(38.rész) Eli eltűnése

Alexa szemszöge:

Miután megérkeztünk Eli nagyon ki akart már szállni a kocsiból,mert látta a sok pici gyereket futkorászni a kocsi ablakból. Ő viszont be volt kötve a gyerekülésbe és ez nem igen tetszett neki. Még mielőtt kiszálltam volna magamra kaptam a kabátomat és megfogtam a táskámat amit letettem a lábaim közé idefele úton. Kendall eközben leállította a motort majd kiszállt,ránk várva hogy bezárhassa az autót. "Nem! Én.."- Mondta kicsit durcásan Eli ahogy James kicsatolta gyorsan az övét neki."Jól van nagylány legközelebb te csinálhatod megígérem. Most viszont menjünk." Nemsokkal később sikerült a bejárat felé elérnünk,ahol a többiekkel találkoztunk. A srácok szinte azonnal letámadták Elit az öleléseikkel. Szegényke alig bírt megmoccanni.De a nevetése mindent elárult,hogy ő ezt bohóckodásnak veszi. Minden rendben van.

Két órája sétálgatunk a farmon,jót beszélgetve közben. Eli ment elől Logannel és Carlossal. Időnként meg kellett állniuk ugyanis Eli minden szó nélkül rámutatott egy-egy pici tökre. Ami annyit jelentett lefordítva, hogy ő azt szeretné beletenni a kis kocsijába amit kapott még a bejáratnál. Viszont a felemelésükhöz még túl kicsi, ezért kellett neki kis segítség. Mi hátul battyogtunk. Leginkább a srácok beszéltek többet én pedig szépen hallgattam őket. Azon a tényen gondolkoztam el hogy Kendallnek hogyan sikerült ilyen gyorsan túllépnie Liza halálán,engem pedig pótanyukának elfogadnia. Szinte az ismeretlenből csöppentem bele az életébe ami éppen romokban volt. Nélkülem lehet nem lenne ilyen jól mint most,viszont Eli nem hiszem hogy teljesen elfogadott. Egyedül az apja jelenlétében kedves velem úgy érzem.

"Apa,apa,szedhetünk anának is?" Fordult hátra izgatottan,Kendall lábához rohanva. "Nyugodtan,Alexa biztosan örülne neki. Nem igaz?" Rám mosolyogva összekulcsolta a kezeinket. Minnél természetesebben kellett viselkednem,hogy ne tűnjön senkinek fel az én bizonytalanságom. Amit majd Kendallel este meg kell beszélnem. Hiszen ő tudja és ismeri a saját kislányát a legjobban.Kedvesen megsimogattam a haját." Örülnék neki Eli. Segítsek?" Erre a reakcióra azonban nem számítottam,hiszen elhúzódott tőlem az égre mutatva."Ő anya,nem te." Megfogta Kendall kezét elhúzva őt a kis kocsi felé.Kendall sietve hátra nézett egy pillanat erejéig sajnálkozó tekintettel. Megráztam a vállam mintha semmiség lett volna,pedig igenis rosszul esett. Csakhogy Eli még olyan kicsi,nem kellene haragudnom rá egyáltalán."Menjetek nyugodtan,én vissza megyek a kocsihoz innivalóért." Loganék is összenéztek,fogalmuk se volt miért húztam ki magamat a szedegetésből. Elkértem a kocsi kulcsot majd elkezdtem vissza sétálni az előre kitaposott föld úton ami kivitt egészeen a parkolásra kijelölt helyre. Gyorsan betettem a zárba a fêm  kulcsot kinyitva ezzel a zárat. Először a hátsó ülésre nyúltam be Eli kulacsáért majd becsaptam az ajtót,kinyitva a csomag tartót ahova induláskor még Kendall bepakolt egy hat darabos ásványvizet. Megfogtam belőle hármat mielőtt lezártam a kocsit vissza indulva hozzájuk. Rezgett fél úton a mobilom egyet. Összeráncolt homlokkal kivettem a farzsebemből. Érkezett egy új üzenetem. 

Amiben ez állt: "Eddig nem nagyon láttatok,de tudom merre vagytok. Én a helyedben vigyáznék a kislányra..." 

Nagyot nyeltem ijedtemben.Ilyen nincs,de tényleg. Most tűnik fel újra mikor már Eli is elfelejtette a pár napja történt incidenst. Mégis mit kéne tegyek? Küldjem haza Eliéket? Azt nem tehetem,hiszen miatta jöttünk el elsősorban. Szüksége van az új emlékekre velünk. Visszatéve a zsebembe a telefont elvittem a srácoknak a vizet,hogy tudjanak inni. Mikor már Carlosék beszédbe elegyedtek félre húztam Kendallt.Muszáj volt váltanom vele pár szót. Miközben kettőt oldalra lépett felém,letekerte az ásványvizes palack kupakját és beleivott a vízbe. Miután lenyelte a vizet,rákérdezett."Mond gyorsan. Elivel mennénk tovább,távolabb cukibbakat találtak Logannel. És te is tudod,amit a hercegnő kitalál annak úgy kell lennie." Tette hozzá egy sunyi mosollyal. Lehajtottam a fejemet,utáltam ha nekem kell elrontani valaki kedvét. "Hazamennék ha lehet,nem érzem jól magam." Megfogtam a hasamat a jobb kezemmel mintha fájna. Azonnal félre dobta az ásványvizes palackot magához húzva egy óvatos ölelésre." Ez esetben elkísérlek,ne vezess ha rosszul vagy. Szólok a srácoknak,adj egy percet." Megráztam hevesen a fejemet."Nem kell! Maradj csak velük itt estig,várjátok meg az esti ünneplést,Elinek tetszene biztos vagyok benne.Én megleszek hazáig." Mondtam őszintén. A szemeimet fürkészte folyamatosan. Tudni akarta amit kimondok,az igaz-e. Halk sóhaj után beadta a derekát. Belement. "Rendben,de amint hazaérsz felhívsz. Ígérd meg nekem."

Rábólintottam."Felfoglak hívni. Most viszont megyek akkor. Elköszönök még Loganéktől gyorsan." Adtam neki egy szájra csókot,majd odamentem Carlosékhoz akik leültek egy padra pihenni Elivel aki nagylányosan lóbálta előre-hátra a lábát."Mikoj folytatjuk?" Kérdezte,láthatóan unatkozott még ha csak pár perce is ültek ott. Egyem meg,nem szeret egy helyben ülni csakúgy mint az apja."Eli mindjárt,látod már Alexa is visszaért. Egyébként köszi a vizet." Küldött felém egy mosolyt. Viszonoztam a mosolyt."Ugyan,semmiség. De sajnos el kell köszönnöm,elindulok haza.Valamitől rosszul vagyok. Kibírhatatlan lenne estig nekem ez a szedegetés." Közöltem velük a tényeket,Elit szinte meg se hatotta,lógatta tovább a lábacskáit. Carlos azonban letámadott az ölelésével."Azért sajnálom,hogy nem maradsz még kicsit. De ha tényleg jobb hogy hazamész akkor rendben van az is." Válaszolta kedvesen,átadva Logannek az esélyt az elköszönésre."Legközelebbi programon ott kell lenned. Okés?" Válaszképp bólintottam neki. "Megpróbálom. Sziasztok." Ezzel megfordulva elsétáltam a kis kocsiig amit Kendall őrzött türelmesen. Felkapta a fejét hirtelen mikor hallotta az ág reccsenését ahogy ráléptem egyre menet közben."Sikerült beszélned velük?" Kérdezte tőlem. "Igen,azt pedig kikötötték mindketten,hogy a következő programon végig ott kell maradjak." Megráztam nevetve a fejemet. Olyan aranyosak de szeretem velük tölteni az időt. "Igazuk van,de addig úgyis kitudod pihenni a rosszul létet. Lassan indulnod kéne ha tényleg menni akarsz." Adott egy búcsú csókot én pedig nehezen bírtam magam elhúzni az ölelésünkből. "Megyek csak kellett még ez az ölelés." Legbelül féltem egyedül maradni mert Jason tesójából kinézek mindent.Lehet pont most teszek rossz lépést azzal,hogy elindulok a kocsival az üres lakásba. De inkább engem bántson mintsem a pici Elit.Nincs igazam? 

Thomas szemszöge: 

Itt ülök kint a parkolóban,arra várva hogy mi lesz Alexa következő lépése. Az smst nemrég elküldtem neki és meg is kapta. Tudja mire vagyok képes,biztos vagyok benne hogy most rendesen fél. Ezért kellett két terv, amiben az az eshetőség is benne van hogy ő lép le,Elit pedig a fiúkkal hagyja. Őszintén szólva nekem az utóbbi sokkal jobban bejönne. Fél órát ültem még az autóban,mikor elhajtott az egyikük kocsijával. Számomra pedig eljött a bosszú pillanata. Kiszálltam sietve,becsapva a kocsi ajtót. A fejemre dobva a fekete kapucnit,elkezdtem befele sétálni a tömegben. A tömegben sikerült elvegyülnöm ahogy közelebb kerültem a kicsi lányhoz. Nagyon figyeltek rá,folyamatosan fogták felváltva a kezét. Esélyem se lett volna elcsalogatni őt a tudtuk nélkül. Így estig kellett várnom az egyetlen esélyemre. A koncert lassan elkezdődött sötétedés után. Kendallék elég távol ültek le a színpadtól. Biztos a kislány miatt,mert jó hangos volt a zene. Csendben melléjük ültem. Teljesen átlagos embernek kiadva magamat. Nem zavartatták magukat,jól elbeszélgettek,Eli pedig kezdett nyűgös lenni és álmos. A koncert felénél az egyikük elment innivalóért a többieknek. Figyelnem kellett minden egyes mozdulatukra. Hiszen bármelyik pillanatban lehet egy óvatlan pillanatuk amikor nem figyelnek annyira rá. Eli tovább ficánkolt az apja ölében. "Apa séta." Mondta fáradtan."Carlos itt hagyom a pénztárcámat,figyelj rá.Elsétálunk Loganhez aztán jövünk vissza." Leemelte az öléből és elindultak a büfés bódék irányába. Ekkor én is felkeltem a padtól,utánuk menve észrevétlenül.

Kendall szemszöge: 

Éreztem,mennyire el fogja a hercegnőt fárasztani a tök szedegetés ezért beszéltük meg előre a srácokkal,hogy legkésőbb 9-kor elindulunk haza. Most fél kilenc van. De a hercegnőm nagyon sétálni szeretett volna ezért muszáj volt Logan után mennünk. Aki éppen vacsit vett nekünk. Mikor meglátott engem nagy mosollyal rám nézett."Milyen eddig az este Elivel és velünk?" Kérdezte amíg elkészítették a kért ételeinket. Eli folyton mocorgott a derekamon ezért letettem a földre hadd ácsorogjon picit. Arra pedig külön figyeltem,hogy biztosan fogja a kezemet. A kerti eset óta mindennél jobban féltem. "Nagyon jól érzi magát a hercegnő is. Nemsokára viszont indulnunk kellene. Még egy picit bírni fogja de utána szenvedés lesz vele hazajutni nyugodtan. Előre szólok." Elvettem az egyik tálcát míg Logan a másikat vette magához és elindultunk az asztalunkhoz. Tíz lépés utána döbbentem rá mit is tettem. Elengedtem Eli kezét. Arra számítva,hogy szépen utánunk jött,megfordultam. De szembesülnöm kellett azzal a ténnyel,hogy sehol se volt. Pár másodperc leforgása alatt eltűnt. Logan abban a pillanatban félre tette a tálcát amit tartott és körbe szaladtunk a környéken,őt szólongatva. Egy idő után teljesen összeroskadtam a padra leülve. Lehet Logan szólt Jamesnek és Carlosnak,mert ők is odajöttek önteni belém a lelket még ha szinte esélyét se látták.

"Fel kell hívnunk a rendőrséget most azonnal. Egyikőnk pedig szépen hazaviszi Kendallt. Mi ketten itt maradunk és elmondunk mindent a rendőröknek." Igyekezett tenni valamit a helyzettel Logan. Megráztam a fejemet hevesen. Komoly arccal őket nézve."El nem moccanok innen ameddig meg nem mondják nekem hol van a kislányom. Ha kell reggelit itt várok." Teljesen komolyan gondoltam minden egyes szavát a mondatomnak. A bulizó tömeg lassan szét széledt,sokan hazamentek. Kiürült a színpad előtti tér. Csak az ott hagyott tálcák,poharak maradtak az asztalok tetején. A padra hajtottam a fejemet fáradtan. Igenis álmos voltam,de a lányomról nem tudok semmit ami belülről marcangol engem."Kérek neked takarót,James kimentek a parkolóba a rendőrök elé? Vigyázok Kendallre." Rábólintottak természetesen. Így magunkra maradtunk.

Logan szemszöge: 

Szerencsére sikerült pár meleg takarót kérnem az egyik büféstől úgyhogy megfagyni nem fogunk már. Mielőtt leültem volna Kendall mellé,kinyitottam a takarót betakarva vele a hátát."Jobb lesz mostmár. Sőt biztos kitudják deríteni merre lehet Eli. Kis ideig bírd még ki." Éreztem ahogy megrázza a fejét nemlegesen. A kezére hajtva a fejét mormogta halkan."Ha elveszítem őt is,nem marad számomra senki. De te ezt úgysem értheted." Hangos lépteket hallottunk közeledni a távolból. 

Kendall azonnal felkapta a fejét. A tekintete azonban hamar elárult mindent,csalódott volt. Megsimogattam a hátát támogatásképp.

"Jó estét,önök hívtak ki minket?" Kérdezte az idősebbik rendőr. Furcsálltam viszont a nőt aki velük jött. Vajon miért van itt? A gondolataimat félbe szakította Kendall."Igen mi hívtuk ki önöket. Eltűnt a kislányom,kérem keressék meg. Még olyan pici..." Hallatszott a hangján a sírás. "Uram mindent megteszünk,hogy megtaláljuk őt. A fiatal hölgy a segítségünkre lesz. Kisgyermek eltűnése esetén mindig szükség van egy harmadik félre is aki kutat a nyomok után. Eltudja mondani mi történt pontosan? Minden egyes apró mozdulat,információ előre viheti a nyomozást." Mondta el a hivatalos szöveget. Látszott rajta,hogy nem ma mondja ezt el először. "Természetesen elmondok mindent. De kérem találják meg...egyedül ő maradt nekem." Váratlanul a hölgy elmondta mennyire sajnálja a történteket és együtt érez velünk. Végül megölelte Kendallt akinek ez az ölelés minden szónál többet számított. Ha a szavaknak nem is hitt,az ölelésből érezte számíthat a rendőrségre és a hatóságokra. "Nagyon köszönöm." Sose láttam még ennyire megtörtnek a barátomat,Liza halála óta. Olyan mintha duplán sújtaná az élet ilyen helyzetekkel.

Miután Kendall tanú vallomást tett és engem is kikérdeztek,körbe néztek mindent. Az egyikük odanyújtott Kendallnek egy pici plüss állatot. "Ez az ön kislányáé?" Ő erre csak némán bólintott. Jobbnak láttam beszélni helyette."Igen az Elié volt. Mielőtt eltűnt,azt szorongatta a kezében. Ezek szerint tényleg elrabolhatták?" Féltem ezt kijelenteni mert Kendallnek már ez is súrolta a nyugodtság határát. "Figyeljen,eddig minden jel arra utal. Ha a kislány elszaladt volna a plüss állatott nem hagyta volna itt. De ezt be kell vinnünk az őrsre,ujjlenyomat vétel céljából." Betették a szemünk láttára az annyira szeretett kis macit egy átlátszó műanyag zacskóba. Kendall keze ökölbe szorult."Megbirnám ölni azt aki ilyet mert tenni egy pici lánnyal." Nem tudta magában tartani a haragját és a dühét. Jobbnak láttam hazavinni ténylegesen. A rendőrség úgyis helyszínelni fog reggelig,mi nem kellünk ide. "Köszönjük,hogy ilyen hamar kijöttek. Mi most megyünk,a megadott telefonszámokon eltudnak minket érni.Viszont látásra!" Felkaroltam Kendallt és kisétáltunk a fekete kocsimig. Szó nélkül az ajtónak dőlt amig én előhalásztam a zsebemből a kulcsot."Jólvan nyitva van,beszállhatsz,de csakis előlre mellém. Nem lehetsz most egyedül." Jelentettem ki rögtön,mielőtt mást találna ki."Felőlem..." Vonta meg a vállát érzelem mentesen. Beszálltunk mindketten a kocsiba és hazavittem. Remélve,hogy reggel több információt tudunk majd Eli eltűnéséről.

(37.rész) Kiruccanás

Meghoztam az új részt,szerintem nagyon aranyos lett. Jó olvasást mindenkinek! Ha tetszett irjatok hozzászólást. 😇

Ha találtok benne elirást vagy hibát akkor az azért van mert a nagy részét még éjjel írtam meg, párszor átolvasva is lehetnek benne elírások. Ezért bocsánat!

Kendall szemszöge:

Éjjel lecipeltem Elit a kanapéra,hogy ott aludjunk el kettesben. Kis korában is ez működött egyedül, ebben a hitben most is ezzel próbálkoztam meg. Azonban más lett a vég kifejlet mint amire számítottam. Ugyanis hajnalban arra ébredtem,hogy Eli segítségért kiabál és szenvedve nyöszörög a karjaimban. Megsimogattam az arcát finoman. "Ez csak egy nagyon rossz álom, hercegnőm itt vagyok. Apu vigyáz rád." Mire a rúgkapálózása alább hagyott és lassan kinyitotta a fáradt szemeit.

Felém tekintett még kicsit kómásan, "Apa féjek...ölelés?" Természetesen magamhoz húztam és átöleltem amennyire csak tudtam. "Anyu...sose jön vissza?" Olyan halkan kérdezte meg, alig hallottam amit mondott. Pedig még a tv se volt bekapcsolva. Kettecskén voltunk a sötét nappaliban amit a sarokban levő lámpa világított be fénnyel. Hogyan tud ilyet komoly kérdést feltenni egy ilyen pici lány? Számomra örök rejtély marad,viszont az apjaként muszáj volt válaszolnom neki. A kezeivel a hasam köré nyúlt úgy pihentette a fejét a mellkasomon. Én már előre láttam, hogy kezdenek lecsukódni a szemei,de megadtam neki a választ ami annyira foglalkoztatta.

"Sajnálom hercegnőm de nem tud vissza jönni. Fentről vigyáz rád. És szeretné ha ügyesen aludnál." Éreztem ahogy aprót bólintott majd egy halk,álmos igent válaszolt rá. "Jólvan hercegnőm,aludj csak." A kis hátára tettem a jobb kezemet ahogy hanyatt fekve próbáltam én is kényelmesen elhelyezkedni. Onnan jöttem rá, hogy elaludt hogy halkan szuszogott. Nemsokkal később én is elaludtam.

Alexa szemszöge:

Másnap sokkal később keltem fel mint szoktam. Lentről felhallatszott Eli hangos,vidám nevetése. Innen tudtam,hogy ők már fent vannak és nem most keltek. Magamra vettem egy meleg pulcsit miután kikeltem az ágyból és bele bújtam a papucsomba. Ilyenkor még kell bő fél óra mire magamhoz térek,de sokkal jobban érdekelt mit művelnek lent Kendallék. Lassan lementem a lépcsőn,mikor is megakadt a szemem egy nagyon szép képen. Kendall egy lánnyal volt rajta. Egymást ölelték a vidám park kellős közepén. Annyira boldognak tűntek. Most már kezdem érteni miért hiányzik ennyire Liza mindenkinek. Egyszerűen kedves lánynak tűnik még így látásról is. Olyan kár,hogy nem volt esélyem megismerni.

A konyhához érve nekem szaladt valaki majd a földre huppant. A padlóra tekintve Elivel találtam magam szemben. Aki éppen a reggelijével szaladt volna a kanapéhoz mert elkezdődött a kedvenc reggeli meséje. "Istenem, ne haragudj Eli! Nem figyeltem a lábaim elé. Legalább finom a csoki krém?" Kendallék se bírták ki sokáig, hangosan szakadtak a röhögéstől. Vetettem feléjük egy szigorú pillantást hogy fogják vissza magukat de belőlem is kezdett feltörni a nevetés. Túl komikus volt a helyzet ahhoz,hogy fapofával kibírjuk.

Eli eközben valamiért hanyatt fekve maradt ugyanúgy,levéve az arcáról a nutellás kenyerét. "Kéjed? Megeheted,finom." Nyújtotta felém a félig szétkent kenyér szeletet. Nevetve megráztam a fejemet. Eli nem nagyon értette miért nem fogadom el tőle az "ajándékot." Helyette  felsegítettem a földről.Jamesre nézve kértem egy papír törlést mire ő oda dobta nekem az egész tekercset. "Köszi,apropó merre hagytátok a kamerás fickókat? Nem mintha hiányolnám őket." Mondtam a fiúk felé nézve. James megvont vállal válaszolt. "Kendall teljesen kiborult és felhívta őket még tegnap. Jó hírem van,többet nem kell őket elviselned és a készített anyagokat se adják le sehol. Ne félj attól." Na ettől tényleg megkönnyebbültem. Egyel kevesebb dolog ami miatt aggódnom kéne. 

Elkezdtem Eli arcáról letörölni a csoki krémet közben. Egyem meg csendben tűrte,meg se mukkant. De sejtettem,hogy csak a mesén járnak a gondolatai és emiatt képes bármit kibírni hogy minnél hamarabb nézhesse. "Készen is vagyunk. Ügyesen kibírtad. Mindjárt viszik neked a srácok a reggelit." A mosogatóhoz menve kezet mostam. Kendall mellém lépve figyelt ahogy a pultnak dőlt. "Biztos ránk bízod ezt a feladatot? Látod mi sült ki belőle az előbb is." Megráztam a fejemet. "Én bénáztam el a dolgot,nem ti. És ti már ettetek ahogy a mosogatót meg a tűzhelyet elnézem én viszont farkas éhes vagyok." Nyitottam volna a hűtőt de egy kéz gyorsabb volt az enyémnél és emiatt nem tudtam kinyitni mert lefogta az ajtót. Felnéztem Kendallre félig ébren. "Ne most akarj bohóckodni de tényleg. Hadd egyek." Mire felkapott és a konyha pulthoz ültetett óvatosan.

Nem nagyon értettem miért csinálta ezt. Ezek után Jamessel összenéztek bólintva egyet,mire James levett egy tányért meg poharat és elém tette szépen. Míg Kendall elkezdett reggelit csinálni. "Lehetne,hogy bedőlök Eli mellé a kanapéra addig amíg nem vagytok készen?" Ásítottam egyet. Kendall felvont szemöldökkel figyelt engem. Megvontam a vállamat. "Most mi az,ti is szoktatok fáradtak lenni néha." Reméltem,hogy elengedi a dolgot és nem csinál belőle vitát.

Lassan kibattyogtam a nappaliba,ledőlve Eli mellé a kényelmes kanapéra. Szerencsére volt mellettem egy takaró amit még este lehoztak így be tudtam takarózni vele. Egyre viszont nem számítottam. Mégpedig arra,hogy képes leszek a gyerekeknek szóló mesén elaludni percek alatt. 

Valaki keltegetett majd éreztem egy puszit az arcomon. Hunyorítva kinyitottam a szememet."Elaludtam fogadjunk..." Kendall vadul bólogatni kezdett. Mielőtt bármit is mondhattam volna a homlokomra tette a kezét majd el is vette egy mozdulattal."Hmm,ezek szerint nem vagy lázas. Pedig furcsán viselkedsz." Eli csendben nyammogta a reggelijét,mikor ránk szólt. "Hé,shhh." Mosolyra fordult a szám akaratlanul is. Kendall folytatta volna a mondanivalóját,de némán megráztam a fejemet Elire mutatva.

"Nem érdekel most a hercegnő,csak az hogy veled mi van." Mondta kicsit ingerülten. Elinek pedig nyilvánvalóan nem estek jól ezek a szavak. Félte tette a kis tányérját,majd elhúzta tőlem a takarót és alá bújt. Jelezve ezzel,hogy igenis megbántottuk.  Kendall magában sóhajtott egyet. Csendben maradtam,nem akartam közbe szólni és súlyosbítani a helyzeten. "James hozd be Alexának a reggelijét én addig beszélek Elivel vagyis megpróbálkozok." Végig néztem ahogy leguggolt a kis takaró kupac elé. "Hercegnőm sajnálom ha megbántott amit az előbb mondtam,de meg kell értsd nekem Alexa is fontos. Pontosan mint ahogy az anyukád is az volt." Erre Eliből kibukott az amit eddig magában tartott."Elfelejted anyut." Ekkor keltem fel hogy inkább magukra hagyjam őket de Kendall a csuklóm után kapott."Kérlek maradj. Segíts valahogy. Nekem ez nem megy." Lehajtotta a fejét. Jó apuka akar lenni,csak nem hiszi el magáról hogy valójában már az. 

"Pedig remekül csinálod,mond el neki hogy az anyukája mindig is velünk marad emlékként és én csupán a pót anyukája vagyok. Sosem fogom tudni helyettesíteni Lizát,viszont a kisasszony belopta magát a szívembe és veletek minden nap egy kincs. " Halk szipogás törte meg a pillanatnyi csendet miután befejeztem a mondatomat. Éreztem ahogy a kis karjai átölelnek a derekamnál fogva,a fejével a hasamhoz bújva közben. Szerintem nem érthetett túl sokat meg abból amit mondtam,de a lényeget megértette ő is szerintem. Pár percig így maradtunk a kanapén egymáshoz bújva. Kendall törte meg a csendet.

"Most hogy ezen túl lendültünk kinek van kedve kocsikázni egyet? Van egy ismerősöm akinek jó nagy földje van akinél szedhetnénk faragni való tököt,meg vannak kisebbek is amit Eli is tudna gyűjteni a kis kocsiba amit ott adnak." Elinek ez nem volt túl kecsegtető ajánlat, szomorkás tekintettel figyelt minket továbbra is. Kendall felhúzott a kanapéról állásba, mire odabújtam hozzá.A keze a derekamon pihent. Eli kezdett rájönni, ha neki nincs is kedve mi attól még menni fogunk. Maximum ő itthon marad Jamessel ha tényleg nem akar jönni. Kendall a fülembe súgta, hogy menjek fel összekészülődni és az előszobában majd találkozunk. 

Így is tettem, hamar átöltöztem, rendbe tettem a hajamat és lesétáltam a lépcsőn. Feleslegesnek találtam még az egyszerű sminket is,hiszen nem film premierre megyünk hanem egy farmra ahol inkább jól kell éreznie magát az embernek mintsem jól kinéznie. Ezért maradtam az egyszerű pólónál és a kedvenc farmeromnál. Eli kiváncsian figyelt mi fog történni ezek után. Ahogy megbeszéltük Kendallel elkezdtem felvenni a cipőmet,míg ő már kabátban várt rám. Indulásra készen. Eli kivárt az utolsó percig,mikor is lemászott a kanapéról és a hozzá képest nagy selymes takarót maga után húzva elindult felénk. "Én is,én is!"  Elvettem tőle a takarót és összehajtva vissza vittem a nappaliba a fotel karfájára téve. Mire megfordultam Elin rajta volt a cipője és várta a kabátját türelmesen. Kendall azonban elbambult. "Kendall a pici lányodra figyelj inkább. Szegényke nem tudja miért tartod a kabátját a levegőben." Sikerült kizökkentenem a bambulásból és vissza csöppent közénk hamar.

"Jajj ne haragudj kincsem, apa csak nagyon nézett valamit vagyis valakit." Tudtam jól hogy rám gondolt. Megköszörülte a torkát és ráadta a kis barna kabátot a lányára. Felegyenesedve leakasztotta a fali kulcs tartóról a kocsi kulcsot és felém fordult."James becsomagolta neked a reggelidet útközben bőven lesz időd megenni. Ha nem gond,mert kell egy és fél óra mire odaérünk a farmra és már el kellett volna indulnunk ha nem akarunk dugóba kerülni korán reggel." Adott egy finom csókot a számra és kinyitotta a bejárati ajtót. Eli rögtön kapott az alkalmon és kiszaladt a kertbe ugrándozva."Több energiája van a kisasszonynak mint kettőnknek együtt véve." Tettem hozzá bolondozva.

"Bizony. De pont ettől van kedve az embernek minden egyes nap újra és újra felkelnie." Válaszolta teljesen őszintén. Ezalatt segítettem Elinek beülni a gyerekülésébe majd miután be volt csatolva az öve neki is, beszálltam előlre az anyós ülésre. Megvártuk még Jamest aki egy kávézós utazó poharat szorongatva, éppen magára vette a kabátját úgy szállt be Eli mellé a kocsiba. "Köszi hogy megvártatok. Próbáltam sietni. Ó de szuper helyem van a hercegnő mellett." A vissza pillantó tükörben láttam a kis kéz pacsijukat. Öröm volt látni Eli pici mosolyát. Annyira aranyosak együtt. Fél perccel később Kendall szólt,hogy figyeljek rá,valamit mondani akar. Úgyhogy előre fordultam. Kiderült,hogy csak el akarta mondani hogyha oda érünk tartsam Elin a szememet én is, nehogy eltűnjön. Főleg a kertes incidens óta óvja ennyire a kicsi lányt,viszont teljesen megértem. Én is ezt tenném a helyében.

"Kezdesz túl lenni a nehezén ugye tudod."- Valahogy kibukott belőlem ez,pedig egyáltalán nem is beszéltünk erről mostanában. Kendall beindította a kocsit majd megfogta a kezemet egy apró mosollyal a száján."Igen,de ez csakis miattad történik. Nélküled nem menne ilyen jól." Megszorította a kezemet gyengéden tudatva velem mennyire számítok neki. Mégis csak jól tettem hogy aznap elvállaltam az éjszakai műszakot a kórházban,különben nem találkoztam volna Kendallel,és ez mind  nem történhetett volna meg. Nagyon belefeledkeztem a gondolataimba a reggeli evés közben. Fél úton járhattunk mikor Kendall előrukkolt még egy jó hírrel,azaz hogy a srácok is csatlakoznak ma hozzánk. Tartalmas napunk lesz az biztos. Eli pedig imádja őket, nincs is ennél jobb. De erről ő már csak akkor fog tudni ha odaérünk, mert édesen bealudt a kocsi út közben még az autópálya elején.

(36.rész) Nehézségek

Jó olvasást,remélem tetszeni fog nektek ez a rész :) 

Kendall szemszöge:

Pár interjú után beültünk a film vetítő termébe. Meg kell mondjam eléggé sokan voltak! Ezek szerint jó film lesz. Öt perccel később elkezdődött a film. Persze pont ekkor jutott eszembe,hogy Alexát elfelejtettem felhívni. Hiszen már bő egy és fél órája eljöttünk otthonról. Jamest,aki teljesen bele volt merülve a filmbe karon böktem óvatosan.

"Mi a bajod? Nézd inkább a filmet. Tökre izgalmas." - Fordult vissza a film vászon felé. Nagyot sóhajtva lejjebb csúsztam a kényelmes széken. A zsememből kivéve a mobilomat a kezemben forgattam. Kit érdekel,hogy egy film premier közepén vagyunk,Alexa és a lányom biztonsága ezerszer fontosabb. Ráadásul Lisát is én öltem meg a felelőtlenségemmel. Nem bírnék élni a bűntudattal,ha valami mégis történne velük.

Így hát felálltam mindenki örömére,odasúgva Jamesnek."Kimegyek telefonálni.Mindjárt jövök." Remélve,hogy Alexa felveszi és nem alszik még. Kiérve a büfés pultokhoz,megkerestem Alexa számát majd felhívtam. Sokadszorra is kicsöngött de nem vette fel. Minden eshetőség abban a pillanatban átvillant az agyamon. Lehet hogy aki délután betört hozzánk,az most a lakásban ólálkodik ők pedig alszanak. Ennek maga a gondolata is megrémisztett. Szerencsére én nálam volt a kocsi kulcs ezért kiszaladtam a parkolóba,beszálltam a kocsiba és minnél gyorsabban haza vezettem. Minde  perc számít ilyenkor. Körülbelül fél órával később idegesen parkoltam le a ház előtt. Kivéve a kocsikulcsot a gyújtásból besiettem a lakásba. Azonban félúton,a teraszon megláttam egy fekete alakot üldögélni a lépcsőn. Valakit pedig a karjaiban ringatott.

"Babám,te vagy az?" - Kérdeztem,de miután nem futott el az illető tudtam a választ azonnal. Leültem mellé,magamhoz ölelve őt.

"Várjunk,miért vagy itt kint az éjszaka közepén? Azt hittem rég alszotok és ezért nem válaszoltál a hívásomra." - Valami nem stimmelt. Pár percig csendben ültünk mire össze szedte a bátorságát és bele kezdett. "Lent voltunk a nappaliban,de mikor fel akartam vinni Elit az emeletre láttam,hogy fent ég a villany. Pedig te kapcsoltál le mindent mielőtt elmentetek. Valaki fent van vagy volt... A mobilom pedig a szobánkban van,hívni se tudtalak mert nem tudom a számodat fejből." Mesélte nekem fáradtan. Nyomtam egy puszit a hajára. "A lényeg,hogy itthon vagyok én is. Nem tud senki bántani titeket. Nyugodj meg." Válaszként aprót bólintott. Felálltam és arrébb sétálva kihívtam a rendőröket hogy kutassák át a házat. Addig kint várakoztunk az éjszakában. Közben Jamesnek is sikerült felhívnia mert nem talált a film után. Elmeséltem neki röviden a szituációt. Szerencsére volt nála elég pénz a taxira és ő is hazaért nemsokkal később. 

Miután a ház át lett kutatva a rendőrök által,felkisértem a két csajszit az emeletre. Teljesen ki voltak merülve. Látszott Alexán hogy bármelyik pillanatban ülve is el bírt volna aludni. A szobában égett a villany ezért lekapcsoltam és csak a kis éjjeli szekrényen levő maradt felkapcsolva. Alexa rögtön bedőlt az ágyba mert már pizsamában volt.

"Betakargatod Elit helyettem? Kérlek,mert én elalszok." Hasra fordulva magához húzta a puha szürke párnámat és mire válaszolni tudtam volna bármit is,bealudt a drágám. Óvatosan odahajoltam fölé egy arcra puszi erejéig. "Álmodj szépeket. Elire vigyázok affelől ne aggódj." Mondtam apró mosollyal a hangomban. A következő pillanatban két kicsi kéz karolta át a lábamat szorosan.

 "Apa, féjek." Le kellett guggoljak mert éreztem,hogy remeg a kis angyalkám. "Hercegnő,apu megvéd mindentől. Gyere ma este alhatsz mellettem a nagy ágyban. Jó lesz úgy?" Válaszként aprót bólintott,engem figyelve lassan. Felvettem a karomba és beemeltem az ágyunkba. Rögtön bekuporodott Alexa mellé. Ezen nevetnem kellett akaratlanul is. Kisbaba korában is bújos volt viszonylag,ezért is vesztünk néha napján össze Lizával hogy ki tarthassa Elit alkalmanként. Persze legtöbbször Lizát választotta. Amit én nem vettem magamra mert még kicsi volt. De azért vágytam rá,hogy egy nap hozzám is úgy odabujjon. "Cucu?" A hátára fordulva felém nyújtotta a jobb kezét. Abban a pillanatban jöttem rá,hogy fogalmam sincs Alexa hova tette le a bárányos cumiját. "Sajnálom de nem tudom merre van. Alexa pedig alszik már. Próbálj meg aludni nélküle rendben?" Tudtam jól ennek a válasznak nem fog örülni.  Ahogy sejtettem,az ajka legörbült és szomorú szemekkel rámnézett."Kéjem..." Mondta a gyerek hangján ahogy bírta. Minden akaratom ellenére muszáj volt felkeltenem Alexát,pedig olyan édesen aludt. Bemásztam az ágyra és óvatosan a hátára tettem a bal kezemet,hogy megrázzam picit. Lassan mocorogni kezdett. "Hmm...."

Eközben Eli engem figyelt."Apu kéjek cucut." Kezdett nyűgösködni a takarót magára húzva. Így csak a feje látszódott ki. Próbáltam kézben tartani a helyzetet de hirtelen a semmiből Eli gondolt egyet majd Alexa hátára felmászott."Kejj fel." Félre húzta a kicsi kezével az arcába lógó haját és odabújt az arcához. Kiváncsián figyeltem mi lesz ennek a vége. Hiszen Elinek rengeteg idő kellett mire megszokta Alexát,azaz a pót anyukáját. Alexához bújt szó nélkül én pedig hagytam őket tovább aludni. Csendben kimásztam az ágyból és becsuktam a szoba ajtót. Ők legalább fognak ma este pihenni valamennyit.

Lent a konyhában Jamessel leültünk beszélgetni. Nem akartam Alexát még több érzelemnek kitenni,pedig szerintem James is azt fontolgatja,hogy költöznünk kellene. Egy új helyre,ahol nyugtunk lesz és nem találnak ránk. Főleg Eli szempontjából nézve lenne erre szükség. Ameddig lehet szeretném megóvni a médiától meg minden mástól. James kivett a hűtőből nekünk vacsit amit Alexa csinált még tegnap. Megmelegitettük majd leültünk az asztalhoz enni. Én viszont magam elé bambulva piszkáltam a finom tésztát a villával. Ez Jamesnek is szemet szúrt,rögtön rá is kérdezett.

"Tesó,min agyalsz ennyire?" - Én azonban túlságosan is bele feledkeztem a gondolataimba. Oldalba kellett böknie,hogy egyáltalán vissza csöppenjek a jelenbe. Megráztam a fejemet kedvtelenül. "Miért van velünk valami probléma? Elinek rendes gyerekkort szeretnék,ehhez képest még a saját kertünkből is elrabolták majdnem. Ez kicsit se normális." James evett egy nagy falatot a tésztából mire rám nézett újra,együttérző arccal."Igen tisztában vagyok vele,de tudunk felszereltetni kamerákat,mindent be tudunk kamerázni. Biztonságban lesz innentől kezdve Eli. Emiatt ne gyötörd magad. Rendben?" - Fejezte be. Nagyot sóhajtva enni kezdtem. Annyira szeretem Alexa főztjeit,igazi kis házitündér. Hihetetlenül mázlista vagyok vele. De annál is jobban szeretem őt.

"Jólvan,holnap első dolgunk ez lesz. Elintézni a biztonsági rendszert az egész házban és udvarban. Elinek mit fogunk róla mondani? Neki fel fog tűnni a sok munkás ember ebben biztos vagyok. Tudod mennyire kiváncsi." - Folytattam a beszélgetést evés közben. James lenyelte a falatot gyorsan úgy válaszolt." Mi sem egyszerűbb,elmeséljük neki hogy azok a munkás bácsik segitenek megjavitani a házat." Jó ez nem is hangzana furcsán. Személy szerint én mégis csak elköltöznék,de fogalmam se volt hogy hozakodjak elő ezzel az ötlettel. James rengeteget dolgozott azért,hogy ezt a házat megvehessse másrészt pedig 2 éve költözött be,nem lenne szivem innen elrángatni őt. Biztos megint elbambultam mert James bekapcsolta a telefonján levő zene lejátszót. Az órára pillantottam James háta mögött a hűtő melett. Hajnal fél 1 körül járt az idő. Lassan aludnunk kéne nekünk is.

Alexa szemszöge: 

Az éjjel közepén arra keltem,hogy valaki csendesen sirdogál a karjaimban. Jobbban felébredve rájöttem teljesen sötét van a szobában,tehát Kendall már biztos alszik. A kis lámpa kapcsolojáért nyúltam a jobb kezemmel és óvatosan felültem. Eli teljesen belém volt csimpaszkodva. Csendesen motyogta hogy anya,anya. Megszakadt a szivem tőle. Kisöpörtem a kócos tincseit az arcából amik az arcára ragadtak a könnyeitől. "Kincsem nézz rám,anya nagyon szeret téged." Pusziltam meg a homlokát lágyan. "Te nem anya vagy." - Elhúzódott tőlem,lehajtott fejjel. Valaki lépteit hallottam a folyosóról. Nyílt az ajtó és Kendall volt az. Még utolsó szó erejéig valamin nagyon röhögtek Jamessel. "Apaa.." - Olyan ártatlanul mondta ki Eli. Magam köré húztam a takarót.

Kendall felénk fordult végre. Eli pedig azonnal hozzá futott amilyen gyorsan csak vitték a kicsi lábai a parkettán."Mi történt?" - A karjaiba vette a lányát felém pillantva,várva valamilyen választ. "Sírásra keltem és folyamatosan az anyukáját kérte. Én pedig azt mondtam neki,hogy ő szerette." - Lehet messzire mentem ezzel. Kendall az ágyhoz lépve Eli kezébe adott egy párnát,amig ő a takarót vette kézhez. "Lent alszok ma vele,hadd nyugodjon meg. Mindenesetre köszönöm hogy megpróbálkoztál a vigasztalásával. Jóéjt."- Küldött nekem egy mosolyt és becsukta az ajtót. Hanyatt dőltem az ágyban. Nehéz volt vissza aludnom ezek után,de sikerült. Reméltem egy nap Elit én is képes leszek megvigasztalni. Liza szerepét ugyan sose leszek képes átvenni,de ami tőlem telik azt megfogom tenni érte.

(35.rész) Egy majdnem tökéletes nap

Köszönöm a türelmet,jó olvasást!! 😍 Kommentben tudtok lent irni.

Alexa szemszöge:

Hassal fekszek az ágyban csukott szemmel,Kendall mellkasán pihentetve a jobb kezemet. Egész reggel csend volt,egészen addig a pillanatig míg James be nem nyitott a szobába.

"Skacok,itt vannak a kamerások forgatni. Mit mondjak nekik,mikorra lesztek készen?" - Kérdezte halkan,még Eli is csendben szuszogott a kiságyában. Megráztam némán a fejemet csukott szemmel. Kendall mocorogni kezdett mellettem. Sajnos felült az ágyban a kezem pedig a lepedőre esett. Oda hajolt az arcomhoz egy reggeli puszi erejéig." Ideje felkelni babám. Aki éjjel képes velem fent maradni hajnalig filmet nézni,az most is fel tud kelni,naa." Mondta azzal a reggeli mély hangjával,félre söpörve a tincseket az arcomból.

Magamra húztam a takarót jelezve vele,hogy hagyjon még aludni inkább. Hirtelen nagy csend lett a szobában. Sejthettem volna,hogy  készülnek valamire. Egyikük lehúzta rólam a takarót majd Kendall megfogta a csuklóimat,James pedig a bokáimat és lecipeltek a lépcsőn. Mire rájöttem merre visznek, a medencében találtam magamat. Nagy levegőt véve,feljöttem a víz felszínére. Mérgesen próbáltam rájuk nézni,de furcsa fintorként rajzolódott ki az arcomon. "Gyertek be nyugodtan. Csak picit jeges a víz!" -Odaúsztam a medence széléhez. James hátrálni kezdett." Aha persze. Inkább mássz ki,nehogy megfázzál." - Ó értem,hirtelen törődnek az egészségemmel,gondoltak volna rá azelőtt,hogy bedobnak ébresztésként a medencébe. Viccet félre téve tényleg jobbnak láttam kimászni a vízből.

Kendall bement egy törölközőért a lenti fürdőszobába,majd oda sétált hozzám pizsamában,mezítláb.

"Bújj ide kis vacogóm." - Mondta viccelődve,miközben körém tekerte a frissen mosott,illatos törölközőt. Magához ölelve engem szorosan. Olyan jól esett a karjaiban lenni. "James legközelebb téged dobunk bele! Remélem nem fogod bánni." - Szólt utána,hiszen James bement már addigra a házba. Lehajtott fejjel rám nézett,igen egy fejjel kisebb vagyok nála,de ez nem probléma. "Kicsit felmelegedtél? Csinálhatok neked meleg reggelit akár. Csak mond mit szeretnél." - A derekamnál fogva betolt a nyitott terasz ajtón."Tudod mit,lepj meg." - Orron pusziltam,mire ismerős fényt láttam a szemem sarkából. A kamerák megint vették,követték minden mozdulatunkat. Abban a pillanatban tudatosult bennem a gondolat,hogy inkább utáljon a média mintsem figyeljék a napom minden percét. Igenis elegem lett. Félre léptem Kendalltől,kibújtattam a kezeimet a törölköző fogságából és megpróbáltam egy mozdulattal kitolni a kamerásokat a konyhából. Aligha sikerült. Hiszen ők továbbra is filmeztek,Kendall pedig teljesen meglepődve figyelt a pult sarkának neki dölve könyöklés közben.

Megráztam a vállam."Ne nézz így. Csupa víz vagyok,ezek pedig le se szállnak rólam! Mit tegyek?" - Kérdeztem frusztráltan leülve arra a konyha székre ami Kendallhez a legközelebb volt. Még csak negyed kilenc van,de már minden fel van bolygatva körülöttem. Nagyon zavart ez a tény. A jó oldalát nézve a dolgoknak,legalább kapok reggelit amit nem nekem kell megcsinálni.

Pici hang közeledtét hallottuk a folyosóról. Eli fel kelhetett ezek szerint. James viszont lehozta simán egy szál pizsamában. Mondtuk neki,hogy Elinek példát kell mutatni és meg kell szoknia a napi ruhában való reggelizést,ahhoz képest egy pillanatra se foglalkozik vele. "James,haver. Egyetlen egy dolgot kértünk tőled. Kérlek menjetek vissza az emeletre és öltöztesd át. Tudod jól a szabályt." - James sóhajtozva felment átöltöztetni a kicsi hercegnőt. Tíz perccel később Eli már kicsapongó erővel ugrabugrált Kendall lábának támaszkodva amíg ő az ígért reggelimet készítette.

Végig néztem az előttem kibontakozó aranyos jelenetet. Eli apró darabokat szeretett volna a baconből,de az apukája nem adott neki. Tudtam,hogy éhes de mindig egy valaki készít reggelit és azt eszi mindenki. Emiatt várnia kell,tudta jól. Csak a korgó pocakja nagyobb úr. Lebiggyesztette az ajkát megdörzsölve a szemeit. "Anu adott vojna..."- Ezzel lehuppant a földre szomorkodva. Azonnal rám jött az anyuka szerep,oda lépve hozzá magamhoz öleltem."Kincsem apu is adna,de várnod kell kicsit mert igen meleg még. Kérsz addig inni?" -Kérdeztem hirtelen,elterelve a figyelmét. A reggeli kócos frizuráját az arcomba dörgölte. Kendall azonnal közbe szólt.

"Hé,hercegnő. Fogd vissza magad. Nincs rosszalkodás semmilyen ételért. Két perc és ehetsz. Segíts Alexának megteríteni. Benne vagy?"- Kérdezte játékosan,amire Eli mindig örömmel válaszol. "Kaphatok kék kanajat?" -Nevetve összenéztünk az apukájával,mindketten tudtuk,hogy elég volt egyszer rózsaszín kanalat kitenni. Azóta csak kéket kér,biztos vagyok benne hogy utálja a rózsaszín színt. Végül megterítettünk majd mind a négyen megreggeliztünk. Eli valami oknál fogva az utolsó falatok között csak a homokozást ismételgette. Nagyon szeretem a kis csöppséget,kezd kifejlődni és megmutatkozni a személyisége. Bizonyos dolgokban tényleg Kendallre üt,de ez így van rendjén.Kendallel megvitattuk,hogy a kamerások engem filmezhetnek de Elit nem,mert nem akarja kitenni a saját lányát a médiának amit teljesen megértek. 

Minket,kettőnket is majdnem teljesen kikészítettek amikor elugrottunk reggelizni a városba. Eli hamarabb befalta az utolsó rántotta darabot mint én és mosolyogva felém tátotta a száját. Annyira aranyos tud lenni. "Jólvan ügyes vagy,most viszont szájat becsukni hercegnő."- Leemeltem a székről miután bekaptam az utolsó falatot én is,majd a tányérra dobtam a villámat. "Gyere máris mehetünk. Meleg van kint,simán zokni nélkül is lehetsz. Mit szólsz hozzá?"- Hangosan ujjongani kezdett. Kendall megrázta a fejét minket figyelve. Hé! Láttam az apró vigyort a szája sarkán. "Mehettek de vigyázzatok magatokra. Főleg te babám!"- Figyelmeztetett miközben Eli kistartolt a homokozó irányába a nyitott terasz ajtón. Jólvan,azt hittem ezt már elfelejthetjük. Viszont ő ezt, ezek szerint nem akarja. Arról a bizonyos éjszakai smsről beszélek amit kapott Floridában.

"Figyelj oda a csajodra különben baja fog esni." 

Mindketten tudjuk most már hogy kitől jött csakhogy azóta a bátyja Thomas van a nyomomban. De jó pár hete nem történt semmi,ezért is töltöttem a tegnap esténket azzal,hogy meggyőzzem Kendallt hogy minden rendben lesz. Úgyse merne bántani. Egyedül a szája nagy.

Teljes nyugodtsággal töltöttem a kertben az időt a Elivel. James is csatlakozott bő negyven perccel később mellénk. Kendallnek még sajnos be kell fejeznie az egyik dalukat. "Ugye tudod mennyire fontos vagy neki." Kezdett bele mielőtt előrukkolhattam volna bármilyen témával. Feltornyoztam Eli homok várára egy nagy lapátnyi homokot mire az összeomlott. Hirtelen meglökött szomorúan. Nem szólt semmit. Azt hittem túl teszi magát rajta. Teljesen véletlen csináltam az egészet.

"Hercegnő ne haragudj,nem volt szándékos."Feltolta magát állásba és úgy ahogy volt,homokkal teli talpakkal elfutott a kert végébe ahova már nem lehetett ellátni onnan ahol ültünk. Hirtelen gyerek sikoltás törte meg az apró csevegésünket. James hamarabb kapcsolt és futásnak eredt. Próbáltam utol érni,de mire oda értem Eli a nyakához bújva zokogott. "Sh,semmi baj nincs. Mitől ijedtél meg? Elmeséled nekünk?" - Kérdezte lágyan tőle James. Eli reszketve megrázta a fejét. "Jobb ha bemegyünk. Ki tudja mit látott." - Ők ketten bementek én pedig össze szedtem a homokozós játékokat gyorsan. Ledobtam mindent a garázsban,majd bezártam az ajtaját és a lenti terasz ajtót is. Hiszen a bejárati ajtót mindig zárva tartjuk. A nagy szoba ablakokat pedig nem nyitottuk még ki szerencsére. Senkit nem találtam addigra lent mire beléptem a házba ezért felmentem a lépcsőn. 

Az emeletre érve hang foszlányokat hallottam amik egyre hangosabbak lettek. Kendall az asztalánál szerkesztette a zenét,mikor Eli valahogy felmászott a forgós szék maradék kis szabad részére,
odabújva az apukájához."Játtam. Bácsi." Mondta ijedten. James leült az ágyunkra. Én megálltam az ajtóban. Nem akartam közbe avatkozni semmibe sem. Ezt most Kendallnek egyedül kell megoldania.

"Mond csak bogárkám,hogy nézett ki az a bácsi? Mert egyszer álmodban is láttál valakit aki nem is volt az ágy alatt miután átkutattunk mindent." Adott egy puszit a kis homlokára. Eli hevesen megrázta a fejét pityeregve. "Neem,apa." Játszott Kendall pólójának a szélével az apró ujjaival. Látszott rajta mennyire meg van ijedve,pedig általában mindig tele van energiával. "Ti mennyit láttatok ebből? Szeretnék hinni a kislányomnak de tudjátok mi volt múltkor is. A nagy semmi." Mondta nekünk őszintén. Ellöktem magamat az ajtófélfától és odaguggoltam hozzájuk. Kendallnek mégis csak el kél egy kis segítség. "Nézz rám hercegnő,biztos láttál kint valakit?" Ekkor kezdett el sírni úgy rendesen. Valami nagyon felzaklathatta. Lehet tényleg igaza van? De minden be volt zárva,kizárt hogy valaki bejutott volna a kertbe.

"Kezem,látod? Pijos." Mondta a kis hangján. Kendall megrázta a fejét mintha úgy nem kéne szembenéznie a makacs ténnyel,hogy igenis valaki betört hozzánk úgymond. "Igen hercegnőm látom,valaki megfogta nagyon erősen a kezecskédet. Sajnálom,hogy apu nem tudott megvédeni. Mostmár itt vagyok." Ölelgették egymást hosszú percekig. Igen megható pillanat volt. "Jó jó." Picit kezdett lenyugodni. Megkönnyebbültünk emiatt mindannyian. "Viszont Kendall? Nekünk este jelenésünk van. Itthon kell hagynunk őket kettesben.."  Pár napja Kendall tényleg említett valamilyen film premiert amire meghívást kaptak,de teljesen elfeledkeztem róla. "Ó basszus tényleg. Eli ezt a szót inkább felejtsd el. Itthon mersz maradni vele egyedül?" Kérdezte felém fordulva,teljes komolysággal. Megráztam a vállamat nemlegesen,igenis félek hogy történni fog valami de őket se akartam itthon tartani emiatt. Úgyhogy hazudtam egyet,remélve nem esik bajunk. "Menjetek el nyugodtan a film bemutatójára. Hamarabb lefekszünk majd és rendben leszünk." Kételkedve fogadták ezt a kijelentésemet viszont rendben voltak vele. A nap további részét Eli játszós sarkában töltöttem,Kendallék pedig befejezték a dalt. Egész kellemesen telt a napunk,így hogy egy szobában voltunk mind a négyen. Még zenénk is volt. 

                                                                           ~~~
A fürdőszobában öltöztettem fel Elit a kedvenc pizsamájába mikor James bekopogott az ajtón."Van egy apróbb balesetünk,tudsz varrni?" Kendall is megjelent eközben teljesen vörös arccal. Láthatóan zavarban volt és valamilyen oknál fogva a kezeit hátul tartotta. Tudnám mégis miért.

"James ki foglak nyírni esküszöm!! Baba tudsz segíteni? Te viszont menj ki." Tolta ki a haverját az ajtón,magunkra csukva azt. Mikor nem takarta el a kezével,megláttam a zavara okát. Szó szerint széthasadt a fenekénél a fekete farmerja. El kellett takarnom a számat nehogy túl hangosan röhögjek.
Felém fordult komoly arccal,rázva a fejét." Tőlem meg is örökítheted a telefonoddal,de tíz perc múlva indulnom kéne." Mondta sietve. A fürdős szekrényből kikerestem a pici varrós dobozt. Felpillantottam rá. "Nem veszed le? Vagy varrjam hozzá az alsódhoz esetleg?" Viccelődtem. Aprót bólintva kibújt a nadrágjából odanyújtva nekem.

Amíg várt leült a kád szélére. Úgy maximum öt percig bírtuk ki csendben mikor kérdezett valamit. "Mit fog tenni ha baj lesz ma este,viszont én nem leszek itthon? Aggódom értetek..." Teljesen megértem,hiszen Elit is lehet ma bántotta valaki. Őszintén szólva nem tudtam mit válaszoljak neki. Mi van ha betörnek vagy valami rosszabb történik. Bele se merek gondolni. Egy dolog azonban biztos,Elit védeném mindenek felett meg. Ha neki nem esik bántódása,minden rendben van. "A kislányodnak nem esne baja ezt megígérem bármikor." Láttam az arcán a megkönnyebbülést,a tükörben rá mosolyogtam fáradtan."Te vagy a legjobb pótanyuka a világon lemerem fogadni. Óránként majd hívlak,hogy tudjam miújság van veletek. Szeretnélek titeket biztonságban tudni. Ha pedig lefekszetek aludni,figyelj oda hogy minden be legyen zárva a biztonság kedvéért." Magyarázta el részletesen,ügyelve arra, hogy mindent elmondjon nekem.

Lassan sikerült össze varrni hordhatóra a nadrágját. "Ma estére megteszi,utána lehet búcsút kell mondanod neki." A kezébe adtam,majd elkezdtem fogat mosni. Sokkal fáradtabb voltam mint ahogy játszódott. Miután hallottam Kendall övének a csörgését tudtam hogy felvette a nadrágját és indul is. Egyes egyedül hagyva engem ebben az óriási lakásban. "Vigyázz magatokra tényleg. Bármi van hívj,nem némítom le a mobilom."Hirtelen két erős kar ölelt át hátulról,puszit nyomva a nyakamba.

Válaszként bólintottam. Minden plusz szó erőfeszítés lett volna. "Akkor mi megyünk is. Elitől már elköszöntem. Az alvás előtti kakaója pedig a konyha pulton van. Lassan oda adhatod neki. Most mesét néz lent,kész vagy?" Kérdezte lassan,figyelmesen. "Igen kész,lent leszünk egy picit amíg el nem alszik a mese filmre. Jó éjt puszi." Megfordulva majd lábujjhegyre állva megcsókoltam lágyan.

"Jó éjszakát babám. Aludjatok jól. Egy óra múlva hívlak." Ezzel lementünk mindketten az emeletről,lekapcsolva minden lámpát,hogy ne égjen feleslegesen. Jamesék pedig kocsiba ültek és kettesben maradtunk Elivel aki éppen a takaróba bugyolálva feküdt hanyatt a kanapén. Fel se kelt csak hátra hajtotta a fejét,így fejjel lefelé látott engem."Kaphatok innit?" Látszott a szemén az álmosság.Kíváncsi leszek ki alszik be hamarabb. A konyhából behoztam a ivós bögréjét amiből megitta a kakaóját. Szépen bebújtam mellé és végig néztük a filmet. Furcsa módon Kendall egyszer se keresett. Pedig annyira bizonygatta szegénykém,hogy fog. "Menjünk fel aludni hercegnő.Jólvan,fogom a takaródat is. Gyere." Kikapcsoltam a tévét,behúzva utána a redőnyöket. A folyosón levő fény segítségével kisétáltam a hallba. De földbe gyökerezett a lábam mikor megláttam a szemeimmel,hogy ég fent a lámpa...

(34.rész) Nem akarlak látni

KIS INFÓ : A srác neve aki megerőszakolta azon a bulin Alexát,ettől kezdve Colton. ( visszamenőleg is átírtam a nevét ) És köszönöm hogy kivárjátok a lassabban jövő részeket is! Dupla annyian olvastátok az előző részeket,amit még annyira köszönök! TI miattatok tudok irni és ennél nagyobb öröm nem is létezik,najó de de az már más téma. Ó és nyugodtan hagyjatok nyomot magatok után a jobb oldalt felkerült új chaten. - Timi- 

Kendall szemszöge :

A belvárosba vezető kocsi út alatt igyekeztem Alexát szóval tartani. Minden apró kis dologról beszéltünk ami csak az eszünkbe jutott. Egy témát azonban direkt későbbre tartogattam,ez pedig a baba téma volt. Amint megérkeztünk leparkoltam a reggelizős étterem elé,leállítva a kocsit. Majd sietve átmentem a kocsi előtt,hogy kinyithassam Alexának az ajtót.

Alexa szemszöge: 

"Wow,köszönöm. Igazi úriember vagy." Megfogta a kezemet és kézen fogva sétáltunk be az étterembe. Mielőtt leültünk volna az asztalunkhoz, a fülembe súgott valamit. "Mit gondolsz belénk férne ha mindent megkóstólnánk?" Megfogott a kérdésével,kellett egy perc mire átgondoltam. De belementem. "Igen,próbáljuk meg. Úgyis éhesek vagyunk. Főleg te." Játékosan hason csaptam mire tettetett megsértődéssel szájon puszilt.

"Hogy tehetted ezt?" Átkarolt a derekamnál egy kézzel. "Csücsülj oda az ablak mellé,szólok addig a pincérnek." Ahogy mondta,leültem a kiválasztott asztalhoz. Körbe nézve eléggé otthonosnak tűnt,tele nagy cserepes növényekkel. A falak szürkék voltak. Mielőtt bármit is tehettem volna,leült szembe velem valaki. De nem Kendall volt az. Halálra fagytam. A hátam mögé pillantottam Kendallt keresve aki egy fiatal nővel beszélt aki szerintem pultos volt. Gondolom éppen a rendelésünket beszélik meg. A borostás állú rác aki előttem ült,kezdett ismerősnek tűnni. Valahol már láttam,csak tudnám hol.

 Ekkor érkezett vissza Kendall két megpakolt tányérral."Elnézést de te mit művelsz a helyemen? Ha nem haragszol szeretnék kettesben eltölteni egy reggelit a barátnőmmel." Azonban a srác nem mozdult. Kezembe vettem az ügyet,jobbnák láttam. Így Kendall se lett dühös."Édesem gyere átülünk máshova." Kendall hevesen bólogatni kezdett,büszke mosollyal az arcán. "Jó is hogy átülünk egy csendesebb helyre mert beszélni akartam a babáról veled." Nem akartam elhinni,de jött utánunk a számomra még mindig rejtélyes srác. Nagyon mondani akart valamit,látszott az arcán. "Na arról én is szeretnék tudni pár szót." Kezdett idegessé válni az orrunk előtt. Kendall védelmezően elém állt." Mégis ki vagy te hogy kövess minket? Nincs jobb dolgod?" Felvont szemöldökkel figyelték egymást. 

Elővett egy ultrahangos képet,ami eléggé hasonlitott az én általam kapott képre mikor, a majdnem megtörtént abortuszom után ultrahangot csinált a doki. A kezembe nyomta szótlanul."Ezzel mégis mit kezdjek? Ez bárkié lehet." Tagadtam le a nyilvánvalót,mert a jobb felső sarokban rajta volt az összes adatom és sajnos a beleegyező nyilatkozatnál kérték a lehetséges baba apjának nevét. Én azonban nem bírtam hazudni a dokinak bár fogalmam sincs honnan tudták pontosan hogy ő az,hiszen több ugyanolyan nevű személy van a városban is. Mondom ezt a nővérmúltamból.

Megrázta a fejét hitetlenkedve. "Jól tudod hogy ez a baba az enyém is,mégis el akartad vetetni." Viszont ekkor döbbentem rá,hogy ő megakarja tartani. Pedig ki nem néztem volna belőle a bulis incidens után. Ami mai napig kisért. "Figyelj amit velem műveltél azon az éjszakán,
azok után ne is akarj a szemem elé kerülni. Higyjem el neked hogy megakarod tartani a babánkat? Ugye csak viccelsz?" Teljesen elvette ez a reggelizéstől a maradék kedvemet is. Kendall pedig csendben figyelt,hogy mikor kell közbe avatkoznia. "Sokat ittam,nem szándékos volt. Nagyon sajnálom." Mondta lehajtott fejjel. Kendall a hátamra tette a kezét és gyengéden simogatott. Felé fordultam. "Most mégis mit csináljak? Zaklatni fog ha nem bocsátok meg neki." Suttogtam halkan,nehogy ő is meghallja.

Nagy levegőt vett. "Figyelj bárhogy is hívnak,kérlek menj el. Alexa nem akar többet látni." Felkapta a fejét azonnal."De a baba az enyém is és harcolni fogok érte. Itt a számom,hívj fel ha meggondoltad magadat. Beülhetnénk valahova beszélgetni." A szalvétatartóból elvett egy fehér szalvétát és ráírta a nevét,telefonszámát. Egy apró mosollyal a kezembe nyomta miközben felkelt a székről. "Mégegyszer bocsánat." Meglepetésemre békével távozott ezek után.

Nagy sóhajjal leültem a székre. "Ez mégis mi volt? Egyetlen dologra emlékszem arról az éjszakáról és kizárt dolognak tartom,hogy bármit is szeretnék ezzel a fiúval. Kendall elém tolta a tányéromat. Tele volt mindenféle finomsággal,a gofritól kezdve a baconig. Hatalmas vigyor jelent meg az ajkaimon ahogy elnéztem az ő teli tányérját is. "Sok sikert az elfogyasztásához." Vágtam oda neki teli szájjal. Igaza volt,itt tényleg finom az étel. "Hé! Nyeld le mielőtt beszélsz. Bár nem tehetsz róla,túl finom." Kacsintott és lassan enni kezdtünk. Itt-ott apró beszélgetéseket folytattunk,de ez az idő főleg az evésről szólt. Próbáltuk tele enni magunkat. Kendallnek ez sikerült is,kinyújtóztatta a karjait hátra dőlve a széken."Ide legközelebb is jöhetnénk. Mégse olyan rossz ez a hely." Pont befejeztem az utolsó falaltot is mikor villanást láttam a poharamon. Vajon ki a fene árulta el nekik,hogy itt vagyunk?

"Most,hogy mindketten befejeztük az evést,beszéljük át ezt a baba témát.Még mindig azt mondom jobb ha elveteted. Nem fog jót tenni a lelkednek ha megtartod a picit." Kendall bele kezdett,de én egyszerűen csak hátra fordultam és végig néztem a kirakatot. Miért képesek a paparazzik ennyire jól elbújni? "Alexa! Hallasz engem? Mi történt?" A vállamra kaptam a táskámat vissza fordulva hozzá."Lesifotósok  jobbra az ablaknál,és mi ketten vagyunk itt,ez elmond neked valamit?" Kikerekedtek azonnal a szemei,hiszen a sajtósok is azt hiszik mi szakitottunk,ezért hagytak minket békén egy ideig. Most mégis úgy néz ki rajta kaptak minket. "Okés me kapj frászt. Vedd fel a pulcsimat tessék és takard el az arcodat vele. Kivezetlek téged a kocsiig. Kérlek bírd ki." Mondta lágyan.

Ahogy mondta levette a pulcsiját és óvatosan a fejemre húzta. Sikerült a kezeimet is belebújtatni az ujjaiba." Készen állsz?" Előttem állt engem figyelve majd megfogta a kezemet hirtelen. Így a lesifotósok se tudtak reagálni azonnal. A kávézóból kijutottunk a kocsiig,viszont mire Kendall kinyitotta a kocsit jobb oldalról,elleptek minket teljesen. Szorosan a hátához bújtam eltakarva az arcomat ezáltal. Hátra nyúlt,hogy megszoritsa bátorításképp a karomat. "Jól csinálod,mindjárt átjutok valahogy a másik oldalra és tudunk menni." Kiabálta túl a sok buta kérdést amit az újságírók kérdeztek folyamatosan.

 Aprót bólintottam. "Egy percet kell kibírnod egyedül, menni fog?" Fogalmam se volt,hogy mi lesz a kimenetele ha engem egyedül hagy akár fél másodpercre is a vadállatok között. Mire feleszméltem Kendall átfurakodta magát a nagy tömegen,a kocsi elejénél átmenve a vezető üléshez. Sietve beszállt,beindítva a kocsit. Frászt kaptam mert ahogy nyitottam volna az én oldalamon az ajtót,nem nyílt ki. Rá kellett jönnöm,hogy a gyerek zár volt a hibás. Elkezdtem kopogni az ablaküvegen Kendallnek,aki szerencsére időben észbe kapott és lenyomta a zárat. Hamar beültem én is a kocsiba és hazaindultunk.

Carlos szemszöge: (olyan ritka mikor az ő szemszögéből írok de itt van ^^)    

Éppen pakoltam volna el a reggelit mikor le méltóztattak jönni Loganék,Elivel együtt. Így hát a három tányért és villát vissza kellett pakolnom az asztalra."Ezt az időzítést. Nem semmi,pont most pakoltam volna el mert azt hittem le se jöttök ma." Mondtam nekik nevetve. Eli azonnal kibújt Logan karjaiból felém szaladva mezitláb. Leguggoltam hozzá,így a nyakamba tudott kapaszkodni ölelés közben."Apa mejje?" Kérdezte az imádnivaló kis hangján. A srácok rámnéztek,ők is tudni akarták,hiszen egyedül én voltam a konyhában.

"Képzeld elmentek reggelizni kettesben.De mindjárt hazajönnek. Addig eszünk és eltöltjük valamivel az időt. Rendben hercegnő?" Vadul bólogatni kezdtett,mire a kiengedett haja a szemembe csapódott. Felálltam gyorsan a guggolásból." Először össze kell fognunk a hajadat. Úgy tűnik ez Jameséknek nem igen sikerült." Néztem feléjük szigorú tekintettel. Természetesen elkezdtek azonnal enni amíg én Elivel foglalkoztam két perc erejéig. Megrázták a vállukat egyszerűen."Korán van még,és szülinapos egy napig. Hagy tegye azt amit szeretne. Tudod mennyire utálja ha össze van fogva a haja amúgy is." Válaszolt Logan miután lenyelt egy falatot. Megfogtam Eli kezét aki álmosan lépkedett a konyhakövön. "Pocak éheees." Kérlelt engem közben. Sietve körbe néztem a konyhában. Megmernék esküdni rá,hogy láttam valahol egy hajgumit a pulton. Meg is van! A kávéfőző mellett volt. Szépen összefogtam Eli haját majd beültettem Logan ölébe. "Szeretem Logant." Dőlt háttal neki mosolyogva.

Logan adott nekem egy szúrós pillantást,nem utálja Elit,de sikerült meglepnem evés közben. "Carlos legközelebb szólj! Majdnem leesett!" Átkarolta a hasánál fogva a pici lányt." Dehogy is,látod most is biztonságban van. Egyetek,hozom a reggelijét." Ez volt mindvégig a tervem,ha későn jöttek le reggelizni,vállalják el az etetését. Addig én tudok egy kicsit pihenni a nappaliban. Elvégre csupán a mai napot töltjük mind a hárman itt a többiekkel. Ki kell élvezni minden percét. Fél óráig tévéztem a nappaliban mikor az ölembe ugrott Eli. Értem én,ezt kapom cserébe a reggeli poénkodásért. Azonban nem akartam véget vetni a mókának,Eli is tele van energiával ma. Ugyan Kendall megtiltaná a festést a lakásban,na meg James is mert tudják mekkora kosszal jár,kiviszem az összes festéket a kocsi feljáróra,viszek papírt és kint fogunk festeni picit.

"Van kedved festeni hercegnő?" James azonnal ugrott,megállt a nappali küszöbénél a falba támaszkodva."Ugye nem akarsz mindent össze maszatolni itt bent? Ki van zárva." Ezzel vissza ment rendet tenni a konyhájában. Eli húzogatni kezdte a pólómat,remélve úgy rá figyelek."Átveszünk egy váltó pólót mindketten és kint bohóckodunk picit. Vicces lesz meglátod." A csillogó szemeivel rám nézett ugrálva a padlón." Jó jó!" Sikerült tíz perc alatt találnom mindkettőnknek egy Kendall által nem használt pólót,majd előhalásztam a festékeit a dobozból amit még senki nem pakolt ki mióta ide költöztek Jameshez a tűz estéje óta. Ecsetet sajnos nem igen találtam,így ujjal meg lábbal festünk. Meleg van kint,még jól is fog esni!

Elivel kiosontunk a lenti folyosón át a kertbe. Szerencsére Jamesék elbeszélgettek,nem tűnt fel nekik a tele kezem na meg hogy Elin egy szál bugyi és az apja óriási pólója volt ami leért a kicsi bokájáig.
"Kéjem azokat." Mutatott a karomban levő dobozkákra." Kicsit várj,ezeket a papírokat tegyük végig a feljárón és utána kiöntöm neked a festékeket a papír tányérra. Mellettem futkorászott amíg letettem a papírokat a betonra. "Gyojsan Cajlos!" Tapsikolt a hátamon amíg leguggoltam és kiöntöttem neki a festékeket."Tessék mehet a móka. Tudod mit? Én is beszállok,nyomd bele a talpadat és fuss végig a kapuig." Eleinte óvatosan festékezte be a talpát,körülbelül ötödjére már vígan nevetgélt közben.

Folyamatosan körbe- körbe futkorászott. Túl szórakoztatónak nézett ki az egész ezért én is beszálltam. A végén,mikor már az egész lapot végig lépkedtük,Eli újra be akarta festeni a talpát de elcsúszott hasra esve. Az egész pólója olyan lett. Képtelenség volt kibírni röhögés nélkül. Tiszta maszatosan elkezdett kergetni én pedig hangosan sikongatva igyekeztem elszaladni előle. A hangzavarra még Jamesék is kijöttek az udvarra. Logannek tátva maradt a szája majd szakadni kezdett a nevetéstől. James pedig igyekezett nem arra gondolni,mivel mossuk le a festéket a feljáróról. Hiszen az egész tele volt pici és nagy színes láblenyomatokkal.

"Carlos! Mikor azt mondtam bent nem csinálhatjátok,akkor azt ide kintre is értettem. Bár be kell valljam Elit régen láttam ilyen felszabadultnak mint most. Ezért köszönet neked. Ó nézd csak itt jönnek Kendallék!" Szólt nekünk az ajtóból. Elinek szóltam,hogy álljon a fűre amíg én pikk-pakk felszedtem a festékes lapokat meg a papír tányért a betonról. Így a kocsival be tudtak gurulni,parkolni. Alexa szállt ki elsőnek,rá pár perce Kendall is. Mindketten meglepődtek a lábnyomok láttán majd Kendall tekintete megtalálta a lányát.

" Úramisten! Eli azt a pólót honnan szerezted meg?? Az volt az egyik kedvencem,Lizával mindig abban főzőcskéztünk együtt..." Kezdett elszomorodni. Alexa átölelte oldalról."Figyelj,Lizát mindannyian szerettétek,de meg kell szoknod ha egy emlék előjön a nevével kapcsolatban abba hagyod a szomorkodást. Emlékezz rá inkább boldogan. Az ellen egyikőnknek sincs ellenvetése." Kendall homlokán a ráncok eltűntek pillanatok allatt. Nagy levegőt vett mielőtt mondta."Ebben igazad van. Carlos? Maradt még a festékből?" Lerúgta magáról a cipőjét,levette a zokniját. Feltűrte a nadrágját mielőtt felkapta Elit a karjaiba."Mit mondasz,folytatjuk a bohóckodást apával?" A pici lány természetesen hevesen bólogatni kezdett. "Kettesben hagyunk titeket,bent leszünk." Elindultunk befele,de megállított minket. Vagyis inkább valakit. Mindannyian tudjuk kire gondolok,igaz? Alexára mutatott. "Lenne kedved csatlakozni hozzánk? Elvégre lassacskán egy családdá válunk és.-" Be se tudta fejezni a mondatát,mert Alexa kiszaladt hozzájuk majdnem eldöntve mindkettőjüket. Mi viszont beljebb mentünk. A nap hátra levő részét medencézéssel töltöttük el. Három óra elteltével később pedig Alexáék is csatlakoztak hozzánk. Összeségében szuper napunk volt. 

(33.rész) Veled vagyok

 Jó olvasást mindenkinek ^^ Ha a rész végére jutottál,kommentben írd meg a települést ahonnan olvasod a blogot.Ó és a hosszú rész meglepetés! 

Kendall szemszöge:

Egy jó ideig kint ültem az erkély kövén.Valamiért nem volt kedvem felkelni és leülni a kinti székre. Szép csillagos éjszaka volt.Átfutottak a kellemes emlékek a fejemben.Éppen álltam volna fel,hogy bemenjek a szobába mikor kinyílt a terasz ajtó.Alexa két tányért fogott a kezében,egyiket nekem nyújtva. Leültünk a teraszon levő asztalhoz."Gondoltam megkóstolnád a tortát. Nagyon finom lett. Liza biztos büszke lenne rád. Eli hihetetlenül jól szórakozik lent a többiekkel. Te viszont feljöttél,miért?" - A fél órája fent töltött időből szerintem rájött valami nyomja a lelkem. Hisz sose szoktam szó nélkül elviharozni.

Megráztam a vállamat hanyagul." Figyelj,sok volt nekem az idő szalagos meglepetésed. Mármint értem a szándékot amiért készítetted nekem,de meg kell értened hogy nekem időbe telik túl esnem Liza halálán. Annyira szerettük egymást,vele terveztem el a jövőmet. Aztán megszületett Eli baba és az kezét is majdnem megkértem csak történt ez a csúnya baleset....őt pedig elvesztettem. Iszonyatosan hiányzik..."- Lehajtottam a fejemet. Rendesen a sírás kerülgetett,viszont Alexa előtt nem omolhatok össze."Ezt mind megértem. Nem is akarom Alexát helyettesíteni az életedben de tudnod kell hogyha szerelmet keresel itt vagyok. Igen nehéz lesz átvészelni a következő pár hónapot,azonban tudom,hogy együtt megtudnánk tenni. Te viszont folyton Lizát emlegeted. Olyan mintha én itt se lennék.-" - A mondata közepén felkeltem a székemről odalépve hozzá. Lágyan megfogtam az arcát a kezeimmel hogy megcsókolhassam.

Szegénykébe a szót is belefojtottam annyira meglepődött. Nagyokat pislogva nézett a zöld szemeivel az enyémbe." Ez mit jelent?"- Még mindig sokkos állapotban volt.Magamhoz öleltem szorosan,a karjaim a derekán pihentek. Tudnia kell,mennyire fontos számomra,mégha minden egyes adandó alkalommal is elszúrok mindent. "Soha többé nem engedlek el,hallod? Soha. Örökre veled maradok." -Alexa megrázta a fejét értetlenül. Látszott,hogy mennyire gondolkozott a mondanivalóján. Még annak ellenére is,hogy én teljesen komolyan gondoltam minden egyes szavát amit mondtam az imént.

"Hé,várj.Mi szakítottunk,most újra együtt vagyunk ezek szerint? Nem kell megjátszanunk magunkat a kamerák előtt mostantól?"- Annyira édesen kérdezte,hogy ellágyult a szívem."Igen együtt vagyunk. A kamerák előtt pedig semmit nem játszottam meg. Maximum azt hitték,de nem is sejtették,hogy így sikerült közelebb kerülnöm hozzád. Ha már így állunk tudnod kell valamit. Megint beszedtem azt a kék gyógyszert. Egy baj van,Logannel és apummal ittunk utána,most pedig kezdek szédülni."- Szó nélkül,óvatosan kigombolta a vidám mintás ingemet. Először nem igazán értettem mire volt ez jó,két perccel később könnyebben kaptam levegőt. "Ez segíteni fog és próbálj megnyugodni.Okés?"- Rábólintottam a tanácsára,csak úgy ittam a a szavait. Hihetetlen ez a lány,annyi mindenen keresztül mentünk már.Kíváncsi lennék miért tart ki mellettem még mindig. Mikor minden esélye meglenne,hogy híresen lelépjen. A média ismeri Alexát,mindennél jobban.

De nem akarom őt traktálni a fura gondolataimmal. Egy puha kéz felhúzott a székről,elindultunk befelé. A két tányért majd reggel elég lesz összeszedni bőven. Az emeleti folyosón jártunk,mikor meghallottam lentről a gyerek zenét. Elmosolyodtam akaratlanul is. Gyorsabban vettem a lépcsőfokokat,minden pillanatot át akartam élni. Nekem ő az egyedüli tündérkém,egy kis rosszullét nem tarthat vissza a kislányom születésnapjának megünneplésében. "Alexa hallod ezt? A kedvenc számomat ami elég tűrhető a gyerek dalok listáján. Felkérhetlek egy táncra?" - A nappaliba besétálva láttam ritkult a gyerek tömeg.Sokan hazamentek,többen pedig éppen indulni készültek. Odamentem hozzájuk." Köszönjük hogy eljöttek! Reméljük a picik is jót szórakoztak együtt. Jó éjszakát!" - Kikísértem néhány gyerekes szülőt." Köszönjük a meghívást. További szép estét nektek." - Becsuktam utánuk az bejárati ajtót. Alexára néztem felvont szemöldökkel,várva a válaszomra." Na,mit mondasz? Táncolunk?" - Kérdeztem minnél hatásosabban.

"Majd később. Nézzünk ki a kertbe,hogy ott mi a helyzet."- Válaszolta izgatottan.Körülbelül 5 pici szaladgált kint a kertben Elivel együtt az ugrálóvárban. James a csúszda rész végénél ült egy kivitt széken."Kendall! Vegyétek le a cipőtöket! Aki hozta a légvárat,megengedte nekünk is a használatot! " Alexának több se kellett,hiszen azonnal kibújt a magassarkújából és felmászott a kezdő pontra. "Ne csak álljatok ott. Gyertek,jó mulatság lesz. Aki utolsónak csúszik le,az takarít ma este!" - Mondta ravaszul,minket figyelve. Elkezdett felmászni a létra részen,utol kellett érnünk. Jamessel összenéztünk majd levettük mi is a cipőnket.Szegény csöppségeket félre toltuk egy kör erejéig ahogy felmásztunk a légvár tetejére Alexa után.A csúszdán mielőtt lecsúszhatott volna Alexa,elkaptam a derekánál fogva."Megvagy babám!" - James meglepődve figyelt kettőnket."Ti most mégis együtt vagytok?"- Rábólintottunk mind a ketten.

Alexának esélyt sem adtam,lecsúsztunk ketten,úgy hogy az ölemben volt. Hangosan sikoltoztunk mire leértünk,beleértve engem is. A kicsik lent ugrándoztak a maguk módján. Eli viszont a sarokban csücsült álmosan. Alexa kimászott az ölemből a fűre hogy megpihenjen. Addig én odaintettem Logannek,hogy segítsen nekem. "A hercegnő vagy elfáradt vagy baj van!" - Lassan odalépkedtünk a légvárban hozzá. Mindketten mellé ültünk." - Eli manó rögvest az ölembe mászott,onnan figyelt fel rám, dörzsölve a szemeit." Ana hol? " - Logannel összenéztünk némán. Megrázta a fejét,nehogy most mondjam el Elinek.

Tisztában voltam vele,hogy ma mindenki a szüleivel jött,ő neki viszont nincs anyuka figura az életében mióta az a baleset történt. Amit iszonyatosan sajnálok. Az egész az én hibám meg persze az egy doboz söré. "Kicsi manó,anyu fentről figyel téged. Beteg volt és nem tudták megmenteni." - Logan próbálkozott elmesélni a történteket neki,hatalmasat hazudva. Mindketten meglepődtünk ahogy Eli megrázta a fejét nemlegesen." Autó,bumm? " - Lesütöttem a fejemet,a pici lányom tudja jól mi volt aznap éjjel. Ami azt is jelenti,hogy látta az ütközést és az anyukáját is mikor már nem volt velünk lélekben. Ez borzalmas!

"Igen,de anyunak már nem fáj semmije ott fent. Hidd el.Egyébként ő is boldog születésnapot kíván neked,álmomban megsúgta." - Adtam egy puszit a homlokára. Kinyújtva a karjait a nyakam köré fonta őket."Eli ájmos." - Elit tartva a karjaimban,óvatosan feltápászkodtam.Aelxa kint várt egy takaróval a terasz ajtóban. "Látom jól elfáradt. Add ide felviszem. Ti maradjatok még lent,rátok fér a lazítás."- Szólt halkan. Megráztam a fejemet. Mint mikor a kórházban pár hónapos korában el akarták tőlem venni az orvosok. Nincs szívem elengedni a karomból. "Ma este én altatom el. Segíts a fiúknak összepakolni lent inkább. Megköszönném." - Aprót bólintott és bement a konyhába rendet tenni. Hihetetlenül szeretem ezt a lányt,szó nélkül segít ha kell,csakúgy mint most.Mielőtt felmentem az emeltre,odaléptem Alexához egy csókért. Éppen beke kezdett a mosogatásba a konyhában ezért rendesen meglepődött szegényke,de vissza csókolt.

 "Nagyon köszönöm. Lefektetem Elit és jövök segíteni én is." - Mondtam sietve. Valamiért nevetni kezdtek rajtam. James a szemetet szedte össze Logannel,míg Carlos a maradék gyerkőcre felügyelt. Összeráncoltam a homlokomat. Mégis mi lehet olyan vicces? James kikísérte az utolsó vendégeket is a lakásból. Mikor a konyhába ért és meglátott,szakadni kezdett a nevetéstől ő is. Na jó,ez most már cseppet sem mókás. Tudnom kell mit találnak annyira viccesnek."Valaki árulja el mi olyan mulatságos..." - Kérdeztem zavart tekintettel. Logan megrázta a fejét,a konyha pultnak dőlve.

 "Eli a karjaidban elaludt. Csak rád pisilt. Tisztára olyan a nadrágod haver." - Mindannyiuknak igazuk volt,tényleg olyan volt még a pólóm is,ahogy letekintettem a nadrágomra. Ezek szerint a pelenka korszakának vége van. De az már más történet lesz."Tudjátok mit,lejövök amint tisztába hozom magamat is.Ó ugyan már srácok,ennyire ez nem vicces!"- Tettem hozzá sóhajtva,a szemeimet forgatva."Á,dehogyis nem. Kár hogy nem készült róla bizonyíték." - Tette a vállamra James a kezét fülig érő vigyorral de leráztam a vállamról egy mozdulattal.

Fent az emeleten jöttem rá,hogy Elinek fürdenie kéne,viszont alszik a karomban. Bármi van fel kell keltenem,kint játszott egész nap. Ráadásul be is pisilt. Mielőtt kitaláltam volna a helyes sorrendet,valaki kopogott a nyitott fürdőszoba ajtón. A barátnőm volt az,tiszta pizsamával mindkettőnknek."Ezeket elfelejtetted butuska. Miért álldogálsz egy helyben? Kell segítség?"- Lepakolta a tiszta ruhát a mosdó pultra. A plafont nézve sóhajtottam egy nagyot. A macsó énem nem akarta feladni a büszkeségét,azonban egyedül képtelen lennék elrendezni ezt a helyzetet."Kérlek szépen ments meg. Alvó gyereket hogy lehet megfürdetni?" - Álmosan rám mosolygott,lerúgta a cipőjét felém sétálva a csinos ruhájában. Még nem volt ideje átöltözni neki sem."Amíg te tartod Elit a kádban,addig letudom mosdatni. Ha pedig felkel nyűgösködni fog nagyon,készülj fel rá." - Nagyot nyeltem,biztos megtudjuk mi ezt csinálni?

Alexa igen ügyesen fürdette Elit,alig kelt fel rá. Én azonban túl hamar zártam el a meleg vizet és hideg lett a fürdő víz."Kendall! Gyorsan zárd el a csapot!" - Lenézve a kádba,láttam ahogy Eli szája lekonyult sírásra. Nem akartam,hogy sírjon. Mindig összetörik a szívem ha ő szomorú mióta Liza nincs velünk. "Alexa engedd át nekem kérlek. Hadd vigasztaljam meg!" - Toltam arrébb óvatosan,
ahogy lehajoltam a kádhoz a kislányomhoz."De Eli jól van! Ne ébreszd fel. Kendall hallasz engem?" -Miért van ellenére ha meg akarom vigasztalni a lányomat? Liza halála óta,az ő boldogsága mindenek felett van. Percekkel később Alexa kiment a fürdőszobából,kíváncsi lettem volna az okáért. Azt hittem lassan lefekszünk aludni mind a hárman. Lehet ma kettesben alszok a hercegnővel. Hiszen kezdett nagyon késő lenni.Mire visszaért Elit ölelgettem az ágyon ülve,a törölközőjébe bugyolálva. 

Alexa szemszöge:

"Itt vannak,Kendall megint bevett valamit. Félek,hogy emiatt hallucinált. Azt mondta Eli sír,ahhoz képest csak álmosan motyogott valamit. James nem akarom vissza vinni a kórházba..." - Böktem ki,aggódva. Ha be kell vinnünk őt,minden elölről kezdődne.Egyikünk se akarná azt. Leültem melléjük az ágyra. James pedig Kendall elé térdelt. Olyan komoly hangon beszélt hozzá,még én is meglepődtem." Add a kislányodat Alexának,te pedig feküdj le. Addig hozok neked innivalót." - Elit átvettem a karomba majd befektettem az ágyába ami a francia ággyal szemben van,az ablak mellett.Fél füllel hallottam Jamesék veszekedését." JAMES! NEM TILTHATSZ EL TŐLE! NEKEM EGYEDÜL Ő MARADT. MIT NEM ÉRTETEK EZEN!?" - Rendesen kiabáltak egymással,olyan hangosan hogy még Logan is feljött megnézni mi folyik itt fent. Kendallre mutattam,mire bólintott.

"De igen,ha begyógyszerezve vagy a lányoddal,akkor megtilthatom hogy vele legyél. A szüleid is ezt mondták. Ráadásul  tudod milyen mérges lenne rád most Liza?Elhiheted nekem,hogy nagyon." - Itt telt be a pohár Kendallnél. Felkelt az ágyról,neki esve Jamesnek,de ő gyorsabb volt nála és az ágyra lökte Kendallt. Ráült a haverja lábára aki hanyatt feküdt az ágyon,nagyokat pislogva. Lefogta a kezeit a feje mellett két oldalt. "Hagyd ki ebből Lizát! Ő szeretett engem egyedül. Ti meg sem közelítitek őt." - Vágta vissza mérgesen Kendall. Jobbnak láttam,ha kimegyek a szobából. Logan segített kivenni Eli ágyneműjét,én pedig Elit tartottam a karomban. "Én értem,de minek jó ha gyógyszerrel tömöd magad,azért hogy lásd őt?" - Végeláthatalannak tűnt a szó párbajuk. Hirtelen Kendall engem félre lökve az útból,kiviharzott a szobából le a nappaliba.Mind a hárman utána szaladtunk. "Hülye szalag!! Miért hittétek el azt,hogy ez segít majd nekem?! Újra előhoztatok minden emléket...amit sikerült feldolgoznom és elfelejtenem. Most kezdhetek mindent elölről srácok..." - Teljesen elveszve,letépte egyesével a fényképeket a madzagról." Kérem vissza Lizát...kérem vissza." - A kanapénak dőlt sírva,a földön ülve.

Megakartam vigasztalni,de Logan megfogta a vállamat." Most jobb ha magára hagyod. Ezt a gyászolási szakaszt még nem élte át. Rendben lesz,ne félj." - Aprót bólintottam válaszul. Mit volt mit tennem,felmentem az emeletre és megpróbáltam Elivel elaludni James ágyában. Reménykedve Kendall jobban lesz reggelre. 

                                                                             ~~~

Hát fogjuk rá,ő igyekezett. A lépcsőn sétáltam lefele a konyhába,mikor csengettek. Ekkor láttam meg a mi hősünket a nappali szőnyegén hangosan szuszogva aludni.A kezében az esti képeket szorongatta. Szegényke még a tegnapi ruhájában volt.Olyan ártatlannak tűnt így Kendall. Annyira sajnálom,amiért ilyen nehéz dolgon kell keresztül mennie. A bejárati ajtóhoz lépve,kinyitottam a zárat.Egy könnyed mozdulattal lenyomtam a kilincset,kinyitva az ajtót,mire két kamerát nyomtak egyszerre az arcomba. Ekkor eszméltem rá,hogy hálóingben és papucsban vagyok. Kendall pedig a lehető legrosszabb passzban van,ha ezt felveszik a karrierjüknek annyi. Tennem kellett valamit,jobb nem jutott eszembe ezért elkezdtem hangosan köhögni a kamerás fickók arcába.Úgy tűnt bevált,megadták magukat könnyen.

"Tudja mit,pár nap múlva visszajövünk. Gyógyuljon meg mihamarabb."- Becsuktam utánuk az ajtót. Nagyot sóhajtva megfordultam.Sikerült megúsznom egy kínos interjút meg felvételt Kendallről. Lassan ébredezni kezdett. Kimentem a konyhába reggelit készíteni. A fiúk kedvencét csináltam,sose tudnak nemet mondani egy kis palacsintának gyümölccsel. Logan és Carlos is maradt éjszakára a vendégszobában. Majdnem éjfél volt mire végeztünk a takarítással,mivel fel is kellett szedni a szemetet,összesöpörni a konfettit,elmosogatni és még sorolhatnám a listát,de ennyi elég lesz példának. Carlos élénken,vidáman szállingózott be a konyhába. Rögtön bekapcsolta a rádiót és énekelni kezdett.

 "Jó reggelt,egyébként Kendall miért is alszik a szőnyegen?" - Ekkor támolygott be mellénk egy álmos Kendall,pont említésre. A kezében szorongatott képeket ledobta a konyha pultra.Elkezdett magának kávét készíteni,amit egyedül ő szeret,én nem."  Carlos hogy válaszoljak a kérdésedre,azért aludtam lent mert elnyomott az álom. Tudod milyen hamar el tud aludni az ember ha álomba sírja magát?" - Magyarázta teljes nyugodtsággal. "Látom mégis jó ötlet volt a sok kép. Hiszen végig nézted őket."- Mondtam mosolyogva,tovább sütve a palacsintákat."Ja hogy ezek? Nem kellettek. Véletlen maradt a kezemben." -Tagadta le azonnal és kidobta az összeset a kukába. Utánuk nézve hosszan. Látszott rajta mennyire nem akarta ezt a mozdulatot megtenni.

Carlossal tátva maradt a szánk. "Így soha az életben  nem fogsz túllépni Lizán!" - Véletlenül kiabálásként jött ki a számon. Odalépett hozzám komor tekintettel." Talán nem is kell? Az emlékét megőrizhetem,gondolom azt még szabad és nem tiltjátok meg. Ja és a városban reggelizek egyedül,ne várjatok meg a reggelizéssel. Jobb lesz nekem egyedül,mert ti mind rá vagytok kattanva erre a felejtsük el Lizát témára!"-  Ott hagyott minket kettesben.Felment az emeletre rendbe hozni magát és letusolni. Megráztam a fejemet Carlosra nézve." Szólsz Jamesnek,hogy menjen utána? Félek,hogy jelenetet rendezne az újságírok előtt." - Közben lassan befejeztem a palacsinta tészta összekeverését. A sütéssel hamar készen lettem. Ezután szépen megterítettem az asztalt. Carlos hozzám bújt egy ölelésért." Vedd úgy,hogy el van intézve. Nekem is szedj ki palacsintát kérlek!Mindjárt jövök."- Felszaladt gyorsan az emeletre szólni Jamesnek aki szerintem nagyban aludt még. A hasam hangosan korgott,ezért nem vártam meg a többieket az evéssel.Halottam valaki lépteit közeledni a lépcsőn,de tovább folytattam az evést.

Egyszer csak Kendall odalépett hozzám,nyomva egy puszit az arcomra. "Majd jövök babám." - Mondta kedvesen mielőtt felvette a cipőjét az előszobában és a kocsi kulcsáért nyúlt. "Vigyázz magadra,jó?" - Fordultam hátra a széken. "Nem lesz gond. Ne aggódj." - Indult volna ki az ajtón mikor Carlos lejött az emeletről. "Alexa! Jamest lehetetlenség felébreszteni,így nem tud Kendall után menni,mi legyen?"- Összeszorítottam a szememet olyan kínos volt a jelenet. Gondoltam hogy Kendall ki fog akadni ismét,joggal."Ó utánfutót is rám küldtetek volna? Nagyon köszönöm. Alexa nem akarsz velem jönni ha már ennyire figyelni akarsz rám?" - A mondatában elbújt azért a harag. Azonban,elmosolyodott a következő pillanatban."Menjetek,itt maradok úgyis." - Carlos leült a helyemre. Úgyhogy Kendallel elmentünk reggelizni a városba míg a többieket otthon hagytuk. 

(32.rész) Egy furcsa szülinap

Megcsináltam az érettségit és a nyelvvizsga is meglett. Annyira megkönnyebbültem. Nektek pedig egy extra hosszú részt hoztam amit lehet két részként kellett volna feltennem,de annyira vártátok már hogy nem is húzom tovább az időt,olvassátok nyugodtan,ha tetszett hagyjatok kommentet a bejegyzés alatt. :)

Alexa szemszöge: 

Arra keltem másnap,hogy valakik pakolásznak a szobában.Hasra fordultam,magamra húzva a takarót hátha kitudom zárni a zajokat.Pár percig bírtam türelemmel. Bosszankodva felültem kócos hajjal az ágyban. Időbe telt mire felfogtam mi történik. Kendall le volt hajolva a ruhás kupacom fölé míg James a laptopomat és a könyveimet pakolta fel a polcra."Ti mit műveltek? Olyan korán van még."- Szólaltam meg rekedten.Kendall rám nézett vigyorogva,"Nincs olyan korán,sőt Eli alkotott úgyhogy már át is húztuk az ágyát Jamessel. Lemaradtál róla."- Kezd felelős apukaként viselkedni ami tetszik nekem.Végre nem kell nekem kiosztogatni a feladatokat neki.

"Hát jó. Ez esetben lemegyek reggelizni csendben,egyedül."- Direkt kihangsúlyoztam az utolsó szavakat. Egy fekete rövidnadrágban és topban lementem a lépcsőn. Furcsa látvány fogadott. Az arcomba nyomtak két kamerát azon nyomban. Félre toltam őket a kezeimmel."Ömm maguk mit keresnek itt? Ki engedte be a kamerás fickókat? KENDALL,JAMES!!'- Kiabáltam fel az emeltre. James kijött a folyosóra."A mi ötletünk volt,reality sorozatot forgatnak rólunk. Így meglátják milyen kedves is vagy valójában. Tudjuk mennyire utálod a médiát a rossz hírneved miatt...itt az esély hogy bebizonyítsd milyen cuki vagy valójában." - Adott egy biztató mosolyt.Megráztam a fejemet."Ezt elbuktuk,most kiabáltam az imént a kamerába.Köszi James! "- Felviharzottam a  szobájába ahol még mindig pakolásztak szorgosan. Mi ütött beléjük?

"Menjetek ki kérlek,át kell öltöznöm."- Egyedül Kendall maradt bent és felvett a ruha kupacból egy felsőt,maga elé tartva."Csini darab,ezt veszed ma fel?"- Utálom a bohóckodásaikat néha. Mára annyi mindent terveztem,félek semmire se jutok vele ha így haladunk.

"Nem,ezt pedig kérem szépen. Én sem turkálok a te ruháid között."- Simán félre dobta a felsőt és magához húzva megölelt szorosan." Meg kell nyugodnod. A sebedet pedig ki kell tisztítani utána néztem a interneten míg Eli reggelizett."-Csendben hallgattam amint hozzám beszél.Azt hittem folytatja,de megfogta a kezemet és kimentünk a közös fürdőszobába."Csücsülj le a kád szélére,nyitom a kötszeres dobozt.De szólok előre,hogy csípni fog."- Nem tehettem mást,szót fogadtam neki. Egy ideig a hátát néztem ahogy keresi a gézt.Muszáj volt beleokoskodnom,hiszen a kis kék tasakot sose vette volna észre nélkülem."Kendall,a doboz jobb sarkában van.Ott keresd."-Diadalittasan felemelte a magasba mihelyst megtalálta."Okés,kezdjük. Döntsd előre a fejed én pedig bekenem fertőtlenítővel."- Leguggolt mellém,így teljes rálátást kapott a tarkómra.Összeszorítottam a szemeimet mikor éreztem a csípő fájdalmat.Felszisszentem."Áú..."- El akartam tolni Kendall kezeit,de mintha előre gondolkozott volna,helyet cserélt velem és az ölébe húzott.Lefogva a kezeimet a bal kezével."Shh mindjárt készen vagyunk. Jól bírod."-A semmiből megszólalt egy mély férfi hang."Szép kis anyagok lesznek ezek.Öröm veletek dolgozni. Szerintem egyszerre kaptuk fel a fejünket Kendallel.Egy másik srác kamerázott minket. Az hagyján,de én még felkelés óta nem fésülködtem,másrészt pedig ez a kis jelenet hamis reményekkel kecsegteti majd a rajongókat. Mi már szakítottunk,kár lenne a boldog szerelmes párt eljátszani mindenki miatt.

Szerencsére ez Kendallnek is azonnal leesett és vitatkozni kezdett a kamerás emberrel."Uram ezt nem veheti fel. Mi már tényleg nem járunk Alexával. Nem akarunk hazudni a tévében.Rossz ötlet volt az egész.Menjenek most ki."-Kitolt az öléből.Lábra álltam."Pedig ez vinné az egész showt. Románc nélkül nincs reality show.Játsszátok el a szerelmes párt. Így Alexát is megkedveli mindenki. Csak nyerni tudtok vele."-Ajánlkozott elő az ötletével. A fránya pillangók megjelentek a gyomromban. Úgy tűnik sikerült meggyőzniük őt. Az egészhez mit szóltam én? Csak reméltem,hogy nem lesz ennek rossz vége." És....forog a kamera!! Tegyetek úgy mintha itt se lennénk. Hajrá."- Féltem megjátszani az érzéseimet,nekem ez nem megy. "Gyere vissza babám. Utolsó kenés és készen vagyunk."- Olyan lágyan szólt hozzám,teljesen meglepődtem. Na jó mégsem lesz ez zavaró. Sikerült öt perccel később végeznünk. A kamerát kikapcsolták. Megkönnyebbülve a fésűmért nyúltam.Muszáj volt rendbe hoznom magamat.

A nyugalmat James zavarta meg,"Srácok kész a reggeli! Gyertek le enni."-Döbbenten néztem az ál pasimra aki egyszerűen megrázta a vállát. A vállamra tette a kezét mielőtt kiment a fürdőből,"Nézd a jó oldalát,isteni reggeliket fogunk innentől kezdve enni."- Tette hozzá nevetve és lement a konyhába. Viszont James tényleg pocsék szakács. Nemhiába készítek nekik ennivalót minden napszakban. 

"Remélem ezt estére nem fogom megbánni."- A reggeli furcsa módon egész finomra sikeredett,de persze ezt is filmezték. Kezdett idegesíteni,hogy egy perc nyugtom se volt. Felálltam az asztaltól,"Ez röhejes,hagyjanak békén. Fent leszek a szobában."- Eleget kaptam belőlük. Inkább töltöm Elivel az időt. A reggelimet is hajlandó voltam feláldozni,egy kis nyugalomért.Vele nem kell megjátszani semmit,mindenkit szeret feltétel nélkül.Már fent a lépcsőn tetején járhattam mikor Eli odaszaladt hozzám. Egy szál bugyiban.Igen már tud járni,de néha még elesik. Érdekes mód a haja szépen két copfba  volt fogva.

Lekiabáltam az emeletről,ezt nem hagyhattam ki.Ezt bezzeg nem veszik fel. Elég bénák."Fiúk?? Mennyire volt reggel mikor Eli manó alkotott? Mert egy szál bugyiban hagytátok szegényt!! Bezzeg a haja szépen meglett csinálva."- Valaki gyors lépteit hallottam közeledni. Kendall megállt a szoba ajtajában,kipirosodott fejjel."Sötét volt,most mi van."- A barna fiókos szekrényhez lépve ruhát keresett.Hangosan nevetni kezdtem,"Ugye tudod hogy az a saját alsógatyás fiókod...ott aligha találsz gyerek pólót a kicsi lányodnak."-Tájékoztattam,mire zavarba jött. "Ez nagyon ciki,igaz?"- A nyakát vakarta."Az cikibb hogy elfelejtettétek Eli szülinapját ami mellesleg ma van. Ezek a kamerások viszont le se szállnak rólunk.Hogy menjek el így vásárolni a srácokkal a szülinapi zsúrra?"-Gondolkodtam hangosan,témát váltva. Eközben Kendall végre meglelte Eli kedvenc pólóját meg a kis rózsaszín nadrágját amit ráadott könnyedén."Gyönyörű vagy hercegnőm. "- Egy nagy puszi után a derekára vette a lányát."Figyelj James elviszi Elit a partra és viszi a kamerás embereket is. Úgyhogy lesz pár óránk mindent elintézni.Felhívom a többieket."- Kaptam az arcomra egy puszit. Buta szerep játszás! Legszívesebben megcsókoltam volna. Utálom a tényt,hogy mérgünkben szakítottunk. Nagy hiba volt. Remélem ezt ő is belátja nemsokára.

"Benne vagyok.Máris összekészülök. Ó és mielőtt kimenne a fejemből,ne felejtsd el meghívni a szüleidet!"- Rég a lépcső felénél járhatott mire befejeztem a mondatot. Úgy tűnik a kiabálás a szokásunkká vált.Sajnos nem tudok ellene mit tenni. 

Kendall szemszöge: 

Fél órája döntöttünk úgy,hogy James elugrik Elivel a partra amíg mi elugrunk pár díszítésért meg egyéb kellékekért a közeli plázába. Útközben vesszük fel Carlost és Logant. Most meg Alexára várok aki megígérte sietni fog. Mégis eltelt újabb öt perc mégsem jött ki a házból. Halkra bekapcsoltam a rádiót,legyen mivel elütnöm az időt. Mert szép napos időnk van ma,de utálok várakozni.Nem sokkal később nyílt a jobb oldali kocsi ajtó."Itt is vagyok,ne haragudj de Elinek oda adtam a narancs levét és rám borította az egészet. Mehettem vissza átöltözni."-Lihegett nagyon. Látszott rajta mennyire igyekezett. Nincs szívem haragudni rá. Simán megvontam aranyosan a vállamat.

"Semmi gond. A lényeg hogy most már indulhatunk. Annyi mindent kell vennünk. Kis lufikat,gyertyát meg tortát is! El se hiszem,hogy a pici manónk egy éves lett."- Mondtam boldogan,teljesen elfeledkezve Alexáról. Ugyanis annyira beleéltem magam a pillanatba,hogy azt hittem Lisának mesélek el mindent. "Ó és arra is emlékszem macis tortát szerettél volna az első babánknak a nemétől függetlenül."- A jobbomra pillantva,piros lámpánál várakozva megláttam Alexa arcát. Teljesen le volt sokkolva."Kendall,én Alexa vagyok. Látod? "- Megcsípte a jobb alkaromat.Vissza csöppentem a valós életbe. "Áú! Bocsi,nagyon elragadtattam magamat. Lisa mindig is anyuka szeretett volna lenni,ezért is volt számára fontos a leendő gyerekünk szülinapja. De csak,a tortát beszéltük át. Többre nem jutott időnk soha."-Vallottam be,amit Alexa csendben tűrt.Vajon miért nem szól semmit? Közben zöld lett a lámpa,balra kanyarodva elértünk Loganékhez. Leparkoltam,majd dudáltam egyet."Mindjárt indulunk tovább.Hé...nagyon sajnálom.Jó?"-A combjára tettem a kezemet. Nem éppen baráti gesztus,viszont muszáj volt nyomatékosítani amit mondtam."Hagyj kérlek. Te sosem fogod elfelejteni Lisát igaz? Akkor minek kerestél barátnőt magadnak? És ne kezd kérlek....úgyse járunk már."- Ki akart volna szállni,nyúlt is a kocsi ajtó nyitó fogantyúért csak hogy gyorsabb voltam nála. Beelőztem a gyerek zár lenyomásával.

"Igen lehet nem megy egyik hétről a másikra elfelejteni az életem szerelmét. Egy dolgot viszont annál is jobban tudok,fontos vagy nekem. Kérlek maradj. Ó itt jön Logan,mosolyogj mielőtt kiszedi belőled mi nyomja a lelkedet." - Hatott a módszerem,keresztbe font karral hátra dőlt az anyós ülésen."Jólvan. De ezt még este folytatjuk. "- Duzzogott tovább. "Sziasztok! Kendall tényleg azt hittem elfelejtetted a lányod szülinapját. Örülök,hogy mégsem."- Tette hozzá Logan. Kendall tovább vezetett és Carlost is felvettük útközben. A vásárlás könnyebben ment mint gondoltam. Alexára bíztuk a lányos díszítést,míg mi elmentünk venni tortát,üdítőt meg valamilyen rágcsát is. Két órával később,lassan bepakoltunk mindent a csomagtartóba. Alexa rengeteg mindent vásárolt,azonban éppen tettem volna be az utolsó fehér zacskót a kocsiba,mikor elvette tőlem hirtelen."Ne! Nem láthatod mi van benneg.Titok."- Felvont szemöldökkel néztem rá miután felegyenesedtem. Lecsuktam a kocsi csomagtartóját."Ha ezt akarod,nincs vele bajom. Ülj be és induljunk inkább. Van egy óránk feldíszíteni mindent."- Félek,hogy kikésünk az időből fél ötre készem kell lennünk. Anyumék is átjönnek. Be akarom ma mindenkinek bizonyítani milyen jó apuka vagyok. 

James szemszöge: 

A szülinapi zsúrra mindent elkészítettünk. A kerttől kezdve,a nappalin át a konyháig mindent feldíszítettünk rózsaszín és világoskék lufikkal,girlandokkal,boldog szülinapot felirattal. A fő meglepetést ma este mégis Kendall fogja kapni. Alexa előrukkolt egy fantasztikus ötlettel,aminek a legjobb barátunk biztosan örülni fog. Egy madzagot kifeszítettünk a nappaliban. Alexa a kinyomtatott képeket éppen felcsipeszeli a madzagra amiket mi szedtünk össze neki a telefonjainkról és Kendall laptopjáról. Kis emlék sorozatot gyártva ezzel Kendallnek. Reméljük elérjük vele a célunkat. Mert lehet sikerült Lisa halálát átvészelnie,de Alexa szerint csak mélyen elnyomja magában ami kicsit sem egészséges.

"Készen vagyunk. Mehet az ünneplés. A szülei hamarosan ide érnek,addig felmegyek szólni Kendallnek."- Az egész délutánt nyomon követték a kamerások.Most sincs másképp,egy követ engem is azóta. Az emeletre felmászva,bekopogtattam a hálószobájába."Készen álltok Elivel? Jöhettek."-Mikor kinyitottam az ajtót, Kendall boldogabb volt mindennél. Túl furcsa volt ez nekem. Mit művelt magával megint?

"James! Alig várom Eli szülinapját. Olyan gyorsan felnő. El se hiszem."- Csillogott a szeme az örömtől. Megfogtam a karját. "Lent vár mindenki titeket. Légyszives ne szúrd el az estét." - Mire megrázta a fejét nemlegesen." Ez lesz a kislányom egyik legjobb szülinapja."- Mind a hárman lementünk a többiekhez

Kendall szemszöge: 

Elit letettem a lábára,hadd totyogjon oda a szüleimhez. Alexát kerestem a tömegben,ahogy James kihúzott a kertbe. Tátva maradt a szám,képesek voltak Elinek egy óriási csúszdás ugráló várat rendelni meg kicsi pónit! Nagyon szeretni fogja."James! Ezt megcsináltátok!"- Próbáltam túlordítani a hangulat zenét,Elike még kicsi ezért olyan zenéket válogattunk össze ami neki való."Carlos ötlete volt,mi csak kiviteleztük. De örülök ha tetszik,menjünk oda a szüleidhez."-Átvergődtünk ismét a tömegen,kíváncsi lennék ki hívott meg ennyi embert. Még a kamerás embereket se tudtam felismerni,így azt vesznek fel amit akarnak. Amitől kicsit félek.

"Anyu,apu! Látom a kisasszony megtalált titeket máris. Olyan jó hogy el tudtatok jönni."- Mind a ketten kaptak egy hatalmas ölelést. Anyum teljesen el volt varázsolva Elitől." Figyeljetek én kimegyek vele az ugráló várhoz.Ti beszélgessetek nyugodtan. Hosszú még az este."- Bólintottam,hogy menjen csak mi megleszünk a konyhában. Fél füllel hallgattam apumat,viszont eközben igyekeztem Alexát megtalálni. Hirtelen valaki eltakarta a szemeimet és sötétbe borult a világ."Találd ki kivagyok!"- Gondoltam vesznek a kamerások,így hát ravaszul egy szó nélkül megpördültem megcsókolva Alexát. Igen, éreztem azt a bizonyos mindent felülmúló szikrát. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni hogyan csinálja ezt velem." Héé,ezt nevezed válasznak?" - Kedvesen megölelt,szorosan. Alexa egy fejjel alacsonyabb nálam ezért le kellett rá tekintenem." Vehetjük annak is,amúgy merre hagytad a kamerás embereket? Azt hittem meg kell játszanunk magunkat ismét."- Annyira fájt kimondanom ezt. Rögtön elengedte a kezeit a derekamról,eltolva engem magától. Vett egy pohár gyümölcslevet. Kiviharzott a szép fekete ruhájában. Akkora bolond vagyok!

"Kisfiam ezt rendesen elszúrtad. Pont ma akartam megkérdezni nem-e terveztek esküvőt Alexával,illik hozzád a lány és szeret. Ilyet ritkán talál az ember,ha pedig megtalálja nem szabad elengedni."- Teljesen igaza volt ebben. Hagytam elmenni."Inkább igyunk picit. Ránk fér."- Megtaláltam hamar a felnőtt asztalnál a sörös poharakat. Oda nyújtottam egyet apumnak,meg egyet Logannek aki időközben előkerült. Folyt róla a víz. Lehet ő volt a soros az ugrálóvár felvigyázásban.

"Kérek én is! Bárki is hívta meg az egész szomszédságot az gondolhatott volna arra,hogy béreljünk valakit aki felügyeli őket az ugrálgatások közepette. Tudjátok milyen fárasztó? Fúú."- Fenékkel neki dőlt a konyha pultnak,miközben beleivott a sörébe."Gondolom én is sorra kerülök,köszi hogy előre lelőtted a poént. Így annyira fogom várni."- Böktem oldalba nevetve.Egyszerűen röhögő görcsöt kaptunk.Telt az idő,Logannel elbeszélgettünk az innivaló pedig magát itatta. Kezdtem szédülni. Sajnos gyógyszerre alkoholt inni,igen nagy baklövés volt. Ki tudja mennyi idő telt el,mikor Alexa csendet kért és behozták a kicsi lányomat aki ma lett egy éves. Énekeltünk neki,majd Alexa segítségével elfújták a gyertyát. Őszintén szólva,elérzékenyültem. Lisával kellene ezt átélnem,nem vele....A móka ennyivel nem ért véget. Alexa megfogta a csuklómat gyengéden.

Behúzott a nappaliba,a tömeg félre állt én pedig szinte összeomlottam lelkileg. Rájöttem Lisa emléke igen mély nyomott hagyott bennem. Bármennyire is tettettem,hogy rendben vagyok, meg nem gondolok rá,mégis elég végignéznem a közös életünket képekben és darabokra törik a szívem.Megráztam sírva a fejemet. Félre toltam Jamest az útból,felsietve az emeletre. Kellett egy kis nyugalom a lelkemnek.Szinte feltéptem a szobám ajtaját,úgy siettem ki az erkélyre miután kinyitottam a fenti terasz ajtót. Nagy levegőt véve a korlátnak dőltem."Lisa kérlek gyere vissza. Egyedül nem tudom ezt a kis manót felnevelni. Hiányzol!!"- Lecsúsztam a korlátnak dőlve.Elegem volt mert lent kéne ünnepelnem,erre itt siratom a halott barátnőmet aki már fél éve meghalt. Lehet igaza van Alexának,mi lesz ha sosem fogom tudni elfelejteni őt?