2018. augusztus 11., szombat

(34.rész) Nem akarlak látni

KIS INFÓ : A srác neve aki megerőszakolta azon a bulin Alexát,ettől kezdve Colton. ( visszamenőleg is átírtam a nevét ) És köszönöm hogy kivárjátok a lassabban jövő részeket is! Dupla annyian olvastátok az előző részeket,amit még annyira köszönök! TI miattatok tudok irni és ennél nagyobb öröm nem is létezik,najó de de az már más téma. Ó és nyugodtan hagyjatok nyomot magatok után a jobb oldalt felkerült új chaten. - Timi- 


Kendall szemszöge :

A belvárosba vezető kocsi út alatt igyekeztem Alexát szóval tartani. Minden apró kis dologról beszéltünk ami csak az eszünkbe jutott. Egy témát azonban direkt későbbre tartogattam,ez pedig a baba téma volt. Amint megérkeztünk leparkoltam a reggelizős étterem elé,leállítva a kocsit. Majd sietve átmentem a kocsi előtt,hogy kinyithassam Alexának az ajtót.


Alexa szemszöge: 


"Wow,köszönöm. Igazi úriember vagy." Megfogta a kezemet és kézen fogva sétáltunk be az étterembe. Mielőtt leültünk volna az asztalunkhoz, a fülembe súgott valamit. "Mit gondolsz belénk férne ha mindent megkóstólnánk?" Megfogott a kérdésével,kellett egy perc mire átgondoltam. De belementem. "Igen,próbáljuk meg. Úgyis éhesek vagyunk. Főleg te." Játékosan hason csaptam mire tettetett megsértődéssel szájon puszilt.

"Hogy tehetted ezt?" Átkarolt a derekamnál egy kézzel. "Csücsülj oda az ablak mellé,szólok addig a pincérnek." Ahogy mondta,leültem a kiválasztott asztalhoz. Körbe nézve eléggé otthonosnak tűnt,tele nagy cserepes növényekkel. A falak szürkék voltak. Mielőtt bármit is tehettem volna,leült szembe velem valaki. De nem Kendall volt az. Halálra fagytam. A hátam mögé pillantottam Kendallt keresve aki egy fiatal nővel beszélt aki szerintem pultos volt. Gondolom éppen a rendelésünket beszélik meg. A borostás állú rác aki előttem ült,kezdett ismerősnek tűnni. Valahol már láttam,csak tudnám hol.

 Ekkor érkezett vissza Kendall két megpakolt tányérral."Elnézést de te mit művelsz a helyemen? Ha nem haragszol szeretnék kettesben eltölteni egy reggelit a barátnőmmel." Azonban a srác nem mozdult. Kezembe vettem az ügyet,jobbnák láttam. Így Kendall se lett dühös."Édesem gyere átülünk máshova." Kendall hevesen bólogatni kezdett,büszke mosollyal az arcán. "Jó is hogy átülünk egy csendesebb helyre mert beszélni akartam a babáról veled." Nem akartam elhinni,de jött utánunk a számomra még mindig rejtélyes srác. Nagyon mondani akart valamit,látszott az arcán. "Na arról én is szeretnék tudni pár szót." Kezdett idegessé válni az orrunk előtt. Kendall védelmezően elém állt." Mégis ki vagy te hogy kövess minket? Nincs jobb dolgod?" Felvont szemöldökkel figyelték egymást. 

Elővett egy ultrahangos képet,ami eléggé hasonlitott az én általam kapott képre mikor, a majdnem megtörtént abortuszom után ultrahangot csinált a doki. A kezembe nyomta szótlanul."Ezzel mégis mit kezdjek? Ez bárkié lehet." Tagadtam le a nyilvánvalót,mert a jobb felső sarokban rajta volt az összes adatom és sajnos a beleegyező nyilatkozatnál kérték a lehetséges baba apjának nevét. Én azonban nem bírtam hazudni a dokinak bár fogalmam sincs honnan tudták pontosan hogy ő az,hiszen több ugyanolyan nevű személy van a városban is. Mondom ezt a nővérmúltamból.

Megrázta a fejét hitetlenkedve. "Jól tudod hogy ez a baba az enyém is,mégis el akartad vetetni." Viszont ekkor döbbentem rá,hogy ő megakarja tartani. Pedig ki nem néztem volna belőle a bulis incidens után. Ami mai napig kisért. "Figyelj amit velem műveltél azon az éjszakán,
azok után ne is akarj a szemem elé kerülni. Higyjem el neked hogy megakarod tartani a babánkat? Ugye csak viccelsz?" Teljesen elvette ez a reggelizéstől a maradék kedvemet is. Kendall pedig csendben figyelt,hogy mikor kell közbe avatkoznia. "Sokat ittam,nem szándékos volt. Nagyon sajnálom." Mondta lehajtott fejjel. Kendall a hátamra tette a kezét és gyengéden simogatott. Felé fordultam. "Most mégis mit csináljak? Zaklatni fog ha nem bocsátok meg neki." Suttogtam halkan,nehogy ő is meghallja.

Nagy levegőt vett. "Figyelj bárhogy is hívnak,kérlek menj el. Alexa nem akar többet látni." Felkapta a fejét azonnal."De a baba az enyém is és harcolni fogok érte. Itt a számom,hívj fel ha meggondoltad magadat. Beülhetnénk valahova beszélgetni." A szalvétatartóból elvett egy fehér szalvétát és ráírta a nevét,telefonszámát. Egy apró mosollyal a kezembe nyomta miközben felkelt a székről. "Mégegyszer bocsánat." Meglepetésemre békével távozott ezek után.

Nagy sóhajjal leültem a székre. "Ez mégis mi volt? Egyetlen dologra emlékszem arról az éjszakáról és kizárt dolognak tartom,hogy bármit is szeretnék ezzel a fiúval. Kendall elém tolta a tányéromat. Tele volt mindenféle finomsággal,a gofritól kezdve a baconig. Hatalmas vigyor jelent meg az ajkaimon ahogy elnéztem az ő teli tányérját is. "Sok sikert az elfogyasztásához." Vágtam oda neki teli szájjal. Igaza volt,itt tényleg finom az étel. "Hé! Nyeld le mielőtt beszélsz. Bár nem tehetsz róla,túl finom." Kacsintott és lassan enni kezdtünk. Itt-ott apró beszélgetéseket folytattunk,de ez az idő főleg az evésről szólt. Próbáltuk tele enni magunkat. Kendallnek ez sikerült is,kinyújtóztatta a karjait hátra dőlve a széken."Ide legközelebb is jöhetnénk. Mégse olyan rossz ez a hely." Pont befejeztem az utolsó falaltot is mikor villanást láttam a poharamon. Vajon ki a fene árulta el nekik,hogy itt vagyunk?

"Most,hogy mindketten befejeztük az evést,beszéljük át ezt a baba témát.Még mindig azt mondom jobb ha elveteted. Nem fog jót tenni a lelkednek ha megtartod a picit." Kendall bele kezdett,de én egyszerűen csak hátra fordultam és végig néztem a kirakatot. Miért képesek a paparazzik ennyire jól elbújni? "Alexa! Hallasz engem? Mi történt?" A vállamra kaptam a táskámat vissza fordulva hozzá."Lesifotósok  jobbra az ablaknál,és mi ketten vagyunk itt,ez elmond neked valamit?" Kikerekedtek azonnal a szemei,hiszen a sajtósok is azt hiszik mi szakitottunk,ezért hagytak minket békén egy ideig. Most mégis úgy néz ki rajta kaptak minket. "Okés me kapj frászt. Vedd fel a pulcsimat tessék és takard el az arcodat vele. Kivezetlek téged a kocsiig. Kérlek bírd ki." Mondta lágyan.

Ahogy mondta levette a pulcsiját és óvatosan a fejemre húzta. Sikerült a kezeimet is belebújtatni az ujjaiba." Készen állsz?" Előttem állt engem figyelve majd megfogta a kezemet hirtelen. Így a lesifotósok se tudtak reagálni azonnal. A kávézóból kijutottunk a kocsiig,viszont mire Kendall kinyitotta a kocsit jobb oldalról,elleptek minket teljesen. Szorosan a hátához bújtam eltakarva az arcomat ezáltal. Hátra nyúlt,hogy megszoritsa bátorításképp a karomat. "Jól csinálod,mindjárt átjutok valahogy a másik oldalra és tudunk menni." Kiabálta túl a sok buta kérdést amit az újságírók kérdeztek folyamatosan.

 Aprót bólintottam. "Egy percet kell kibírnod egyedül, menni fog?" Fogalmam se volt,hogy mi lesz a kimenetele ha engem egyedül hagy akár fél másodpercre is a vadállatok között. Mire feleszméltem Kendall átfurakodta magát a nagy tömegen,a kocsi elejénél átmenve a vezető üléshez. Sietve beszállt,beindítva a kocsit. Frászt kaptam mert ahogy nyitottam volna az én oldalamon az ajtót,nem nyílt ki. Rá kellett jönnöm,hogy a gyerek zár volt a hibás. Elkezdtem kopogni az ablaküvegen Kendallnek,aki szerencsére időben észbe kapott és lenyomta a zárat. Hamar beültem én is a kocsiba és hazaindultunk.

Carlos szemszöge(olyan ritka mikor az ő szemszögéből írok de itt van ^^)    

Éppen pakoltam volna el a reggelit mikor le méltóztattak jönni Loganék,Elivel együtt. Így hát a három tányért és villát vissza kellett pakolnom az asztalra."Ezt az időzítést. Nem semmi,pont most pakoltam volna el mert azt hittem le se jöttök ma." Mondtam nekik nevetve. Eli azonnal kibújt Logan karjaiból felém szaladva mezitláb. Leguggoltam hozzá,így a nyakamba tudott kapaszkodni ölelés közben."Apa mejje?" Kérdezte az imádnivaló kis hangján. A srácok rámnéztek,ők is tudni akarták,hiszen egyedül én voltam a konyhában.

"Képzeld elmentek reggelizni kettesben.De mindjárt hazajönnek. Addig eszünk és eltöltjük valamivel az időt. Rendben hercegnő?" Vadul bólogatni kezdtett,mire a kiengedett haja a szemembe csapódott. Felálltam gyorsan a guggolásból." Először össze kell fognunk a hajadat. Úgy tűnik ez Jameséknek nem igen sikerült." Néztem feléjük szigorú tekintettel. Természetesen elkezdtek azonnal enni amíg én Elivel foglalkoztam két perc erejéig. Megrázták a vállukat egyszerűen."Korán van még,és szülinapos egy napig. Hagy tegye azt amit szeretne. Tudod mennyire utálja ha össze van fogva a haja amúgy is." Válaszolt Logan miután lenyelt egy falatot. Megfogtam Eli kezét aki álmosan lépkedett a konyhakövön. "Pocak éheees." Kérlelt engem közben. Sietve körbe néztem a konyhában. Megmernék esküdni rá,hogy láttam valahol egy hajgumit a pulton. Meg is van! A kávéfőző mellett volt. Szépen összefogtam Eli haját majd beültettem Logan ölébe. "Szeretem Logant." Dőlt háttal neki mosolyogva.

Logan adott nekem egy szúrós pillantást,nem utálja Elit,de sikerült meglepnem evés közben. "Carlos legközelebb szólj! Majdnem leesett!" Átkarolta a hasánál fogva a pici lányt." Dehogy is,látod most is biztonságban van. Egyetek,hozom a reggelijét." Ez volt mindvégig a tervem,ha későn jöttek le reggelizni,vállalják el az etetését. Addig én tudok egy kicsit pihenni a nappaliban. Elvégre csupán a mai napot töltjük mind a hárman itt a többiekkel. Ki kell élvezni minden percét. Fél óráig tévéztem a nappaliban mikor az ölembe ugrott Eli. Értem én,ezt kapom cserébe a reggeli poénkodásért. Azonban nem akartam véget vetni a mókának,Eli is tele van energiával ma. Ugyan Kendall megtiltaná a festést a lakásban,na meg James is mert tudják mekkora kosszal jár,kiviszem az összes festéket a kocsi feljáróra,viszek papírt és kint fogunk festeni picit.

"Van kedved festeni hercegnő?" James azonnal ugrott,megállt a nappali küszöbénél a falba támaszkodva."Ugye nem akarsz mindent össze maszatolni itt bent? Ki van zárva." Ezzel vissza ment rendet tenni a konyhájában. Eli húzogatni kezdte a pólómat,remélve úgy rá figyelek."Átveszünk egy váltó pólót mindketten és kint bohóckodunk picit. Vicces lesz meglátod." A csillogó szemeivel rám nézett ugrálva a padlón." Jó jó!" Sikerült tíz perc alatt találnom mindkettőnknek egy Kendall által nem használt pólót,majd előhalásztam a festékeit a dobozból amit még senki nem pakolt ki mióta ide költöztek Jameshez a tűz estéje óta. Ecsetet sajnos nem igen találtam,így ujjal meg lábbal festünk. Meleg van kint,még jól is fog esni!

Elivel kiosontunk a lenti folyosón át a kertbe. Szerencsére Jamesék elbeszélgettek,nem tűnt fel nekik a tele kezem na meg hogy Elin egy szál bugyi és az apja óriási pólója volt ami leért a kicsi bokájáig.
"Kéjem azokat." Mutatott a karomban levő dobozkákra." Kicsit várj,ezeket a papírokat tegyük végig a feljárón és utána kiöntöm neked a festékeket a papír tányérra. Mellettem futkorászott amíg letettem a papírokat a betonra. "Gyojsan Cajlos!" Tapsikolt a hátamon amíg leguggoltam és kiöntöttem neki a festékeket."Tessék mehet a móka. Tudod mit? Én is beszállok,nyomd bele a talpadat és fuss végig a kapuig." Eleinte óvatosan festékezte be a talpát,körülbelül ötödjére már vígan nevetgélt közben.

Folyamatosan körbe- körbe futkorászott. Túl szórakoztatónak nézett ki az egész ezért én is beszálltam. A végén,mikor már az egész lapot végig lépkedtük,Eli újra be akarta festeni a talpát de elcsúszott hasra esve. Az egész pólója olyan lett. Képtelenség volt kibírni röhögés nélkül. Tiszta maszatosan elkezdett kergetni én pedig hangosan sikongatva igyekeztem elszaladni előle. A hangzavarra még Jamesék is kijöttek az udvarra. Logannek tátva maradt a szája majd szakadni kezdett a nevetéstől. James pedig igyekezett nem arra gondolni,mivel mossuk le a festéket a feljáróról. Hiszen az egész tele volt pici és nagy színes láblenyomatokkal.

"Carlos! Mikor azt mondtam bent nem csinálhatjátok,akkor azt ide kintre is értettem. Bár be kell valljam Elit régen láttam ilyen felszabadultnak mint most. Ezért köszönet neked. Ó nézd csak itt jönnek Kendallék!" Szólt nekünk az ajtóból. Elinek szóltam,hogy álljon a fűre amíg én pikk-pakk felszedtem a festékes lapokat meg a papír tányért a betonról. Így a kocsival be tudtak gurulni,parkolni. Alexa szállt ki elsőnek,rá pár perce Kendall is. Mindketten meglepődtek a lábnyomok láttán majd Kendall tekintete megtalálta a lányát.

" Úramisten! Eli azt a pólót honnan szerezted meg?? Az volt az egyik kedvencem,Lizával mindig abban főzőcskéztünk együtt..." Kezdett elszomorodni. Alexa átölelte oldalról."Figyelj,Lizát mindannyian szerettétek,de meg kell szoknod ha egy emlék előjön a nevével kapcsolatban abba hagyod a szomorkodást. Emlékezz rá inkább boldogan. Az ellen egyikőnknek sincs ellenvetése." Kendall homlokán a ráncok eltűntek pillanatok allatt. Nagy levegőt vett mielőtt mondta."Ebben igazad van. Carlos? Maradt még a festékből?" Lerúgta magáról a cipőjét,levette a zokniját. Feltűrte a nadrágját mielőtt felkapta Elit a karjaiba."Mit mondasz,folytatjuk a bohóckodást apával?" A pici lány természetesen hevesen bólogatni kezdett. "Kettesben hagyunk titeket,bent leszünk." Elindultunk befele,de megállított minket. Vagyis inkább valakit. Mindannyian tudjuk kire gondolok,igaz? Alexára mutatott. "Lenne kedved csatlakozni hozzánk? Elvégre lassacskán egy családdá válunk és.-" Be se tudta fejezni a mondatát,mert Alexa kiszaladt hozzájuk majdnem eldöntve mindkettőjüket. Mi viszont beljebb mentünk. A nap hátra levő részét medencézéssel töltöttük el. Három óra elteltével később pedig Alexáék is csatlakoztak hozzánk. Összeségében szuper napunk volt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése