Megcsináltam az érettségit és a nyelvvizsga is meglett. Annyira megkönnyebbültem. Nektek pedig egy extra hosszú részt hoztam amit lehet két részként kellett volna feltennem,de annyira vártátok már hogy nem is húzom tovább az időt,olvassátok nyugodtan,ha tetszett hagyjatok kommentet a bejegyzés alatt. :)
Alexa szemszöge:
Arra keltem másnap,hogy valakik pakolásznak a szobában.Hasra fordultam,magamra húzva a takarót hátha kitudom zárni a zajokat.Pár percig bírtam türelemmel. Bosszankodva felültem kócos hajjal az ágyban. Időbe telt mire felfogtam mi történik. Kendall le volt hajolva a ruhás kupacom fölé míg James a laptopomat és a könyveimet pakolta fel a polcra."Ti mit műveltek? Olyan korán van még."- Szólaltam meg rekedten.Kendall rám nézett vigyorogva,"Nincs olyan korán,sőt Eli alkotott úgyhogy már át is húztuk az ágyát Jamessel. Lemaradtál róla."- Kezd felelős apukaként viselkedni ami tetszik nekem.Végre nem kell nekem kiosztogatni a feladatokat neki.
"Hát jó. Ez esetben lemegyek reggelizni csendben,egyedül."- Direkt kihangsúlyoztam az utolsó szavakat. Egy fekete rövidnadrágban és topban lementem a lépcsőn. Furcsa látvány fogadott. Az arcomba nyomtak két kamerát azon nyomban. Félre toltam őket a kezeimmel."Ömm maguk mit keresnek itt? Ki engedte be a kamerás fickókat? KENDALL,JAMES!!'- Kiabáltam fel az emeltre. James kijött a folyosóra."A mi ötletünk volt,reality sorozatot forgatnak rólunk. Így meglátják milyen kedves is vagy valójában. Tudjuk mennyire utálod a médiát a rossz hírneved miatt...itt az esély hogy bebizonyítsd milyen cuki vagy valójában." - Adott egy biztató mosolyt.Megráztam a fejemet."Ezt elbuktuk,most kiabáltam az imént a kamerába.Köszi James! "- Felviharzottam a szobájába ahol még mindig pakolásztak szorgosan. Mi ütött beléjük?
Alexa szemszöge:
Arra keltem másnap,hogy valakik pakolásznak a szobában.Hasra fordultam,magamra húzva a takarót hátha kitudom zárni a zajokat.Pár percig bírtam türelemmel. Bosszankodva felültem kócos hajjal az ágyban. Időbe telt mire felfogtam mi történik. Kendall le volt hajolva a ruhás kupacom fölé míg James a laptopomat és a könyveimet pakolta fel a polcra."Ti mit műveltek? Olyan korán van még."- Szólaltam meg rekedten.Kendall rám nézett vigyorogva,"Nincs olyan korán,sőt Eli alkotott úgyhogy már át is húztuk az ágyát Jamessel. Lemaradtál róla."- Kezd felelős apukaként viselkedni ami tetszik nekem.Végre nem kell nekem kiosztogatni a feladatokat neki.
"Hát jó. Ez esetben lemegyek reggelizni csendben,egyedül."- Direkt kihangsúlyoztam az utolsó szavakat. Egy fekete rövidnadrágban és topban lementem a lépcsőn. Furcsa látvány fogadott. Az arcomba nyomtak két kamerát azon nyomban. Félre toltam őket a kezeimmel."Ömm maguk mit keresnek itt? Ki engedte be a kamerás fickókat? KENDALL,JAMES!!'- Kiabáltam fel az emeltre. James kijött a folyosóra."A mi ötletünk volt,reality sorozatot forgatnak rólunk. Így meglátják milyen kedves is vagy valójában. Tudjuk mennyire utálod a médiát a rossz hírneved miatt...itt az esély hogy bebizonyítsd milyen cuki vagy valójában." - Adott egy biztató mosolyt.Megráztam a fejemet."Ezt elbuktuk,most kiabáltam az imént a kamerába.Köszi James! "- Felviharzottam a szobájába ahol még mindig pakolásztak szorgosan. Mi ütött beléjük?
"Menjetek ki kérlek,át kell öltöznöm."- Egyedül Kendall maradt bent és felvett a ruha kupacból egy felsőt,maga elé tartva."Csini darab,ezt veszed ma fel?"- Utálom a bohóckodásaikat néha. Mára annyi mindent terveztem,félek semmire se jutok vele ha így haladunk.
"Nem,ezt pedig kérem szépen. Én sem turkálok a te ruháid között."- Simán félre dobta a felsőt és magához húzva megölelt szorosan." Meg kell nyugodnod. A sebedet pedig ki kell tisztítani utána néztem a interneten míg Eli reggelizett."-Csendben hallgattam amint hozzám beszél.Azt hittem folytatja,de megfogta a kezemet és kimentünk a közös fürdőszobába."Csücsülj le a kád szélére,nyitom a kötszeres dobozt.De szólok előre,hogy csípni fog."- Nem tehettem mást,szót fogadtam neki. Egy ideig a hátát néztem ahogy keresi a gézt.Muszáj volt beleokoskodnom,hiszen a kis kék tasakot sose vette volna észre nélkülem."Kendall,a doboz jobb sarkában van.Ott keresd."-Diadalittasan felemelte a magasba mihelyst megtalálta."Okés,kezdjük. Döntsd előre a fejed én pedig bekenem fertőtlenítővel."- Leguggolt mellém,így teljes rálátást kapott a tarkómra.Összeszorítottam a szemeimet mikor éreztem a csípő fájdalmat.Felszisszentem."Áú..."- El akartam tolni Kendall kezeit,de mintha előre gondolkozott volna,helyet cserélt velem és az ölébe húzott.Lefogva a kezeimet a bal kezével."Shh mindjárt készen vagyunk. Jól bírod."-A semmiből megszólalt egy mély férfi hang."Szép kis anyagok lesznek ezek.Öröm veletek dolgozni. Szerintem egyszerre kaptuk fel a fejünket Kendallel.Egy másik srác kamerázott minket. Az hagyján,de én még felkelés óta nem fésülködtem,másrészt pedig ez a kis jelenet hamis reményekkel kecsegteti majd a rajongókat. Mi már szakítottunk,kár lenne a boldog szerelmes párt eljátszani mindenki miatt.
Szerencsére ez Kendallnek is azonnal leesett és vitatkozni kezdett a kamerás emberrel."Uram ezt nem veheti fel. Mi már tényleg nem járunk Alexával. Nem akarunk hazudni a tévében.Rossz ötlet volt az egész.Menjenek most ki."-Kitolt az öléből.Lábra álltam."Pedig ez vinné az egész showt. Románc nélkül nincs reality show.Játsszátok el a szerelmes párt. Így Alexát is megkedveli mindenki. Csak nyerni tudtok vele."-Ajánlkozott elő az ötletével. A fránya pillangók megjelentek a gyomromban. Úgy tűnik sikerült meggyőzniük őt. Az egészhez mit szóltam én? Csak reméltem,hogy nem lesz ennek rossz vége." És....forog a kamera!! Tegyetek úgy mintha itt se lennénk. Hajrá."- Féltem megjátszani az érzéseimet,nekem ez nem megy. "Gyere vissza babám. Utolsó kenés és készen vagyunk."- Olyan lágyan szólt hozzám,teljesen meglepődtem. Na jó mégsem lesz ez zavaró. Sikerült öt perccel később végeznünk. A kamerát kikapcsolták. Megkönnyebbülve a fésűmért nyúltam.Muszáj volt rendbe hoznom magamat.
Szerencsére ez Kendallnek is azonnal leesett és vitatkozni kezdett a kamerás emberrel."Uram ezt nem veheti fel. Mi már tényleg nem járunk Alexával. Nem akarunk hazudni a tévében.Rossz ötlet volt az egész.Menjenek most ki."-Kitolt az öléből.Lábra álltam."Pedig ez vinné az egész showt. Románc nélkül nincs reality show.Játsszátok el a szerelmes párt. Így Alexát is megkedveli mindenki. Csak nyerni tudtok vele."-Ajánlkozott elő az ötletével. A fránya pillangók megjelentek a gyomromban. Úgy tűnik sikerült meggyőzniük őt. Az egészhez mit szóltam én? Csak reméltem,hogy nem lesz ennek rossz vége." És....forog a kamera!! Tegyetek úgy mintha itt se lennénk. Hajrá."- Féltem megjátszani az érzéseimet,nekem ez nem megy. "Gyere vissza babám. Utolsó kenés és készen vagyunk."- Olyan lágyan szólt hozzám,teljesen meglepődtem. Na jó mégsem lesz ez zavaró. Sikerült öt perccel később végeznünk. A kamerát kikapcsolták. Megkönnyebbülve a fésűmért nyúltam.Muszáj volt rendbe hoznom magamat.
A nyugalmat James zavarta meg,"Srácok kész a reggeli! Gyertek le enni."-Döbbenten néztem az ál pasimra aki egyszerűen megrázta a vállát. A vállamra tette a kezét mielőtt kiment a fürdőből,"Nézd a jó oldalát,isteni reggeliket fogunk innentől kezdve enni."- Tette hozzá nevetve és lement a konyhába. Viszont James tényleg pocsék szakács. Nemhiába készítek nekik ennivalót minden napszakban.
"Remélem ezt estére nem fogom megbánni."- A reggeli furcsa módon egész finomra sikeredett,de persze ezt is filmezték. Kezdett idegesíteni,hogy egy perc nyugtom se volt. Felálltam az asztaltól,"Ez röhejes,hagyjanak békén. Fent leszek a szobában."- Eleget kaptam belőlük. Inkább töltöm Elivel az időt. A reggelimet is hajlandó voltam feláldozni,egy kis nyugalomért.Vele nem kell megjátszani semmit,mindenkit szeret feltétel nélkül.Már fent a lépcsőn tetején járhattam mikor Eli odaszaladt hozzám. Egy szál bugyiban.Igen már tud járni,de néha még elesik. Érdekes mód a haja szépen két copfba volt fogva.
Lekiabáltam az emeletről,ezt nem hagyhattam ki.Ezt bezzeg nem veszik fel. Elég bénák."Fiúk?? Mennyire volt reggel mikor Eli manó alkotott? Mert egy szál bugyiban hagytátok szegényt!! Bezzeg a haja szépen meglett csinálva."- Valaki gyors lépteit hallottam közeledni. Kendall megállt a szoba ajtajában,kipirosodott fejjel."Sötét volt,most mi van."- A barna fiókos szekrényhez lépve ruhát keresett.Hangosan nevetni kezdtem,"Ugye tudod hogy az a saját alsógatyás fiókod...ott aligha találsz gyerek pólót a kicsi lányodnak."-Tájékoztattam,mire zavarba jött. "Ez nagyon ciki,igaz?"- A nyakát vakarta."Az cikibb hogy elfelejtettétek Eli szülinapját ami mellesleg ma van. Ezek a kamerások viszont le se szállnak rólunk.Hogy menjek el így vásárolni a srácokkal a szülinapi zsúrra?"-Gondolkodtam hangosan,témát váltva. Eközben Kendall végre meglelte Eli kedvenc pólóját meg a kis rózsaszín nadrágját amit ráadott könnyedén."Gyönyörű vagy hercegnőm. "- Egy nagy puszi után a derekára vette a lányát."Figyelj James elviszi Elit a partra és viszi a kamerás embereket is. Úgyhogy lesz pár óránk mindent elintézni.Felhívom a többieket."- Kaptam az arcomra egy puszit. Buta szerep játszás! Legszívesebben megcsókoltam volna. Utálom a tényt,hogy mérgünkben szakítottunk. Nagy hiba volt. Remélem ezt ő is belátja nemsokára.
"Benne vagyok.Máris összekészülök. Ó és mielőtt kimenne a fejemből,ne felejtsd el meghívni a szüleidet!"- Rég a lépcső felénél járhatott mire befejeztem a mondatot. Úgy tűnik a kiabálás a szokásunkká vált.Sajnos nem tudok ellene mit tenni.
Kendall szemszöge:
Fél órája döntöttünk úgy,hogy James elugrik Elivel a partra amíg mi elugrunk pár díszítésért meg egyéb kellékekért a közeli plázába. Útközben vesszük fel Carlost és Logant. Most meg Alexára várok aki megígérte sietni fog. Mégis eltelt újabb öt perc mégsem jött ki a házból. Halkra bekapcsoltam a rádiót,legyen mivel elütnöm az időt. Mert szép napos időnk van ma,de utálok várakozni.Nem sokkal később nyílt a jobb oldali kocsi ajtó."Itt is vagyok,ne haragudj de Elinek oda adtam a narancs levét és rám borította az egészet. Mehettem vissza átöltözni."-Lihegett nagyon. Látszott rajta mennyire igyekezett. Nincs szívem haragudni rá. Simán megvontam aranyosan a vállamat.
"Semmi gond. A lényeg hogy most már indulhatunk. Annyi mindent kell vennünk. Kis lufikat,gyertyát meg tortát is! El se hiszem,hogy a pici manónk egy éves lett."- Mondtam boldogan,teljesen elfeledkezve Alexáról. Ugyanis annyira beleéltem magam a pillanatba,hogy azt hittem Lisának mesélek el mindent. "Ó és arra is emlékszem macis tortát szerettél volna az első babánknak a nemétől függetlenül."- A jobbomra pillantva,piros lámpánál várakozva megláttam Alexa arcát. Teljesen le volt sokkolva."Kendall,én Alexa vagyok. Látod? "- Megcsípte a jobb alkaromat.Vissza csöppentem a valós életbe. "Áú! Bocsi,nagyon elragadtattam magamat. Lisa mindig is anyuka szeretett volna lenni,ezért is volt számára fontos a leendő gyerekünk szülinapja. De csak,a tortát beszéltük át. Többre nem jutott időnk soha."-Vallottam be,amit Alexa csendben tűrt.Vajon miért nem szól semmit? Közben zöld lett a lámpa,balra kanyarodva elértünk Loganékhez. Leparkoltam,majd dudáltam egyet."Mindjárt indulunk tovább.Hé...nagyon sajnálom.Jó?"-A combjára tettem a kezemet. Nem éppen baráti gesztus,viszont muszáj volt nyomatékosítani amit mondtam."Hagyj kérlek. Te sosem fogod elfelejteni Lisát igaz? Akkor minek kerestél barátnőt magadnak? És ne kezd kérlek....úgyse járunk már."- Ki akart volna szállni,nyúlt is a kocsi ajtó nyitó fogantyúért csak hogy gyorsabb voltam nála. Beelőztem a gyerek zár lenyomásával.
"Igen lehet nem megy egyik hétről a másikra elfelejteni az életem szerelmét. Egy dolgot viszont annál is jobban tudok,fontos vagy nekem. Kérlek maradj. Ó itt jön Logan,mosolyogj mielőtt kiszedi belőled mi nyomja a lelkedet." - Hatott a módszerem,keresztbe font karral hátra dőlt az anyós ülésen."Jólvan. De ezt még este folytatjuk. "- Duzzogott tovább. "Sziasztok! Kendall tényleg azt hittem elfelejtetted a lányod szülinapját. Örülök,hogy mégsem."- Tette hozzá Logan. Kendall tovább vezetett és Carlost is felvettük útközben. A vásárlás könnyebben ment mint gondoltam. Alexára bíztuk a lányos díszítést,míg mi elmentünk venni tortát,üdítőt meg valamilyen rágcsát is. Két órával később,lassan bepakoltunk mindent a csomagtartóba. Alexa rengeteg mindent vásárolt,azonban éppen tettem volna be az utolsó fehér zacskót a kocsiba,mikor elvette tőlem hirtelen."Ne! Nem láthatod mi van benneg.Titok."- Felvont szemöldökkel néztem rá miután felegyenesedtem. Lecsuktam a kocsi csomagtartóját."Ha ezt akarod,nincs vele bajom. Ülj be és induljunk inkább. Van egy óránk feldíszíteni mindent."- Félek,hogy kikésünk az időből fél ötre készem kell lennünk. Anyumék is átjönnek. Be akarom ma mindenkinek bizonyítani milyen jó apuka vagyok.
"Semmi gond. A lényeg hogy most már indulhatunk. Annyi mindent kell vennünk. Kis lufikat,gyertyát meg tortát is! El se hiszem,hogy a pici manónk egy éves lett."- Mondtam boldogan,teljesen elfeledkezve Alexáról. Ugyanis annyira beleéltem magam a pillanatba,hogy azt hittem Lisának mesélek el mindent. "Ó és arra is emlékszem macis tortát szerettél volna az első babánknak a nemétől függetlenül."- A jobbomra pillantva,piros lámpánál várakozva megláttam Alexa arcát. Teljesen le volt sokkolva."Kendall,én Alexa vagyok. Látod? "- Megcsípte a jobb alkaromat.Vissza csöppentem a valós életbe. "Áú! Bocsi,nagyon elragadtattam magamat. Lisa mindig is anyuka szeretett volna lenni,ezért is volt számára fontos a leendő gyerekünk szülinapja. De csak,a tortát beszéltük át. Többre nem jutott időnk soha."-Vallottam be,amit Alexa csendben tűrt.Vajon miért nem szól semmit? Közben zöld lett a lámpa,balra kanyarodva elértünk Loganékhez. Leparkoltam,majd dudáltam egyet."Mindjárt indulunk tovább.Hé...nagyon sajnálom.Jó?"-A combjára tettem a kezemet. Nem éppen baráti gesztus,viszont muszáj volt nyomatékosítani amit mondtam."Hagyj kérlek. Te sosem fogod elfelejteni Lisát igaz? Akkor minek kerestél barátnőt magadnak? És ne kezd kérlek....úgyse járunk már."- Ki akart volna szállni,nyúlt is a kocsi ajtó nyitó fogantyúért csak hogy gyorsabb voltam nála. Beelőztem a gyerek zár lenyomásával.
"Igen lehet nem megy egyik hétről a másikra elfelejteni az életem szerelmét. Egy dolgot viszont annál is jobban tudok,fontos vagy nekem. Kérlek maradj. Ó itt jön Logan,mosolyogj mielőtt kiszedi belőled mi nyomja a lelkedet." - Hatott a módszerem,keresztbe font karral hátra dőlt az anyós ülésen."Jólvan. De ezt még este folytatjuk. "- Duzzogott tovább. "Sziasztok! Kendall tényleg azt hittem elfelejtetted a lányod szülinapját. Örülök,hogy mégsem."- Tette hozzá Logan. Kendall tovább vezetett és Carlost is felvettük útközben. A vásárlás könnyebben ment mint gondoltam. Alexára bíztuk a lányos díszítést,míg mi elmentünk venni tortát,üdítőt meg valamilyen rágcsát is. Két órával később,lassan bepakoltunk mindent a csomagtartóba. Alexa rengeteg mindent vásárolt,azonban éppen tettem volna be az utolsó fehér zacskót a kocsiba,mikor elvette tőlem hirtelen."Ne! Nem láthatod mi van benneg.Titok."- Felvont szemöldökkel néztem rá miután felegyenesedtem. Lecsuktam a kocsi csomagtartóját."Ha ezt akarod,nincs vele bajom. Ülj be és induljunk inkább. Van egy óránk feldíszíteni mindent."- Félek,hogy kikésünk az időből fél ötre készem kell lennünk. Anyumék is átjönnek. Be akarom ma mindenkinek bizonyítani milyen jó apuka vagyok.
James szemszöge:
A szülinapi zsúrra mindent elkészítettünk. A kerttől kezdve,a nappalin át a konyháig mindent feldíszítettünk rózsaszín és világoskék lufikkal,girlandokkal,boldog szülinapot felirattal. A fő meglepetést ma este mégis Kendall fogja kapni. Alexa előrukkolt egy fantasztikus ötlettel,aminek a legjobb barátunk biztosan örülni fog. Egy madzagot kifeszítettünk a nappaliban. Alexa a kinyomtatott képeket éppen felcsipeszeli a madzagra amiket mi szedtünk össze neki a telefonjainkról és Kendall laptopjáról. Kis emlék sorozatot gyártva ezzel Kendallnek. Reméljük elérjük vele a célunkat. Mert lehet sikerült Lisa halálát átvészelnie,de Alexa szerint csak mélyen elnyomja magában ami kicsit sem egészséges.
"Készen vagyunk. Mehet az ünneplés. A szülei hamarosan ide érnek,addig felmegyek szólni Kendallnek."- Az egész délutánt nyomon követték a kamerások.Most sincs másképp,egy követ engem is azóta. Az emeletre felmászva,bekopogtattam a hálószobájába."Készen álltok Elivel? Jöhettek."-Mikor kinyitottam az ajtót, Kendall boldogabb volt mindennél. Túl furcsa volt ez nekem. Mit művelt magával megint?
"James! Alig várom Eli szülinapját. Olyan gyorsan felnő. El se hiszem."- Csillogott a szeme az örömtől. Megfogtam a karját. "Lent vár mindenki titeket. Légyszives ne szúrd el az estét." - Mire megrázta a fejét nemlegesen." Ez lesz a kislányom egyik legjobb szülinapja."- Mind a hárman lementünk a többiekhez
Kendall szemszöge:
Elit letettem a lábára,hadd totyogjon oda a szüleimhez. Alexát kerestem a tömegben,ahogy James kihúzott a kertbe. Tátva maradt a szám,képesek voltak Elinek egy óriási csúszdás ugráló várat rendelni meg kicsi pónit! Nagyon szeretni fogja."James! Ezt megcsináltátok!"- Próbáltam túlordítani a hangulat zenét,Elike még kicsi ezért olyan zenéket válogattunk össze ami neki való."Carlos ötlete volt,mi csak kiviteleztük. De örülök ha tetszik,menjünk oda a szüleidhez."-Átvergődtünk ismét a tömegen,kíváncsi lennék ki hívott meg ennyi embert. Még a kamerás embereket se tudtam felismerni,így azt vesznek fel amit akarnak. Amitől kicsit félek.
"Anyu,apu! Látom a kisasszony megtalált titeket máris. Olyan jó hogy el tudtatok jönni."- Mind a ketten kaptak egy hatalmas ölelést. Anyum teljesen el volt varázsolva Elitől." Figyeljetek én kimegyek vele az ugráló várhoz.Ti beszélgessetek nyugodtan. Hosszú még az este."- Bólintottam,hogy menjen csak mi megleszünk a konyhában. Fél füllel hallgattam apumat,viszont eközben igyekeztem Alexát megtalálni. Hirtelen valaki eltakarta a szemeimet és sötétbe borult a világ."Találd ki kivagyok!"- Gondoltam vesznek a kamerások,így hát ravaszul egy szó nélkül megpördültem megcsókolva Alexát. Igen, éreztem azt a bizonyos mindent felülmúló szikrát. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni hogyan csinálja ezt velem." Héé,ezt nevezed válasznak?" - Kedvesen megölelt,szorosan. Alexa egy fejjel alacsonyabb nálam ezért le kellett rá tekintenem." Vehetjük annak is,amúgy merre hagytad a kamerás embereket? Azt hittem meg kell játszanunk magunkat ismét."- Annyira fájt kimondanom ezt. Rögtön elengedte a kezeit a derekamról,eltolva engem magától. Vett egy pohár gyümölcslevet. Kiviharzott a szép fekete ruhájában. Akkora bolond vagyok!
"Kisfiam ezt rendesen elszúrtad. Pont ma akartam megkérdezni nem-e terveztek esküvőt Alexával,illik hozzád a lány és szeret. Ilyet ritkán talál az ember,ha pedig megtalálja nem szabad elengedni."- Teljesen igaza volt ebben. Hagytam elmenni."Inkább igyunk picit. Ránk fér."- Megtaláltam hamar a felnőtt asztalnál a sörös poharakat. Oda nyújtottam egyet apumnak,meg egyet Logannek aki időközben előkerült. Folyt róla a víz. Lehet ő volt a soros az ugrálóvár felvigyázásban.
"Kérek én is! Bárki is hívta meg az egész szomszédságot az gondolhatott volna arra,hogy béreljünk valakit aki felügyeli őket az ugrálgatások közepette. Tudjátok milyen fárasztó? Fúú."- Fenékkel neki dőlt a konyha pultnak,miközben beleivott a sörébe."Gondolom én is sorra kerülök,köszi hogy előre lelőtted a poént. Így annyira fogom várni."- Böktem oldalba nevetve.Egyszerűen röhögő görcsöt kaptunk.Telt az idő,Logannel elbeszélgettünk az innivaló pedig magát itatta. Kezdtem szédülni. Sajnos gyógyszerre alkoholt inni,igen nagy baklövés volt. Ki tudja mennyi idő telt el,mikor Alexa csendet kért és behozták a kicsi lányomat aki ma lett egy éves. Énekeltünk neki,majd Alexa segítségével elfújták a gyertyát. Őszintén szólva,elérzékenyültem. Lisával kellene ezt átélnem,nem vele....A móka ennyivel nem ért véget. Alexa megfogta a csuklómat gyengéden.
Behúzott a nappaliba,a tömeg félre állt én pedig szinte összeomlottam lelkileg. Rájöttem Lisa emléke igen mély nyomott hagyott bennem. Bármennyire is tettettem,hogy rendben vagyok, meg nem gondolok rá,mégis elég végignéznem a közös életünket képekben és darabokra törik a szívem.Megráztam sírva a fejemet. Félre toltam Jamest az útból,felsietve az emeletre. Kellett egy kis nyugalom a lelkemnek.Szinte feltéptem a szobám ajtaját,úgy siettem ki az erkélyre miután kinyitottam a fenti terasz ajtót. Nagy levegőt véve a korlátnak dőltem."Lisa kérlek gyere vissza. Egyedül nem tudom ezt a kis manót felnevelni. Hiányzol!!"- Lecsúsztam a korlátnak dőlve.Elegem volt mert lent kéne ünnepelnem,erre itt siratom a halott barátnőmet aki már fél éve meghalt. Lehet igaza van Alexának,mi lesz ha sosem fogom tudni elfelejteni őt?
"Készen vagyunk. Mehet az ünneplés. A szülei hamarosan ide érnek,addig felmegyek szólni Kendallnek."- Az egész délutánt nyomon követték a kamerások.Most sincs másképp,egy követ engem is azóta. Az emeletre felmászva,bekopogtattam a hálószobájába."Készen álltok Elivel? Jöhettek."-Mikor kinyitottam az ajtót, Kendall boldogabb volt mindennél. Túl furcsa volt ez nekem. Mit művelt magával megint?
"James! Alig várom Eli szülinapját. Olyan gyorsan felnő. El se hiszem."- Csillogott a szeme az örömtől. Megfogtam a karját. "Lent vár mindenki titeket. Légyszives ne szúrd el az estét." - Mire megrázta a fejét nemlegesen." Ez lesz a kislányom egyik legjobb szülinapja."- Mind a hárman lementünk a többiekhez
Kendall szemszöge:
Elit letettem a lábára,hadd totyogjon oda a szüleimhez. Alexát kerestem a tömegben,ahogy James kihúzott a kertbe. Tátva maradt a szám,képesek voltak Elinek egy óriási csúszdás ugráló várat rendelni meg kicsi pónit! Nagyon szeretni fogja."James! Ezt megcsináltátok!"- Próbáltam túlordítani a hangulat zenét,Elike még kicsi ezért olyan zenéket válogattunk össze ami neki való."Carlos ötlete volt,mi csak kiviteleztük. De örülök ha tetszik,menjünk oda a szüleidhez."-Átvergődtünk ismét a tömegen,kíváncsi lennék ki hívott meg ennyi embert. Még a kamerás embereket se tudtam felismerni,így azt vesznek fel amit akarnak. Amitől kicsit félek.
"Anyu,apu! Látom a kisasszony megtalált titeket máris. Olyan jó hogy el tudtatok jönni."- Mind a ketten kaptak egy hatalmas ölelést. Anyum teljesen el volt varázsolva Elitől." Figyeljetek én kimegyek vele az ugráló várhoz.Ti beszélgessetek nyugodtan. Hosszú még az este."- Bólintottam,hogy menjen csak mi megleszünk a konyhában. Fél füllel hallgattam apumat,viszont eközben igyekeztem Alexát megtalálni. Hirtelen valaki eltakarta a szemeimet és sötétbe borult a világ."Találd ki kivagyok!"- Gondoltam vesznek a kamerások,így hát ravaszul egy szó nélkül megpördültem megcsókolva Alexát. Igen, éreztem azt a bizonyos mindent felülmúló szikrát. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni hogyan csinálja ezt velem." Héé,ezt nevezed válasznak?" - Kedvesen megölelt,szorosan. Alexa egy fejjel alacsonyabb nálam ezért le kellett rá tekintenem." Vehetjük annak is,amúgy merre hagytad a kamerás embereket? Azt hittem meg kell játszanunk magunkat ismét."- Annyira fájt kimondanom ezt. Rögtön elengedte a kezeit a derekamról,eltolva engem magától. Vett egy pohár gyümölcslevet. Kiviharzott a szép fekete ruhájában. Akkora bolond vagyok!
"Kisfiam ezt rendesen elszúrtad. Pont ma akartam megkérdezni nem-e terveztek esküvőt Alexával,illik hozzád a lány és szeret. Ilyet ritkán talál az ember,ha pedig megtalálja nem szabad elengedni."- Teljesen igaza volt ebben. Hagytam elmenni."Inkább igyunk picit. Ránk fér."- Megtaláltam hamar a felnőtt asztalnál a sörös poharakat. Oda nyújtottam egyet apumnak,meg egyet Logannek aki időközben előkerült. Folyt róla a víz. Lehet ő volt a soros az ugrálóvár felvigyázásban.
"Kérek én is! Bárki is hívta meg az egész szomszédságot az gondolhatott volna arra,hogy béreljünk valakit aki felügyeli őket az ugrálgatások közepette. Tudjátok milyen fárasztó? Fúú."- Fenékkel neki dőlt a konyha pultnak,miközben beleivott a sörébe."Gondolom én is sorra kerülök,köszi hogy előre lelőtted a poént. Így annyira fogom várni."- Böktem oldalba nevetve.Egyszerűen röhögő görcsöt kaptunk.Telt az idő,Logannel elbeszélgettünk az innivaló pedig magát itatta. Kezdtem szédülni. Sajnos gyógyszerre alkoholt inni,igen nagy baklövés volt. Ki tudja mennyi idő telt el,mikor Alexa csendet kért és behozták a kicsi lányomat aki ma lett egy éves. Énekeltünk neki,majd Alexa segítségével elfújták a gyertyát. Őszintén szólva,elérzékenyültem. Lisával kellene ezt átélnem,nem vele....A móka ennyivel nem ért véget. Alexa megfogta a csuklómat gyengéden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése