(38.rész) Eli eltűnése

Alexa szemszöge:

Miután megérkeztünk Eli nagyon ki akart már szállni a kocsiból,mert látta a sok pici gyereket futkorászni a kocsi ablakból. Ő viszont be volt kötve a gyerekülésbe és ez nem igen tetszett neki. Még mielőtt kiszálltam volna magamra kaptam a kabátomat és megfogtam a táskámat amit letettem a lábaim közé idefele úton. Kendall eközben leállította a motort majd kiszállt,ránk várva hogy bezárhassa az autót. "Nem! Én.."- Mondta kicsit durcásan Eli ahogy James kicsatolta gyorsan az övét neki."Jól van nagylány legközelebb te csinálhatod megígérem. Most viszont menjünk." Nemsokkal később sikerült a bejárat felé elérnünk,ahol a többiekkel találkoztunk. A srácok szinte azonnal letámadták Elit az öleléseikkel. Szegényke alig bírt megmoccanni.De a nevetése mindent elárult,hogy ő ezt bohóckodásnak veszi. Minden rendben van.

Két órája sétálgatunk a farmon,jót beszélgetve közben. Eli ment elől Logannel és Carlossal. Időnként meg kellett állniuk ugyanis Eli minden szó nélkül rámutatott egy-egy pici tökre. Ami annyit jelentett lefordítva, hogy ő azt szeretné beletenni a kis kocsijába amit kapott még a bejáratnál. Viszont a felemelésükhöz még túl kicsi, ezért kellett neki kis segítség. Mi hátul battyogtunk. Leginkább a srácok beszéltek többet én pedig szépen hallgattam őket. Azon a tényen gondolkoztam el hogy Kendallnek hogyan sikerült ilyen gyorsan túllépnie Liza halálán,engem pedig pótanyukának elfogadnia. Szinte az ismeretlenből csöppentem bele az életébe ami éppen romokban volt. Nélkülem lehet nem lenne ilyen jól mint most,viszont Eli nem hiszem hogy teljesen elfogadott. Egyedül az apja jelenlétében kedves velem úgy érzem.

"Apa,apa,szedhetünk anának is?" Fordult hátra izgatottan,Kendall lábához rohanva. "Nyugodtan,Alexa biztosan örülne neki. Nem igaz?" Rám mosolyogva összekulcsolta a kezeinket. Minnél természetesebben kellett viselkednem,hogy ne tűnjön senkinek fel az én bizonytalanságom. Amit majd Kendallel este meg kell beszélnem. Hiszen ő tudja és ismeri a saját kislányát a legjobban.Kedvesen megsimogattam a haját." Örülnék neki Eli. Segítsek?" Erre a reakcióra azonban nem számítottam,hiszen elhúzódott tőlem az égre mutatva."Ő anya,nem te." Megfogta Kendall kezét elhúzva őt a kis kocsi felé.Kendall sietve hátra nézett egy pillanat erejéig sajnálkozó tekintettel. Megráztam a vállam mintha semmiség lett volna,pedig igenis rosszul esett. Csakhogy Eli még olyan kicsi,nem kellene haragudnom rá egyáltalán."Menjetek nyugodtan,én vissza megyek a kocsihoz innivalóért." Loganék is összenéztek,fogalmuk se volt miért húztam ki magamat a szedegetésből. Elkértem a kocsi kulcsot majd elkezdtem vissza sétálni az előre kitaposott föld úton ami kivitt egészeen a parkolásra kijelölt helyre. Gyorsan betettem a zárba a fêm  kulcsot kinyitva ezzel a zárat. Először a hátsó ülésre nyúltam be Eli kulacsáért majd becsaptam az ajtót,kinyitva a csomag tartót ahova induláskor még Kendall bepakolt egy hat darabos ásványvizet. Megfogtam belőle hármat mielőtt lezártam a kocsit vissza indulva hozzájuk. Rezgett fél úton a mobilom egyet. Összeráncolt homlokkal kivettem a farzsebemből. Érkezett egy új üzenetem. 

Amiben ez állt: "Eddig nem nagyon láttatok,de tudom merre vagytok. Én a helyedben vigyáznék a kislányra..." 

Nagyot nyeltem ijedtemben.Ilyen nincs,de tényleg. Most tűnik fel újra mikor már Eli is elfelejtette a pár napja történt incidenst. Mégis mit kéne tegyek? Küldjem haza Eliéket? Azt nem tehetem,hiszen miatta jöttünk el elsősorban. Szüksége van az új emlékekre velünk. Visszatéve a zsebembe a telefont elvittem a srácoknak a vizet,hogy tudjanak inni. Mikor már Carlosék beszédbe elegyedtek félre húztam Kendallt.Muszáj volt váltanom vele pár szót. Miközben kettőt oldalra lépett felém,letekerte az ásványvizes palack kupakját és beleivott a vízbe. Miután lenyelte a vizet,rákérdezett."Mond gyorsan. Elivel mennénk tovább,távolabb cukibbakat találtak Logannel. És te is tudod,amit a hercegnő kitalál annak úgy kell lennie." Tette hozzá egy sunyi mosollyal. Lehajtottam a fejemet,utáltam ha nekem kell elrontani valaki kedvét. "Hazamennék ha lehet,nem érzem jól magam." Megfogtam a hasamat a jobb kezemmel mintha fájna. Azonnal félre dobta az ásványvizes palackot magához húzva egy óvatos ölelésre." Ez esetben elkísérlek,ne vezess ha rosszul vagy. Szólok a srácoknak,adj egy percet." Megráztam hevesen a fejemet."Nem kell! Maradj csak velük itt estig,várjátok meg az esti ünneplést,Elinek tetszene biztos vagyok benne.Én megleszek hazáig." Mondtam őszintén. A szemeimet fürkészte folyamatosan. Tudni akarta amit kimondok,az igaz-e. Halk sóhaj után beadta a derekát. Belement. "Rendben,de amint hazaérsz felhívsz. Ígérd meg nekem."

Rábólintottam."Felfoglak hívni. Most viszont megyek akkor. Elköszönök még Loganéktől gyorsan." Adtam neki egy szájra csókot,majd odamentem Carlosékhoz akik leültek egy padra pihenni Elivel aki nagylányosan lóbálta előre-hátra a lábát."Mikoj folytatjuk?" Kérdezte,láthatóan unatkozott még ha csak pár perce is ültek ott. Egyem meg,nem szeret egy helyben ülni csakúgy mint az apja."Eli mindjárt,látod már Alexa is visszaért. Egyébként köszi a vizet." Küldött felém egy mosolyt. Viszonoztam a mosolyt."Ugyan,semmiség. De sajnos el kell köszönnöm,elindulok haza.Valamitől rosszul vagyok. Kibírhatatlan lenne estig nekem ez a szedegetés." Közöltem velük a tényeket,Elit szinte meg se hatotta,lógatta tovább a lábacskáit. Carlos azonban letámadott az ölelésével."Azért sajnálom,hogy nem maradsz még kicsit. De ha tényleg jobb hogy hazamész akkor rendben van az is." Válaszolta kedvesen,átadva Logannek az esélyt az elköszönésre."Legközelebbi programon ott kell lenned. Okés?" Válaszképp bólintottam neki. "Megpróbálom. Sziasztok." Ezzel megfordulva elsétáltam a kis kocsiig amit Kendall őrzött türelmesen. Felkapta a fejét hirtelen mikor hallotta az ág reccsenését ahogy ráléptem egyre menet közben."Sikerült beszélned velük?" Kérdezte tőlem. "Igen,azt pedig kikötötték mindketten,hogy a következő programon végig ott kell maradjak." Megráztam nevetve a fejemet. Olyan aranyosak de szeretem velük tölteni az időt. "Igazuk van,de addig úgyis kitudod pihenni a rosszul létet. Lassan indulnod kéne ha tényleg menni akarsz." Adott egy búcsú csókot én pedig nehezen bírtam magam elhúzni az ölelésünkből. "Megyek csak kellett még ez az ölelés." Legbelül féltem egyedül maradni mert Jason tesójából kinézek mindent.Lehet pont most teszek rossz lépést azzal,hogy elindulok a kocsival az üres lakásba. De inkább engem bántson mintsem a pici Elit.Nincs igazam? 

Thomas szemszöge: 

Itt ülök kint a parkolóban,arra várva hogy mi lesz Alexa következő lépése. Az smst nemrég elküldtem neki és meg is kapta. Tudja mire vagyok képes,biztos vagyok benne hogy most rendesen fél. Ezért kellett két terv, amiben az az eshetőség is benne van hogy ő lép le,Elit pedig a fiúkkal hagyja. Őszintén szólva nekem az utóbbi sokkal jobban bejönne. Fél órát ültem még az autóban,mikor elhajtott az egyikük kocsijával. Számomra pedig eljött a bosszú pillanata. Kiszálltam sietve,becsapva a kocsi ajtót. A fejemre dobva a fekete kapucnit,elkezdtem befele sétálni a tömegben. A tömegben sikerült elvegyülnöm ahogy közelebb kerültem a kicsi lányhoz. Nagyon figyeltek rá,folyamatosan fogták felváltva a kezét. Esélyem se lett volna elcsalogatni őt a tudtuk nélkül. Így estig kellett várnom az egyetlen esélyemre. A koncert lassan elkezdődött sötétedés után. Kendallék elég távol ültek le a színpadtól. Biztos a kislány miatt,mert jó hangos volt a zene. Csendben melléjük ültem. Teljesen átlagos embernek kiadva magamat. Nem zavartatták magukat,jól elbeszélgettek,Eli pedig kezdett nyűgös lenni és álmos. A koncert felénél az egyikük elment innivalóért a többieknek. Figyelnem kellett minden egyes mozdulatukra. Hiszen bármelyik pillanatban lehet egy óvatlan pillanatuk amikor nem figyelnek annyira rá. Eli tovább ficánkolt az apja ölében. "Apa séta." Mondta fáradtan."Carlos itt hagyom a pénztárcámat,figyelj rá.Elsétálunk Loganhez aztán jövünk vissza." Leemelte az öléből és elindultak a büfés bódék irányába. Ekkor én is felkeltem a padtól,utánuk menve észrevétlenül.

Kendall szemszöge: 

Éreztem,mennyire el fogja a hercegnőt fárasztani a tök szedegetés ezért beszéltük meg előre a srácokkal,hogy legkésőbb 9-kor elindulunk haza. Most fél kilenc van. De a hercegnőm nagyon sétálni szeretett volna ezért muszáj volt Logan után mennünk. Aki éppen vacsit vett nekünk. Mikor meglátott engem nagy mosollyal rám nézett."Milyen eddig az este Elivel és velünk?" Kérdezte amíg elkészítették a kért ételeinket. Eli folyton mocorgott a derekamon ezért letettem a földre hadd ácsorogjon picit. Arra pedig külön figyeltem,hogy biztosan fogja a kezemet. A kerti eset óta mindennél jobban féltem. "Nagyon jól érzi magát a hercegnő is. Nemsokára viszont indulnunk kellene. Még egy picit bírni fogja de utána szenvedés lesz vele hazajutni nyugodtan. Előre szólok." Elvettem az egyik tálcát míg Logan a másikat vette magához és elindultunk az asztalunkhoz. Tíz lépés utána döbbentem rá mit is tettem. Elengedtem Eli kezét. Arra számítva,hogy szépen utánunk jött,megfordultam. De szembesülnöm kellett azzal a ténnyel,hogy sehol se volt. Pár másodperc leforgása alatt eltűnt. Logan abban a pillanatban félre tette a tálcát amit tartott és körbe szaladtunk a környéken,őt szólongatva. Egy idő után teljesen összeroskadtam a padra leülve. Lehet Logan szólt Jamesnek és Carlosnak,mert ők is odajöttek önteni belém a lelket még ha szinte esélyét se látták.

"Fel kell hívnunk a rendőrséget most azonnal. Egyikőnk pedig szépen hazaviszi Kendallt. Mi ketten itt maradunk és elmondunk mindent a rendőröknek." Igyekezett tenni valamit a helyzettel Logan. Megráztam a fejemet hevesen. Komoly arccal őket nézve."El nem moccanok innen ameddig meg nem mondják nekem hol van a kislányom. Ha kell reggelit itt várok." Teljesen komolyan gondoltam minden egyes szavát a mondatomnak. A bulizó tömeg lassan szét széledt,sokan hazamentek. Kiürült a színpad előtti tér. Csak az ott hagyott tálcák,poharak maradtak az asztalok tetején. A padra hajtottam a fejemet fáradtan. Igenis álmos voltam,de a lányomról nem tudok semmit ami belülről marcangol engem."Kérek neked takarót,James kimentek a parkolóba a rendőrök elé? Vigyázok Kendallre." Rábólintottak természetesen. Így magunkra maradtunk.

Logan szemszöge: 

Szerencsére sikerült pár meleg takarót kérnem az egyik büféstől úgyhogy megfagyni nem fogunk már. Mielőtt leültem volna Kendall mellé,kinyitottam a takarót betakarva vele a hátát."Jobb lesz mostmár. Sőt biztos kitudják deríteni merre lehet Eli. Kis ideig bírd még ki." Éreztem ahogy megrázza a fejét nemlegesen. A kezére hajtva a fejét mormogta halkan."Ha elveszítem őt is,nem marad számomra senki. De te ezt úgysem értheted." Hangos lépteket hallottunk közeledni a távolból. 

Kendall azonnal felkapta a fejét. A tekintete azonban hamar elárult mindent,csalódott volt. Megsimogattam a hátát támogatásképp.

"Jó estét,önök hívtak ki minket?" Kérdezte az idősebbik rendőr. Furcsálltam viszont a nőt aki velük jött. Vajon miért van itt? A gondolataimat félbe szakította Kendall."Igen mi hívtuk ki önöket. Eltűnt a kislányom,kérem keressék meg. Még olyan pici..." Hallatszott a hangján a sírás. "Uram mindent megteszünk,hogy megtaláljuk őt. A fiatal hölgy a segítségünkre lesz. Kisgyermek eltűnése esetén mindig szükség van egy harmadik félre is aki kutat a nyomok után. Eltudja mondani mi történt pontosan? Minden egyes apró mozdulat,információ előre viheti a nyomozást." Mondta el a hivatalos szöveget. Látszott rajta,hogy nem ma mondja ezt el először. "Természetesen elmondok mindent. De kérem találják meg...egyedül ő maradt nekem." Váratlanul a hölgy elmondta mennyire sajnálja a történteket és együtt érez velünk. Végül megölelte Kendallt akinek ez az ölelés minden szónál többet számított. Ha a szavaknak nem is hitt,az ölelésből érezte számíthat a rendőrségre és a hatóságokra. "Nagyon köszönöm." Sose láttam még ennyire megtörtnek a barátomat,Liza halála óta. Olyan mintha duplán sújtaná az élet ilyen helyzetekkel.

Miután Kendall tanú vallomást tett és engem is kikérdeztek,körbe néztek mindent. Az egyikük odanyújtott Kendallnek egy pici plüss állatot. "Ez az ön kislányáé?" Ő erre csak némán bólintott. Jobbnak láttam beszélni helyette."Igen az Elié volt. Mielőtt eltűnt,azt szorongatta a kezében. Ezek szerint tényleg elrabolhatták?" Féltem ezt kijelenteni mert Kendallnek már ez is súrolta a nyugodtság határát. "Figyeljen,eddig minden jel arra utal. Ha a kislány elszaladt volna a plüss állatott nem hagyta volna itt. De ezt be kell vinnünk az őrsre,ujjlenyomat vétel céljából." Betették a szemünk láttára az annyira szeretett kis macit egy átlátszó műanyag zacskóba. Kendall keze ökölbe szorult."Megbirnám ölni azt aki ilyet mert tenni egy pici lánnyal." Nem tudta magában tartani a haragját és a dühét. Jobbnak láttam hazavinni ténylegesen. A rendőrség úgyis helyszínelni fog reggelig,mi nem kellünk ide. "Köszönjük,hogy ilyen hamar kijöttek. Mi most megyünk,a megadott telefonszámokon eltudnak minket érni.Viszont látásra!" Felkaroltam Kendallt és kisétáltunk a fekete kocsimig. Szó nélkül az ajtónak dőlt amig én előhalásztam a zsebemből a kulcsot."Jólvan nyitva van,beszállhatsz,de csakis előlre mellém. Nem lehetsz most egyedül." Jelentettem ki rögtön,mielőtt mást találna ki."Felőlem..." Vonta meg a vállát érzelem mentesen. Beszálltunk mindketten a kocsiba és hazavittem. Remélve,hogy reggel több információt tudunk majd Eli eltűnéséről.