(23.rész) Az a bizonyos vörös kód

Sziasztok,mivel kevesebben irtok kommentet,viszont annál is jobban szeretitek olvasni a blogot ezért picit ünnepi rész is lesz, humorral töltve. Kellemes Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak és Boldog Új Esztendőt az Isten áldásával. Xoxo

Carlos szemszöge:

Logan előrukkolt azzal a csodálatos ötlettel hogy maradjunk Texasban karácsony estéjére.Ezt mindenki örömmel szavazta meg.Bő 4 napnyi koncertezés után valóban otthonossá váltak a szobáink azaz belaktuk őket rendesen.Habár Alexáék kivettek magunknak egy külön szobát,mert Kendall kettesben szeretett volna lenni a barátnőjével.Annyira cukik együtt!!Remélem sokáig együtt maradnak,még ha nem is jöttek úgy össze a dolgok mikor még velem randizott.Sokkal jobb barátként tekinteni rá és ez nem csak amolyan sablonos duma,hanem komolyan is gondolom.Teljes téli felszerelésben,sapkában várakozunk Kendallék ajtaja előtt,de valamiért túl lassúak az elkészülésben.

Egy órája szóltunk nekik előre,nehogy ez legyen belőle.James türelmetlenkedni kezdett nagyon,újra bekopogott a faajtón."Srácok igyekezzetek,elfogják vinni előlünk az összes szép fát."-Itt közbe vágtam én is,"Meg a menő játékokat is.Légysziii siessetek."-Könyörögtem a saját stílusommal.

"Kisebb gond adódott.Mindjárt megyek!"-Hallatszódott ki bentről kicsit idegesen,feldúltan.Kis csörömpölés is társult a hangulathoz.Logan közbe szólt."Tudni se akarom mit művelnek odabent."-Forgatta a szemeit.

Kendall szemszöge:

Körülbelül fél órája nyugtatgatom Alexát,ami valamiért teljesen hatástalan.Folyamatosan nyöszörög 

meg fetreng az ágyunkban."Tizedszerre kérlek abba hagynád?Elhiszem hogy fáj,de így ez nekem is kínszenvedés."-Hozzám vágta teljes erőből a párnát ami egyenesen a bejárati ajtónak dobódott,

hangos puffanással.Kizárva az elmémből az előbbi kis vitánkat,elkezdtem öltözni a kinti hidegre.

Belebújtam a kedvenc zöld kabátomba meg a sapimba amit nemrég kaptam.Mire fel a babám,azonnal felült az ágyon törökülésben,kócos hajjal ami az arcába lógott.Még kisírt szemekkel is tündökölt.

Agyon csókolgattam volna ha lett volna rá időnk.De sürget az idő na meg a haverjaim is."Itt hagysz engem?..."-Teljesen visszavett az iménti kiabálásából.Feltérdelten az ágy szélére.Közel hajoltam hozzá.Teljesen rá szenteltem a figyelmemet."Nemsokára jövünk,veszünk fát karácsonyra.Na jobb lesz tőle a kedved?"-Megrázta a fejét ártatlanul.Tovább kínzott a bociszem nézésével.Kibírhatatlan volt az érzés,beadtam a derekam és lágyan megcsókoltam.

Összeért a homlokunk.

"Megjött....annyira fáj.Ráadásul betétet sem hoztam.Vennétek nekem hazafele?"-Hirtelenjében háromszorosára nőttek a szemeim.A kéréssel semmi gondom nem volt,inkább az aggasztott hogy négy lüke madár hogy lesz képes ezt véghez vinni.Természetesen rávágtam azonnal,"Persze semmi gond.Írd meg sms-ben a márka nevét.Legyen valami kiinduló pontunk legalább.Nézd csak bekapcsolom addig a tévét. Üsd el az időt,hamar jövünk-megyünk."-Kapott egy szájra puszit tőlem gyorsan utoljára az indulás előtt.Kifáradva az oldalára fordult,a takarót a mellkasához szorítva.
"Várni foglak."-Mielőtt kikentem a folyosóra,megnéztem hogyan állunk a gyümölcslével mert azt nagyon szereti és nyugton lesz tőle egy darabig.Szerencsére az éjjel áthoztam egyet Loganéktől így volt egy plusz doboznyi.

Nyugodt szívvel mentem el vásárolni a közeli plázába a srácokkal.Ahogy teltek múltak az órák,

sikerült elég sok mindent megvennünk. A mini fától kezdve a sütikig.Például Carlos kapott videójátékot a karácsonyi ajándékán kívül.Ugyanis állítása szerint muszáj valamivel addig eltöltenie az időt,mert a hotel szobai Mario Cartot már unásig játszotta.Mi előre figyelmeztettük,hogy ne kockuljon annyit rajta.Nem fogadta meg a tanácsunkat.Ennél azonban fontosabb dolgunk akadt.

Éppen a betétes,tamponos részlegnél sétálgatunk furcsán.Carlos próbálja viccekkel elütni a kínos csendet köztünk,esélytelenül.Az ottani anyukák némelyike büszkén ránk mosolygott.Voltak akik szinte kiakadtak,hogy mit kutakodunk ilyen holmik között.De mi van azzal a ténnyel,hogy esetleg jó barátként elmentem a barátnőm helyett megvenni valamit?

"Na essünk túl rajta.Bámulás hosszú percekig kipipálva.Kendall milyen márkát keresünk?"-Vette át az irányítást James.Ő kevésbé feszengett,ellentétben velünk.Kikerestem a kicsim smsét hogy helyes válasszal tudjak neki szolgálni.Meg is találtam a keresett nevet."James,az Alwaysból kell neki két narancssárga csomagolású.Dobj a kosárba belőle 3-at csakhogy ne kelljen újra ide jönnünk."-Teljesen belefeledkeztem a nevek végig olvasásába.Szinte 10-nél több volt a polc soron.Észre se vettem,hogy Carlos és Logan bohóckodni kezdtek a tamponokkal a hátunk mögött addigra. Szó szerint tornyot építettek a dobozokból ami természetesen ledőlt.Hangosan röhögni keztek rajta.Gyorsan hátra súgtam nekik,"Hé,hagyjátok ezt abba sürgősen!!Vannak itt biztonsági kamerák is csak szólok."-majd vissza fordultam Jameshez,aki a sütiket,rágcsákat nézegette immáron.

"Mit gondolsz vegyünk neki csokit? Van málnás,epres meg miegymás."-Pillanatra elgondolkodtam."Tudod mit,tegyük felejthetetlenné a karácsonyát.Öltözzünk be manó ruhába.Láttam olyan pizsamát az első emeleti ruha boltban.Veszünk neki csokikat,minden finomat amit majd megeszik.Közben kiszolgáljuk bármilyen kívánságát.Na benne vagytok?"-Carlos rögvest a nyakamba kapaszkodva ugrált igent kántálva.Legalább lelkes!

"Felőlem,benne vagyok.Tényleg ennyire pocsékul volt mikor eljöttünk?"-Forgattam a szemeimet,"Fogalmad sincs,annál is rosszabbul.De szeretem a kis bolondkát.Na mehetünk a kasszához.Vagy megveszitek  addig a manó pizsamákat mind a négyünknek?"-Felajánlottam nekik a kibúvót a cikis helyzetből.Elég, ha a pénztáros kiscsaj tőlem ájul el.Örömmel bólogattak válaszul.

Perceken belül eltűntek mellőlem.Halkan kicsúszott belőlem a kuncogás.Kipakoltam közben a futószalagra amiket összevasároltunk együtt."Jónapot.Kér zacskót?....Úristen te Kendall Schmidt vagy!!"-Lazán megvontam a vállamat.Mosolyogva bólintottam.Látni lehetett rajta,hogy feldobtam az unalmasnak induló napját."Igen,kérlek siess,a barátnőm vár ezekre."-Direkt halkan mondtam az orrom alatt.Nehogy valaki újságcímlapot készítsen belőle.Hé,tényleg képesek ilyenekre!Nem én találom ezeket.

"Ó persze.Elnézést.4583Ft lesz összesen."-Édesen mondta.Villantottam neki cserébe egy nagy mosolyt.Ott mentem leolvadt a székről szegényke.Oda nyújtottam a bankkártyámat neki amit lehúzott a kártyaleolvasón.Beírtam a PIN kódot és készen is voltunk. Megvártam a blokkot szándékosan.

Annak ellenére hogy sokan álltak a sorban,előkotortam a zsebemből a tollamat és aláírtam neki a blokkot."Legyen szép karácsonyod.Szia!"-Visszapillantva láttam hogy mekorra kincsként kezeli azt az ártatlan papírcetlit.Örülök ha mosolyt tudtam csalni az arcára,egy örök emlékkel együtt.

Alexa szemszöge:

Miután elmentek a fiúk,kimásztam az ágyból hogy igyak egy kicsikét.Hatalmas mosoly ült ki az arcomra a kedvenc gyümölcslevem láttán.Öntöttem is belőle egy jó pohárnyi adagot.A poharat tartva előhúztam a bőröndömet az ágyunk alól.Hiszen ebben rejtegetem a karácsonyi ajéndékukat.Az éjjeli szekrényre félre téve a poharamat,neki álltam mindent becsomagolni.Szűk 20 perc alatt készen is voltam vele.Túl hamar végeztem ezért kitaláltam,hogy megnézem a hotel edzőtermét.James és Carlos a minap jártak már lent,én még nem.Szerintük csúcs szuper minden.Na meg a gépek is újak.

Kihagyhatatlan ajánlatnak tűnt.Átvettem a kedvenc nadrágomat a felsőmmel együtt.Copfa összekötöttem a hajamat,így indulásra készen álltam.Miután biztosan bezártam a szobánkat,a lifthez sétáltam lassan.Több óra áll a rendelkezésemre amit el kell valahogy ütnöm,és bárhogy számolom az edzéssel legjobb esetben is csak 40percet tudok eltölteni.

Izzadtan,kicsit kipirulva várakoztam a liftre.Amilyen okos voltam,fent hagytam az innivalómat.Így ki kell bírnom 5 kemény percet mire bármi féle hűsítő folyadék a szervezetembe kerülne.Hangos nevetéssel társuló beszélgetést hallottam a hátam mögül közeledni,ami egyre tisztább lett.Mire James elkiáltotta magát,"Nézzétek az ott Alexa és igen dögös!Kendall mázlista vagy."-Abban a pillanatban vörös paradicsommá változtam.Mert persze hogy fütyülnie kellett egyet hozzá.Magabiztosan sarkon fordultam.Kendall tekintete szinte sziporkázott az örömtől."Mitől vagy ilyen boldog.Elárulod nekem?"-Felnézett álmodozva.Mire megláttam a fagyöngyöt  a fejünk felett amit James tartott.Így megértettem mi jár a fejében.

"Ó ugyan skacok,ne szégyellősködjetek.
Csókot!"-Hátulról megtolt Logan.Ami miatt Kendall mellkasához estem.Mindketten hajolni kezdtünk és bizony elröppent egy lágy csók közöttünk.Átkarolt a meleg kabátjában.Lassan visszaférkőzött a tudatomba a "majd megsülök" érzés és arrébb álltam."Bocsi,tiszta izzadt vagyok.Fürdés után ígérem halálra ölelgethetsz majd."-Kacsintottam mielőtt felmentünk a lifttel.Rögtön a fürdő irányába mentem.Kendall utánam kiáltott,"Hé!Ezekre szerintem szükséged lesz."
                           ~~~~~~
Tusolás után,felfrissülve bedőltem mellé az ágyba.Mint mindig,a hanyatt feküdtem hogy a mellkasán pihenhessek picit."Köszönöm a mentő akciótokat.Na meg a csokikat.-"Körülbelül eddig a másodpercig tartott a kettesben töltött időnk.Kendall megrázva a fejét,csupán ennyit szólt."Legalább imádnak téged.Gondolj erre."-Kikecmergett a jó meleg ágyból,hogy kinyissa az ajtót.Hirtelen a kezébe nyomták a mini fát,Carlos egy tálca sütivel jött,Logan pedig a maradék manó pizsamát fogta a kezében."Ahogy megbeszéltük haver,egyébként is mindjárt este 7 van.Mi sem akarunk kimaradni a buliból."-Szépen helyet csináltak a fának,köré tették az ajándékokat,Kendall pedig felvette a manó szerelését.Muszáj volt megörökítenem ezt a vicces pillanatot.Ilyen pizsamát az ég világon soha többe nem fognak felvenni.A képek után,leültünk a kanapéra mindannyian.Nekem alig fájt a hasam,ők boldogok voltak.Jól sült el az este.A vacsorát követően elkezdtünk ajándékokat bontogatni.Én mind a négyüknek vettem ajándékot.Először Carlosnak adtam át.Kíváncsian vártam a reakcióját.Sietve feltépte a csomagoló papírt.Felfedve vele az új Xbox-át.Tátott szájjal rám nézett,"Ezt..én kapom?Aztaa,ez nagyon király!!Látod James? Nem csak csajos dolgokkal tud meglepni minket.Ők mit kapnak?"-Tette fel a kérdést jogosan.Benyúltam a fa alá,hogy elérjem az övéiket.

"Na jó,ez mindent visz.Köszi Lexa!"-Logan új beceneve a számomra.Szerintem írtó cuki és aranyos.Ő 2 könyvet kapott amit nagyon nehéz volt megszerezni mert jó pár évvel ezelőtti kiadásúak.De megcsináltam,sikerült! Egyedül James és Kendall maradtak hátra.Odanyújtottam először Jamesnek a saját ajándékát.Mint egy kisgyereke olyan hevesen nyitotta ki ő is az ajándékát."Bénák vagytok skacok,én menő sapit kaptam tőle.Nagyon köszönöm neked."-Magához húzott egy nagy ölelés erejéig.A számomra legkedvesebbet hagytam utoljára.Leültem Kendall mellé aki nevetve megrázta a fejét."Százszor megmondtam hogy nyugodtan ülhetsz az ölembe is.Gyere babám."-Az erős kezeivel az ölébe emelt.Hanyatt dőltem a meleg mellkasának."Ez a tied.Boldog első karácsonyt."-Az ölemben pihentettem a kezemet ahogy végig néztem a sokadik ajándék bontást a mai este.

"Erre mikor volt időd? Aww ezt skubizzátok,milyen aranyos!!"-Felemelte a párnát amin mi voltunk rajta kettesben.A képt az első hivatalos randinkon készült mielőtt elvittek a zsaruk.Számomra mégis remek emlékként maradt meg.

"Ugye sokáig együtt maradtok?"-Mutogatott ránk Carlos teli szájjal.Rávetette magát a sütis tálra.Nem bírta ki sokáig.Kendall büszkén bólogatni kezdett."Sőt annál is tovább.Örülök,hogy veletek tölthetem a karácsonyt,Liza pedig mindörökre a szívünkben lesz.A kicsi Elink pedig minden nap emlékeztetni fog rá milyen kincset is veszítettünk el."-Kicsit megkönnyezve fejezte be."Most pedig,ki éhes?"-Állt fel Logan.

"Én!!"-Vágtam rá azonnal.Aki naponta edz az bizony mindig éhes.Erre rá kellett hogy jöjjek.A fiúk ledöbbenve tekintettek felém."Csak megszokjuk egyszer,hogy te is annyira szeretsz enni mint mi négyen."-Kacsintott James.

"Láttam egy modern éttermet pár utcányira innen.Mit gondolsz,megpróbálkozunk vele?"-Kérdezte Kendall direkt tőlem.Mindketten tisztában vagyunk vele,hogyan is sült el az az este mikor elmentünk vacsorázni a szüleimmel."Benne vagyok,Jason úgyis börtönben tölti a szentestét.Nem kell félnem tőle.Lent találkozzunk úgy fél óra múlva?"-Így a közeli étteremben vacsoráztunk.