(1.rész )Egy éjszaka amit sosem felejthetsz már el

Üdvözöllek téged ezen a blogon,remélem elnyeri tetszésedet és örömmel fogsz visszalátogatni az újabb részekért. Ezt a részt írva,a végén már a könnyeimmel küszködtem rendesen.Majd meglátjátok miért is mondom ezt.Nem is húznám tovább az időt,jó olvasást!;)

Kendall szemszöge:

Hadd mutatkozzak be,Kendall Schmidtnek hívnak.Van egy gyönyörű barátnőm és pontosan 3 hónapja hogy megszületett a kis csöppségünk is,Elizabeth de mi csak Elinek becézzük.Egy családdá váltunk ezáltal,még ha nem is kértem meg Lisa kezét.Egy bandában zenélek a banda társaimmal: Carlossal,Logannel és Jamessel a bandát pedig Big Time Rush-nak hívják.Körübelül 1,5 éve vagyunk a pályán.Rengeteg rajongóval találkoztunk és annál is több ajándékot kaptunk,ami pedig a médiát illeti bármit is csinálunk megjelenik az újságban,a neten,twitteren stb. Szószerint szinte mindenhol,ezért is kell odafigyelnünk egymásra nehogy baromságot csináljunk különben a menedzserünk menten kinyírna minket!

Egy tavaszi délután a széken ülve játszottam Elivel az erkélyünkön ameddig Lisa össze szedte a babás dolgokat,hogy elindulhassunk az interjúra.Kölcsön vettem a szoptatós párnát és abba belefektetve tökéletesen elfért a pici Eli. Délutánra meg lett beszélve egy interjú a közelgő albumunkról a srácokkal és Lisa nem szeretett volna itthon maradni az üres házban.Ezért igent mondtam neki mikor felvetette az ötletet,hogy ő is szeretné meghallgatni."Mosolygós kedvedben vagy látom.Ez tartson ki az interjú végéig!"-Suttogtam halkan a fülébe,mire elásította magát össze szorított szemekkel.Megsimogattam a puha homlokát.
Különleges kötelék alakult ki köztünk,szinte az első naptól amikor a kezemben foghattam.

Nyílt a terasz ajtó és kilépett rajta a babám."Indulhatunk! Készen vagyok és be is pakoltam a kocsiba,siessünk nem akarok elkésni."-Vette el tőlem Elit amit nem nagyon szerettem volna."Csak a kijáratig hadd tarthassam kérlek!"- Kérleltem boci szemekkel aminek képtelen volt ellenállni. Túl jól ismerem őt ahhoz.

"Na jó.Kezdek attól tartani,hogy téged máris jobban szeret mint engem."- Lebiggyesztette az ajkát és színlelt egy szemöldök ráncolást."Sajnálom,túl sármos vagyok. Emiatt szerettél belém te is ha vissza gondolsz."-Kacsintva kitártam a bejárati ajtót az egyik kezemmel neki,a másikban Elit tartottam.Semmi hirtelen mozdulat mert sírni kezd.És higgy nekem,azt te se akarnád!! Két óra hosszat képes visítani.
                                                                    ------
Az interjú hosszú viszont szórakoztatót volt,a srácok végig bohóckodták mindenféle poénnal,Lisa pedig az interjús srác mögött mutogatott arcokat amitől röhögőgörcsöt kaptunk mind a négyen.Este fél 7-körül végeztünk az egésszel.Elfáradtunk,éhesek voltunk ráadásul mind messze lakunk a helyszíntől.Bő egy óra lesz a kocsi út hazafele.

Lisa szemszöge: 

Bemásztam a kocsiba hogy betehessem Elit a babaülésébe ami Kendall ülése mögött volt. Megbizonyosodtam afelől hogy szorosan tartja a baba hordozót az öv. Ugyanis az elmúlt héten rengeteg balesetről hallottunk a híradóban.Mindegyik borzalmasan végződött,nem szerettem volna én is átélni egy ilyet.Kiráz tőle még a hideg is.Miután az öve rendesen be volt csatolva,beültem a kocsiba az anyós ülésre.Elővettem a kocsi ajtó oldalából a vacsis műanyag dobozkát amit előre megcsináltam magamnak.Tudtam mennyire későn fogunk végezni,főleg ha még le is állnak a srácok dumálni egymással. Most is kint álldogálnak James kocsijának dőlve.

A szélvédőn kinézve pont szemben parkolt James kocsija a miénkhez képest. Minden mozdulatukat láttam,miközben beleszúrtam az ételbe a villát és ettem egy jókora falatot.Lerúgtam a cipőmet mert úgy sokkal kényelmesebb a kocsiban üldögélni hosszú ideig.Felhúztam a lábaimat az ülésre az ölembe téve a tele levő műanyag dobozt.Benyomtam a rádiót  és kiélveztem a pici csendet amit Eli alvása ad olykor-olykor.Ez a ritka pillanatok egyike. Félúton jártam az evéssel mire a fiúk elköszöntek végre egymástól és mind mentek a saját kocsijukhoz.Kendall rám mosolygott a kocsink fényszórójának fényében. Beszállt hamar és elindultunk hazafele.A vacsim maradékával szemezett. Éppen lezártam a tetejét mikor megállított,"NE! Kérek szépen én is.A kedvencemet csináltad."- Egy pillanatra felém nézett majd vissza az útra.Megérezve a lehelletét aggódni kezdtem."Kendall azonnal állj meg. Húzódj félre!"- Szóltam rá teljesen komolyan.

Nevetve válaszolt,"Baba nem is ittam,csak alkohol mentes sör volt amit érzel."-Nem így beszélne ha egy kortyot se ivott volna!Furcsán artikulált,a szavai pedig egybemosódtak.Alig lehetett érteni amit mondani akart.

Túl jól ismerem ahhoz erre a képembe hazudott szemrebbenés nélkül.Hihetetlen...Ha csak én ülnék a kocsiban nem húznám fel magamat,de gondolnia kéne a 3 hónapos kislányunkra is. Ez az egy baj van Kendallel amióta híres lett,megváltozott és felelőtlen lett.A kapcsolatunk sem felhőtlen örömből áll,voltak komoly éjszakáink amikor csont részegen le akart feküdni velem,csakhogy én ellen álltam és az éjszakát a fürdőszobába zárkózva töltöttem mert féltem tőle. Lehunytam a szememet az út további részén,a kapaszkodóba markolva.Kezdett felgyorsulni a kocsi és több mint 90km/h-ás sebességgel száguldottunk végig a zöld illetve piros lámpákon,éppen ahogy értük őket.

Felnéztem mikor Kendall elkiáltotta magát,"BAKKER MAJDNEM BELÉNK SZÁLLT AZ A KOCSI.Nyugi baba,vigyázok ránk."- Jó tudni,csak nem nyugtat meg egy cseppet sem."HA BAJUNK ESIK AZ A TE HIBÁD LESZ!!"-Egyedül a kiabálásra hallgatott mert iszonyat makacs.Ezt akarta. Hát megkapta. Eli felsírt,megfordultam az ülésben de nem értem el a kezéig hogy megvigasztalhassam."Semmi baj Eli,apa csupán fáradt.Mindjárt alhatsz otthon."-Vissza fordultam,de már késő volt bármit is tenni.Egy erős fényszóró fényét láttam majd minden elsötétült körülöttem ahogy a fájdalom átvette az irányítást a testemen.Éreztem ahogy kimegy belőlem az élet.

Kendall szemszöge: 

Az üres kereszteződésen haladtunk át,amikor hirtelen a semmiből szemből belénk szállt egy teherautó.Bármit is szállított,szanaszét repült. A szélvédőig belénk horpadt a teherautó eleje.Egyre jobban hasonlított egy rossz álomra mintsem a valóságra.Hallottam Lisát felsikoltani,aztán síri csend lett.Az egész ütközést ő fogta fel...Eli se mukkant meg,halálra rémülve hátra néztem csukott szemmel.Féltem mit fogok látni.Kinyitottam az egyik szememet résnyire majd mindkettőt rendesen.Hál istennek semmi karcolást nem szenvedett.Nem úgy mint az édesanyja.

Kikapcsoltam kapkodva remegő kézzel az övemet.A kezem csupa vér volt és a belső tér is.Nagy levegőt véve direkt balra nézve,jobbra kinyújtóztattam a kezemet megnézve Lisa pulzusát.Elkaptam rögtön a csuklójáról a kezemet.Nem volt szívverése egyáltalán. Hátra siettem Elit kiszedni a kocsiból teljesen bepánikolva. Fogalmam sem volt mennyit tud felfogni egy 3 hónapos baba egy balesetből.Folyamatosan az anyukáját nézte és bevallom csúnya látvány volt.Magamhoz szorítottam a kislányomat amint kimásztunk a kocsiból és elég távol mentünk tőle.Abban a pillanatban szikrát kapott a kocsink és lángokba borult teljesen. Lerogytam az út szélére Elivel a karjaimban,zokogva."Fel akarok ébredni!!!"-Kiáltottam dühösen,elveszve az éjszakában. "Jöjjön arrébb uram,bármikor berobbanhat a teherautó!! Benzint szállított."- Húzott félre egy középidős férfi akinek volt még annyi lélek jelenléte hogy segítsen rajtunk.A kezébe nyomtam Elit és vissza rohantam a kocsinkhoz.

Eltakartam a karommal az arcomat mert a tűz  forrón égett.Már pár méterről is megcsapott a meleg. Bárhogy is próbálkoztam megközelíteni az autót,esélytelennek tűnt."LISA NEM NEM NEEEM!!!"-Megfogtam ugyan az ajtó kilincset de megégette a kezemet rendesen."KELJ FEL!SAJNÁLOK MINDENT!! ÍGÉREM MOSTANTÓL MEGÁLLOK MINDIG HA KÉRSZ...csak kelj fel és ölelj meg."- Hátrálni kezdtem apró lépésenként. Beleégett a lángoló kocsi emléke a fejembe örökre....