. Míg én hátra ültem, Logan beszállt a vezető ülésbe, Carlos pedig az anyós ülésen kapott helyett. Egyedül James ült hátul velem. Aminek nem sok hasznát vettem mert pár perccel később elaludtam a vállára dőlve. Mikor később kezdtem ébredezni, valami puhát éreztem a kezem alatt. Mit sem törődve vele vissza aludtam inkább még egy kör alvásra. Bármit is kaptam fájdalom csillapítóként, még most is érzem a hatását. Ráadásul hihetetlenül álmos vagyok tőle.
Logan szemszöge:
Miután hazavittük Alexát Carlos szerette volna őt felcipelni az emeleti hálószobába. Úgyhogy James és én szíves örömmel adtuk át neki ezt a dicső feladatot. Leültünk a konyhában reggelizni egy jót kettesben. Tíz perc elteltével azon kaptam magam, hogy megkérdeztem Jamest. "Szerinted Carlos is elaludt Alexával együtt? Meg kéne néznünk." - Fejeztem be az utolsó falatokat közben. James gondolkozó fejet vágva megrázta a vállait." Kitudja, lehet. Ha nagyon akarod nézzük meg." - Válaszolt egyszerűen és eltakarított maga után. Én is így tettem. Majd felmentünk az emeletre csendben.
James nagy vigyorral rám nézett, lenyomva a kilincset. "Na lássuk mit művelnek ezek ketten." - Mondta nevetve. Ahogy az ajtó kinyílt Carlos felriadt az alvásából. Az ágytámlának dőlve aludt. Míg Alexa a mellkasán terült el kényelmesen. "Hé, minek rontottatok be ilyen váratlanul? Aludtam volna még.." - Nézett ránk félig ébren. "Látjuk szó szerint értelmezted az Alexára való vigyázást." - Böktem oldalba Jamest vigyorogva. "Nincs ebben semmi. Most pedig menjetek ki. Ne ébresszétek fel. A nővér is azt mondta egész nap aludnia kell." - Váltott át védelmező módba a mi drágalátos Carlosunk. Végül ráhagytuk és kimentünk a szobából. A délelőttöt egészen délutánig tévézéssel töltöttük el kettesben Jamessel. Kendallről pedig azóta se hallottunk semmit. Kezdek aggódni mi történhetett. Ha Elivel van valami biztos szólt volna. Minden esetre nagyon furcsa ez.
Ahogy kezdett besötétedni, kulcs zörgést hallottunk a zárban. James azonnal kinyomta a tévét és mindketten a bejárati ajtót figyeltük kiváncsian.
"Jólvan hercegnőm, itthon vagyunk. Hé, légyszi kapcsoljátok lejjebb a villanyt. Bántja Eli szemét." - Besétált egy félig alvó Elivel a derekán. James át akarta volna venni egy pillanatra tőle de Kendall szorosan tartotta a lányát. "Hadd tartsam én. Szegénykét nagyon megviselte ez az egész eset." - Jobbra-balra ácsorgott a folyosón ahogy Elit ringatta a karjaiban. "Örülünk hogy Eli előkerült. Lent maradsz vele?" - Kérdeztem rá, átadva nekik a helyemet a kanapén. Az ablakpárkány alatti kis tárólóból pedig elővettem pár takarót közben. Biztos szükség lesz majd rá.
"Szerintem igen. Vigyáztok rá amig elmegyek mosdóba? Ígérem sietni fogok." - Bökte ki gyorsan. El se tudom képzelni mióta várhatott a mosdó szünetre. Jamessel együtt betakargatták Elit szépen. Leültem a karfához közel. "Semmi baja nem fog esni,menj csak el nyugodtan." - Ígértem meg neki.
Kendall szemszöge:
Miután az orvosok mindenféle tesztet csináltak, megkaptuk az eredményeket elég hamar. Hiszen azt akartam hogy minnél hamarabb vége legyen ennek az őrületnek. Elinek sincs szüksége erre. Ezért voltam boldog mikor végre hazahozhattam. Ahol biztonságban van és nem eshet semmi baja. Azonban a mosdót szinte futva értem el. Pont határeset volt. Mikor benyitottam a hálószobánkba, megláttam Alexát az ágyunkon Carlos karjaiban aludni. Bevallom nem esett jól, de tudom hogy csak barátok. Ártatlan dolog az egész. Odaléptem egy apró mosollyal a számon a szerelmemhez. "Itthon vagyok. Remélem minden rendben van veled. Aludj csak." - Kapott egy óvatos homlok puszit nehogy felkeltsem még a végén. Ezek után bementem a fürdőbe és le is tusoltam. Hihetetlenül jól esett ahogy a víz ellazította a fáradt végtagjaimat. Mert akárhogy is nézzük, elég őrült napom volt.
Eli megmentésétől kezdve a kórházi látogatásig.
