2018. július 10., kedd

(33.rész) Veled vagyok

 Jó olvasást mindenkinek ^^ Ha a rész végére jutottál,kommentben írd meg a települést ahonnan olvasod a blogot.Ó és a hosszú rész meglepetés! 

Kendall szemszöge:

Egy jó ideig kint ültem az erkély kövén.Valamiért nem volt kedvem felkelni és leülni a kinti székre. Szép csillagos éjszaka volt.Átfutottak a kellemes emlékek a fejemben.Éppen álltam volna fel,hogy bemenjek a szobába mikor kinyílt a terasz ajtó.Alexa két tányért fogott a kezében,egyiket nekem nyújtva. Leültünk a teraszon levő asztalhoz."Gondoltam megkóstolnád a tortát. Nagyon finom lett. Liza biztos büszke lenne rád. Eli hihetetlenül jól szórakozik lent a többiekkel. Te viszont feljöttél,miért?" - A fél órája fent töltött időből szerintem rájött valami nyomja a lelkem. Hisz sose szoktam szó nélkül elviharozni.

Megráztam a vállamat hanyagul." Figyelj,sok volt nekem az idő szalagos meglepetésed. Mármint értem a szándékot amiért készítetted nekem,de meg kell értened hogy nekem időbe telik túl esnem Liza halálán. Annyira szerettük egymást,vele terveztem el a jövőmet. Aztán megszületett Eli baba és az kezét is majdnem megkértem csak történt ez a csúnya baleset....őt pedig elvesztettem. Iszonyatosan hiányzik..."- Lehajtottam a fejemet. Rendesen a sírás kerülgetett,viszont Alexa előtt nem omolhatok össze."Ezt mind megértem. Nem is akarom Alexát helyettesíteni az életedben de tudnod kell hogyha szerelmet keresel itt vagyok. Igen nehéz lesz átvészelni a következő pár hónapot,azonban tudom,hogy együtt megtudnánk tenni. Te viszont folyton Lizát emlegeted. Olyan mintha én itt se lennék.-" - A mondata közepén felkeltem a székemről odalépve hozzá. Lágyan megfogtam az arcát a kezeimmel hogy megcsókolhassam.


Szegénykébe a szót is belefojtottam annyira meglepődött. Nagyokat pislogva nézett a zöld szemeivel az enyémbe." Ez mit jelent?"- Még mindig sokkos állapotban volt.Magamhoz öleltem szorosan,a karjaim a derekán pihentek. Tudnia kell,mennyire fontos számomra,mégha minden egyes adandó alkalommal is elszúrok mindent. "Soha többé nem engedlek el,hallod? Soha. Örökre veled maradok." -Alexa megrázta a fejét értetlenül. Látszott,hogy mennyire gondolkozott a mondanivalóján. Még annak ellenére is,hogy én teljesen komolyan gondoltam minden egyes szavát amit mondtam az imént.

"Hé,várj.Mi szakítottunk,most újra együtt vagyunk ezek szerint? Nem kell megjátszanunk magunkat a kamerák előtt mostantól?"- Annyira édesen kérdezte,hogy ellágyult a szívem."Igen együtt vagyunk. A kamerák előtt pedig semmit nem játszottam meg. Maximum azt hitték,de nem is sejtették,hogy így sikerült közelebb kerülnöm hozzád. Ha már így állunk tudnod kell valamit. Megint beszedtem azt a kék gyógyszert. Egy baj van,Logannel és apummal ittunk utána,most pedig kezdek szédülni."- Szó nélkül,óvatosan kigombolta a vidám mintás ingemet. Először nem igazán értettem mire volt ez jó,két perccel később könnyebben kaptam levegőt. "Ez segíteni fog és próbálj megnyugodni.Okés?"- Rábólintottam a tanácsára,csak úgy ittam a a szavait. Hihetetlen ez a lány,annyi mindenen keresztül mentünk már.Kíváncsi lennék miért tart ki mellettem még mindig. Mikor minden esélye meglenne,hogy híresen lelépjen. A média ismeri Alexát,mindennél jobban.

De nem akarom őt traktálni a fura gondolataimmal. Egy puha kéz felhúzott a székről,elindultunk befelé. A két tányért majd reggel elég lesz összeszedni bőven. Az emeleti folyosón jártunk,mikor meghallottam lentről a gyerek zenét. Elmosolyodtam akaratlanul is. Gyorsabban vettem a lépcsőfokokat,minden pillanatot át akartam élni. Nekem ő az egyedüli tündérkém,egy kis rosszullét nem tarthat vissza a kislányom születésnapjának megünneplésében. "Alexa hallod ezt? A kedvenc számomat ami elég tűrhető a gyerek dalok listáján. Felkérhetlek egy táncra?" - A nappaliba besétálva láttam ritkult a gyerek tömeg.Sokan hazamentek,többen pedig éppen indulni készültek. Odamentem hozzájuk." Köszönjük hogy eljöttek! Reméljük a picik is jót szórakoztak együtt. Jó éjszakát!" - Kikísértem néhány gyerekes szülőt." Köszönjük a meghívást. További szép estét nektek." - Becsuktam utánuk az bejárati ajtót. Alexára néztem felvont szemöldökkel,várva a válaszomra." Na,mit mondasz? Táncolunk?" - Kérdeztem minnél hatásosabban.

"Majd később. Nézzünk ki a kertbe,hogy ott mi a helyzet."- Válaszolta izgatottan.Körülbelül 5 pici szaladgált kint a kertben Elivel együtt az ugrálóvárban. James a csúszda rész végénél ült egy kivitt széken."Kendall! Vegyétek le a cipőtöket! Aki hozta a légvárat,megengedte nekünk is a használatot! " Alexának több se kellett,hiszen azonnal kibújt a magassarkújából és felmászott a kezdő pontra. "Ne csak álljatok ott. Gyertek,jó mulatság lesz. Aki utolsónak csúszik le,az takarít ma este!" - Mondta ravaszul,minket figyelve. Elkezdett felmászni a létra részen,utol kellett érnünk. Jamessel összenéztünk majd levettük mi is a cipőnket.Szegény csöppségeket félre toltuk egy kör erejéig ahogy felmásztunk a légvár tetejére Alexa után.A csúszdán mielőtt lecsúszhatott volna Alexa,elkaptam a derekánál fogva."Megvagy babám!" - James meglepődve figyelt kettőnket."Ti most mégis együtt vagytok?"- Rábólintottunk mind a ketten.

Alexának esélyt sem adtam,lecsúsztunk ketten,úgy hogy az ölemben volt. Hangosan sikoltoztunk mire leértünk,beleértve engem is. A kicsik lent ugrándoztak a maguk módján. Eli viszont a sarokban csücsült álmosan. Alexa kimászott az ölemből a fűre hogy megpihenjen. Addig én odaintettem Logannek,hogy segítsen nekem. "A hercegnő vagy elfáradt vagy baj van!" - Lassan odalépkedtünk a légvárban hozzá. Mindketten mellé ültünk." - Eli manó rögvest az ölembe mászott,onnan figyelt fel rám, dörzsölve a szemeit." Ana hol? " - Logannel összenéztünk némán. Megrázta a fejét,nehogy most mondjam el Elinek.

Tisztában voltam vele,hogy ma mindenki a szüleivel jött,ő neki viszont nincs anyuka figura az életében mióta az a baleset történt. Amit iszonyatosan sajnálok. Az egész az én hibám meg persze az egy doboz söré. "Kicsi manó,anyu fentről figyel téged. Beteg volt és nem tudták megmenteni." - Logan próbálkozott elmesélni a történteket neki,hatalmasat hazudva. Mindketten meglepődtünk ahogy Eli megrázta a fejét nemlegesen." Autó,bumm? " - Lesütöttem a fejemet,a pici lányom tudja jól mi volt aznap éjjel. Ami azt is jelenti,hogy látta az ütközést és az anyukáját is mikor már nem volt velünk lélekben. Ez borzalmas!

"Igen,de anyunak már nem fáj semmije ott fent. Hidd el.Egyébként ő is boldog születésnapot kíván neked,álmomban megsúgta." - Adtam egy puszit a homlokára. Kinyújtva a karjait a nyakam köré fonta őket."Eli ájmos." - Elit tartva a karjaimban,óvatosan feltápászkodtam.Aelxa kint várt egy takaróval a terasz ajtóban. "Látom jól elfáradt. Add ide felviszem. Ti maradjatok még lent,rátok fér a lazítás."- Szólt halkan. Megráztam a fejemet. Mint mikor a kórházban pár hónapos korában el akarták tőlem venni az orvosok. Nincs szívem elengedni a karomból. "Ma este én altatom el. Segíts a fiúknak összepakolni lent inkább. Megköszönném." - Aprót bólintott és bement a konyhába rendet tenni. Hihetetlenül szeretem ezt a lányt,szó nélkül segít ha kell,csakúgy mint most.Mielőtt felmentem az emeltre,odaléptem Alexához egy csókért. Éppen beke kezdett a mosogatásba a konyhában ezért rendesen meglepődött szegényke,de vissza csókolt.

 "Nagyon köszönöm. Lefektetem Elit és jövök segíteni én is." - Mondtam sietve. Valamiért nevetni kezdtek rajtam. James a szemetet szedte össze Logannel,míg Carlos a maradék gyerkőcre felügyelt. Összeráncoltam a homlokomat. Mégis mi lehet olyan vicces? James kikísérte az utolsó vendégeket is a lakásból. Mikor a konyhába ért és meglátott,szakadni kezdett a nevetéstől ő is. Na jó,ez most már cseppet sem mókás. Tudnom kell mit találnak annyira viccesnek."Valaki árulja el mi olyan mulatságos..." - Kérdeztem zavart tekintettel. Logan megrázta a fejét,a konyha pultnak dőlve.

 "Eli a karjaidban elaludt. Csak rád pisilt. Tisztára olyan a nadrágod haver." - Mindannyiuknak igazuk volt,tényleg olyan volt még a pólóm is,ahogy letekintettem a nadrágomra. Ezek szerint a pelenka korszakának vége van. De az már más történet lesz."Tudjátok mit,lejövök amint tisztába hozom magamat is.Ó ugyan már srácok,ennyire ez nem vicces!"- Tettem hozzá sóhajtva,a szemeimet forgatva."Á,dehogyis nem. Kár hogy nem készült róla bizonyíték." - Tette a vállamra James a kezét fülig érő vigyorral de leráztam a vállamról egy mozdulattal.

Fent az emeleten jöttem rá,hogy Elinek fürdenie kéne,viszont alszik a karomban. Bármi van fel kell keltenem,kint játszott egész nap. Ráadásul be is pisilt. Mielőtt kitaláltam volna a helyes sorrendet,valaki kopogott a nyitott fürdőszoba ajtón. A barátnőm volt az,tiszta pizsamával mindkettőnknek."Ezeket elfelejtetted butuska. Miért álldogálsz egy helyben? Kell segítség?"- Lepakolta a tiszta ruhát a mosdó pultra. A plafont nézve sóhajtottam egy nagyot. A macsó énem nem akarta feladni a büszkeségét,azonban egyedül képtelen lennék elrendezni ezt a helyzetet."Kérlek szépen ments meg. Alvó gyereket hogy lehet megfürdetni?" - Álmosan rám mosolygott,lerúgta a cipőjét felém sétálva a csinos ruhájában. Még nem volt ideje átöltözni neki sem."Amíg te tartod Elit a kádban,addig letudom mosdatni. Ha pedig felkel nyűgösködni fog nagyon,készülj fel rá." - Nagyot nyeltem,biztos megtudjuk mi ezt csinálni?

Alexa igen ügyesen fürdette Elit,alig kelt fel rá. Én azonban túl hamar zártam el a meleg vizet és hideg lett a fürdő víz."Kendall! Gyorsan zárd el a csapot!" - Lenézve a kádba,láttam ahogy Eli szája lekonyult sírásra. Nem akartam,hogy sírjon. Mindig összetörik a szívem ha ő szomorú mióta Liza nincs velünk. "Alexa engedd át nekem kérlek. Hadd vigasztaljam meg!" - Toltam arrébb óvatosan,
ahogy lehajoltam a kádhoz a kislányomhoz."De Eli jól van! Ne ébreszd fel. Kendall hallasz engem?" -Miért van ellenére ha meg akarom vigasztalni a lányomat? Liza halála óta,az ő boldogsága mindenek felett van. Percekkel később Alexa kiment a fürdőszobából,kíváncsi lettem volna az okáért. Azt hittem lassan lefekszünk aludni mind a hárman. Lehet ma kettesben alszok a hercegnővel. Hiszen kezdett nagyon késő lenni.Mire visszaért Elit ölelgettem az ágyon ülve,a törölközőjébe bugyolálva. 

Alexa szemszöge:

"Itt vannak,Kendall megint bevett valamit. Félek,hogy emiatt hallucinált. Azt mondta Eli sír,ahhoz képest csak álmosan motyogott valamit. James nem akarom vissza vinni a kórházba..." - Böktem ki,aggódva. Ha be kell vinnünk őt,minden elölről kezdődne.Egyikünk se akarná azt. Leültem melléjük az ágyra. James pedig Kendall elé térdelt. Olyan komoly hangon beszélt hozzá,még én is meglepődtem." Add a kislányodat Alexának,te pedig feküdj le. Addig hozok neked innivalót." - Elit átvettem a karomba majd befektettem az ágyába ami a francia ággyal szemben van,az ablak mellett.Fél füllel hallottam Jamesék veszekedését." JAMES! NEM TILTHATSZ EL TŐLE! NEKEM EGYEDÜL Ő MARADT. MIT NEM ÉRTETEK EZEN!?" - Rendesen kiabáltak egymással,olyan hangosan hogy még Logan is feljött megnézni mi folyik itt fent. Kendallre mutattam,mire bólintott.

"De igen,ha begyógyszerezve vagy a lányoddal,akkor megtilthatom hogy vele legyél. A szüleid is ezt mondták. Ráadásul  tudod milyen mérges lenne rád most Liza?Elhiheted nekem,hogy nagyon." - Itt telt be a pohár Kendallnél. Felkelt az ágyról,neki esve Jamesnek,de ő gyorsabb volt nála és az ágyra lökte Kendallt. Ráült a haverja lábára aki hanyatt feküdt az ágyon,nagyokat pislogva. Lefogta a kezeit a feje mellett két oldalt. "Hagyd ki ebből Lizát! Ő szeretett engem egyedül. Ti meg sem közelítitek őt." - Vágta vissza mérgesen Kendall. Jobbnak láttam,ha kimegyek a szobából. Logan segített kivenni Eli ágyneműjét,én pedig Elit tartottam a karomban. "Én értem,de minek jó ha gyógyszerrel tömöd magad,azért hogy lásd őt?" - Végeláthatalannak tűnt a szó párbajuk. Hirtelen Kendall engem félre lökve az útból,kiviharzott a szobából le a nappaliba.Mind a hárman utána szaladtunk. "Hülye szalag!! Miért hittétek el azt,hogy ez segít majd nekem?! Újra előhoztatok minden emléket...amit sikerült feldolgoznom és elfelejtenem. Most kezdhetek mindent elölről srácok..." - Teljesen elveszve,letépte egyesével a fényképeket a madzagról." Kérem vissza Lizát...kérem vissza." - A kanapénak dőlt sírva,a földön ülve.

Megakartam vigasztalni,de Logan megfogta a vállamat." Most jobb ha magára hagyod. Ezt a gyászolási szakaszt még nem élte át. Rendben lesz,ne félj." - Aprót bólintottam válaszul. Mit volt mit tennem,felmentem az emeletre és megpróbáltam Elivel elaludni James ágyában. Reménykedve Kendall jobban lesz reggelre. 
                                                                             ~~~
Hát fogjuk rá,ő igyekezett. A lépcsőn sétáltam lefele a konyhába,mikor csengettek. Ekkor láttam meg a mi hősünket a nappali szőnyegén hangosan szuszogva aludni.A kezében az esti képeket szorongatta. Szegényke még a tegnapi ruhájában volt.Olyan ártatlannak tűnt így Kendall. Annyira sajnálom,amiért ilyen nehéz dolgon kell keresztül mennie. A bejárati ajtóhoz lépve,kinyitottam a zárat.Egy könnyed mozdulattal lenyomtam a kilincset,kinyitva az ajtót,mire két kamerát nyomtak egyszerre az arcomba. Ekkor eszméltem rá,hogy hálóingben és papucsban vagyok. Kendall pedig a lehető legrosszabb passzban van,ha ezt felveszik a karrierjüknek annyi. Tennem kellett valamit,jobb nem jutott eszembe ezért elkezdtem hangosan köhögni a kamerás fickók arcába.Úgy tűnt bevált,megadták magukat könnyen.

"Tudja mit,pár nap múlva visszajövünk. Gyógyuljon meg mihamarabb."- Becsuktam utánuk az ajtót. Nagyot sóhajtva megfordultam.Sikerült megúsznom egy kínos interjút meg felvételt Kendallről. Lassan ébredezni kezdett. Kimentem a konyhába reggelit készíteni. A fiúk kedvencét csináltam,sose tudnak nemet mondani egy kis palacsintának gyümölccsel. Logan és Carlos is maradt éjszakára a vendégszobában. Majdnem éjfél volt mire végeztünk a takarítással,mivel fel is kellett szedni a szemetet,összesöpörni a konfettit,elmosogatni és még sorolhatnám a listát,de ennyi elég lesz példának. Carlos élénken,vidáman szállingózott be a konyhába. Rögtön bekapcsolta a rádiót és énekelni kezdett.

 "Jó reggelt,egyébként Kendall miért is alszik a szőnyegen?" - Ekkor támolygott be mellénk egy álmos Kendall,pont említésre. A kezében szorongatott képeket ledobta a konyha pultra.Elkezdett magának kávét készíteni,amit egyedül ő szeret,én nem."  Carlos hogy válaszoljak a kérdésedre,azért aludtam lent mert elnyomott az álom. Tudod milyen hamar el tud aludni az ember ha álomba sírja magát?" - Magyarázta teljes nyugodtsággal. "Látom mégis jó ötlet volt a sok kép. Hiszen végig nézted őket."- Mondtam mosolyogva,tovább sütve a palacsintákat."Ja hogy ezek? Nem kellettek. Véletlen maradt a kezemben." -Tagadta le azonnal és kidobta az összeset a kukába. Utánuk nézve hosszan. Látszott rajta mennyire nem akarta ezt a mozdulatot megtenni.

Carlossal tátva maradt a szánk. "Így soha az életben  nem fogsz túllépni Lizán!" - Véletlenül kiabálásként jött ki a számon. Odalépett hozzám komor tekintettel." Talán nem is kell? Az emlékét megőrizhetem,gondolom azt még szabad és nem tiltjátok meg. Ja és a városban reggelizek egyedül,ne várjatok meg a reggelizéssel. Jobb lesz nekem egyedül,mert ti mind rá vagytok kattanva erre a felejtsük el Lizát témára!"-  Ott hagyott minket kettesben.Felment az emeletre rendbe hozni magát és letusolni. Megráztam a fejemet Carlosra nézve." Szólsz Jamesnek,hogy menjen utána? Félek,hogy jelenetet rendezne az újságírok előtt." - Közben lassan befejeztem a palacsinta tészta összekeverését. A sütéssel hamar készen lettem. Ezután szépen megterítettem az asztalt. Carlos hozzám bújt egy ölelésért." Vedd úgy,hogy el van intézve. Nekem is szedj ki palacsintát kérlek!Mindjárt jövök."- Felszaladt gyorsan az emeletre szólni Jamesnek aki szerintem nagyban aludt még. A hasam hangosan korgott,ezért nem vártam meg a többieket az evéssel.Halottam valaki lépteit közeledni a lépcsőn,de tovább folytattam az evést.


Egyszer csak Kendall odalépett hozzám,nyomva egy puszit az arcomra. "Majd jövök babám." - Mondta kedvesen mielőtt felvette a cipőjét az előszobában és a kocsi kulcsáért nyúlt. "Vigyázz magadra,jó?" - Fordultam hátra a széken. "Nem lesz gond. Ne aggódj." - Indult volna ki az ajtón mikor Carlos lejött az emeletről. "Alexa! Jamest lehetetlenség felébreszteni,így nem tud Kendall után menni,mi legyen?"- Összeszorítottam a szememet olyan kínos volt a jelenet. Gondoltam hogy Kendall ki fog akadni ismét,joggal."Ó utánfutót is rám küldtetek volna? Nagyon köszönöm. Alexa nem akarsz velem jönni ha már ennyire figyelni akarsz rám?" - A mondatában elbújt azért a harag. Azonban,elmosolyodott a következő pillanatban."Menjetek,itt maradok úgyis." - Carlos leült a helyemre. Úgyhogy Kendallel elmentünk reggelizni a városba míg a többieket otthon hagytuk. 

1 megjegyzés:

  1. Bácsborsódról olvasom a blogot :)) annyira sajnálom szegény Kendallt, de nagyon remélem hogy minél hamarabb rendbejönnek a dolgai, boldogok lesznek Alexával.
    Magam elé képzeltem a jelenetet amikor Eli a kezében aludt el, vicces és cuki is volt egyszerre :**

    VálaszTörlés