(41.rész) Vigasztaló szavak

Thomas szemszöge:

Két hete van velem a kicsi lány. A napjait a fürdőszobába bezárva töltötte nagy részt. Nem akartam hogy szökni próbáljon. Azóta alig volt hajlandó bármit is enni. Emiatt rendesen gondolkozóba estem, mert nem megölni akarom csak szenvedtetni egy kicsit ameddig Alexa felfogja milyen fájdalmat okozott nekem azzal hogy kiszúrt a testvéremmel. Így egy kora délután eldöntöttem elmegyünk szépen a boltba vásárolgatni. Remélve, hogy minél hamarabb végzünk. Nem akarom az emberek figyelmét magamra vonzani.

Felkeltem a kanapéról nagyot sóhajtva. A fürdőszoba ajtó felé lépkedtem lassan. Amint az ajtóhoz értem a kilincsre tettem a bal kezemet. A jobb kezemmel a zárban levő kulccsért nyúltam. Gyorsan elfordítottam és kinyílt az ajtó. A kicsi lány a sarokban feküdt egy törölközőn. Ami cseppet sem volt tiszta. "Gyere szépen, kimegyünk és te is jössz velem." A kád és a fal közötti sarokba húzódott ijedten. Könnyedén oda léptem hozzá,a karja alá nyúlva. Persze ellenkezett bár ereje is alig volt. Hamar ráadtam a  fürdőszoba padlón heverő pólót és a nadrágját. Lassan elérkeztünk ahhoz a ponthoz hogy alig szól hozzám. Végre belátva, hogyha ellenkezik, büntetést kap érte. Egyetlen egyszer bezártam a fürdőbe lekapcsolt villannyal egész éjszakára. Úgy tűnik tanult belőle. Szépen összefogtam a haját és kimentünk a kocsiig. Valamiért azonban nem akart beszállni. Minden maradék erejét összegyűjtve belekapaszkodott a kocsi ajtóba. "Anyaaa..." - Kiabálta kétségbe esve. Szegénykét igen megviselhette a fodrászat meg a fekete haj amivel eljöttünk onnan. Körbenéztem van-e kint járó kelő az utcán mielőtt ráordítottam.

"Pofa be! Maradj csendben. Eleget hisztizel itt nekem." - Leharcoltam a kis kezeit az ajtóról amivel annyira kapaszkodott. Aztán sikerült becsatolnom a gyerek ülésbe. Így eltudtunk végre indulni. Kezd a kislány kiakasztani teljesen. Alexáékról pedig semmit nem tudok. Ez így nem lesz jó. Fogtam a mobilomat és küldtem egy rövid videót Eliről nekik. Amin rendesen látszott mennyire sovány és koszos. Az előbbi sírása pedig pont kapóra jött. Még hatásosabbá vált a kis üzenet általa. Mégiscsak meglesz az az édes bosszú. Nemhiába szenvedek a kislánnyal már két teljes hete.

A bolthoz érve kiemeltem a kocsiból és erőszakosan megfogtam a kezét. Hiszen cseppet sem akarta fogni a kezem, jogosan. "Ne rendezz jelenetet. Veszünk valamit enni neked és visszamegyünk a házba." - Parancsoltam neki halkan. A parkoló ugyanis tele volt szülőkkel, gyerekekkel. Válaszul aprót bólintott, jelezve hogy megértette. Helyes, ennyit akartam tőle. Mikor besétáltam a kislánnyal a boltba, megláttam mennyien vannak. Majdnem vissza fordultam nehogy lebukjak.Viszont kizártnak tartottam hogy bárki is felismerné őt. Főleg így nem, fekete hajjal. Úgyhogy elmentünk a rágcsás sorokig és bedobtam pár zacskónyit a kosárba. Ekkor egy kis hang megszólalt mellettem. Oldalra fordítva a fejemet lenéztem rá. "Mond mit akarsz. Sietnünk kéne." Fogtam meg  kezét és félre húztam egy kevésbé forgalmas sornál. "Anyát akarom...anyát..." - Kezdett bele remegő szájjal. Gonoszan kinevettem. Már feleslegesen sír bárki után is.

Elküldtem Kendalléknek a videót, de nem is reagáltak rá. Feleslegesen kínozom magamat ezzel a lánnyal. De még egy valamit tartogatok a számukra. Amit véghez is fogok vinni. Ebben biztos vagyok. Kendall ki fog teljesen borulni. Minden oka meg is lesz rá. Hiszen a rágcsákat azért veszem hogy sikerüljön megmérgezni a pici lányt. Egyedül ezzel tudok nyomást gyakorolni Alexáékra.

"Képzeld el hogy az ég világon senki nem fog érted jönni. Velem maradsz." - Tovább kellett vonszolnom a boltban mire eljutottunk a pénztárig. "Bírd ki most már. Maradj csendben nekem!" -Guggoltam le hozzá egy percre. Megrázta fáradtan a fejét. "Anyut...anyut akarom. " Sikerül lassan megőrjítenie ezzel ha még egyszer kimondja. A pénztáros nő elég furcsán nézett rám. Próbálta kideríteni hogy miért viselkedek így a lányommal. Ó ha tudná az igazságot. Rögtön hívná a rendőrséget. Miután engem végig mért, lepillantott a kicsi lányra. "Apukád biztos csak rossz kedvében van. Nézd, adok neked egy nyalókát. Aranyos kis cicás, vedd el nyugodtan. A tied."- Mondta a középidős nő. Letekintettem a kicsi lányra.

Nem akarta elvenni, ezt már szeretem. Gyorsan kifizettem a nassolni  valókat majd visszatértünk a kocsihoz. Belegondolva akár már most is ehetne a kicsi lány. Annál hamarabb lesz számomra csend végre. A kocsi hátsó ülésén kinyitottam az egyik kekszes zacskót. A zsebemből közben kihalásztam a kis üveget amiben a méreg volt. Letekertem a kupakját. Elsőre elég lesz neki egy csepp is belőle. Legalábbis ezt gondoltam. Meglepetésemre megette azonnal. Kezd éhes lenni, ez meglátszik rajta. Végre hazafelé csend volt. Nagyon elkábult tőle. Úgy kellett becipelnem miután a házhoz értem. Küldtem egy sms-t Alexának. 

-Tudod sose bírtalak és ez most sincs másképp. De legalább vagyok olyan kedves hogy végig nézheted ahogy Kendall elveszti a kislányát.-

Elvileg a méreg kis adagban nem halálos, azonban ha semmi mást nem eszik, nincs sok esélye.

Kendall szemszöge:

Két hete alig beszéltünk Alexával.  Bezárkózott a hálószobánkba. Ami miatt én a nappaliban lévő kanapén alszok esténként. Nem is a kényelemről van itt szó. Inkább az a tény zavar hogy nem mellette alszok el mint ahogy eddig. Most már azt a kijelentésemet is visszaszívnám, hogy nélküle minden jobb lenne. Baromi nagyot hibáztam mikor ezt kiejtettem a számon. Hiszen szükségem volt valakire mikor kijöttem a kórházból. Ő ápolt engem, pótanyukája lett a kislányomnak. A listát pedig sorolhatnám tovább. De most nincs erre idő. Kénytelen vagyok bevallani mennyit segített nekem azzal  hogy mellettem volt és meghallgatott. Valahogy sikerült túltennem magamat Lisa halálán. Igen a mai napig hiányzik, sőt fog is. Viszont nem mardos belülről a fájdalom és gyász. Ami hatalmas lépés a számomra.

Most kint ülök a teraszon hiszen csodás idő van ma. Butaság lett volna bent kuksolnom, ha kint a teraszon is elnetezhetek. A laptopon keresgélek zenei alapokat éppen. Hiszen a dal írás sosem áll le. Folyamatosan gyártanunk kell az újabb slágereket a rajongóinknak. Értük csináljuk a bandát is. Számunkra sokat jelent hogyha értéket tudunk átadni nekik. 

Pont meghallgattam egy dal részletet mikor hirtelen felvillant egy üzenet a kijelzőn. Furcsa, nem ismerek semmilyen Thomas nevű fickót. Mikor megnyitottam a kapott videót, lefagyott körülöttem a világ. Azt hittem rosszul látok. Ekkor jutott eszembe Alexa. Az ő telefonját kötöttük össze a laptopommal még Eli eltűnése előtt. Ezek szerint ő is megkapta most ezt a videót. Muszáj lesz beszélnem vele, akár akar látni akár nem. Sietve lecsaptam a laptop tetejét és kitoltam magam alól a széket. Felsietve a lépcsőfokokon egészen a hálószobánkig. 

Alexa szemszöge :

Jó pár nap sőt hét eltelt amióta kidugtam az orromat a szobából. Keveset ettem és alig aludtam. Ha engem kérdezel nem a legjobb kombináció. Egyszerűen nem tudtam kiverni Kendall szavait a fejemből. Azok után hogy próbáltam minden igyekezetemmel meggyógyítani, segíteni neki átvészelni Lisa elvesztését, képes volt ilyet mondani nekem. Számomra felfoghatatlan. Nem is tudom szüksége van-e még rám vagy sem. Ha esetleg Eli nem kerül elő... nem kell többet pótanyukának lennem. Másrészt pedig erőszakoskodott velem amit nem tudok elfelejteni. De közben jól tudom, hogy bevett valamit aznap éjjel. Azért művelte ezt. Így nem igazán tehet róla. Aztán kidobta az összes pirulát amitől Lisát látta. Tudtam mennyire összetörte ez őt. Fél hogy elveszíti a szívéből Lisa arcát, szeretetét, emlékét. Viszont arra aki még mindig mellette van, többet figyelhetne úgy gondolom.

Az ágyon ülve néztem valamit a tévében mikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem újabb szöveges üzenetet kaptam. Pár napja így üzengetünk egymásnak Kendallel. Ami így is több a semminél. Azonban ezúttal egy videó fájlt kaptam egy Thomas nevű felhasználótól. Furcsálltam mi az de megnyitottam. Szám elé kaptam a kezemet annyira lesokkolt amit láttam. Eli volt a videón. Nagyon sírdogált. A szőke kis tincsei össze voltak gubancolódva. Az arca piszkos volt, a kis kezei pedig végig voltak karcolva valami által. A látványtól rendesen elborzadtam. Váratlanul szúró fájdalom árasztotta el a testemet. Előregörnyedve fogtam a hasamat. Küldtem egy üzenetet Kendallnek, hogy valami nincs rendben. Segítsen. Azt hiszem ez törte meg a nem beszélünk egymással fogadalmunkat. Pár perccel később kiültem az ágy szélére. Arra még volt erőm. Kicsapódott hirtelen az ajtó. Kendall letérdelt elém, aggódva. "Mid fáj? Mi történt?" - Jött elő a kérdéseivel, viszont ha nem kapott volna rá választ nem jutottunk volna semmire.

"Görcsöl nagyon az alhasam...szerintem ez azt jelenti..." - Mondtam csalódottan. Tökre mindegy volt abban a pillanatban hogy meg akartam tartani más gyerekét. Mindketten tudtunk hogy a babát már elvesztettük. Vége van. "Pedig te megakartad tényleg tartani...sajnálom." Rázta meg a fejét. Egyedül a fájdalomra tudtam koncentrálni abban a pillanatban. "Mit csináljunk most?" - Kérdeztem összetörten, felnézve rá. Hirtelen gondolkozni kezdett majd rávágta. "Menj le a kocsihoz, hozok pár törölközőt addig. Lent találkozunk." - Mondta ahogy átrohant a fürdőszobába ami a folyosó végén volt. Ekkor kiáltottam fel fájdalmamban. Olyan érzés kerített hatalmába mintha jó erősen gyomron rúgtak volna. Minden eltelt perccel kínzóbbá vált a fájdalom. Ezt persze próbáltam leplezni,több kevesebb sikerrel. "Kendall... segíts l...lemenni.." - Dőltem a falnak azon nyomban. Egy lépést se lettem volna képes megtenni, nemhogy lemenni a lépcsőn egyes egyedül.

Kendall szemszöge:

Kimentem a fürdőszobába és kivettem jó pár törölközőt a szekrényből. Nem vagyok nagy szakértője a női bajoknak, de azzal tisztában vagyok hogy vetéléskor minden véres lehet ahova Alexa leül. Visszamenve a szobánkba, megláttam a falnak támaszkodva. A jobb kezével tartotta magát, míg a bal kezével próbálta letörölni az arcáról a könnyeket. Látszott rajta mennyire összetörte ez a a szívét. Pedig még nincs is vége. Most kezdődik csak úgy igazán az egész. A törölközőket a hónom alá csaptam sietve. Odaléptem hozzá, megfogva a derekát hátulról a meleg kezemmel. Az érintésemre azonnal ellazult. Ez volt a célom. Be is vált. "Szépen felveszlek és lemegyünk a kocsihoz. Tarts ki kérlek." Suttogtam neki lágyan, nehogy felkapja a fejét. Most magára kell figyelnie, nem rám. 

Átkarolt és odabújt hozzám gyengén. Mielőtt a karomba vettem, halkan megköszönte hogy segítek neki. "Rendben, foglak. Kapaszkodj a nyakamba." - Lejutottunk úgy négy perc alatt a lépcsőn. Biztonságban akartam tudni Alexát ez volt a legfontosabb számomra. Amikor kiértünk a kertbe a jobb kezemmel kinyitottam a kocsi ajtót neki. Így be tudott szállni. Előtte alá tettem a törölköző réteget csak azért is. "Övet becsatolni, úgy ni. Gyorsan vezetek hamar a kórházba érünk ne félj." Nyomtam egy puszit a homlokára. Kaptam érte egy apró bólintást. Mikor meg kellett állnunk egy piros lámpánál, jobbra fordítottam a fejemet. "Hogy vagy, bírod még?" - Kérdeztem rá sietve. Figyelve közben a lámpát hogy mikor vált zöldre. "Fáj nagyon..." - Bökte ki a lábait figyelve. Nem is akart már rám nézni. Elveszett a saját kis világában. Onnan pedig nincs kiút. Türelmesnek kellett lennem vele. Ezzel tisztában voltam.

A kórházba értünk úgy negyed óra alatt. Kiszállni már nem bírt. Felkaptam a karjaimba és bevittem a recepcióhoz. Ahol sajnos hosszú sor fogadott minket. Alexa felsírt, a mellkasomba fúrt fejjel. Éreztem ahogy megrázza lassan a fejét. "Kitartás, valahogy elintézem a sorra kerülést. Bízz bennem." - Mondtam el neki az információ darabkákat. Balra volt a sürgősségi ezért minden szabályt megszegve bementem azon az ajtón. Minden sorban állás nélkül. Nehéz volt Alexával a karjaimban sietni,de szüksége volt orvosi segítségre. Sürgősen. 

"Valaki segítsen nekem! A barátnőm elvetélt."- Percig sem érdekelt ha mindenki engem figyelt, hallgatott abban a pillanatban. Megígértem Alexának hogy vigyázok rá. Az ígéreteimet pedig mindig betartom. Egy 30-as éveiben járó ápoló nő sietett oda hozzánk. Alexa kapott egy ágyat és kórházi köntöst is. Bekísért minket egy külön kórterembe. Tíz percre rá bejött hozzánk egy doki aki megvizsgálta Alexát. Kiderült, hogy a vetélése szerencsés módon könnyen lezajlott így nem kellett megműteni. A vérzése pedig szépen lassan abba fog maradni. Aminek mind a ketten örültünk.

Aznap éjjel az ágya mellet ültem a kis fehér széken. A homlokára téve a kezemet félre söpörtem a haját. "Minden rendben van most már. Bátor voltál." - Kezdtem bele óvatosan. Nehogy rosszat mondjak. A bal kezével a kezemért nyúlt, megszorítva azt. "Köszönöm, a mai hős cím neked azonban neked jár." - Válaszolta egy pici mosollyal. Hiszen nemrég kelt fel. A kapott gyógyszertől szinte azonnal elaludt. Nem is csodálom. Amilyen fájdalmon keresztül ment, a szervezetének ki kellett pihennie azt. "Te pedig igazán bátran tűrted a fájdalmat."- Kapott egy homlok puszit.

Levette a kezemet az arcáról. Figyelve vártam mit szeretne. "Ki kell mennem a mosdóba..." - Mondta lányos zavarában. Ezen muszáj volt nevetnem, olyan aranyos tud lenni ilyenkor. Mikor azt hiszi butaságot kér vagy mond. Miközben az amire gondol teljesen természetes dolog. Felkeltem a székről. "Persze, semmi gond. Fogd a kezem felhúzlak az ágyból. De óvatosan ülj fel." - Félre toltam az útból a széket amin hosszú órákon át ültem. Ahogy mondtam neki, belekapaszkodott a kezembe. Míg én felhúztam az ágyból ő a szabad kezével besegített. Felülve hosszú percekig engem figyelt. Bárcsak bele látnék a lelkébe. Tudni akarom min gondolkodik ennyire.

"Babám nézz rám. Még mindig ki akarsz menni a mosdóba?" - Kérdeztem rá lassan, hogy rám figyeljen. Láttam ahogy vissza csöppen a valóságba. "Igen én csak.-" - Kezdett bele még mindig engem figyelve. "Akkor menni kéne." - Bólintottam az ajtó felé. Szépen kibattyogtunk a mosdóig. Én az ajtó másik oldalán várakoztam amíg bement. Kitudja mikor esik össze véletlen. Ezért akartam a közelben maradni. Pár perccel később hallottam ahogy megengedi a csapnál a vizet. Nemsokkal később nyílt az ajtó. Mikor felé tekintettem megláttam a csalódást az arcán. "A baba m...már nincs ugye?" - Fáj a szívem ha sírni látom őt. Szerintem most jutott el teljesen a tudatáig hogy elvetélt ténylegesen is. Ez nem csak egy rossz álom volt amiből felébredt.

"Sajnálom nagyon, de a baba már elment." - Kitártam a karomat hadd bújhasson oda hozzám. Ilyenkor mindig sikerül megnyugodnia. Átbújtatta a karjait a derekamon és megölelt szorosan. Azt hiszem hosszú éjszakánk lesz ma bent a kórházban.