(40.rész) How to go on

Visszahoztam a régi formát,úgy nektek is könnyebb olvasni a részeket :) 

James szemszöge:

Alexának vittem be jeget és elüldögéltünk a kanapén még jó pár órát, tévézve. De mikor oldalra pillantottam hangosan szuszogva aludt a karfának dőlve. Elmosolyodtam a látványon majd betakartam,nehogy megfázzon az éjjel."Aludj csak. Rád fér."- A vigyorom lefagyott az  mikor is megláttam a vörös kéz foltot az arcán. Tisztán látszott,hogy ez nem véletlen baleset volt ahogy ő ezt előadta. Kendall kezd túl messzire menni,az rendben van ha magával küzd de Alexát nincs joga bántani, semmilyen állapotban sem. "Reggel lesz egy két szavam Kendallhez az biztos." -Motyogtam az orrom alatt ahogyan a távirányitóért nyúltam és kikapcsoltam a tévét. Lassan én is elaludtam melette.

Az éjszaka közepén valaki lejött a lépcsőn. Sikerült a felkapcsolt lámpára felébrednem. Összehunyorított szemekkel a zaj forrása felé irányitottam a tekintetemet. A konyha ajtóban nem más állt mint a haverom.

"Vízért jöttem csak."- Dünnyögte álmosan egy nagy ásítás keretében. Rábólintottam, hogy nekem mindegy mit csinál. Vissza dőltem aludni. Azonban olyan hangosan tett-vett a konyhában, hogy jobbnak láttam megnézni mit művel. Mire kiértem, addigra chipset evett a pulton ülve. Frusztráltan sóhajtottam egyet. Megpróbáltam türtőztetni magamat, tudva jól hogy kezet emelt a barátnőjére most pedig nyugodtan eszik. Gondoltam rákérdezek mi történt fent, amiről én nem tudok semmit. Így hát leültem az asztalhoz, szemben vele.

"Mitől van Alexán egy vörös kézlenyomat?" Hallani akartam a válaszát mindenképpen, hogy tudjam mivel van dolgom.

"James leszállnál rólam? Honnan kéne tudnom mitől olyan az arca?!" Terelte volna el a témát könnyedén, azonban lebuktatta saját magát. Ezek szerint a gyógyszer még most is hat rá. Nagy levegőt véve bólintottam.

"Rendben mivel tisztában vagy vele hol van az a vörös folt, te tetted. De mégis miért?" Közelebb hajoltam hozzá. Állta a tekintetemet. "Nem mindegy?? Hagyj békén." -  Vágta rá azonnal. Olyan volt mintha eltemette volna az összes érzését. Ami nekem nagyon nem tetszik,figyelnünk kell rá innentől kezdve megint.

"Azt a chipset add ide. Igyál vizet és mars felfele aludni. Nem mondom kétszer." - Abban a pillanatban kicsit sem zavart megbántom-e vagy sem. Szó nélkül hozzám vágta a chipses zacskót és leugrott a konyha pultról. Szépen óvatosan elbukdácsolt az ajtóig. Előre éreztem,hogy az emeletre muszáj leszek felsegiteni őt különben képes lenne felesni a lépcsőfokokon.

"Megyek adok puszit Alexának még, jó?" - A kanapé szélére támaszkodva a bal kezével, lehajolt Alexához aki mélyen aludt. "Azt hiszem...sajnálom...aludj jól." - Mielőtt adhatott volna neki egy puszit, félre húztam. "Én a helyedben hagynám, nem érnék hozzá." - Mondtam teljes komolysággal a haverom szemébe nézve. Aki kicsit meglepődött a határozottságomon. 

"Oké legyen. Megyek aludni." - Legyintett a kezével, elindulva fel az emeletre. Láttam egyedül nehéz lesz ez a feladat a számára, úgyhogy felsegitettem egészen az ágyáig. "Aludd ki a gyógyszer hatását. Ma este túl messzire mentél." - Ezzel ott hagytam a szobájában. Reménykedve hogy reggel nyugodtabban fog viselkedni és magánál lesz.

Másnap reggel,Thomas szemszöge:

A kanapén kiterülve keltem fel. A függönyön keresztül besütő napsugár ébresztett. Motyogva valamit, felkeltem és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Egy kis kopogás törte meg a reggeli csendet. Nagyot sóhajtva kinyitottam a zárat az ajtón,így betudtam menni a kislányhoz. Percekbe telt mire felfogtam mi történik. Szegényke el akart futni. El is jutott a kanapéig ahol megbotlott egy sörös üvegben. Fájó sírás töltötte meg a szobát. 

"Ajj ne nyavajogj már. Elestél igen, kelj fel. Nem nagy ügy." - Akkor vettem észre hogy széttört a zöld üveg ami sebet ejtett a lábán. Csak nem akart feltapászkodni onnan, úgyhogy kezembe vettem az irányítást és lehajolva hozzá, a karomba vettem. Majd szépen a kapanéra ültettem, benyomva a tévét neki hadd nézze. Azt hittem könnyebb lesz egy gyereket elrabolni és kezelni mint egy felnőttet. Tévedtem, méghozzá baromi nagyot. 

Kisétálva a konyhába a kezembe vettem egy poharat és öntöttem bele tejet. Reggelinek elégnek kell lennie. Mást pedig nem kap. Odavittem neki leülve mellé a fotelban. "Igyad meg. Aztán el kell mennünk a fodrászhoz. Kapsz új frizurát. Én a fekete hajban gondolkodtam." - Tanakodtam hangosan, felborzolva a kis hajacskáját. Ahogy éreztem, a legtávolabbi részre mászott, hogy tőlem távol legyen.

"Anyát akajom..." - Bökte ki halkan, az ajkai pedig remegni kezdtek. Ennyire kegyetlen azért én sem vagyok. Vagy mégis? Elővettem a zsebemből a mobilomat hogy tárcsázzam Alexa számát. Sokadjára is csak kicsöngött. Oda adtam a kicsi lánynak, hadd hallgassa. Hosszú percek után megrázva a fejét, ledobta a földre a mobilomat. 

"Ez nem anya!" - Hát most lebuktam, pedig vicces lett volna ha Kendallék veszik fel a hívást és nem kapcsol be a monoton női hangú üzenetrögzítő. 

"Ez van,nem akar beszélni veled. Fogadd el." - Nevettem az arcához közel hajolva. Újra el akart szökni de felkaptam a derekánál és kicipeltem a kocsiig. Ha úgyse isssza meg a tejet, feleslegesen töltjük el azzal az időt. Rendesen rúgkapált amikor be akartam csatolni a biztonsági övét. Szerencsém van, hogy ismerek egy fodrászt ahol nem lesz feltűnő mennyire ellenkezik meg fél. Ha befestjük a haját rá se lehet majd ismerni, de pontosan ez a célom. Minnél több idő telik el nekik nélküle,annál nagyobb számomra a bosszú.

Kendall szemszöge:

A konyhába lemenve Jamesékkel találtam szembe magamat. Alexa azonnal felkapta a műzlis tálját és kiment a nappaila amint meglátott engem. Szuper, képes voltam elszúrni mindent egy éjszaka leforgása alatt. Ilyen az én formám. "Nagy bunkó voltam tegnap vele?" - Kérdeztem rá óvatosan. James beleivott a kávéjába majd szólásra nyitotta a száját,de helyette a nappaliból hallottuk Alexát mondani. 

"Tényleg semmi nem maradt meg neked belőle? Például az hogy a falnak nyomtál?"- Visszajött hozzánk, keresztbe font karral. Ott ácsorgott a virágos köntösében előttünk.

"Veszekedtünk egy nagyot annyit tudok. Ne haragudj rám." - Lehet tényleg nem kéne ismeretlen gyógyszereket beszednem, különben olyat teszek akaratlanul is amit ténylet nem lehet visszafordítani. 

"Igenis haragszom! Hogy menjek így ki az utcára?" Felém fordította az arcát,ekkor láttam meg a liluló foltot a bal arcán. Ösztönből lehajtottam a fejemet,hiszen szégyelltem magamat rendesen. Képes voltam megütni azt a lányt akit szeretek és fontos nekem.

"Bevállalom helyetted addig a bevásárlást, az nem gond." - Igyekeztem egy jó kiengesztelő ötlettel elő állni. Ő azonban tovább állta a tekintetemet, látszott rajta hogy nem egészen hatotta meg ez a felajánlásom.

"Haragszom rád." Vissza ült mellénk folytatni a reggelijét. Mivel mellettem ült, óvatosan oldalba böktem hátra rám néz. Ez sikerült is, nem bírta ki látszott a szemén. Akaratlanul is elmosolyodott megrázva a fejét. "Megbocsátasz? Tudod hogy a gyógyszer miatt voltam erőszakos veled..." -Próbáltam tisztázni a korántsem fényes helyzetemet úgy hogy James ne halljon belőle sokat. Megmerném kockáztatni, hogy ő sokkal jobban mérges rám mint Alexa aki a barátnőm.

"Esetleg. Ha kidobod a maradék gyógyszert amit elrejtettél. Nem szedheted ezeket életed végéig csakhogy lást Lisát. Ez sehogyse tűnik normálisnak Kendall." - Válaszoltam neki teljesen komolyan. Rendbe kell szednie magát, ha fel akarja dolgozni Lisa halálát.

"Az se normális hogy eltitkoltad előlem azt a nyamvadt smst!! Megmenthettem volna a kislányomat egy vadbaromtól!! De neked ez kicsit se fontos hisz nincs gyereked még." - Kitoltam magam alól dühömben a széket. Alexát figyeltem aki rendesen megszeppent és meg se szólalt. "Hé,hallasz? Mondj valamit! Bármit!"- Tudom jól kitől van az a baba a hasában. A mai napig úgy gondolom jobb lett volna elvetetnie, de nem hallgatott rám. 

"Okés,nem kell mondanod semmit. Felfogtam. Eli sorsa nem is érdekel téged." -Vágtam hozzá tele indulattal. James közbe szólt. "Álljatok le. Egymást támadva nem fogjátok megoldani a problémát..." - Befejezte a reggelijét és a mosogatóba tette a koszos tányérját.

"Abba nem gondoltál bele miért nem szóltam az üzenetről? Hogy esetleg oka volt??!" Végre megtörte a hallgatását amit annyira ügyesen csinált. Megráztam hitetlenkedve a fejemet. El sem birom képzelnk mi lehet az az ok. "És mégis milyen ok fontosabb a lányom biztonságávál szemben?? Hallani szeretném." - Mostmár kihúzom belőle ha órákba telik is. Tudni akarom mi vezetett el idáig. Még a rendőrségnek is lehet segíteni tudok vele.

"Thomas volt aznap éjjel az étterembe nem Jason. Ráadásul ő tört be hozzánk és ő tőle ijedt meg Eli is mikor kint homokoztunk. Félek tőle!!!" Fakadt ki belőle. 

"Én ezt értem,de ha ezt elmondod nekem sokkal előbb, megtudtalak volna védeni. Így most a kislányom szenved helyetted. Köszönöm szépen." - Ott hagytam őket. Belebújtam a cipőmbe, zsebre tettem a mobilomat majd felvettem a farmer kabátomat. Kellett egy kis friss levegő ezek után. Ahogy lefele sétáltam az utcán megcsörrent a telefonom. A rendőrség volt az. Behívtak hogy adjak le képet Eliről mert körözést akarnak kiadni. Szerencsére nagyon kicsi még ezért szinte azonnal megkezdhetik az intézkedést és nem kell 48 órát várni rá. Ennek kifejezetten örültem. Legalább történik valami jó is ma velem. Szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb odaérjek a rendőrségre. Amint beléptem az épületbe, sürgés forgás fogadott de ez ilyen szakma. Sosincs megállás. A recepciós hölgy felküldött a másodikra. Ott jobbra kellett végig mennem egy hosszú folyosón a harmadik ajtóig. 

Belépve két nyomozó fogadott. Először átnéztük a tegnapi jegyzőkönyvet és a részleteket. Majd kértek tőlem egy friss képet Eliről. Nehezemre esett kivenni az egyetlen képet a pénztárcámból ami a szülinapján készült. Pedig tisztában voltam velem mekkorát segíthet ez a kis tett a nyomozás előrehaladásában. Úgyhogy fájó szívvel végig simitottam az arcát az ujjammal,odanyújtva azt a hozzám közelebb ülő nyomozónak. "Tessék,ez nemrég készült. Kérem találják meg....élve." - Ennyit tudtam kibökni, nagyot nyelve. Ezek után annyit kaptam vigasztalásként, hogy igyekeznek elkapni azt a személyt aki elrabolta. 

"Mostmár mennék ha végeztünk."- Rábólintottak, hogy készen van minden, mehetek. Kicsit nyugodtabban elkezdtem haza fele venni az irányt. Nem telt sokba mire hazaérve lepakoltam a kabátomat és ledőltem a kanapéra tévézni. Se Alexát, sem Jamest nem láttam a nappaliban. Vajon mit csinálnak? Elterelve a figyelmemet egészen estig tévéztem lent. Azalatt James megkerült egy üres tányérral a kezében. A konyha felé menve megállítottam. 

"Ez meg mi?"- Kérdeztem tényleg értetlenül,hiszen mindig lent eszünk. Most pedig lejött egy koszos tányérral az emeletről. Megvonta a vállát érzelem mentes arccal."Alexa egész nap nem akar kijönni a szobátokból. Megkért vigyek fel neki valami ennivalót." - Ott hagyott gondolkozni engem. Szinte ösztönből neki indultam a lépcsőfokok megmászásának, mikor éreztem hogy valami hátrahúz. James volt az, hátul a pólóm nyakánál fogva visszarántott. 

"Mára elég volt belőled. Miért nem engedsz Alexához oda? Nem fogom bántani!" -Kérdeztem akaratosan. Megfogta a karomat, úgy nézett a szemembe. "Mert megütötted! És őt okolod azért mert Elit elrabolták. Pedig ha Alexa szólt is volna,mi a biztosíték arra hogy nem történt volna ez meg? Híresek vagyunk! Ez ezzel jár haver." Vágta az arcomba egyszerre. Megráztam a fejemet. Az nem lehet.

"Kizárt,hogy akkor is ez lenne ha Alexával nem találkozok azon az éjszakán a kórházban és nem kezd el ápolgatni! Tudod mit? Lehet minden sokkal nyugisabb lenne nélküle!!" - Hirtelen ajtó csapódást hallottunk az emeletről. 

"Nagyszerű, megint megcsináltad. Mit akarsz ezzel elérni? Segíteni akarunk de nem engeded." - Mondani akartam volna valamit, azonban James folytatta. "Hol vannak a dugi gyógyszereid? Ide velük,kérem az összeset. Ennek itt van vége." - Mégis mit kellett volna tennem? Felmentem az emeltre és bekopogtam a hálószobánk ajtaján. Nemsokra rá Alexa állt előttem teljesen letörve. "Mit szeretnél?" - Kezdett bele halkan, látszott rajta mennyire fáradt volt. "Kidobni a gyógyszereket. Te is azt kérted meg James is. Azt hiszem muszáj megtennem, nemde?" - Vágtam rá azonnal kelletlenül és az éjjeli szekrényemhez mentem. Kihúzva a felső fiókot kidobáltam belőle az összes dobozt amit elrejtettem előlük. Majd felszedtem őket a szőnyegről és kidobtam mindet a kukába. Kicsit dühösen rákérdeztem, "Mostmár örülsz neki? Ez volt az egyetlen módja annak hogy még emlékezzek Lizára...." - Kimentem mielőtt válaszolhatott volna bármit is. Leültem a folyosóra és csak bambultam magam elé. Hogy lesz ezek után? Semmit nem tudok.