(37.rész) Kiruccanás

Meghoztam az új részt,szerintem nagyon aranyos lett. Jó olvasást mindenkinek! Ha tetszett irjatok hozzászólást. 😇

Ha találtok benne elirást vagy hibát akkor az azért van mert a nagy részét még éjjel írtam meg, párszor átolvasva is lehetnek benne elírások. Ezért bocsánat!

Kendall szemszöge:

Éjjel lecipeltem Elit a kanapéra,hogy ott aludjunk el kettesben. Kis korában is ez működött egyedül, ebben a hitben most is ezzel próbálkoztam meg. Azonban más lett a vég kifejlet mint amire számítottam. Ugyanis hajnalban arra ébredtem,hogy Eli segítségért kiabál és szenvedve nyöszörög a karjaimban. Megsimogattam az arcát finoman. "Ez csak egy nagyon rossz álom, hercegnőm itt vagyok. Apu vigyáz rád." Mire a rúgkapálózása alább hagyott és lassan kinyitotta a fáradt szemeit.

Felém tekintett még kicsit kómásan, "Apa féjek...ölelés?" Természetesen magamhoz húztam és átöleltem amennyire csak tudtam. "Anyu...sose jön vissza?" Olyan halkan kérdezte meg, alig hallottam amit mondott. Pedig még a tv se volt bekapcsolva. Kettecskén voltunk a sötét nappaliban amit a sarokban levő lámpa világított be fénnyel. Hogyan tud ilyet komoly kérdést feltenni egy ilyen pici lány? Számomra örök rejtély marad,viszont az apjaként muszáj volt válaszolnom neki. A kezeivel a hasam köré nyúlt úgy pihentette a fejét a mellkasomon. Én már előre láttam, hogy kezdenek lecsukódni a szemei,de megadtam neki a választ ami annyira foglalkoztatta.

"Sajnálom hercegnőm de nem tud vissza jönni. Fentről vigyáz rád. És szeretné ha ügyesen aludnál." Éreztem ahogy aprót bólintott majd egy halk,álmos igent válaszolt rá. "Jólvan hercegnőm,aludj csak." A kis hátára tettem a jobb kezemet ahogy hanyatt fekve próbáltam én is kényelmesen elhelyezkedni. Onnan jöttem rá, hogy elaludt hogy halkan szuszogott. Nemsokkal később én is elaludtam.

Alexa szemszöge:

Másnap sokkal később keltem fel mint szoktam. Lentről felhallatszott Eli hangos,vidám nevetése. Innen tudtam,hogy ők már fent vannak és nem most keltek. Magamra vettem egy meleg pulcsit miután kikeltem az ágyból és bele bújtam a papucsomba. Ilyenkor még kell bő fél óra mire magamhoz térek,de sokkal jobban érdekelt mit művelnek lent Kendallék. Lassan lementem a lépcsőn,mikor is megakadt a szemem egy nagyon szép képen. Kendall egy lánnyal volt rajta. Egymást ölelték a vidám park kellős közepén. Annyira boldognak tűntek. Most már kezdem érteni miért hiányzik ennyire Liza mindenkinek. Egyszerűen kedves lánynak tűnik még így látásról is. Olyan kár,hogy nem volt esélyem megismerni.

A konyhához érve nekem szaladt valaki majd a földre huppant. A padlóra tekintve Elivel találtam magam szemben. Aki éppen a reggelijével szaladt volna a kanapéhoz mert elkezdődött a kedvenc reggeli meséje. "Istenem, ne haragudj Eli! Nem figyeltem a lábaim elé. Legalább finom a csoki krém?" Kendallék se bírták ki sokáig, hangosan szakadtak a röhögéstől. Vetettem feléjük egy szigorú pillantást hogy fogják vissza magukat de belőlem is kezdett feltörni a nevetés. Túl komikus volt a helyzet ahhoz,hogy fapofával kibírjuk.

Eli eközben valamiért hanyatt fekve maradt ugyanúgy,levéve az arcáról a nutellás kenyerét. "Kéjed? Megeheted,finom." Nyújtotta felém a félig szétkent kenyér szeletet. Nevetve megráztam a fejemet. Eli nem nagyon értette miért nem fogadom el tőle az "ajándékot." Helyette  felsegítettem a földről.Jamesre nézve kértem egy papír törlést mire ő oda dobta nekem az egész tekercset. "Köszi,apropó merre hagytátok a kamerás fickókat? Nem mintha hiányolnám őket." Mondtam a fiúk felé nézve. James megvont vállal válaszolt. "Kendall teljesen kiborult és felhívta őket még tegnap. Jó hírem van,többet nem kell őket elviselned és a készített anyagokat se adják le sehol. Ne félj attól." Na ettől tényleg megkönnyebbültem. Egyel kevesebb dolog ami miatt aggódnom kéne. 

Elkezdtem Eli arcáról letörölni a csoki krémet közben. Egyem meg csendben tűrte,meg se mukkant. De sejtettem,hogy csak a mesén járnak a gondolatai és emiatt képes bármit kibírni hogy minnél hamarabb nézhesse. "Készen is vagyunk. Ügyesen kibírtad. Mindjárt viszik neked a srácok a reggelit." A mosogatóhoz menve kezet mostam. Kendall mellém lépve figyelt ahogy a pultnak dőlt. "Biztos ránk bízod ezt a feladatot? Látod mi sült ki belőle az előbb is." Megráztam a fejemet. "Én bénáztam el a dolgot,nem ti. És ti már ettetek ahogy a mosogatót meg a tűzhelyet elnézem én viszont farkas éhes vagyok." Nyitottam volna a hűtőt de egy kéz gyorsabb volt az enyémnél és emiatt nem tudtam kinyitni mert lefogta az ajtót. Felnéztem Kendallre félig ébren. "Ne most akarj bohóckodni de tényleg. Hadd egyek." Mire felkapott és a konyha pulthoz ültetett óvatosan.

Nem nagyon értettem miért csinálta ezt. Ezek után Jamessel összenéztek bólintva egyet,mire James levett egy tányért meg poharat és elém tette szépen. Míg Kendall elkezdett reggelit csinálni. "Lehetne,hogy bedőlök Eli mellé a kanapéra addig amíg nem vagytok készen?" Ásítottam egyet. Kendall felvont szemöldökkel figyelt engem. Megvontam a vállamat. "Most mi az,ti is szoktatok fáradtak lenni néha." Reméltem,hogy elengedi a dolgot és nem csinál belőle vitát.

Lassan kibattyogtam a nappaliba,ledőlve Eli mellé a kényelmes kanapéra. Szerencsére volt mellettem egy takaró amit még este lehoztak így be tudtam takarózni vele. Egyre viszont nem számítottam. Mégpedig arra,hogy képes leszek a gyerekeknek szóló mesén elaludni percek alatt. 

Valaki keltegetett majd éreztem egy puszit az arcomon. Hunyorítva kinyitottam a szememet."Elaludtam fogadjunk..." Kendall vadul bólogatni kezdett. Mielőtt bármit is mondhattam volna a homlokomra tette a kezét majd el is vette egy mozdulattal."Hmm,ezek szerint nem vagy lázas. Pedig furcsán viselkedsz." Eli csendben nyammogta a reggelijét,mikor ránk szólt. "Hé,shhh." Mosolyra fordult a szám akaratlanul is. Kendall folytatta volna a mondanivalóját,de némán megráztam a fejemet Elire mutatva.

"Nem érdekel most a hercegnő,csak az hogy veled mi van." Mondta kicsit ingerülten. Elinek pedig nyilvánvalóan nem estek jól ezek a szavak. Félte tette a kis tányérját,majd elhúzta tőlem a takarót és alá bújt. Jelezve ezzel,hogy igenis megbántottuk.  Kendall magában sóhajtott egyet. Csendben maradtam,nem akartam közbe szólni és súlyosbítani a helyzeten. "James hozd be Alexának a reggelijét én addig beszélek Elivel vagyis megpróbálkozok." Végig néztem ahogy leguggolt a kis takaró kupac elé. "Hercegnőm sajnálom ha megbántott amit az előbb mondtam,de meg kell értsd nekem Alexa is fontos. Pontosan mint ahogy az anyukád is az volt." Erre Eliből kibukott az amit eddig magában tartott."Elfelejted anyut." Ekkor keltem fel hogy inkább magukra hagyjam őket de Kendall a csuklóm után kapott."Kérlek maradj. Segíts valahogy. Nekem ez nem megy." Lehajtotta a fejét. Jó apuka akar lenni,csak nem hiszi el magáról hogy valójában már az. 

"Pedig remekül csinálod,mond el neki hogy az anyukája mindig is velünk marad emlékként és én csupán a pót anyukája vagyok. Sosem fogom tudni helyettesíteni Lizát,viszont a kisasszony belopta magát a szívembe és veletek minden nap egy kincs. " Halk szipogás törte meg a pillanatnyi csendet miután befejeztem a mondatomat. Éreztem ahogy a kis karjai átölelnek a derekamnál fogva,a fejével a hasamhoz bújva közben. Szerintem nem érthetett túl sokat meg abból amit mondtam,de a lényeget megértette ő is szerintem. Pár percig így maradtunk a kanapén egymáshoz bújva. Kendall törte meg a csendet.

"Most hogy ezen túl lendültünk kinek van kedve kocsikázni egyet? Van egy ismerősöm akinek jó nagy földje van akinél szedhetnénk faragni való tököt,meg vannak kisebbek is amit Eli is tudna gyűjteni a kis kocsiba amit ott adnak." Elinek ez nem volt túl kecsegtető ajánlat, szomorkás tekintettel figyelt minket továbbra is. Kendall felhúzott a kanapéról állásba, mire odabújtam hozzá.A keze a derekamon pihent. Eli kezdett rájönni, ha neki nincs is kedve mi attól még menni fogunk. Maximum ő itthon marad Jamessel ha tényleg nem akar jönni. Kendall a fülembe súgta, hogy menjek fel összekészülődni és az előszobában majd találkozunk. 

Így is tettem, hamar átöltöztem, rendbe tettem a hajamat és lesétáltam a lépcsőn. Feleslegesnek találtam még az egyszerű sminket is,hiszen nem film premierre megyünk hanem egy farmra ahol inkább jól kell éreznie magát az embernek mintsem jól kinéznie. Ezért maradtam az egyszerű pólónál és a kedvenc farmeromnál. Eli kiváncsian figyelt mi fog történni ezek után. Ahogy megbeszéltük Kendallel elkezdtem felvenni a cipőmet,míg ő már kabátban várt rám. Indulásra készen. Eli kivárt az utolsó percig,mikor is lemászott a kanapéról és a hozzá képest nagy selymes takarót maga után húzva elindult felénk. "Én is,én is!"  Elvettem tőle a takarót és összehajtva vissza vittem a nappaliba a fotel karfájára téve. Mire megfordultam Elin rajta volt a cipője és várta a kabátját türelmesen. Kendall azonban elbambult. "Kendall a pici lányodra figyelj inkább. Szegényke nem tudja miért tartod a kabátját a levegőben." Sikerült kizökkentenem a bambulásból és vissza csöppent közénk hamar.

"Jajj ne haragudj kincsem, apa csak nagyon nézett valamit vagyis valakit." Tudtam jól hogy rám gondolt. Megköszörülte a torkát és ráadta a kis barna kabátot a lányára. Felegyenesedve leakasztotta a fali kulcs tartóról a kocsi kulcsot és felém fordult."James becsomagolta neked a reggelidet útközben bőven lesz időd megenni. Ha nem gond,mert kell egy és fél óra mire odaérünk a farmra és már el kellett volna indulnunk ha nem akarunk dugóba kerülni korán reggel." Adott egy finom csókot a számra és kinyitotta a bejárati ajtót. Eli rögtön kapott az alkalmon és kiszaladt a kertbe ugrándozva."Több energiája van a kisasszonynak mint kettőnknek együtt véve." Tettem hozzá bolondozva.

"Bizony. De pont ettől van kedve az embernek minden egyes nap újra és újra felkelnie." Válaszolta teljesen őszintén. Ezalatt segítettem Elinek beülni a gyerekülésébe majd miután be volt csatolva az öve neki is, beszálltam előlre az anyós ülésre. Megvártuk még Jamest aki egy kávézós utazó poharat szorongatva, éppen magára vette a kabátját úgy szállt be Eli mellé a kocsiba. "Köszi hogy megvártatok. Próbáltam sietni. Ó de szuper helyem van a hercegnő mellett." A vissza pillantó tükörben láttam a kis kéz pacsijukat. Öröm volt látni Eli pici mosolyát. Annyira aranyosak együtt. Fél perccel később Kendall szólt,hogy figyeljek rá,valamit mondani akar. Úgyhogy előre fordultam. Kiderült,hogy csak el akarta mondani hogyha oda érünk tartsam Elin a szememet én is, nehogy eltűnjön. Főleg a kertes incidens óta óvja ennyire a kicsi lányt,viszont teljesen megértem. Én is ezt tenném a helyében.

"Kezdesz túl lenni a nehezén ugye tudod."- Valahogy kibukott belőlem ez,pedig egyáltalán nem is beszéltünk erről mostanában. Kendall beindította a kocsit majd megfogta a kezemet egy apró mosollyal a száján."Igen,de ez csakis miattad történik. Nélküled nem menne ilyen jól." Megszorította a kezemet gyengéden tudatva velem mennyire számítok neki. Mégis csak jól tettem hogy aznap elvállaltam az éjszakai műszakot a kórházban,különben nem találkoztam volna Kendallel,és ez mind  nem történhetett volna meg. Nagyon belefeledkeztem a gondolataimba a reggeli evés közben. Fél úton járhattunk mikor Kendall előrukkolt még egy jó hírrel,azaz hogy a srácok is csatlakoznak ma hozzánk. Tartalmas napunk lesz az biztos. Eli pedig imádja őket, nincs is ennél jobb. De erről ő már csak akkor fog tudni ha odaérünk, mert édesen bealudt a kocsi út közben még az autópálya elején.