Alexa szemszöge:
Este 11 fele jár az idő. Bent akartak tartani még éjszakára ezért Kendall bent maradt velem. A tévében néztünk egy bugyuta filmet mire bealudt a karomon feküdve. Szegényke nem fért be mellém az ágyba mert infúziót is kaptam. Féltem hogy éjjel kihúzódna a karomból véletlen ahogy forgolódunk. Így azt a pulcsimat terítettem a hátára amiben engem behozott. A semminél több volt mégiscsak. Egyedül én maradtam ébren a plafont bámulva. Fél óráig bírtam. Az a fránya sms járt a fejemben amit nem mondtam még el Kendallnek. Pedig tudnia kéne róla. Lehet segítene a rendőrségnek is nyomra találni.
A telefonom a kórházi szekrényen volt a jobbomon. Lenéztem Kendallre aki olyan békésen aludt. Nem lett volna szívem felébreszteni. Ezért oldalra kinyújtóztattam a kezemet hátha elérem a mobilomat. De nagyot sóhajtva feladtam az ötödik próbálkozás után. Tudtam jól, hogy egy választasom maradt csak. Szólnom kell neki. Megsimogattam a haját gyengéden.
"Kendall, kelj fel." - Szóltam neki. Csakhogy aludt tovább. Meg se moccant. Egyetlen egy dolog jutott az eszembe ami segíthet. Megpusziltam az alkarját amelyik szabadon volt. Lassan mocorogni kezdett. Kinyitva a szemeit felém fordította az álmos fejét. A haja kócosan a homlokára lógott. "Hmm történt valami?" - Felült még félig kómásan az iménti alvásából. Itt volt a tökéletes alkalom arra hogy elmondjam neki, mégsem akartam megtenni. Tudom mennyire szereti a kislányát és mindent megtenne érte. Rendesen szenved amióta eltűnt. Semmit nem tudunk róla a mai videón kívűl. Sőt kitudja milyen régi az a felvétel. Ha egy hete vette fel, félek Eli már nincs velünk. Olyan kis sápadt arccal nézett bele a kamerába.
"Kendall, kelj fel." - Szóltam neki. Csakhogy aludt tovább. Meg se moccant. Egyetlen egy dolog jutott az eszembe ami segíthet. Megpusziltam az alkarját amelyik szabadon volt. Lassan mocorogni kezdett. Kinyitva a szemeit felém fordította az álmos fejét. A haja kócosan a homlokára lógott. "Hmm történt valami?" - Felült még félig kómásan az iménti alvásából. Itt volt a tökéletes alkalom arra hogy elmondjam neki, mégsem akartam megtenni. Tudom mennyire szereti a kislányát és mindent megtenne érte. Rendesen szenved amióta eltűnt. Semmit nem tudunk róla a mai videón kívűl. Sőt kitudja milyen régi az a felvétel. Ha egy hete vette fel, félek Eli már nincs velünk. Olyan kis sápadt arccal nézett bele a kamerába.
Szépen lassan felültem a kórházi ágyban. A hasamhoz húztam a takarót."Kaptam a videó mellé egy smst is ma. De mérges leszel ha elolvasod majd. " - Felkapta rögtön a fejét, nagyra nyílt szemekkel. Türelmetlenül várta hogy folytassam."Igen? Hadd nézzem meg. Hol a mobilod?" - A székről felkelve körbe nézett a szobában. "Ott van az éjjeli szekrényen. Sajnos nem érem el." - Bólintva oda sétált és a kezébe vette. " Tessék, megkeresed azt az smst nekem? Tudni akarom mi áll benne." - Vett egy nagy mély levegőt majd kifújta lassan. Leült az ágyam szélére mellém.
"Köszönöm azért hogy elmondtad ezt, látod így én se kapom fel a vizet. Ha mindent őszintén elmondunk egymásnak." - Kaptam egy puszit a számra. Kikerestem közben az smsek között amit Thomastól kaptam. Azonnal Kendall kezébe nyomtam. "Ennyit irt." - Hátra döntöttem a fejemet a párnára. Nem akartam látni azt a pillanatot mikor elolvassa azokat a sorokat. "Az a mocskos..." - Kezdett bele de félbe hagyta. Elővette a saját mobilját és tárcsázni akarta a rendőrséget.
"Köszönöm azért hogy elmondtad ezt, látod így én se kapom fel a vizet. Ha mindent őszintén elmondunk egymásnak." - Kaptam egy puszit a számra. Kikerestem közben az smsek között amit Thomastól kaptam. Azonnal Kendall kezébe nyomtam. "Ennyit irt." - Hátra döntöttem a fejemet a párnára. Nem akartam látni azt a pillanatot mikor elolvassa azokat a sorokat. "Az a mocskos..." - Kezdett bele de félbe hagyta. Elővette a saját mobilját és tárcsázni akarta a rendőrséget.
"Kendall éjszaka van. Max az ügyeletes rendőr van bent. Reggel korán felkelünk és elmondunk minden új infót nekik. Megígérem." - Próbáltam elmagyarázni neki, hogy az éjszaka közepén úgysem intézkednének Eli ügyével kapcsolatban. Muszáj lesz kivárnunk reggelig.
"Hát jó. Reméljük Eli még élni fog reggel is..." - Ahogy ezt kimondta ledobta a mobilját a takarómra.
"Sajnálom. Ha nem találkoztunk volna aznap éjjel, akkor Eli biztonságban lenne most. " - Utáltam erre gondolni, mégis igaz félig. Hiszen az én múltamból bukkant elő Thomas. Rajtam akar bosszút állni mégsem én szenvedek hanem Kendall kislánya. Amit felfogni se tudok rendesen. Miért nem rajtam állt bosszút? Akkor sem Kendallnek sem Elinek nem esett volna baja.
"Hát jó. Reméljük Eli még élni fog reggel is..." - Ahogy ezt kimondta ledobta a mobilját a takarómra.
"Sajnálom. Ha nem találkoztunk volna aznap éjjel, akkor Eli biztonságban lenne most. " - Utáltam erre gondolni, mégis igaz félig. Hiszen az én múltamból bukkant elő Thomas. Rajtam akar bosszút állni mégsem én szenvedek hanem Kendall kislánya. Amit felfogni se tudok rendesen. Miért nem rajtam állt bosszút? Akkor sem Kendallnek sem Elinek nem esett volna baja.
"Hé ne mond ezt! Ne is gondolkodj ilyen butaságon. Okkal találkoztunk és hát ne felejtsd el hogy szükségem volt rád." - Húzott magához, a fejemet a mellkasára pihentettem. Hinnem kéne neki, mégsem megy. Tudtam jól hogy ő ezt megérzi. Megráztam a fejemet. "Mégis azt érzem hogy az én hibám minden." - Jött ki belőlem akaratlanul is. A szemben levő falat kezdtem el bámulni amin volt egy szép festmény. Tele volt mindenféle színes virággal. Illett a szobához teljesen.
Mire folytathattam volna a gondolataimat, Kendall megfogta lágyan az államat a jobb kezével. Maga felé fordítva az arcomat. Ezért muszáj volt a szemébe néznem. "Hallgass meg. Az életben mindenki hibázik, ez emberi dolog. De az már rajtad múlik mennyire hagyod hogy ez vissza tartson a jövődtől ami rád vár. Bármire képes vagy csak el kell döntened eléggé akarod-e. Ha pedig szerencsés vagy lesznek segítőid akik végig kísérnek az utadon. Bátorítanak, segítséget nyújtanak vagy akár felszednek a padlóról ha elfáradsz és nem bírsz tovább menni. Őket becsüld meg és ne engedd el őket mert szeretnek és a legjobbat akarják neked. Aki pedig szeret, nem a hibáidra fog emlékezni hanem azokra a boldog percekre amikor mosolyt csaltál az arcára. Hidd el nekem. Most pedig alvás. Rendben?" - Kaptam egy csókot majd kihúzta a kezét a hátam mögül hogy le tudjunk dőlni az ágyra. Mennyivel egyszerűbb otthon elaludni mint egy kórházban. Ezzel a gondolattal eljátszottam fél percig mire elnyomott az édes álom.
Mire folytathattam volna a gondolataimat, Kendall megfogta lágyan az államat a jobb kezével. Maga felé fordítva az arcomat. Ezért muszáj volt a szemébe néznem. "Hallgass meg. Az életben mindenki hibázik, ez emberi dolog. De az már rajtad múlik mennyire hagyod hogy ez vissza tartson a jövődtől ami rád vár. Bármire képes vagy csak el kell döntened eléggé akarod-e. Ha pedig szerencsés vagy lesznek segítőid akik végig kísérnek az utadon. Bátorítanak, segítséget nyújtanak vagy akár felszednek a padlóról ha elfáradsz és nem bírsz tovább menni. Őket becsüld meg és ne engedd el őket mert szeretnek és a legjobbat akarják neked. Aki pedig szeret, nem a hibáidra fog emlékezni hanem azokra a boldog percekre amikor mosolyt csaltál az arcára. Hidd el nekem. Most pedig alvás. Rendben?" - Kaptam egy csókot majd kihúzta a kezét a hátam mögül hogy le tudjunk dőlni az ágyra. Mennyivel egyszerűbb otthon elaludni mint egy kórházban. Ezzel a gondolattal eljátszottam fél percig mire elnyomott az édes álom.
Másnap valaki pakolászására keltem fel. Kisöpörtem a hajamat az arcomból ahogy felültem. Nem érdekelt mennyire álmos fejem van. A szoba sarkában nekem háttal álló srácra esett a tekintetem. Sapka volt rajta így nem igazán ismertem fel ki is az valójában. "Jó reggelt." - Köszöntem oda neki. Megfordulva láttam csak James az. Pár perccel később pedig Logan és Carlos is megjelent. Összeráncoltam a szemöldökömet.
"Kendall merre van?" - Kikeltem az ágyból de Logan vissza tolt szinte azon nyomban. "Hékás, jobb ha ülve maradsz. A nővér is megmondta nekünk mielőtt beengedett minket hozzád. Jamesék majd összepakolnak neked. Pihenj csak." - Mondta egy mosoly kíséretében. "Rendben legyen. Addig kivele mit csinál Kendall." - Kérdeztem hátra dőlve a nagy kényelmetlen párnának. Alig várom hogy hazamehessek innen. Másrészt pedig Kendall miért nem szólt hogy elmegy nélkülem? Tudom a rendőrségre ment nagy valószínűséggel, de azért szívesen elkísértem volna. Támogatásképp.
"Behívták az örsre. Este kaptak egy bejelentést. Reggel pedig azonnal elmentek a kapott helyszínre. Gondolj bele Eli lehet megvan!" - Mesélte nekem reményteljes tekintettel. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. Bárcsak így lenne. Elit nem veszíthetjük el, abba Kendall belehalna.
Kendall szemszöge:
Korán reggel, olyan 5 körül telefon csörgésre ébredtem. Mivel külön csengő hangot állítottam be a rendőrségi hívásokra azonnal tudtam ki hív. Az éjjel belém csimpaszkodó szerelmem kezeit óvatosan lefejtettem magamról. Ezek után már ki tudtam osonni a szobából a szinte üres kórházi folyosóra. Még a reggeli rekedt hangommal ugyan, de válaszoltam a hívásra.
"Jó reggelt. Sikerült valami nyomra bukkanniuk?" - Álltam elő a legfontosabb kérdéssel. Már az elején tudni akartam ezt az egyet. "Nyugodjon meg uram, jó hírekkel tudok szolgálni. Ugyanis az éjjel egy közép idős hölgy bejelentett egy furcsán kinéző kislányt a Melbourne streetnél levő boltban. A kislány még nincs meg, viszont tudjuk hogy a környéken lehetnek még mindig. Ami igen fontos tényező." - Hihetetlenül megkönnyebbültem ennek hallatára.
Liza járt a fejemben. Ő is ezt akarná, hogy találjuk meg bármi áron a kislányunkat. "Értem és köszönöm. Ha bemegyek az örsre eltudnak vinni a címre amit a hölgy megadott? Szeretnék ott lenni mikor megtalálják a kislányomat." - Percig sem érdekelt mi a protokoll ilyen helyzetben. Szüksége lesz rám amint kikerül az el rablója markából. Olyan csöppség még. Miután meghallottam az igenlő választ, felkaptam a pulcsimat és kirohanva a kórházból beültem a kocsimba. Azonnal elvezettem az örsre. Remélve a legjobbakat.
"Kendall merre van?" - Kikeltem az ágyból de Logan vissza tolt szinte azon nyomban. "Hékás, jobb ha ülve maradsz. A nővér is megmondta nekünk mielőtt beengedett minket hozzád. Jamesék majd összepakolnak neked. Pihenj csak." - Mondta egy mosoly kíséretében. "Rendben legyen. Addig kivele mit csinál Kendall." - Kérdeztem hátra dőlve a nagy kényelmetlen párnának. Alig várom hogy hazamehessek innen. Másrészt pedig Kendall miért nem szólt hogy elmegy nélkülem? Tudom a rendőrségre ment nagy valószínűséggel, de azért szívesen elkísértem volna. Támogatásképp.
"Behívták az örsre. Este kaptak egy bejelentést. Reggel pedig azonnal elmentek a kapott helyszínre. Gondolj bele Eli lehet megvan!" - Mesélte nekem reményteljes tekintettel. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. Bárcsak így lenne. Elit nem veszíthetjük el, abba Kendall belehalna.
Kendall szemszöge:
Korán reggel, olyan 5 körül telefon csörgésre ébredtem. Mivel külön csengő hangot állítottam be a rendőrségi hívásokra azonnal tudtam ki hív. Az éjjel belém csimpaszkodó szerelmem kezeit óvatosan lefejtettem magamról. Ezek után már ki tudtam osonni a szobából a szinte üres kórházi folyosóra. Még a reggeli rekedt hangommal ugyan, de válaszoltam a hívásra.
"Jó reggelt. Sikerült valami nyomra bukkanniuk?" - Álltam elő a legfontosabb kérdéssel. Már az elején tudni akartam ezt az egyet. "Nyugodjon meg uram, jó hírekkel tudok szolgálni. Ugyanis az éjjel egy közép idős hölgy bejelentett egy furcsán kinéző kislányt a Melbourne streetnél levő boltban. A kislány még nincs meg, viszont tudjuk hogy a környéken lehetnek még mindig. Ami igen fontos tényező." - Hihetetlenül megkönnyebbültem ennek hallatára.
Liza járt a fejemben. Ő is ezt akarná, hogy találjuk meg bármi áron a kislányunkat. "Értem és köszönöm. Ha bemegyek az örsre eltudnak vinni a címre amit a hölgy megadott? Szeretnék ott lenni mikor megtalálják a kislányomat." - Percig sem érdekelt mi a protokoll ilyen helyzetben. Szüksége lesz rám amint kikerül az el rablója markából. Olyan csöppség még. Miután meghallottam az igenlő választ, felkaptam a pulcsimat és kirohanva a kórházból beültem a kocsimba. Azonnal elvezettem az örsre. Remélve a legjobbakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése