(32.rész) Egy furcsa szülinap

Megcsináltam az érettségit és a nyelvvizsga is meglett. Annyira megkönnyebbültem. Nektek pedig egy extra hosszú részt hoztam amit lehet két részként kellett volna feltennem,de annyira vártátok már hogy nem is húzom tovább az időt,olvassátok nyugodtan,ha tetszett hagyjatok kommentet a bejegyzés alatt. :)

Alexa szemszöge: 

Arra keltem másnap,hogy valakik pakolásznak a szobában.Hasra fordultam,magamra húzva a takarót hátha kitudom zárni a zajokat.Pár percig bírtam türelemmel. Bosszankodva felültem kócos hajjal az ágyban. Időbe telt mire felfogtam mi történik. Kendall le volt hajolva a ruhás kupacom fölé míg James a laptopomat és a könyveimet pakolta fel a polcra."Ti mit műveltek? Olyan korán van még."- Szólaltam meg rekedten.Kendall rám nézett vigyorogva,"Nincs olyan korán,sőt Eli alkotott úgyhogy már át is húztuk az ágyát Jamessel. Lemaradtál róla."- Kezd felelős apukaként viselkedni ami tetszik nekem.Végre nem kell nekem kiosztogatni a feladatokat neki.

"Hát jó. Ez esetben lemegyek reggelizni csendben,egyedül."- Direkt kihangsúlyoztam az utolsó szavakat. Egy fekete rövidnadrágban és topban lementem a lépcsőn. Furcsa látvány fogadott. Az arcomba nyomtak két kamerát azon nyomban. Félre toltam őket a kezeimmel."Ömm maguk mit keresnek itt? Ki engedte be a kamerás fickókat? KENDALL,JAMES!!'- Kiabáltam fel az emeltre. James kijött a folyosóra."A mi ötletünk volt,reality sorozatot forgatnak rólunk. Így meglátják milyen kedves is vagy valójában. Tudjuk mennyire utálod a médiát a rossz hírneved miatt...itt az esély hogy bebizonyítsd milyen cuki vagy valójában." - Adott egy biztató mosolyt.Megráztam a fejemet."Ezt elbuktuk,most kiabáltam az imént a kamerába.Köszi James! "- Felviharzottam a  szobájába ahol még mindig pakolásztak szorgosan. Mi ütött beléjük?

"Menjetek ki kérlek,át kell öltöznöm."- Egyedül Kendall maradt bent és felvett a ruha kupacból egy felsőt,maga elé tartva."Csini darab,ezt veszed ma fel?"- Utálom a bohóckodásaikat néha. Mára annyi mindent terveztem,félek semmire se jutok vele ha így haladunk.

"Nem,ezt pedig kérem szépen. Én sem turkálok a te ruháid között."- Simán félre dobta a felsőt és magához húzva megölelt szorosan." Meg kell nyugodnod. A sebedet pedig ki kell tisztítani utána néztem a interneten míg Eli reggelizett."-Csendben hallgattam amint hozzám beszél.Azt hittem folytatja,de megfogta a kezemet és kimentünk a közös fürdőszobába."Csücsülj le a kád szélére,nyitom a kötszeres dobozt.De szólok előre,hogy csípni fog."- Nem tehettem mást,szót fogadtam neki. Egy ideig a hátát néztem ahogy keresi a gézt.Muszáj volt beleokoskodnom,hiszen a kis kék tasakot sose vette volna észre nélkülem."Kendall,a doboz jobb sarkában van.Ott keresd."-Diadalittasan felemelte a magasba mihelyst megtalálta."Okés,kezdjük. Döntsd előre a fejed én pedig bekenem fertőtlenítővel."- Leguggolt mellém,így teljes rálátást kapott a tarkómra.Összeszorítottam a szemeimet mikor éreztem a csípő fájdalmat.Felszisszentem."Áú..."- El akartam tolni Kendall kezeit,de mintha előre gondolkozott volna,helyet cserélt velem és az ölébe húzott.Lefogva a kezeimet a bal kezével."Shh mindjárt készen vagyunk. Jól bírod."-A semmiből megszólalt egy mély férfi hang."Szép kis anyagok lesznek ezek.Öröm veletek dolgozni. Szerintem egyszerre kaptuk fel a fejünket Kendallel.Egy másik srác kamerázott minket. Az hagyján,de én még felkelés óta nem fésülködtem,másrészt pedig ez a kis jelenet hamis reményekkel kecsegteti majd a rajongókat. Mi már szakítottunk,kár lenne a boldog szerelmes párt eljátszani mindenki miatt.

Szerencsére ez Kendallnek is azonnal leesett és vitatkozni kezdett a kamerás emberrel."Uram ezt nem veheti fel. Mi már tényleg nem járunk Alexával. Nem akarunk hazudni a tévében.Rossz ötlet volt az egész.Menjenek most ki."-Kitolt az öléből.Lábra álltam."Pedig ez vinné az egész showt. Románc nélkül nincs reality show.Játsszátok el a szerelmes párt. Így Alexát is megkedveli mindenki. Csak nyerni tudtok vele."-Ajánlkozott elő az ötletével. A fránya pillangók megjelentek a gyomromban. Úgy tűnik sikerült meggyőzniük őt. Az egészhez mit szóltam én? Csak reméltem,hogy nem lesz ennek rossz vége." És....forog a kamera!! Tegyetek úgy mintha itt se lennénk. Hajrá."- Féltem megjátszani az érzéseimet,nekem ez nem megy. "Gyere vissza babám. Utolsó kenés és készen vagyunk."- Olyan lágyan szólt hozzám,teljesen meglepődtem. Na jó mégsem lesz ez zavaró. Sikerült öt perccel később végeznünk. A kamerát kikapcsolták. Megkönnyebbülve a fésűmért nyúltam.Muszáj volt rendbe hoznom magamat.

A nyugalmat James zavarta meg,"Srácok kész a reggeli! Gyertek le enni."-Döbbenten néztem az ál pasimra aki egyszerűen megrázta a vállát. A vállamra tette a kezét mielőtt kiment a fürdőből,"Nézd a jó oldalát,isteni reggeliket fogunk innentől kezdve enni."- Tette hozzá nevetve és lement a konyhába. Viszont James tényleg pocsék szakács. Nemhiába készítek nekik ennivalót minden napszakban. 

"Remélem ezt estére nem fogom megbánni."- A reggeli furcsa módon egész finomra sikeredett,de persze ezt is filmezték. Kezdett idegesíteni,hogy egy perc nyugtom se volt. Felálltam az asztaltól,"Ez röhejes,hagyjanak békén. Fent leszek a szobában."- Eleget kaptam belőlük. Inkább töltöm Elivel az időt. A reggelimet is hajlandó voltam feláldozni,egy kis nyugalomért.Vele nem kell megjátszani semmit,mindenkit szeret feltétel nélkül.Már fent a lépcsőn tetején járhattam mikor Eli odaszaladt hozzám. Egy szál bugyiban.Igen már tud járni,de néha még elesik. Érdekes mód a haja szépen két copfba  volt fogva.

Lekiabáltam az emeletről,ezt nem hagyhattam ki.Ezt bezzeg nem veszik fel. Elég bénák."Fiúk?? Mennyire volt reggel mikor Eli manó alkotott? Mert egy szál bugyiban hagytátok szegényt!! Bezzeg a haja szépen meglett csinálva."- Valaki gyors lépteit hallottam közeledni. Kendall megállt a szoba ajtajában,kipirosodott fejjel."Sötét volt,most mi van."- A barna fiókos szekrényhez lépve ruhát keresett.Hangosan nevetni kezdtem,"Ugye tudod hogy az a saját alsógatyás fiókod...ott aligha találsz gyerek pólót a kicsi lányodnak."-Tájékoztattam,mire zavarba jött. "Ez nagyon ciki,igaz?"- A nyakát vakarta."Az cikibb hogy elfelejtettétek Eli szülinapját ami mellesleg ma van. Ezek a kamerások viszont le se szállnak rólunk.Hogy menjek el így vásárolni a srácokkal a szülinapi zsúrra?"-Gondolkodtam hangosan,témát váltva. Eközben Kendall végre meglelte Eli kedvenc pólóját meg a kis rózsaszín nadrágját amit ráadott könnyedén."Gyönyörű vagy hercegnőm. "- Egy nagy puszi után a derekára vette a lányát."Figyelj James elviszi Elit a partra és viszi a kamerás embereket is. Úgyhogy lesz pár óránk mindent elintézni.Felhívom a többieket."- Kaptam az arcomra egy puszit. Buta szerep játszás! Legszívesebben megcsókoltam volna. Utálom a tényt,hogy mérgünkben szakítottunk. Nagy hiba volt. Remélem ezt ő is belátja nemsokára.

"Benne vagyok.Máris összekészülök. Ó és mielőtt kimenne a fejemből,ne felejtsd el meghívni a szüleidet!"- Rég a lépcső felénél járhatott mire befejeztem a mondatot. Úgy tűnik a kiabálás a szokásunkká vált.Sajnos nem tudok ellene mit tenni. 

Kendall szemszöge: 

Fél órája döntöttünk úgy,hogy James elugrik Elivel a partra amíg mi elugrunk pár díszítésért meg egyéb kellékekért a közeli plázába. Útközben vesszük fel Carlost és Logant. Most meg Alexára várok aki megígérte sietni fog. Mégis eltelt újabb öt perc mégsem jött ki a házból. Halkra bekapcsoltam a rádiót,legyen mivel elütnöm az időt. Mert szép napos időnk van ma,de utálok várakozni.Nem sokkal később nyílt a jobb oldali kocsi ajtó."Itt is vagyok,ne haragudj de Elinek oda adtam a narancs levét és rám borította az egészet. Mehettem vissza átöltözni."-Lihegett nagyon. Látszott rajta mennyire igyekezett. Nincs szívem haragudni rá. Simán megvontam aranyosan a vállamat.

"Semmi gond. A lényeg hogy most már indulhatunk. Annyi mindent kell vennünk. Kis lufikat,gyertyát meg tortát is! El se hiszem,hogy a pici manónk egy éves lett."- Mondtam boldogan,teljesen elfeledkezve Alexáról. Ugyanis annyira beleéltem magam a pillanatba,hogy azt hittem Lisának mesélek el mindent. "Ó és arra is emlékszem macis tortát szerettél volna az első babánknak a nemétől függetlenül."- A jobbomra pillantva,piros lámpánál várakozva megláttam Alexa arcát. Teljesen le volt sokkolva."Kendall,én Alexa vagyok. Látod? "- Megcsípte a jobb alkaromat.Vissza csöppentem a valós életbe. "Áú! Bocsi,nagyon elragadtattam magamat. Lisa mindig is anyuka szeretett volna lenni,ezért is volt számára fontos a leendő gyerekünk szülinapja. De csak,a tortát beszéltük át. Többre nem jutott időnk soha."-Vallottam be,amit Alexa csendben tűrt.Vajon miért nem szól semmit? Közben zöld lett a lámpa,balra kanyarodva elértünk Loganékhez. Leparkoltam,majd dudáltam egyet."Mindjárt indulunk tovább.Hé...nagyon sajnálom.Jó?"-A combjára tettem a kezemet. Nem éppen baráti gesztus,viszont muszáj volt nyomatékosítani amit mondtam."Hagyj kérlek. Te sosem fogod elfelejteni Lisát igaz? Akkor minek kerestél barátnőt magadnak? És ne kezd kérlek....úgyse járunk már."- Ki akart volna szállni,nyúlt is a kocsi ajtó nyitó fogantyúért csak hogy gyorsabb voltam nála. Beelőztem a gyerek zár lenyomásával.

"Igen lehet nem megy egyik hétről a másikra elfelejteni az életem szerelmét. Egy dolgot viszont annál is jobban tudok,fontos vagy nekem. Kérlek maradj. Ó itt jön Logan,mosolyogj mielőtt kiszedi belőled mi nyomja a lelkedet." - Hatott a módszerem,keresztbe font karral hátra dőlt az anyós ülésen."Jólvan. De ezt még este folytatjuk. "- Duzzogott tovább. "Sziasztok! Kendall tényleg azt hittem elfelejtetted a lányod szülinapját. Örülök,hogy mégsem."- Tette hozzá Logan. Kendall tovább vezetett és Carlost is felvettük útközben. A vásárlás könnyebben ment mint gondoltam. Alexára bíztuk a lányos díszítést,míg mi elmentünk venni tortát,üdítőt meg valamilyen rágcsát is. Két órával később,lassan bepakoltunk mindent a csomagtartóba. Alexa rengeteg mindent vásárolt,azonban éppen tettem volna be az utolsó fehér zacskót a kocsiba,mikor elvette tőlem hirtelen."Ne! Nem láthatod mi van benneg.Titok."- Felvont szemöldökkel néztem rá miután felegyenesedtem. Lecsuktam a kocsi csomagtartóját."Ha ezt akarod,nincs vele bajom. Ülj be és induljunk inkább. Van egy óránk feldíszíteni mindent."- Félek,hogy kikésünk az időből fél ötre készem kell lennünk. Anyumék is átjönnek. Be akarom ma mindenkinek bizonyítani milyen jó apuka vagyok. 

James szemszöge: 

A szülinapi zsúrra mindent elkészítettünk. A kerttől kezdve,a nappalin át a konyháig mindent feldíszítettünk rózsaszín és világoskék lufikkal,girlandokkal,boldog szülinapot felirattal. A fő meglepetést ma este mégis Kendall fogja kapni. Alexa előrukkolt egy fantasztikus ötlettel,aminek a legjobb barátunk biztosan örülni fog. Egy madzagot kifeszítettünk a nappaliban. Alexa a kinyomtatott képeket éppen felcsipeszeli a madzagra amiket mi szedtünk össze neki a telefonjainkról és Kendall laptopjáról. Kis emlék sorozatot gyártva ezzel Kendallnek. Reméljük elérjük vele a célunkat. Mert lehet sikerült Lisa halálát átvészelnie,de Alexa szerint csak mélyen elnyomja magában ami kicsit sem egészséges.

"Készen vagyunk. Mehet az ünneplés. A szülei hamarosan ide érnek,addig felmegyek szólni Kendallnek."- Az egész délutánt nyomon követték a kamerások.Most sincs másképp,egy követ engem is azóta. Az emeletre felmászva,bekopogtattam a hálószobájába."Készen álltok Elivel? Jöhettek."-Mikor kinyitottam az ajtót, Kendall boldogabb volt mindennél. Túl furcsa volt ez nekem. Mit művelt magával megint?

"James! Alig várom Eli szülinapját. Olyan gyorsan felnő. El se hiszem."- Csillogott a szeme az örömtől. Megfogtam a karját. "Lent vár mindenki titeket. Légyszives ne szúrd el az estét." - Mire megrázta a fejét nemlegesen." Ez lesz a kislányom egyik legjobb szülinapja."- Mind a hárman lementünk a többiekhez

Kendall szemszöge: 

Elit letettem a lábára,hadd totyogjon oda a szüleimhez. Alexát kerestem a tömegben,ahogy James kihúzott a kertbe. Tátva maradt a szám,képesek voltak Elinek egy óriási csúszdás ugráló várat rendelni meg kicsi pónit! Nagyon szeretni fogja."James! Ezt megcsináltátok!"- Próbáltam túlordítani a hangulat zenét,Elike még kicsi ezért olyan zenéket válogattunk össze ami neki való."Carlos ötlete volt,mi csak kiviteleztük. De örülök ha tetszik,menjünk oda a szüleidhez."-Átvergődtünk ismét a tömegen,kíváncsi lennék ki hívott meg ennyi embert. Még a kamerás embereket se tudtam felismerni,így azt vesznek fel amit akarnak. Amitől kicsit félek.

"Anyu,apu! Látom a kisasszony megtalált titeket máris. Olyan jó hogy el tudtatok jönni."- Mind a ketten kaptak egy hatalmas ölelést. Anyum teljesen el volt varázsolva Elitől." Figyeljetek én kimegyek vele az ugráló várhoz.Ti beszélgessetek nyugodtan. Hosszú még az este."- Bólintottam,hogy menjen csak mi megleszünk a konyhában. Fél füllel hallgattam apumat,viszont eközben igyekeztem Alexát megtalálni. Hirtelen valaki eltakarta a szemeimet és sötétbe borult a világ."Találd ki kivagyok!"- Gondoltam vesznek a kamerások,így hát ravaszul egy szó nélkül megpördültem megcsókolva Alexát. Igen, éreztem azt a bizonyos mindent felülmúló szikrát. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni hogyan csinálja ezt velem." Héé,ezt nevezed válasznak?" - Kedvesen megölelt,szorosan. Alexa egy fejjel alacsonyabb nálam ezért le kellett rá tekintenem." Vehetjük annak is,amúgy merre hagytad a kamerás embereket? Azt hittem meg kell játszanunk magunkat ismét."- Annyira fájt kimondanom ezt. Rögtön elengedte a kezeit a derekamról,eltolva engem magától. Vett egy pohár gyümölcslevet. Kiviharzott a szép fekete ruhájában. Akkora bolond vagyok!

"Kisfiam ezt rendesen elszúrtad. Pont ma akartam megkérdezni nem-e terveztek esküvőt Alexával,illik hozzád a lány és szeret. Ilyet ritkán talál az ember,ha pedig megtalálja nem szabad elengedni."- Teljesen igaza volt ebben. Hagytam elmenni."Inkább igyunk picit. Ránk fér."- Megtaláltam hamar a felnőtt asztalnál a sörös poharakat. Oda nyújtottam egyet apumnak,meg egyet Logannek aki időközben előkerült. Folyt róla a víz. Lehet ő volt a soros az ugrálóvár felvigyázásban.

"Kérek én is! Bárki is hívta meg az egész szomszédságot az gondolhatott volna arra,hogy béreljünk valakit aki felügyeli őket az ugrálgatások közepette. Tudjátok milyen fárasztó? Fúú."- Fenékkel neki dőlt a konyha pultnak,miközben beleivott a sörébe."Gondolom én is sorra kerülök,köszi hogy előre lelőtted a poént. Így annyira fogom várni."- Böktem oldalba nevetve.Egyszerűen röhögő görcsöt kaptunk.Telt az idő,Logannel elbeszélgettünk az innivaló pedig magát itatta. Kezdtem szédülni. Sajnos gyógyszerre alkoholt inni,igen nagy baklövés volt. Ki tudja mennyi idő telt el,mikor Alexa csendet kért és behozták a kicsi lányomat aki ma lett egy éves. Énekeltünk neki,majd Alexa segítségével elfújták a gyertyát. Őszintén szólva,elérzékenyültem. Lisával kellene ezt átélnem,nem vele....A móka ennyivel nem ért véget. Alexa megfogta a csuklómat gyengéden.

Behúzott a nappaliba,a tömeg félre állt én pedig szinte összeomlottam lelkileg. Rájöttem Lisa emléke igen mély nyomott hagyott bennem. Bármennyire is tettettem,hogy rendben vagyok, meg nem gondolok rá,mégis elég végignéznem a közös életünket képekben és darabokra törik a szívem.Megráztam sírva a fejemet. Félre toltam Jamest az útból,felsietve az emeletre. Kellett egy kis nyugalom a lelkemnek.Szinte feltéptem a szobám ajtaját,úgy siettem ki az erkélyre miután kinyitottam a fenti terasz ajtót. Nagy levegőt véve a korlátnak dőltem."Lisa kérlek gyere vissza. Egyedül nem tudom ezt a kis manót felnevelni. Hiányzol!!"- Lecsúsztam a korlátnak dőlve.Elegem volt mert lent kéne ünnepelnem,erre itt siratom a halott barátnőmet aki már fél éve meghalt. Lehet igaza van Alexának,mi lesz ha sosem fogom tudni elfelejteni őt?

(31.rész) Csiki támadás

Kezdenek alakulni lassan a dolgok,kapcsolatok! Még így is aranyosak Kendallék. Szerintetek? Innentől kezdve lesz majd izgalmas. Ne hagyjátok abba az olvasást. ;) Jó olvasást. 2 komment után hozom csak a következő részt. 

LINKCSERE : https://nlp-feljegyzesek.blogspot.com/ Bátran olvassátok Orsi blogját is! Neki kezdek én is.Ígéretesnek tűnik elsőre beleolvasva. 

Alexa szemszöge:

Mindent átcipeltünk Jamessel az ő szobájába. Egyenlőre a dolgaim a szoba sarkában egy kupacban vannak. Majd reggel elintézzük,most viszont mindjárt elalszok. James pedig elugrott fürdeni. Szépen nyugodtan megágyaztam magamnak az ágy bal oldalán,hiszen ezen az oldalon jobban birok aludni csak Kendall makacs volt és befoglalta a bal oldalt mikor még vele aludtam. Mihelyst betakaróztam elkezdtem a plafont bámulni. A meghitt csendbe James halk éneklése rondított bele. A fürdőszoba ajtó pont az ágy mellett van.Ezt nem hiszem el.Vettem a bátorságot és hangosan rászóltam."James halkabban! Valaki aludni próbálna. Kérlek."- Meglepődtem mikor elzárta vizet és pár perccel később egy laza szürke topban,nadrágban kisétált."Nyugi bogyó. Készen vagyok,alszunk vagy olvasnál inkább? Van néhány izgalmas könyvem ami lehet érdekelne."- Bemászott a saját térfelére az ágytámlának dőlve,hagyva a takarót az ágy végében. Felé fordultam,így a bal oldalamon feküdtem.

"Öm köszi kihagynám ezt a lehetőséget. Te mindig olvasol alvás előtt még ha hajnali fél egy is van?"- Nagyon kiváncsi voltam a válaszára. Lazán megvonta a vállát. "Nem nagy ügy,igen szoktam olvasni alvás előtt. Ma inkább kihagyom,aludnod kell. Jó éjszakát." - Én lepődtem meg a legjobban mikor homlok puszit adott mielőtt korom sötét lett. Hiszen lekapcsolta a kis lámpát a sarokban. Halkan mocorogni kezdtem az ágyban,sehogy se volt kényelmes."James? Te melyik oldalon szoktál feküdni? Ez a fél kényelmetlen...nagyon."-Nem volt merszem ezt elmondani viszont tényleg képtelenség lett volna így elaludni. Tudnia kellett.

 "Ahol te,miért kérdezed? " - Felkapcsolta a lámpát. Hunyorogva néztem rá."Mert ez a hely be van süllyedve...nem is picit.Cserélünk helyet?"-Én lepődtem meg a legjobban,mikor röhögve felkelt az ágyból."Na nyomás a helyemről."- Mondta poénkodva,kacsintás kíséretében. Úgyhogy végül átcuccoltunk és nyugalom volt. Olyan pár órával később valaki kétségbeesetten kopogott az ajtón. James persze aludt mint a bunda. Egyedül én keltem fel a zajra. Lassan az ajtóhoz mentem. Kinyitva egy rémült,izzadt Kendall borult rám."N..nem megy....aludtam de visszajött a balesetes rémálom...a gyógyszertől pedig már nem látom Lisát...elhagyott örökre...." - Sírt a vállamon. Fogalmam se volt mit tegyek. Haragudnom kéne rá amiért szakítottunk. Azonban látszik rajta mennyire maga alatt van. Ilyenkor szüksége van valakire. Nagyot sóhajtva szóltam neki,hogy várjon egy percet leviszem a takarómat magammal.

 "Megvagyok,mehetünk. Tudsz lépcsőzni?" - Kérdeztem halkan.Pici bólintást kaptam válaszul. Amint a nappaliban voltunk,ledőltünk a kanapéra. Betakartam Kendallt."Próbálj meg aludni,itt vagyok." Miért segítesz nekem? Meg sem érdemlem."- A válaszon egy jó ideig gondolkoztam mire tudtam valamit szólni." Figyelj,lehet hogy szakítottunk mérgünkben,de be kell hogy lásd Sofia egyszerűen nem tud törődni veled ha ezek a rohamok rádjönnek. Most is kihez jöttél segítséget kérni? Hozzám,pedig ő ott aludt melletted. Hagyom hadd jusson el az agyadig."- A kanapé belseje felé fordulva igyekeztem elaludni. Másodpercekkel később megölelt valaki."Köszönöm a segítséget.Aludj jól."- A szuszogásból tudtam hogy ő már alszik. Én is hamar elaludtam. 

                                                                        ~~~~~~~~~

Másnap reggel káromkodásra keltem fel. Álmosan felültem a kanapén. A fiúk megint civakodtak valamin."Te vagy a hülye amiért a fülemnél fogva ébresztettél fel!! Nem normális..." - Így hát ez a reggel se volt zökkenő mentes. "Mert egyszerűen túl mélyen aludtál! Mennünk kell próbálni. A többiek már várnak minket." - Okoskodott tovább James. Kicsoszogtam a konyhába félig ébren. A konyha ajtónak dőltem. "Ajj minek csináljátok ezt folyamatosan? Aludtam volna..." - Ekkor pillantottam meg Sofiát a konyha asztalnál. Telefonozott miközben a müzlijét ette.

"És ő még mindig itt van? Kendall..." - Szigorúan néztem rá. "Inkább segíts Elinek megenni a joghurtot,itt a kiskanala meg az előkéje. Sok sikert."- Kezembe nyomta a két említett dolgot. Magamra néztem ahogy pizsamában álltam,mezítláb a konyhakövön majd vissza Kendallre. "Szerencséd,hogy szeretem Eli babát."- Felment az emeletre hogy átöltözzön,minket magunkra hagyva. Senki nem mondta nekem,hogy kedvesnek kell lennem Sofival.

 Eli a nappaliban játszott a játszós szőnyegén. Érte mentem és visszamentünk kettesben a konyhába. Vadul integetni kezdett a kis kezeivel."Ham ham!"- Elmosolyodtam annyira zabálnivaló." Bizony eszünk."-Miután sikerült beemelnem az etetőszékébe,becsatoltam nehogy kiszökjön. A nyaka köré csatoltam az előkét. Eli kíváncsian figyelte minden mozdulatomat. Leültem Sofia mellé. Amikor a joghurt tetejét leszedtem előrenyúlt hirtelena kicsi kezeivel. Látszott mennyire éhes volt. Az egész rám fröccsent. Kendallék pont akkor sétáltak el az előszobában. "Ó-hó! Úgy látszik ezt jól megkaptad Elitől."-Majdnem elesett a röhögéstől,mert megbotlott az útban hagyott cipőmben."Kendall hagyd abba!"- Ledobtam a kanalat az asztalra,elviharozva mellette."A te kislányod,etesd meg te. Én ma elmegyek mozizni a barátnőmmel."- A csuklómnál fogva vissza húzott.

"Az éjjel miért voltál velem kedves ha most mindennél jobban utálsz és ezt ki is fejezed?"- Tudni akarta a választ." Szakítasz velem,ide hozod az exedet mégis mit vársz tőlem? Csókoljalak meg?"-Egy pillanatra mindketten elgondolkoztunk rajta. Ő lépett is,lágyan magához húzva meg akart csókolni de gyorsabb voltam nála. Elforditottam a fejemet,így puszit kaptam az arcomra."Najó ne bohóckodjatok. Haver nekünk indulnunk kell. Döntsd el rábízod-e a lányodat az exedre."-Kikerekedtek a szemeim. Ez még Kendalltől is igen merész húzás lenne!

De megkönnyebbülten hallottam Kendallt mondani. "Dehogy! Mármint Sofit bírom de nem nagyon tud bánni a picikkel. Alexa kérlek hívd át a barátnődet és mozizzatok itt. Okés?"-Boci szemmekkel nézett rám. Jamesre pillantva elröhögtem magamat,olyan unott képet vágott. Jelezve,hogy gyorsan beszéljük meg,mert kinyírja Kendallt.
"Rendben,egy feltétellel. Jössz nekem egy tál sütivel."- Toltam ki őket az ajtón. A kocsiból visszaszólt."Megbeszéltük!" -Becsuktam utánuk a bejárati ajtót.

Miután elmentek,felhívtam a barátnőmet hogy változtak a tervek és itthon mozizunk. Könnyen igent mondott aminek nagyon örültem. Kettő fele átjön,most fél 11 van. Sofia közben kijött a konyhából. "Mit szoktatok általában ilyenkor csinálni? Tévéztek?"- Gondolkodott hangosan. Megráztam a fejemet."Nem igazán,ha jó idő van medencézünk. Adok bikinit ha szeretnéd. Eli imád pancsolni." - Egy kicsit oda adtam neki hadd tartsa."Nyugi csak felugrok a fürdős cuccokért. Öleld magadhoz."- Javasoltam neki. Az emeletre felérve bementem Kendall szobájába Eli játékaiért. Sajnos a cumiját nem sikerült megtalálnom,úgyhogy nehéz délutánunk lesz. Átmentem ezek után James szobájába ahol átvettem a bikinimet majd lementem Sofihoz."Nézd csak itt van kettő fürdőruha. A lenti mosdó a folyosó végén balra van."- Össze szedtem a szőnyegről Eli könyveit amit szétszórt."Rendes tőled,hogy nem bunkóskodsz velem.Ezeket pedig felpróbálom."- Rám mosolygott és eltűnt a folyosón.

"Kettesben maradtunk manóka.Van kedved pancsolni velünk? Jó meleg van kint."- A lábaira állítva,levettem róla a rózsaszín pólóját és a pelusát is. Felhúztam a lábaira az úszós pelust."Készen is vagyunk. Hozunk ki gyümölcslevet neked,mert nagyon szereted. Igazam van?"- Tapsolni kezdett vidáman. Ezt igennek vettem. Pár perce muszáj volt letennem a földre hadd mászkáljon. A csőrös pohara ugyanis a szekrény tetején van amit csak székre állva érek el. A széket oda húzva sikerült levennem. Kendallnek szólni kell legközelebb hogy ne pakoljon mindent olyan magasra.Sofia közben készen lett. Bejött utánam a konyhába."Készen állok. Te viszont mit csinálsz?"- Kérdezte meglepődve. Igen furcsán festhettem így hátulról ahogy nyúlkálni próbálok minél magasabbra. A széken állva,fejemet hátra fordítva mondtam."Eli poharát kellett leszednem. Nem vészes."-Ahogy szorongattam a műanyag poharat,hirtelen megbillent az egyensúlyom és leestem a székről. Persze,hogy bevertem a tarkómat a konyhapultba. Hátra nyúlva a hajamhoz,véres lett a kezem."Szólsz a srácoknak hogy valaki jöjjön haza? Így nem tudok a manóra vigyázni. Te pedig nehézkesen bánsz a gyerkőcökkel mint hallottam."- Sofia segítségével feltápászkodtam a padlóról.Miért forog velem a világ? Belekapaszkodtam a karjába erősen mintha anélkül képtelen lennék megállni a lábamon.

"Nem tetszik ez nekem. Feküdj le az lenne a legjobb most. Utána felhívom a fiúkat.Rendben?"-Aprót bólintottam válaszul. Még szerencse hogy Eli nincs elemében ma. Aztán eszembe jutott,hogy szinte egy szál semmiben vagyok,átöltözni viszont nem fogok. Medencézni szeretnék bármi áron. Kis szédülés nem árthat." Menjünk medencézni előtte."- Makacsul ragaszkodtam hozzá. Sofia vállat vont."Ahogy szeretnéd de hívom Kendallt."-Tegye azt. Úgysem járunk,nincs megszabva semmi a számomra általa. Kimentem a teraszra.Lerúgtam a papucsomat és besétáltam a medence lépcsőn. Sokkal jobban esett így a víz.Sofia kidugta a fejét a tolós terasz ajtón."Kendall frászt kapott,mindjárt itt lesz. A többiek a próbán maradtak."-Mesélte el az információkat. Szóval Kendallt legalább még érdekli hogy vagyok. Ennek örülök. Fél órát ha úszhattam mikor kicsapódott a kinti kertkapu.

 Kendall melegítőben futott felém."Hé,mond hogy jól vagy. Siettem ahogy tudtam."-Lihegett nehezen ahogy próbálta a tüdejét friss oxigénnel megtelíteni.A medence széléhez közel,leguggolt.
"M...mindketten megvagytok?"- Miért dadog? Azt hittem szeret kiabálni meg nyomni a beszédet non stop. Be kell valljam,elgondolkodtató kérdést tett fel. Igen nagyot estem.Mi van ha a baba megsérült.
Fel se fogtam még igazán. Félelem ült ki az arcomra.Hevesen ráztam a fejemet."Most nem fáj a hasam.A baba ezek szerint megvan.Ugye?"-Sikerült pár másodperc alatt elbizonytalanodnom. Szuper.

"Sofia szerint magasról estél le,az a babának egyáltalán nem tesz jót,sőt veszélyben lehet."- Mondta komolyan. Megráztam a fejemet."Biztos minden rendben van vele. Különben véreztem volna."-Sofia természetesen közbe kellett hogy szóljon."Véreztél de a te esetedben a fejeden."-Kendall szemei kikerekedtek. Sofia nem mesélt el mindent neki? Azt hittem pedig."Mutasd meg,hadd lássam."-Háttal fordultam neki,így rálátást nyert az alvadt véres hajamra ami összeragadt emiatt. A semmiből két erős kar átnyúlt a hónaljam alatt és kihúzott a medencéből egy mozdulattal. Hátra lépett egyet a törölközőmért majd könnyed mozdulattal betakart vele. Én a medence peremén maradtam ülve.

"Felviszlek és semmi de. Akkora seb van a tarkódon mint a  tenyerem."- Zavaromban elnevettem magamat. Kendall furcsán tekintett rám.

 "Oké fél tenyérnyi"-Néhány fokkal jobban hangzott ez a verzió."Mit csinálunk vele?"- Miután elgondolkodott a kérdésen,rájött mégsem visz fel. Megyünk inkább az ügyeletre. "Neem nem. Biztos nem megyek oda! Fájni fog ha össze kell varrni!!"- Teljesen megvoltam rémülve. Elég ha kialszom magamat,a seb meg magától beforr."Alexa nyugodj le! Elviszlek és rendbe hoznak. Sofia pedig marad Elivel itthon."- Alig bírtam elhinni amit hallottam. "Na az vicces lesz. Hajrá."- A falnak támaszkodtam."Pár óra alatt nem eshet baja."- A karjaiba emelt és kicipelt a kocsiig."Öveket becsatolni.Elég egy baleset a mai napra. Nincs szükségünk többre."-Ő maga is beszállt mellém. 

A kórházban várakoztunk fél órával később."Kendall kérdezhetek valamit? Ha már este te is kérdeztél tőlem valamit."- Azon agyaltam,hogyan hozhatnám fel a baba témát.Belevágtam a közepébe."Itt vagy velem a kórház várótermében....miért nem akarsz apuka lenni újra?"- Annyira aranyosan figyel rám,mégsem akarja a picit. Fogalmam sincs miért. Inkább mondaná meg mi a helyzet. Előrehajolva, a térdén támaszkodva telefonozott. Felkapta a fejét."Figyelj,ez egyszerű. Az a baba nem a tiéd hanem azé a vadbaromé aki aznap éjjel elszórakozott veled. Sajnálom."-Tovább játszott a mobilján." Lehet igazad van,de ha elvetetem,nem leszek többé anyuka..." Hátra akartam dőlni a falnak,de Kendall a hátamra tette a bal kezét megakadályozva a mozdulatot.

"Ha megteszed,tiszta vér lesz a fal. Nem ajánlom."- Megszeppenve ücsörögtem mellette ettől kezdve. Attól még hogy az ügyeletre hozott be,bő egy órát kellett várnunk mire sorra kerültünk.Persze ő kint maradt mert fél a vértől. Emiatt egyedül mentem be a kezelőbe ahol az ágyra leülve ketten megtartottak,míg az orvos előkészült. Kis kábítás utan neki álltak a seb összevarrásának. A végére alig voltam magamnál.Kikisértek a folyosóra." Ki hozta el magát ide? Egyedül nem mehet haza."-A kék farmerkabátban levő melegítő gatyás szőke srácra mutattam."Talán vele?"-Odavittek hozzá.

"Jónapot,a hölgy állítása szerint maga hozta be. Így történt?"-Kendall rögtön eltette a mobilját a zsebébe és átvett engem a karjaiba."Igen,vigyázok rá. Köszönjük."- A kocsiban csendben ültünk. Egyikünk se szólalt meg úgy igazán. Engem nem is lehet okolni emiatt,hiszen a kábító gyógyszer hatása most is tart.

"Vigyázz az már ott lépcső!"- Figyelmeztetett mikor a kertkaputól a házig sétáltunk nagyon lassan. "Menni fog."-Szóltam vissza. Beérve a házba ledőltem a kanapéra."Mozizunk? Lemaradtam ma róla..."-Szomorú arcot vágtam."Hozok popcornt meg sütit. Addig gondold ki mit nézzünk."-El is tűnt

"Nézzük meg a Fogadom-ot."-Betakartam magamat a takaróval."Ú hoztál sütit is! Pont a kedvencem. Köszönöm."- Kendall hangosan röhögni kezdett."Hihetetlenül aranyos vagy. De a sütiből nekem is jár.Tudod osztozni jó dolog."- Kacsintott ahogy csak ő tud."Jólvan tessék,vehetsz belőle."- Elé tartottam a tálat. Sietve hármat kivett magának."Hé! Így már csak egyetlen egy maradt."- Félre tettem a sütis tányért a kávézó asztalra,hogy legyen két szabad kezem."Ha sikerül elvenned akkor mindkettő a tied."- Játszotta az agyát. Én pedig benne voltam a kihívásban."Oké."- Ahol értem elkezdtem csikizni. Hasra fordult, a sütiket a mellkasához szorítva.Így esélyem se volt elvenni őket tőle."Tudod ez nem fair. Csiki közben nem fordulhatsz hasra szabály ellenes."- Még én is elnevettem magam a saját kijelentésemen. Hogy mondhattam ilyet? Csendben kellett volna maradjak,mert a következő pillanatban felült és rám vetette magát én meg legurultam a kanapéről a szőnyegre.

A csikizése azonban folytatódott. Csikizett a nyakamnál,a hasamnál. Sírva röhögtünk a nevetéstől."Á-állj le. Elég. Nem kellenek a sütik!"- Letörölte az ujjával a könnycseppet az arcomról. Mi teljesen bolondok vagyunk."Én is így gondoltam.Megeszem az összeset. Nincs is jobb ennél."- Visszaült a helyére. A földön feküdve néztem őt és rájöttem,hogy egy kincset hagytam veszni.