(2.rész) A jóra emlékezz

Legalább 1 hozzászólást kérek,hogy lássam volt aki olvasta egyáltalán ezt a részt.Előre szólok,hogy szomorú részek következnek.Sírtam mire megírtam.Nem is tartalak fel tovább,jó olvasást.:)
Minimum 1-2 komment után teszem fel a következő részt.

Kendall szemszöge: 

A pasas kihívta hozzánk a mentőket,rendőrséget és a tűzoltókat is.Oda adtam neki a névjegykártyámat,hogy egy nap majd megköszönhessem neki.Amíg én az égő kocsinál próbálkoztam kimenteni a szerelmemet addig ó dúdolgatott Elinek aki nyugodtan gügyögött tovább. A mentők bevittek minket a legközelebbi kórházba. Rengeteg vizsgálatot futtattak végig Elin,de egy dologhoz ragaszkodtam. Minden vizsgálatot a jelenlétemben végeztek el. Közben a nővérek lemosták rólam az alvadt vért,majd kaptam tiszta pólót is kölcsönbe. Legalább egy kicsit felfrissültem a körülményekhez képest. Egy szűk óra elteltével a doki meghozta a vizsgálati eredményeket és leültünk az irodájában. Mutatta nekem,hogy foglaljak helyet. Leültem Elivel a kanapéra ő pedig szembe velem a foteljába. Megköszörülte a torkát mielőtt belekezdett a mondanivalójába.

"Először is sajnálom a veszteségét uram.Másodszor, a kicsi lány most fontosabb ebből a szempontból.Jelen pillanatban fogalmunk sincs mennyit fogott fel az egész balesetből.Nagyobb korában majd ki kell vizsgálni történt-e lelki sérülése amit kezelni kell.A vizsgálatokból pedig kiderült,hogy súlyos agyrázkódása van a lányának. Estére bent tartanánk és pár nap múlva haza is mehetnek."-Amit mondott az egyenesen bement az egyik fülemen a másikon pedig ki.Nem érdekelt a mondanivalója,egyszerűen haza akartam csak menni. "Elnézést de otthon is tudok vigyázni a kislányomra nem kell hozzá kórház."- Ezzel fogtam magam és kiviharzottam Elivel a karjaimban.A folyosón felkaptam a kabátomat és a babahordozót. A folyosóról kilépve földbe gyökerezett a lábam. Felnézve legalább 10 fotós mászott az arcomba és bunkóbbnál bunkóbb kérdéseket tettek fel nekem. Például,hogy érzem magam most hogy Lisa meghalt,mik a terveim ezek után stb. Azonban amikor rákérdeztek arra,hogy van-e pót anyuka jelölt az ismeretségi körömben felment bennem a pumpa. 

Hogy van képük ilyet kérdezni?Letettem Elit a hordozójában a földre és meglöktem az egyik fotóst aki kinézetre is unszimpatikus volt."Mi van mit akarnak?Az nem elég magunknak hogy meghalt a barátnőm!?"-Behúztam neki egyet a jobb szeme alá.Megérdemelte.Ez sem állította meg a munkájában. Tovább vakított a vaku fényeivel.Kilöktem a kezéből a méreg drága fényképezőgépet leteperve őt a földre."Megérte feltenni a hülye kérdéseidet??Nem hallom?!!"-Lefogtam a mellkasánál.Túl jó erőben volt a paparazzis csávó.Viszont monokli nélkül nem úszta meg. Kapott még egyet a szeméhez.Erre lehúzott valaki róla és kivezetett volna a kórház előteréből,de megállítottam. "Várjon! A kislányomat nem hagyom itt. Ott alszik a hordozóban."-Jött ki a számon az utolsó leheletemmel.

"Vigye magával és kérem távozzon a kórház területéről. Szép estét."Betettem Elit a kocsiba. Közben hozzá beszéltem társalgási partner hiányában."Most mond meg,nem buták az emberek? Felhúzták aput mert rákérdeztek mi lett anyuval.De megkapta a magáét ne aggódj."- Becsuktam az oldalsó kocsi ajtót majd beszálltam a kocsiba és hazamentünk.

Otthon: 

Beljebb vittem a babahordozót a fotelra téve.Bekapcsoltam a tévét hogy ne kelljen egyedül lennem és ledobtam magamat a kanapéra.Magamhoz vettem a puha takarót ami szépen össze volt hajtva a fotelban. Lisa minden este össze hajtogatta....szerinte rontja az össz képet ha nincsen szépen elrendezve a takaró.
Ettől a pillanattól kezdve nem zavartattam magamat amikor éppenséggel ficánkolva  nyűgösködött mellettem a kicsi hercegnőm.Csupán annyit bírtam megtenni hogy levettem róla a sapiját.A film közepénél teljesen bealudtam.

Reggel hangos kopogásra ébredtem. Beletúrtam a hajamba frusztráltan.Ki voltam fáradva annak ellenére hogy éjjel aludtam egy kicsit."Mhhm megyek...ki lehet az."- Oda támolyogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Felnéztem nagyra nyitott szemekkel meghökkenve.James félre tolt az útból. Körbe tekintett a szobában.Megakadt Elin a szeme.Mit keres itt egyedül?

 "Esküszöm nem vagy normális.Szegény tisztára sápadt és bűzlik a pelenkája!! Mi ütött beléd?"-Megvontam a vállam válaszként. Egyre jobban sikerült felidegesítenem,szorította a száját de sikerült egy mosolyt kipréselnie magából.

"Este 7 fele kapott tápszert,amúgy meg mit keresel itt?"-Válaszoltam hanyagul.Kimentem társalgás közben a konyhába önteni magamnak egy bögrényi forró kávét.James követett a konyhába Elivel a karjaiban.A tápszert kezdte el megcsinálni.Elő akart venni egy cumisüveget a szekrényből de én már előre tudtam,hogy nem fog ott semmit találni.Mielőtt elmentünk a interjúra nekem kellett volna betennem a mosogatógépbe az edényeket csakhogy Elire kellett figyelnem amíg Lisa fürdött.Ezért ez elmaradt.James semmit mondó tekintettel méregetett majd megszólalt."Ez most komoly?Lisa pedig alszik még gondolom. Vigyázhatnátok a babára jobban is."- Rázta meg a fejét. Elkezdett mosogatni én pedig a konyhapultnak dőlve keresztbe tett karral figyeltem. Magamba fojtottam a szomorúságomat és a gyászt.Lehajtott fejjel halkan megszólaltam,"Tudod megeshet hogy Lisa örökre elaludt."- Rácsaptam ököllel a pultra.Mi a fene ütött belém? Nem ismerek magamra. Ez nem én vagyok!

Kimentem a nappaliba nehogy meglássa amint összeomlok lelkileg.Minden az én hibám! Azzal kezdődött hogy egyáltalán elengedtem magunkkal az interjúra Lisát.Aztán az "elvileg" alkohol mentes sörrel végződött. Egy örökre szóló hibát követtem el. Nem a legjobb érzés az biztos. A kanapéra hanyatt ledőlve pihentem egy kicsit. A hangokat hallva James sokkalta jobb apuka lenne mint én."Igen hercegnőcske. Finom volt a tejci igaz?Felmegyünk fürdeni egy kicsit."-Eli apró nevetgéléseit hallgatva kinyitottam résnyire a szemeimet.

"James?..."- Szóltam.Megfordult a lépcső első fokán mielőtt tovább lépett volna felfele."Igen?"-Könnyedén ringatta a karjaiban a kislányomat. Nem okozott neki túl nagy gondot. Mintha a vérében lenne. Bár van egy kis unokahúga,lehet onnan tanult meg ilyen jól bánni a gyerekekkel.

"Köszönet mindenért."- Villantottam egy apró mosolyt neki. Meglágyult szívvel vissza mosolygott. "Nincs mit,felviszem lefürdetni. Aztán megbeszéljük mi történt az este..."- Fejezte be a mondanivalóját. Felültem kómásan,a földre téve a lábaimat.A kezembe temettem az arcomat."Ilyen nincs,annyira hiányzol. Hallod? Gyere vissza."- Könyörögtem a levegőnek.Csak pár percig bírtam ki egyedül.Felkászálódtam a kanapéról fel az emeletre. James máris végzett a fürdetéssel?Kiemelte a vizes testű Elit a baba kádból."Jó kislány vagy. Látod nincs annyira hideg itt kint. Óh szia Kendall. Miért jöttél fel?"-Fogta meg a bal kezével a vizes pocakját nehogy leguruljon a pelenkázó asztalról.

Megálltam az ajtóban karba tett kézzel."Esetleg felöltöztethetem én? Reggel voltam utoljára vele.Megnyugtatna."-Vallottam be őszintén. Nekem már csak Eli maradt.Ellöktem magamat az ajtó kerettől és átvettem James helyét a pelenkázónál.Sikerült elsőre feladnom rá a pelust és a kezes lábasát is.Bárcsak láthatta volna ezt Lisa.Olyan büszke lenne rám....Felvettem óvatosan a karjaimba. Azonnal a vállamra pihentette a kicsi fejét. James oldalba bökött,Eli mutatva."Már csukódnak le a szemei.Sétálj még pár kört vele és elalszik hamar. Lemegyek addig csinálni egy bögre teát kettőnknek."- Veregette meg a vállamat majd kiment a szobából. Kettesben maradtam a kis csöppségemmel.Az ablakhoz lépve ringattam."Anya is adna most puszit ha é...élne még.Ebben biztos vagyok hercegnőm."- Simogattam meg a kis hajas fejét.Szőke tincsei vannak amit természetesen tőlem örökölt,a kis nóziját pedig az anyukájától kapta."Aludj egy jót. Te legalább tudsz."-Halkan folytattam hiszen kezdtem hallani a kis orrának a szuszogását amint szépen lassan álomba szenderült és az egyre hangosabb lett.

A mai napig felfoghatatlan hogy van egy kislányom és a karjaimban tarthatom minden egyes nap.Olyan álom szerűnek tűnik az egész. Viszont ha úgy vesszük ha ő nincs nekünk,egyedül maradtam volna a baleset után. Így is marhára nehéz összetartanom magamat. James nem is sejti mekkora bajban vagyok/vagyunk mert a banda vezér is én vagyok. Ha én képtelen vagyok együtt tartani a bandát,szét fogunk esni és a karrierünknek is lőttek.Ez pedig nem fordulhat elő.

Amint Eli az ágyba került,lementem Jameshez a konyhába.Éhes voltam,hiszen nem is reggeliztem még. Elővettem a bal felső konyhaszekrényből a kedvenc kekszemet.Valaki azonban kivette a kezemből mielőtt kivehettem volna belőle egy darabot is!Vissza tette a polcra a kávés doboz mellé.Összevontam a szemöldökömet.Lebiggyesztett ajkakkal néztem fel rá.Hiszen egy fejjel magasabb nálam James.

"Csináltam neked normális reggelit,a keksztől nem laksz jól.Menjünk be a nappaliba,gyere."- Tette a jobb kezét a vállamra ahogy mögöttem állt.Meg kellett tolnia hogy egyáltalán elinduljak a nappali irányába. "Megyek."- Emeltem fel a karomat mintha megadnám magamat.Leültünk a szürke L alakú kanapéra.Elém tette a kávézó asztalra a baconos rántottát. Hosszú percekig csak szemeztem az előttem levő teli tányérral.Ínycsiklandónak nézett ki azt be kell hogy valljam,de olyan szinten görcsben van a gyomrom,hogy egy falat se menne le a torkomon.James belekortyolt a teájába majd visszatette a kávézó asztalra. Hátra dőlt kényelmesen szétterítve a karját a kanapé háttámláján.

"Ha nem eszel ebből magadtól,megetetlek majd én. Halál komolyan mondom."- Szólt oda nekem. Megráztam a vállam."Etess,úgyse mernéd megtenni. Csak szívatsz."-Röhögtem el magamat tegnap este óta először. Ez picit hiányzott."Amúgy miért jöttél?"-Kezdtem bele de szó szerint ahogy becsuktam volna a számat James beletette a megpúpozott villát a számba. Kikerekedtek a szemeim.Rácsaptam a kezére mert nyúlt volna a következő falatért.Sietve lenyeltem a falatot,hogy leszidhassam.

"James! Nem kell etetni,eszek egyedül.Hagyj békén!!"-Mormogtam az orrom alatt.Letette a villát a tányérra és felkelt a kanapéról. A fotelhez hajolt hogy felvegye a pulcsiját."Ez esetben itt sem vagyok ha azt akarod hogy békén hagyjalak. Egy órán beül jelenésünk van a reggeli showban. Jobb ha össze szeded magad."-Indult el a bejárati ajtó felé.Nem hagyhattam elmenni!Tudnia kell.....így nem fogom kibírni sírás nélkül élő adásban.Nem is beszélve,hogy a szerelmünk és a lánykérés állandó témává vált az elmúlt 2 hónapban.Hatalmasat sóhajtottam.

Felnézve Jamesre megszólaltam," Kérlek maradj. Tudnod kell valami nagyon fontosat...."-Hajtottam le a fejemet amint ismét megjelent a szemem előtt az égő autónk.Megráztam a fejemet,hogy eltűnjön a szemem elől a balesetnek az utolsó percei.James rám nézett együttérzően.Látta és érezte mekkora baj van,ha már enni sincs kedvem.Vissza ült mellém az eredeti helyére és a vállamra tette támogatásként a kezét. "Kezdj bele,onnantól könnyebb lesz.Mi történt?"-Ki akarta szedni belőlem bármi áron. Nem adta fel egyhamar.Nagyra értékeltem.A hosszú csend után nyitottam a számat,de egy hang se jött ki rajta.Gyűlni kezdtek a könnyek a szememben. Kizárt,hogy én ezt átvészelem valaha is. Meghalt a szerelmem!! Eli alvós takaróját szorongattam a kezemben.

"LISA!!...meghalt érted??? MEGHALT!!"-Fakadt ki belőlem hirtelen.A gombóc a torkomban pedig elviselhetetlenné vált.Eltoltam James kezét magamtól."ne...."-James ennek ellenére magához húzott szorosan vigasztalásként.

Kitörtem a szorításából és szanaszét dobáltam mindent ami csak a kezem közelébe került. Legvégül pedig a közös képünk esett le a földre. Felvettem dühösen égve a haragtól.Képtelen voltam megmenteni,az én dolgom lett volna. Egy nagy lendülettel a terasz ajtónak vágtam a képkeretet. "MIÉRT HAGYTÁL ITT!!!"- Ütöttem ököllel az ablak üvegét összetörve lelkileg teljesen. "JAMES NEM ÖLEL TÖBBET MEG....NEM KELL FEL MELLETTEM REGGELENKÉNT....NEM BÍROM EZT ÉN KI.....FÁJ."- James szíve is összetört amiért ilyen borzalmas állapotban kellett látnia a legjobb haverját.

 Elővette a telefonját és keresett rajta valamit. Azonnal figyelni kezdtem mit csinál.Teljesen kizökkentett a dührohamom közepéből. "Mit csinálsz..."-Mondtam védtelenül és fáradtan.Felmutatta a mutató ujját mondván hogy egy perc és megtudom."Hát jó."- Szontyolodtam el.Lehuppantam a kanapéra. Körbe néztem a felforduláson amit kreáltam az imént.James felkiáltott,"Meg is van.Csukd be a szemed. A kezedbe adom a telefont.Ha megfogod ,nyisd ki a szemed és csak éld át újra a pillanatot."-Szólt lágyan hozzám,leguggolva elém. A kezeimbe temettem az arcomat és nem bírtam megmozdulni."Nem megy."

"Mindenben segítünk és együtt átvészeljük.Lisa fentről figyel téged. Ő is szomorú ha te szomorkodsz."- Érezni lehetett egy apró mosolyt a mondandója végén. Becsukott szemmel a telefonjáért nyúltam ahogy kérte. "Háromra....egy,kettő,három."-Kinyitottam a szememet és megfagyott velem a világ.Egyedül Lisa mosolyára tudtam figyelni. Az a mosoly éltetett. Az adott erőt ha nehéz napom volt és az a mosoly örült velem ha bolondságot csináltunk....

Carlos szemszöge: 

Reggel a stúdió felé felvettem Logant,mert nem indult be a kocsija és reggel 8-ra kellett oda érnünk.Egyébként is útba esett a háza.Mind a ketten kómásan ültünk a kocsiban,mindaddig míg Logan be nem tett egy pörgős számot.Ezt énekelgetve hamar magunkhoz tértünk.A közeli kávézóba még beugrottam 4 kávéért,ez amolyan rutin szerűséggé vált számunkra az utóbbi egy évben.Kicsit várni kellett a kávéra miután leadtam a rendelést,ezért kiugrottam még az újságoshoz is egy magazinért,hogy ne unatkozzunk az öltözőben amíg várjuk a sorunkat.Körbe néztem sorba a magazinok borítóit. Senki sem szeret unalmas dolgokról olvasni,főleg arról nem hogyan fogyjunk le könnyen vagy hogy mi a legtrendibb ruha ebben a hónapban. Ráadásul minket férfiakat ez nem is izgat annyira.Megakadt azonban a szemem egy képen.

Magamban elolvastam a cikk címét.Görcsbe rándult a gyomrom. A kávét se kívántam ezek után.Előhalásztam egy húszast a zsebemből és az újságárus kezébe nyomtam,felmutatva az elvett magazint. "Legyen szép napja!"-Köszönt el,én pedig viszont kívántam neki.Visszamentem még pont időben a kávézóba.A kedves hölgy addigra végzett is a poharainkkal.Rátette egy 4-es tálcára és kifizettem.

Nagy léptekkel siettem a kocsihoz.Féltem,hogy a paparazzik nyüzsögni fognak utánunk a hír miatt.Azt hiszem Kendallnek ez is elég.Nem akarom tetézni a gondjait.Megkerültem a kocsit és beültem a vezető ülésbe.Logan kezébe nyomtam a papír tálcát a kávéval együtt.A magazint meg se látta,mert alá tettem.

"Sietnünk kell.Láttál fura alakokat amíg bent voltam a kávékért?"-Kérdeztem balra tekerve a kormányt,lenyomva a gázpedált.Kigurultunk a főútra,majd begyorsítottam.A visszapillantó tükörben nem láttam semmi különöset.Logan megrázta a vállát."Nyugi volt és csend. Egy kutyát sétáltató kislány ment el egyedül a kocsi mellett.A műszerfalra tette le a tálcát az öléből hogy kivehessen egyet magának.Elkezdte inni.Bele olvasott az újságba.Próbáltam nem elárulni a szomorú hírt. Hátha átlapozza azt a két oldalt! Ha már a borítóját se szokta megnézni különös képpen. Azonban azt meghallottam mikor szökőkútként kiköpte a kávét.Minden olyan lett a kocsiban,még az arcom is tiszta kávé volt.Behúzta a kézi féket. Halál komolyan nézett rám és őszintén szólva betojtam tőle...

"Hülye vagy?!! Vannak mögöttünk.Mi lett volna ha mi is balesetet szenvedünk? Tényleg szükség volt erre?"- Előre toltam a kézi féket és elindultunk újra.A mögöttünk levő autósok már nagyban dudáltak.Ez érthető volt.Nem is fér bele a fejembe Logan minek csinálta ezt.Azt akarja hogy mi is meghaljunk?

"Lisa meghalt...azonnal mond le az interjút...tudod mennyire faggatták Kendallt a lánykérésről. Még jobban össze törne ha végig kéne csinálnia az egész interjút.Hallod? Fordulj meg,Kendallék nem erre laknak."-Kezdett el velem veszekedni. Lefékeztem mert felidegesített. Feltettem a kezeimet a magasba." Mit akarsz akkor? Döntsd el.Életveszélyes így vezetni.Elhiszem hogy te voltál a legközelebb 3-unk közül Lisához,de ez nem jogosít fel arra,hogy behúzogasd a féket a kocsin."-Mondtam komolyan,összeráncolva a homlokomat.
Logan sóhajtott egyet és elővette a mobilját.

 "Mit csinálsz?"-Kérdeztem oda pillantva felé. Valamit pötyögni kezdett a billentyűzeten."Megírom twitteren,hogy az interjú le van fújva.Ne várjanak feleslegesen.A rajongóinknak tudniuk kell."-"Ha beleírod azt is ami történt,halott ember vagy."-Figyelmeztettem Logant. Kezdett engem is megviselni ez az egész eset. Pedig csak  fél órája derült ki.Mindketten roncsok vagyunk. Akkor mit élhet át Kendall? Bele se merek gondolni.Megfordultunk a kocsival és Kendallék házához vettük az irányt...