(44.rész) Better with you

Jó hosszú rész lett,de mivel ez az egész történet befejező része úgy gondoltam olvasnátok egy picit többet még ;)!!! Köszönöm hogy olvastátok a blogot és hogy részesei voltatok ennek a történetnek. Szép napot és kommentben írd meg mi volt a kedvenc pillanatod a történetből. Kíváncsi vagyok kinek mi volt a kedvenc része :) (BÁRMILYEN ELÍRÁSÉRT,HELYESÍRÁSI HIBÁÉRT ELŐRE IS BOCSI!)

Alexa szemszöge:

Fogalmam sincs mikor keltem fel, de Carlos még mellettem aludt az ágyban. Kissé kómásan felültem, kisöpörve a szemembe lógó tincseimet. Gondoltam lemegyek reggelizni szépen lassan. A lépcsőn lejutva valaki rekedt hangon hozzám szólt. Mivel a függöny be volt húzva így hang alapján kellett rájönnöm ki is az. Utána jöttem rá ez csakis Kendall lehet. "Jó reggelt babám, hogy aludtál?" - Felült a kanapén kissé álmosan engem figyelve. Felkapcsolta a kis lámpát a kanapé mellett. Ekkor láttam meg Elit mellette aludni. Odasétáltam Kendallhez, leülve az ölébe.

Kényelmesen hátradőltem ahogy átkarolta az erős karjaival a derekamat. Lehunytam a szemeimet. Hiszen mindig biztonságban érzem magamat ha a karjaiban vagyok. Bárcsak örökké tartanának ezek a pillanatok!

"Egészen jól aludtam. Látom Elit sikerült megmenteni. Majd el kell mesélned mi történt." - Ásítottam egyet az ébredezésem közepette. Halk nevetést hallottam erre. Ezért a jobb kezemmel megpróbáltam hátra nyúlni a hasához. Félig meddig végül sikerült is ez a mozzanat. Győzelem! Hason akartam csapni kicsit, de valahogy Eli pont akkor nyitotta ki a kis szemecskéit.

 Először megszeppenve figyelt minket, majd szorosan hozzám bújt. Ezt látva szerintem mindketten rendesen meglepődtünk. Eli mindig Kendallhez bújik oda. Hozzám egyedül akkor jön mikor ő nincs a közelben és egy kis szeretgetésre vágyik. Kendall büszkén elmosolyodott. "Látod én megmondtam. Idő kellett csak neki mire megszokott téged." - Magához húzott minket. Két percnyi ölelés után Eli megszólalt ismét, nagyon bátortalanul. "Anya..pancsi?" -  A nyakamba kapaszkodva nézett engem a fürkésző tekintetével. 

Kendall is kíváncsian várta a válaszomat. Itt volt a nagy alkalom. Hezitálás nélkül válaszoltam a kérdésére. "Igen elmegyünk pancsizni. Gyere Pindurka." - Kendall is igenlően bólintott mikor rápillantottam. Nem is olyan nehéz pótanyukának lenni. Egy dolog azonban biztos, időbe fog telni mire megszokom az új szerepemet.

"Menjetek csak el pancsolni. Addig én csinálok reggelit." - Amíg ő a konyha felé vette az irányt, mi felmentünk Elivel az emeletre. Fürdetés előtt még kerestem neki egy aranyos pólót meg egy kis hozzáillő nadrágot a szekrényében. Eli mindvégig a karomban volt. Nem akart elereszteni így nem tehettem mást mint végig fogni őt. "Elmegyünk pancsolni szépen. Mindjárt tiszta leszel." - A fürdőszobába érve lepakoltam a jobb kezemben levő gyerek ruhákat a mosdópultra. Elit pedig muszáj volt letennem a földre hogy megálljon magától mert be kellett állítanom a vizet.

"Apát akajom." - Kezdett el sírni hirtelen mikor hátat fordítottam neki a kád fölé hajoláskor hogy megnézzem milyen hőmérsékletű a víz. Azonnal hátra néztem a fejemmel. Szegénykém ott ücsörgött a kilépőn könnyes arccal. Innen tudtam ez így nem fog menni. 

"Kell ehhez apa is, igaz tündérke?" - Az egész haja belelógott az arcába szegénykének. Kihajolva a folyosóra felhívtam Kendallt segíteni. Addig levettem róla a koszos ruhát és betakartam egy tiszta törölközővel. Nehogy fázzon. A szennyest pedig betettem a szennyes tartóba gyorsan. 

Tíz perccel később Kendall fel is jött. Addigra több mindennel próbálkoztam Eli vigasztalására. Egyiksem vált be. Azonnal leguggolt hozzá. "Hé hercegnőm muszáj lefürödni, gyere becsücsülsz ügyesen a jó meleg vizecskébe." - Szépen óvatosan beemelte a kádba. Szerencsénkre nem nagyon ellenkezett. Különben rendesen megszenvedtünk volna vele.

Öt perccel később ott ültünk egymás mellett a padlón Kendallel. Eli kicsit elbambult ismét. Kendall megfogta a vízben úszó kis mosdókendőt majd nekem nyújtotta. "Any.." - Rám pillantva kereste a szavakat. Látszott rajta nehezen megy neki. Próbáltam bólogatni," Mond csak ki, megszokta most már ha így hívsz engem előtte." - Bátorítottam egy mosollyal az arcomon csakúgy mint ő engem az imént. Ezek után sikerült kiböknie csakugyan.

"Anya lemossa a bibijeidet. Vigyázni fog rájuk hogy ne nagyon fájjanak. Rendben? " - Megfogtam Eli kezét és azt mostam meg elsőnek. Ezután következett a háta. Tátva maradt a szám mikor megláttam a karcolásokat amik nyomott hagytak a bőrén. "Igen ezt művelte vele, de ne nagyon nézd mert elfogsz tőle borzadni. " - Mondta rögtön érzelem mentes arccal. Látni lehetett mennyire nem akarja ő se ezt elfogadni. A tényt hogy így bírt valaki bánni a kislányával. Nem is csodálom. Amit tettek Elivel azt még egy felnőtt se nagyon tudná feldolgozni. El telik egy időbe mire minden vissza csöppen a rendes kerékvágásba.

Kendall szemszöge: 

Miután sikerült végezünk a fürdéssel, Alexa a kezembe nyomta a hercegnőt aki szorosan a nyakamhoz bújt. Az arcát a mellkasomba fúrta. Úgy kapaszkodott belém mintha bármelyik pillanatban elvehetnék tőlem. Pedig itthon teljes biztonságban van velünk. Időbe fog telni neki mire megszokja ezt újra. Amit teljesen megértek. Még nekem is elég nagy trauma lett volna egy emberrablás. Eli pedig olyan ártatlan még. Fel se tudta igazán fogni az egészet. Egyedül azt tudta hogy nincs biztonságban és bántották. Annyira szörnyű ebbe belegondolni. Egyben legalább biztosak vagyunk. Thomas kapni fog jó pár évet ezért a húzásáért. Meg is érdemli.

" Kérsz ennit?" - Kérdeztem tőle miközben kiléptem a fürdőszobából, lekapcsolva a szabad kezemmel a villanyt. Alexa már a hálószobában van és megágyaz Elinek. Óvatosan bólintást éreztem a mellkasomon. Ezt igennek vettem.

"Jólvan. Most picit oda adlak anyának. Hozok fel ennit nekünk." - Amint beléptem a hálószobába, Eli még jobban a pólómba csimpaszkodott a kis kezeivel. Megráztam aranyosan a fejemet. Alexa felfigyelt ránk. Odajött hozzánk.

"Gyere kincsem megfoglak. Nézd csak bekapcsoltam neked a kedvenc mesédet. Apu mindjárt visszajön." - Hatalmas megkönnyebbülés volt látni hogy a szerelmem mekkora törődéssel foglalkozik a kislányommal. Mikor Lisa meghalt legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna hogy egy nap újra szeretni fogok annyira egy lányt mint ahogy őt tettem.

Azonban ezt Alexa hamar megcáfolta mert rabul ejtett a maga természetességével, mosolyával és imádnivaló személyiségével. És az a helyzet teljesen bele szerettem. Tagadni se tudnám. Szükségem van rá. Nélküle minden olyan szürke és unalmas lenne. A pillanatnyi elmélkedésemet Alexa félbe szakította. Ugyanis Elire mutatott. Összeráncoltam a homlokomat mert nem értettem mit akar. 

"Butuska, elbambultál. Eli pedig értem nyújtózkodott. Egyébként min agyaltál ennyire?" - Kérdezte, elvéve tőlem Elit. Miért van az arcán ekkora mosoly? Látszik rajta mennyire szereti húzni az agyamat amit még rendesen élvez is. Ó az én kis bohóckám még vissza fogja ezt kapni.

"Semmiség, hozok magunknak reggelit. Máris jövök." - Ezzel el is tűntem a szobából le a konyhába. Ahol a haverjaim egész békésen reggeliztek. "Jó étvágyat nektek." - Némán bólintottak válaszul. Egyedül Carlos bökte oda nekem. "Köszi, ti is esztek azért?" - Evett egy kanálnyit a müzlijéből. 

"Igen, fent eszünk majd Alexával ha Eli elalszik. Remélem a hercegnőm is fog tudni enni valamennyit. Szegényke rendesen lefogyott." - Meséltem el nekik egy nagy sóhajjal. A szekrényhez lépve elővettem egy világoskék tálcát amire rápakoltam mindenfélét amit a srácokkal csináltunk reggelire. "Amennyire jó étvágya van hamar vissza fognak rá jönni a kilók. Ne aggódj." - Nyugtatgatott James evés közben.

"Nagyon remélem. Én akkor megyek is fel." -  Logan felém nézve olyat kérdezett amin teljesen ledöbbentem. Hiszen váratlanul ért a téma. Szerintem mindannyiunkat. Még akkor is ha már párszor átbeszéltük ezt a dolgot.

"Mikor kéred meg végre a kezét? Már vagy két hete nálad van az a gyűrű amit átgravíroztattál." - Mind a hárman engem néztek kíváncsian. Ezt nem hiszem el. Én csak a megfelelő alkalmat keresem a nagy kérdés feltételére. Az viszont sose akart eddig összejönni. Miért pont a mai reggeli lenne a legjobb pillanat rá? Azt akarom hogy szép emlékként maradjon meg neki az a nap mikor megkérem a kezét. Valahogy ma eddig nem állunk túl jól. Hiszen igenis Elit sikerült kimenekíteni,viszont a következményeit  még helyre kell hoznunk.

Nagyot sóhajtottam és visszatoltam Logannek a pici gyűrűs dobozkát az étkező asztalon. "Tedd még el. Majd este elviszem egy étterembe és felteszem neki a nagy kérdést. Addig bírjátok ki ti is hogy nem szóljátok el magatokat. Légyszi." - Mondtam teljesen komolyan hiszen ismerem a haverjaimat. Mindig a legfrappánsabb dolgokat képesek kimondani és higgy nekem nem a legjobb pillanatokban teszik ezt meg. Jamesen látszott mennyire mondani akar valamit. Amit inkább visszafojtott és tovább evett.

"Rendben. Azért tudd hogy biztos igent fog mondani. Nem kell félned a válaszától." - Ezt úgy mondta mintha ő olyan nagy szakértője lenne a párkapcsolatoknak. Felmentem inkább a szerelmemhez a finom reggelivel. De csalódottan láttam hogy szegénykém megint alszik. Jó erős fájdalom csillapítót kaphatott. Eddig azt hittem csak a srácok nagyzoltak vele. Most már belátom igazuk volt.

Úgyhogy megreggeliztem kettesben Elivel. Örömmel láttam mennyire éhes. Majd ezt követően félre tettem a tálcát és a hasamra húztam. Kényelmesen elpihent a pocakomon. "Melyik mesét hallgassuk meg?" - Kérdeztem amint megnyitottam a telefonomon a videó lejátszót. Hosszú hallgatás után csendesen kibökte a kedvenc meséjének a címét. Tudtam jól hogy melyiket fogja választani. Attól még megadtam neki a választás lehetőségét. Így a jobb kezemben tartva a telefont neki,együtt megnéztük a kishableányt. Mindvégig éreztem ahogy a pici ujjaival simogatja a mellkasomat miközben csendben nézte a meséjét. A mese vége felé jártunk mikor halk szuszogást hallottam a mellkasom felől. Bealudt a drágám. Nem is csodálom. Jól ki lehetett fáradva annyi napnyi alig alvás miatt. "Aludj csak hercegnőm. Apuci vigyáz rád." - Suttogtam neki és kapott egy puszit a hajára.

Míg ő aludt, azon gondolkoztam milyen legyen Alexával az esténk. Egyben biztos voltam, hogy étteremben kérjem meg a kezét. Ahhoz viszont kell egy terv is. Végülis van még időm kitalálni amíg mindketten alszanak. A két legfontosabb dolog már el van intézve. A gyűrű és az asztalunk estére. A srácokat pedig megkérem kísérjenek el minket. Csapunk egy közös nagy vacsorázást majd szólok pár szót külön. Tökéletes. Nem is kell több.

Aznap este

Alexa szemszöge: 

Sietve szárítottam a hajamat a fürdőszobában miközben Logan segített levenni nekem a fogasról a piros ruhámat. Én addig köntösben igyekeztem szépen feltűzni a hajamat nem sok sikerrel miután végeztem a hajszáritással. Ezért Carlos is becsatlakozott és megcsinálta a hajamat. "Nem is mondtam eddig, de nagyon köszönöm hogy segítetek. Kendall már biztos nagyon vár lent engem." - Gyorsan kisminkeltem magamat, ami egy szép vörös rúzsból és szempillaspirálból állt. Kendall mindig is a természetes arcomat szerette. Nem ma fogok új sminket kipróbálni az is biztos volt. Ezek után kiküldtem a srácokat és magamra csuktam az ajtót. Belebújtam a szép piros ruhámba ami rásimult gyengéden az alakomra.

Belenézve a tükörbe elmosolyodtam nagyon. Végre tetszett az a lány aki vissza nézett rám."Szuper estém lesz és csak jól kell éreznem magamat." - Mondtam könnyedén. Majd gyorsan elpakoltam mindent a fiókokba és lekapcsoltam a lámpát. Kilépve a folyosóra a srácokat már nem találtam meg. Vállat vonva lementem a lépcsőn, kezemben a magas sarkúmban. Elég lesz az ajtónál belebújnom. Nem akartam lebukdácsolni a lépcső fokokon. 

A semmiből egy halk köhögést hallottam. Megfordulva Kendallel találtam szemben magamat. Ott állt sötétkék öltönyben és eléggé dögösen nézett ki. "Wow, iszonyat csinosan vagy ebben a ruhában! Indulhatunk?" - Kitárta a karját felém. Egy bólintással megfogtam a kezét.

"Még szép hogy igen. Merre megyünk? Voltunk már ott?" - Kiváncsiskodtam azonnal. Egyszerűen túl izgatott voltam. Kendall erre csak elnevette magát. "Majd meglátod. Nem árulom el. Legyen meglepetés. Csüccsenjen be hölgyem." - Poénkodott mikor kinyitotta a kocsi ajtót nekem. Lehet hogy kicsit bolond, de mindketten azok vagyunk. Ki szerint ne lennénk tökéletesek egymásnak? De most tényleg.

"Köszönöm." - Becsuktam a kocsi ajtót miután beültem az anyós ülésre. Hátra dőlve benyomtam azonnal a rádiót. Hiszen egy dolgot megtanultam szinte elsőre. Zene nélkül unalmas minden kocsi út. Hangosan énekelgettünk egész végig. Kit érdekelt hogy nem találtuk el a megfelelő hangokat, a lényegen nem változtatott semmit. Mégpedig azon, hogy  mennyire jól éreztük magunkat egymással. 

Az étterem előtt leparkolva Kendall még keresett valamit a zsebében. Majd egy vidám felkiáltással felém fordult." Megvan! Bemehetünk." - Így hát kiszálltam a kocsiból, megvárva őt. Hirtelen egy meleg kéz megfogta a kezemet, összekulcsolva az övével. Akaratlanul is elmosolyodtam. Szépen, komótosan  besétáltunk az étterembe."Nagyon jól néz ki. Hogy tudtad a sok étterem közül ezt kiválasztani?" - Kérdeztem ahogy ámultan körbe néztem. Hihetetlenül szép volt az egész étterem. A  falak szürkére voltak festve, ami este feketének tűnt igazából. A berendezés pedig világos színű fa volt. Illett a két szín egymáshoz. Olyan modern stílust adott az egész helynek.

Miközben ezen gondolkoztam, elkisért minket a pincér az előre lefoglalt asztalunkhoz. Ekkor döbbentem rá,hogy nem egyedül leszünk. Hiszen ott voltak

"Babám ülj csak le. A srácok pedig csak elkisértek minket. Remélem nem olyan nagy baj." - Kicsit tartott a válaszomtól. Érezni lehetett a hangszínében és láttam az arcán a kis mosolyt amint kihúzta nekem a széket hogy helyet foglalhassak."Köszönöm. Ami pedig a srácokat illeti nem zavar. De azt hittem kettesben töltjük az estét mégis csak..." - Böktem ki, picit összeszorult gyomorral. Nagyon kedvelem a srácokat, jó is velük tölteni az időt viszont ma egyedül akartam lenni Kendallel. Azonban a kis tervük keresztbe húzta a számításaimat. Mindegy, most az egyszer kibirom. Sőt még így is Kendallel töltöm az estémet aminek örülök. Ez volt az egyetlen kívánságom, mert muszáj lesz elfelejtenem a vetélést. Mindenestül.

"Ne haragudj. Majd elmegyünk legközelebb kettesben valahova. Megígérem. Most viszont rendeljünk gyorsan. Úgyis várni kell majd mire kihozzák." - Mondta leülve mellém, lopva egy csókot tőlem. "Jólvan, rendben. Ti már rendeltetek?" - Néztem a srácokra vissza, elterelve a figyelmemet az apró vitáról amit most nem akartam kifejteni jobban mert ez az este a lazításról szól, semmi másról. Legalábbis ezt gondoltam én.

"Ó mi már igen. A specialitásukat kóstold meg. Isteni." - Hajolt rá az asztalra Carlos és csillogó szemekkel mondta nekem. "Haver,ne könyökölj. Nem illik ezt egy étteremben." - Bökte oldalba Logan. Carlos megvonta a vállát és hátra dőlt a székében kényelmesen. Még mindig egy hatalmas vigyorral a száján. Valamiért folyamatosan Kendallt figyelte és kezdtem furcsállni a dolgot. James pedig a szokottnál is csendesebb volt. Tuti kiterveltek valamit. Csak tudnám mit.

James szemszöge: 

Nálam volt a gyűrű. Ahogy Kendallék csatlakoztak hozzánk és Alexa kiment a mosdóba, a kezembe nyomta a gyűrűs dobozt. "Tesó vigyázz rá nagyon. És ahogy megbeszéltük, desszert előtt oda nyújtod nekem. Ugye?" - Kérdezte, minden részletre pontosan oda figyelve. Látszott rajta mennyire tökéletesre szeretné az estét. A mi feladatunk csak annyi, hogy mindenben támogatjuk és itt vagyunk mellette. A vállára tettem a jobb kezemet. "Nyugi és nagy levegő. Menni fog." - Próbáltam lenyugtatni amennyire lehetett. A széken ülve láttam ahogy a lábát idegesen mozgatja. Miután Alexa visszaült hozzánk, kellemes kis beszélgetésekbe kezdtünk. Még az is előkerült Kendall mennyire béna volt az első pelenkázásoknál. Vagy az mikor Alexa elesett mert Kendall lefutott vele a lépcsőn. Szép kis emlékek ezek. Közben kihozták a főételeket és enni kezdtünk mind.

"Azt se hagyjátok ki mikor Alexa összemosta a ruháikat rózsaszinre véletlen! És egy hétig olyan ruhákban járkáltatok mindenhova." - Röhögve mesélte nekünk Logan egy falat evése közepette. Megráztuk a fejünket nevetve. Na az tényleg elég kellemetlen élmény volt szerintem mind a kettőnknek Kendallel. Alexa mentségére legyen hogy aznap Eli betegeskedett ezért nem figyelt oda mit tesz be a mosógépbe. Amit teljesen megértettünk. Hiszen nélküle elúszna a lakás és semmit nem találnák meg.

"Tényleg véletlen volt. Sose fogjátok már ezt elfelejteni?" - Rázta meg a fejét Alexa egy pimasz mosollyal az arcán. Ezért bírjuk őt annyira. Nem vesz semmit túlzottan komolyan és bármikor eltudunk vele poénkodni. Mind a négyen megráztuk a fejünket nevetve. "Édesem ezt már örökre a fejünkbe véstük. Engedd el." - Kapott Alexa egy csókot Kendalltől. Alexa pedig nem hagyta magát. Látszott rajta mennyire agyal valamin. Végül meg is tudtuk. Ő is megpróbált visszaemlékezni egy cikis helyzetre amibe mi kevertük bele magunkat.

"Na és mikor te meg Carlos bevállaltátok Eli fürdetését? Az szerintem még komikusabb volt." - Tette hozzá miközben evett a vacsorájából. "Aha, mindig is ügyesen fürdettünk. Nem tudsz olyat mondani ami ciki lett volna." - Védtem be kettőnket. Teljesen jogosan. Hiszen én nem emlékszek semmilyen incidensre. Kendall és Alexa egymásra pillantva egyszerre szakadtak a röhögéstől.

"Meséld csak el nekik babám, látni akarom az arcukat." - Válaszolta Kendall egy sunyi vigyorral minket nézve, ahogy folytatta az evést. Alexa rázta a fejét nemlegesen, nevetés közben. "Vacsorázás közben biztos hallani akarjátok? Tényleg? " - Kérdezte kiváncsian tőlünk. Mi meg persze adtuk alá a lovat és vadul bólogattunk. 

"Hát jó. Szóval James lett volna a soros Eli felöltöztetésében.  Csakhogy Carlos elkövette azt a hibát  hogy leültette kicsi Elit a kilépő szőnyegre fürdés után. Eli pedig kis rosszcsontként szaladgált az emeleten ruha meg pelus nélkül." - Kezdettt bele a mesélésbe. Teljesen beleélve magát. "Ugyan, ez semmi!" - Ellenkeztem, mert beugrott mi is történt igazából aznap este. Kendallék lent tévéztek mi pedig bevállaltuk az esti fürdetést. Amiből az lett, hogy Eli a játékszobában a kedvenc kanapénkra pisilt. Azóta se tudtuk kimosni onnan azt a foltot.

"Ó dehogyisnem! Valld be, igenis vicces volt." - Bizonygatta az igazát Alexa. Megráztuk a vállunkat. "Jó legyen. De nem tehettünk róla. Hiszem alig bírt járni. Ki gondolta volna hogy képes felmászni a fotelre." - Igyekeztem kihúzni magamat a kinevettetésből.

Kendall szemszöge :

Minden egyes eltelt perccel nőtt bennem az izgalom és félelem. Hiszen alig várom, hogy megkérjem a kezét. Azonban a másik felem mindennél jobban fél a nemleges választól. Meg mi van ha elszúrom a kis beszédet amit előre kitaláltam? Egyszerűen mindennél jobbá szeretném tenni a különleges pillanatot. Mihelyst befejeztük a főételt, sor került a desszerte. Mindenki választott magának amit szeretett volna. Ahogy kihozták megkértem Alexát hogy csukja be a szemét. A biztonság kedvéért Logan befogta a szemét így nem láthatta ahogy átveszem Jamestől a gyűrűs dobozkát.

Nagy levegőt véve letérdeltem Alexa elé. Kinyitottam a pici dobozt és az étteremben levő fények pont megcsillogtatták a pici gyémántot a gyűrűn.  "Babám mostmár kinyithatod a szemed." - Kezdtem bele elérzékenyülve mikor belenéztem a szerelmem szemébe. Tudtam hogy ő kell nekem. Senki más. Egyedül ő képes megvigasztalni ha romokban vagyok és vele minden nap egy új kaland. Nélküle nem bírnék élni. Alexa a szája elé kapta a kezét meglepettségében. Látni lehetett hogy ő is alig bírta vissza tartani a könnyeit.

"Mikor megláttalak sose gondoltam volna mennyire fontos része leszel az életemnek. De örülök hogy így lett és annak is hogy te lettél a személyi ápolónőm különben nem is találkoztunk volna. Azt hiszem ezt hívják sorsnak. Tudta mennyire szükségem lesz rád. Megtanultam újra szeretni melletted, túl estünk együtt jó pár rossz és egyben jó dolgon is. A lányomnak pedig szuper anyukája lettél amit köszönök neked. Tudd hogy az irántad érzett szerelmem örök marad. Semmi nincs ezen a világon ami ezt megtudná változtatni. Szeretném veled együtt megélni az életem további részeit. Boldogan teszem fel a kérdést, Alexa Heath, hozzám jönnél feleségül?" - A végére megjött a bátorságom ahogy befejeztem a kis beszédemet.

Alexa szinte lefagyot teljesen. Csendben vártuk mindannyian a válaszát. Majd egy ölelés keretében a fülembe súgta az igent. Felnyújtottam a jobb karomat ünneplésként a levegőbe. "Igent mondott!! Mától te vagy az én kis drága menyasszonyom." - Kisöpörtem a haját az arcából és magamhoz ölelve hosszan megcsókoltam. Mindketten belemosolyogtunk a pillanat hevében.

"Gratulálunk nektek!" - Vágták közbe a srácok. Szinte egyszerre mondták, fogalmam sincs hogy csinálták ezt de viccesre sikeredett az biztos. "Köszönjük." - Átkaroltam Alexát oldalról szorosan.

"A ti kezetek is benne volt ebben?" - Fordult a fiúk felé megrázva a fejét mosolyogva. Egyáltalán nem volt mérges rájuk. De tudni szerette volna ki segitett nekem. Ez már biztos, meg kell szoknom hogy egy csapat vagyunk innentől kezdve. Nem lesz gond vele, sőt nagyon várom már! Milyen jó lesz kimondani az esküvő után hogy ő a feleségem!

"Mind benne voltunk. Én intéztem a gyűrű elhozását miután Kendall kiválaszotta milyen legyen. James őrizte a gyűrűt, Carlos pedig az éttermet rendezte el. A lényeg az hogy igent mondtál. Minden más most jelentéktelen információ." - Kacsintott Logan Alexának. Közben Carlos kinyitotta addig a pezsgőt és mindenkinek öntött egy pohárral. A koccintás után vissza ültünk az asztalhoz beszélgetni még. Hihetetlen nyugalom árasztotta el a szivemet. Sikerült az eljegyzés, igent mondott. Abban a pillanatban tudatosult bennem egy gondolat ahogy Alexát figyeltem beszélgetni a fiúkkal.

Alexa volt az a lány aki felforgatta teljesen az életemet. Pozitív értelemben véve. Nem voltam könnyű helyzetben de ő ezt jól tudta és kitartott mellettem. Hihetetlen egy teremtés az egyszer biztos. És irtó büszke vagyok rá hogy a menyasszonyom lett  ettől az estétől kezdve. Tehát mégiscsak minden rosszban van valami jó. De néha nem mi nekünk kell megkeresni ezt, mert lehet a "jó" talál meg minket...

                                                                    VÉGE