(42.rész) A remény hal meg utoljára

Alexa szemszöge:

Este 11 fele jár az idő. Bent akartak tartani még éjszakára ezért Kendall bent maradt velem. A tévében néztünk egy bugyuta filmet mire bealudt a karomon feküdve. Szegényke nem fért be mellém az ágyba mert infúziót is kaptam. Féltem hogy éjjel kihúzódna a karomból véletlen ahogy forgolódunk. Így azt a pulcsimat terítettem a hátára amiben engem behozott. A semminél több volt mégiscsak. Egyedül én maradtam ébren a plafont bámulva. Fél óráig bírtam. Az a fránya sms járt a fejemben amit nem mondtam még el Kendallnek. Pedig tudnia kéne róla. Lehet segítene a rendőrségnek is nyomra találni. 

A telefonom a kórházi szekrényen volt a jobbomon. Lenéztem Kendallre aki olyan békésen aludt. Nem lett volna szívem felébreszteni. Ezért oldalra kinyújtóztattam a kezemet hátha elérem a mobilomat. De nagyot sóhajtva feladtam az ötödik próbálkozás után.  Tudtam jól, hogy egy választasom maradt csak. Szólnom kell neki. Megsimogattam a haját gyengéden.

"Kendall, kelj fel." - Szóltam neki. Csakhogy aludt tovább. Meg se moccant. Egyetlen egy dolog jutott az eszembe ami segíthet. Megpusziltam az alkarját amelyik szabadon volt. Lassan mocorogni kezdett. Kinyitva a szemeit felém fordította az álmos fejét. A haja kócosan a homlokára lógott. "Hmm történt valami?" - Felült még félig kómásan az iménti alvásából. Itt volt a tökéletes alkalom arra hogy elmondjam neki, mégsem akartam megtenni. Tudom mennyire szereti a kislányát és mindent megtenne érte. Rendesen szenved amióta eltűnt. Semmit nem tudunk róla a mai videón kívűl. Sőt kitudja milyen régi az a felvétel. Ha egy hete vette fel, félek Eli már nincs velünk. Olyan kis sápadt arccal nézett bele a kamerába.

Szépen lassan felültem a kórházi ágyban. A hasamhoz húztam a takarót."Kaptam a videó mellé egy smst is ma. De mérges leszel ha elolvasod majd. " - Felkapta rögtön a fejét, nagyra nyílt szemekkel. Türelmetlenül várta hogy folytassam."Igen? Hadd nézzem meg. Hol a mobilod?" - A székről felkelve körbe nézett a szobában. "Ott van az éjjeli szekrényen. Sajnos nem érem el." - Bólintva oda sétált és a kezébe vette. " Tessék, megkeresed azt az smst nekem? Tudni akarom mi áll benne." - Vett egy nagy mély levegőt majd kifújta lassan. Leült az ágyam szélére mellém.

"Köszönöm azért hogy elmondtad ezt, látod így én se kapom fel a vizet. Ha mindent őszintén elmondunk egymásnak." - Kaptam egy puszit a számra. Kikerestem közben az smsek között amit Thomastól kaptam. Azonnal Kendall kezébe nyomtam. "Ennyit irt." - Hátra döntöttem a fejemet a párnára. Nem akartam látni azt a pillanatot mikor elolvassa azokat a sorokat. "Az a mocskos..." - Kezdett bele de félbe hagyta. Elővette a saját mobilját és tárcsázni akarta a rendőrséget.

"Kendall éjszaka van. Max az ügyeletes rendőr van bent. Reggel korán felkelünk és elmondunk minden új infót nekik. Megígérem." - Próbáltam elmagyarázni neki, hogy az éjszaka közepén úgysem intézkednének Eli ügyével kapcsolatban. Muszáj lesz kivárnunk reggelig.

"Hát jó. Reméljük Eli még élni fog reggel is..." - Ahogy ezt kimondta ledobta a mobilját a takarómra.

"Sajnálom. Ha nem találkoztunk volna aznap éjjel, akkor Eli biztonságban lenne most. " - Utáltam erre gondolni, mégis igaz félig. Hiszen az én múltamból bukkant elő Thomas. Rajtam akar bosszút állni mégsem én szenvedek hanem Kendall kislánya. Amit felfogni se tudok rendesen. Miért nem rajtam állt bosszút? Akkor sem Kendallnek sem Elinek nem esett volna baja. 

"Hé ne mond ezt! Ne is gondolkodj ilyen butaságon. Okkal találkoztunk és hát ne felejtsd el hogy szükségem volt rád." - Húzott magához, a fejemet a mellkasára pihentettem. Hinnem kéne neki, mégsem megy. Tudtam jól hogy ő ezt megérzi. Megráztam a fejemet. "Mégis azt érzem hogy az én hibám minden." - Jött ki belőlem akaratlanul is. A szemben levő falat kezdtem el bámulni amin volt egy szép festmény. Tele volt mindenféle színes virággal. Illett a szobához teljesen.

Mire folytathattam volna a gondolataimat, Kendall megfogta lágyan az államat a jobb kezével. Maga felé fordítva az arcomat. Ezért muszáj volt a szemébe néznem. "Hallgass meg. Az életben mindenki hibázik, ez emberi dolog. De az már rajtad múlik mennyire hagyod hogy ez vissza tartson a jövődtől ami rád vár. Bármire képes vagy csak el kell döntened eléggé akarod-e. Ha pedig szerencsés vagy lesznek segítőid akik végig kísérnek az utadon. Bátorítanak, segítséget nyújtanak vagy akár felszednek a padlóról ha elfáradsz és nem bírsz tovább menni. Őket becsüld meg és ne engedd el őket mert szeretnek és a legjobbat akarják neked. Aki pedig szeret, nem a hibáidra fog emlékezni hanem azokra a boldog percekre amikor mosolyt csaltál az arcára. Hidd el nekem. Most pedig alvás. Rendben?" - Kaptam egy csókot majd kihúzta a kezét a hátam mögül hogy le tudjunk dőlni az ágyra. Mennyivel egyszerűbb otthon elaludni mint egy kórházban. Ezzel a gondolattal eljátszottam fél percig mire elnyomott az édes álom. 

Másnap valaki pakolászására keltem fel. Kisöpörtem a hajamat az arcomból ahogy felültem. Nem érdekelt mennyire álmos fejem van. A szoba sarkában nekem háttal álló srácra esett a tekintetem. Sapka volt rajta így nem igazán ismertem fel ki is az valójában. "Jó reggelt." - Köszöntem oda neki. Megfordulva láttam csak James az. Pár perccel később pedig Logan és Carlos is megjelent. Összeráncoltam a szemöldökömet.

"Kendall merre van?" - Kikeltem az ágyból de Logan vissza tolt szinte azon nyomban. "Hékás, jobb ha ülve maradsz.  A nővér is megmondta nekünk mielőtt beengedett minket hozzád. Jamesék majd összepakolnak neked. Pihenj csak." - Mondta egy mosoly kíséretében. "Rendben legyen. Addig kivele mit csinál Kendall." - Kérdeztem hátra dőlve a nagy kényelmetlen párnának. Alig várom hogy hazamehessek innen. Másrészt pedig Kendall miért nem szólt hogy elmegy nélkülem? Tudom a rendőrségre ment nagy valószínűséggel, de azért szívesen elkísértem volna. Támogatásképp.

"Behívták az örsre. Este kaptak egy bejelentést. Reggel pedig azonnal elmentek a kapott helyszínre. Gondolj bele Eli lehet megvan!" - Mesélte nekem reményteljes tekintettel. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. Bárcsak így lenne. Elit nem veszíthetjük el, abba Kendall belehalna.

Kendall szemszöge: 

Korán reggel, olyan 5 körül telefon csörgésre ébredtem. Mivel külön csengő hangot állítottam be a rendőrségi hívásokra azonnal tudtam ki hív. Az éjjel belém csimpaszkodó szerelmem kezeit óvatosan lefejtettem magamról. Ezek után már ki tudtam osonni a szobából a szinte üres kórházi folyosóra. Még a reggeli rekedt hangommal ugyan, de válaszoltam a hívásra.

"Jó reggelt. Sikerült valami nyomra bukkanniuk?" - Álltam elő a legfontosabb kérdéssel. Már az elején tudni akartam ezt az egyet. "Nyugodjon meg uram, jó hírekkel tudok szolgálni. Ugyanis az éjjel egy közép idős hölgy bejelentett egy furcsán kinéző kislányt a Melbourne streetnél levő boltban. A kislány még nincs meg, viszont tudjuk hogy a környéken lehetnek még mindig. Ami igen fontos tényező." - Hihetetlenül megkönnyebbültem ennek hallatára.

Liza járt a fejemben. Ő is ezt akarná, hogy találjuk meg bármi áron a kislányunkat. "Értem és köszönöm. Ha bemegyek az örsre eltudnak vinni a címre amit a hölgy megadott? Szeretnék ott lenni mikor megtalálják a kislányomat." - Percig sem érdekelt mi a protokoll ilyen helyzetben. Szüksége lesz rám amint kikerül az el rablója markából. Olyan csöppség még. Miután meghallottam az igenlő választ, felkaptam a pulcsimat és kirohanva a kórházból beültem a kocsimba. Azonnal elvezettem az örsre. Remélve a legjobbakat.

(41.rész) Vigasztaló szavak

Thomas szemszöge:

Két hete van velem a kicsi lány. A napjait a fürdőszobába bezárva töltötte nagy részt. Nem akartam hogy szökni próbáljon. Azóta alig volt hajlandó bármit is enni. Emiatt rendesen gondolkozóba estem, mert nem megölni akarom csak szenvedtetni egy kicsit ameddig Alexa felfogja milyen fájdalmat okozott nekem azzal hogy kiszúrt a testvéremmel. Így egy kora délután eldöntöttem elmegyünk szépen a boltba vásárolgatni. Remélve, hogy minél hamarabb végzünk. Nem akarom az emberek figyelmét magamra vonzani.

Felkeltem a kanapéról nagyot sóhajtva. A fürdőszoba ajtó felé lépkedtem lassan. Amint az ajtóhoz értem a kilincsre tettem a bal kezemet. A jobb kezemmel a zárban levő kulccsért nyúltam. Gyorsan elfordítottam és kinyílt az ajtó. A kicsi lány a sarokban feküdt egy törölközőn. Ami cseppet sem volt tiszta. "Gyere szépen, kimegyünk és te is jössz velem." A kád és a fal közötti sarokba húzódott ijedten. Könnyedén oda léptem hozzá,a karja alá nyúlva. Persze ellenkezett bár ereje is alig volt. Hamar ráadtam a  fürdőszoba padlón heverő pólót és a nadrágját. Lassan elérkeztünk ahhoz a ponthoz hogy alig szól hozzám. Végre belátva, hogyha ellenkezik, büntetést kap érte. Egyetlen egyszer bezártam a fürdőbe lekapcsolt villannyal egész éjszakára. Úgy tűnik tanult belőle. Szépen összefogtam a haját és kimentünk a kocsiig. Valamiért azonban nem akart beszállni. Minden maradék erejét összegyűjtve belekapaszkodott a kocsi ajtóba. "Anyaaa..." - Kiabálta kétségbe esve. Szegénykét igen megviselhette a fodrászat meg a fekete haj amivel eljöttünk onnan. Körbenéztem van-e kint járó kelő az utcán mielőtt ráordítottam.

"Pofa be! Maradj csendben. Eleget hisztizel itt nekem." - Leharcoltam a kis kezeit az ajtóról amivel annyira kapaszkodott. Aztán sikerült becsatolnom a gyerek ülésbe. Így eltudtunk végre indulni. Kezd a kislány kiakasztani teljesen. Alexáékról pedig semmit nem tudok. Ez így nem lesz jó. Fogtam a mobilomat és küldtem egy rövid videót Eliről nekik. Amin rendesen látszott mennyire sovány és koszos. Az előbbi sírása pedig pont kapóra jött. Még hatásosabbá vált a kis üzenet általa. Mégiscsak meglesz az az édes bosszú. Nemhiába szenvedek a kislánnyal már két teljes hete.

A bolthoz érve kiemeltem a kocsiból és erőszakosan megfogtam a kezét. Hiszen cseppet sem akarta fogni a kezem, jogosan. "Ne rendezz jelenetet. Veszünk valamit enni neked és visszamegyünk a házba." - Parancsoltam neki halkan. A parkoló ugyanis tele volt szülőkkel, gyerekekkel. Válaszul aprót bólintott, jelezve hogy megértette. Helyes, ennyit akartam tőle. Mikor besétáltam a kislánnyal a boltba, megláttam mennyien vannak. Majdnem vissza fordultam nehogy lebukjak.Viszont kizártnak tartottam hogy bárki is felismerné őt. Főleg így nem, fekete hajjal. Úgyhogy elmentünk a rágcsás sorokig és bedobtam pár zacskónyit a kosárba. Ekkor egy kis hang megszólalt mellettem. Oldalra fordítva a fejemet lenéztem rá. "Mond mit akarsz. Sietnünk kéne." Fogtam meg  kezét és félre húztam egy kevésbé forgalmas sornál. "Anyát akarom...anyát..." - Kezdett bele remegő szájjal. Gonoszan kinevettem. Már feleslegesen sír bárki után is.

Elküldtem Kendalléknek a videót, de nem is reagáltak rá. Feleslegesen kínozom magamat ezzel a lánnyal. De még egy valamit tartogatok a számukra. Amit véghez is fogok vinni. Ebben biztos vagyok. Kendall ki fog teljesen borulni. Minden oka meg is lesz rá. Hiszen a rágcsákat azért veszem hogy sikerüljön megmérgezni a pici lányt. Egyedül ezzel tudok nyomást gyakorolni Alexáékra.

"Képzeld el hogy az ég világon senki nem fog érted jönni. Velem maradsz." - Tovább kellett vonszolnom a boltban mire eljutottunk a pénztárig. "Bírd ki most már. Maradj csendben nekem!" -Guggoltam le hozzá egy percre. Megrázta fáradtan a fejét. "Anyut...anyut akarom. " Sikerül lassan megőrjítenie ezzel ha még egyszer kimondja. A pénztáros nő elég furcsán nézett rám. Próbálta kideríteni hogy miért viselkedek így a lányommal. Ó ha tudná az igazságot. Rögtön hívná a rendőrséget. Miután engem végig mért, lepillantott a kicsi lányra. "Apukád biztos csak rossz kedvében van. Nézd, adok neked egy nyalókát. Aranyos kis cicás, vedd el nyugodtan. A tied."- Mondta a középidős nő. Letekintettem a kicsi lányra.

Nem akarta elvenni, ezt már szeretem. Gyorsan kifizettem a nassolni  valókat majd visszatértünk a kocsihoz. Belegondolva akár már most is ehetne a kicsi lány. Annál hamarabb lesz számomra csend végre. A kocsi hátsó ülésén kinyitottam az egyik kekszes zacskót. A zsebemből közben kihalásztam a kis üveget amiben a méreg volt. Letekertem a kupakját. Elsőre elég lesz neki egy csepp is belőle. Legalábbis ezt gondoltam. Meglepetésemre megette azonnal. Kezd éhes lenni, ez meglátszik rajta. Végre hazafelé csend volt. Nagyon elkábult tőle. Úgy kellett becipelnem miután a házhoz értem. Küldtem egy sms-t Alexának. 

-Tudod sose bírtalak és ez most sincs másképp. De legalább vagyok olyan kedves hogy végig nézheted ahogy Kendall elveszti a kislányát.-

Elvileg a méreg kis adagban nem halálos, azonban ha semmi mást nem eszik, nincs sok esélye.

Kendall szemszöge:

Két hete alig beszéltünk Alexával.  Bezárkózott a hálószobánkba. Ami miatt én a nappaliban lévő kanapén alszok esténként. Nem is a kényelemről van itt szó. Inkább az a tény zavar hogy nem mellette alszok el mint ahogy eddig. Most már azt a kijelentésemet is visszaszívnám, hogy nélküle minden jobb lenne. Baromi nagyot hibáztam mikor ezt kiejtettem a számon. Hiszen szükségem volt valakire mikor kijöttem a kórházból. Ő ápolt engem, pótanyukája lett a kislányomnak. A listát pedig sorolhatnám tovább. De most nincs erre idő. Kénytelen vagyok bevallani mennyit segített nekem azzal  hogy mellettem volt és meghallgatott. Valahogy sikerült túltennem magamat Lisa halálán. Igen a mai napig hiányzik, sőt fog is. Viszont nem mardos belülről a fájdalom és gyász. Ami hatalmas lépés a számomra.

Most kint ülök a teraszon hiszen csodás idő van ma. Butaság lett volna bent kuksolnom, ha kint a teraszon is elnetezhetek. A laptopon keresgélek zenei alapokat éppen. Hiszen a dal írás sosem áll le. Folyamatosan gyártanunk kell az újabb slágereket a rajongóinknak. Értük csináljuk a bandát is. Számunkra sokat jelent hogyha értéket tudunk átadni nekik. 

Pont meghallgattam egy dal részletet mikor hirtelen felvillant egy üzenet a kijelzőn. Furcsa, nem ismerek semmilyen Thomas nevű fickót. Mikor megnyitottam a kapott videót, lefagyott körülöttem a világ. Azt hittem rosszul látok. Ekkor jutott eszembe Alexa. Az ő telefonját kötöttük össze a laptopommal még Eli eltűnése előtt. Ezek szerint ő is megkapta most ezt a videót. Muszáj lesz beszélnem vele, akár akar látni akár nem. Sietve lecsaptam a laptop tetejét és kitoltam magam alól a széket. Felsietve a lépcsőfokokon egészen a hálószobánkig. 

Alexa szemszöge :

Jó pár nap sőt hét eltelt amióta kidugtam az orromat a szobából. Keveset ettem és alig aludtam. Ha engem kérdezel nem a legjobb kombináció. Egyszerűen nem tudtam kiverni Kendall szavait a fejemből. Azok után hogy próbáltam minden igyekezetemmel meggyógyítani, segíteni neki átvészelni Lisa elvesztését, képes volt ilyet mondani nekem. Számomra felfoghatatlan. Nem is tudom szüksége van-e még rám vagy sem. Ha esetleg Eli nem kerül elő... nem kell többet pótanyukának lennem. Másrészt pedig erőszakoskodott velem amit nem tudok elfelejteni. De közben jól tudom, hogy bevett valamit aznap éjjel. Azért művelte ezt. Így nem igazán tehet róla. Aztán kidobta az összes pirulát amitől Lisát látta. Tudtam mennyire összetörte ez őt. Fél hogy elveszíti a szívéből Lisa arcát, szeretetét, emlékét. Viszont arra aki még mindig mellette van, többet figyelhetne úgy gondolom.

Az ágyon ülve néztem valamit a tévében mikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem újabb szöveges üzenetet kaptam. Pár napja így üzengetünk egymásnak Kendallel. Ami így is több a semminél. Azonban ezúttal egy videó fájlt kaptam egy Thomas nevű felhasználótól. Furcsálltam mi az de megnyitottam. Szám elé kaptam a kezemet annyira lesokkolt amit láttam. Eli volt a videón. Nagyon sírdogált. A szőke kis tincsei össze voltak gubancolódva. Az arca piszkos volt, a kis kezei pedig végig voltak karcolva valami által. A látványtól rendesen elborzadtam. Váratlanul szúró fájdalom árasztotta el a testemet. Előregörnyedve fogtam a hasamat. Küldtem egy üzenetet Kendallnek, hogy valami nincs rendben. Segítsen. Azt hiszem ez törte meg a nem beszélünk egymással fogadalmunkat. Pár perccel később kiültem az ágy szélére. Arra még volt erőm. Kicsapódott hirtelen az ajtó. Kendall letérdelt elém, aggódva. "Mid fáj? Mi történt?" - Jött elő a kérdéseivel, viszont ha nem kapott volna rá választ nem jutottunk volna semmire.

"Görcsöl nagyon az alhasam...szerintem ez azt jelenti..." - Mondtam csalódottan. Tökre mindegy volt abban a pillanatban hogy meg akartam tartani más gyerekét. Mindketten tudtunk hogy a babát már elvesztettük. Vége van. "Pedig te megakartad tényleg tartani...sajnálom." Rázta meg a fejét. Egyedül a fájdalomra tudtam koncentrálni abban a pillanatban. "Mit csináljunk most?" - Kérdeztem összetörten, felnézve rá. Hirtelen gondolkozni kezdett majd rávágta. "Menj le a kocsihoz, hozok pár törölközőt addig. Lent találkozunk." - Mondta ahogy átrohant a fürdőszobába ami a folyosó végén volt. Ekkor kiáltottam fel fájdalmamban. Olyan érzés kerített hatalmába mintha jó erősen gyomron rúgtak volna. Minden eltelt perccel kínzóbbá vált a fájdalom. Ezt persze próbáltam leplezni,több kevesebb sikerrel. "Kendall... segíts l...lemenni.." - Dőltem a falnak azon nyomban. Egy lépést se lettem volna képes megtenni, nemhogy lemenni a lépcsőn egyes egyedül.

Kendall szemszöge:

Kimentem a fürdőszobába és kivettem jó pár törölközőt a szekrényből. Nem vagyok nagy szakértője a női bajoknak, de azzal tisztában vagyok hogy vetéléskor minden véres lehet ahova Alexa leül. Visszamenve a szobánkba, megláttam a falnak támaszkodva. A jobb kezével tartotta magát, míg a bal kezével próbálta letörölni az arcáról a könnyeket. Látszott rajta mennyire összetörte ez a a szívét. Pedig még nincs is vége. Most kezdődik csak úgy igazán az egész. A törölközőket a hónom alá csaptam sietve. Odaléptem hozzá, megfogva a derekát hátulról a meleg kezemmel. Az érintésemre azonnal ellazult. Ez volt a célom. Be is vált. "Szépen felveszlek és lemegyünk a kocsihoz. Tarts ki kérlek." Suttogtam neki lágyan, nehogy felkapja a fejét. Most magára kell figyelnie, nem rám. 

Átkarolt és odabújt hozzám gyengén. Mielőtt a karomba vettem, halkan megköszönte hogy segítek neki. "Rendben, foglak. Kapaszkodj a nyakamba." - Lejutottunk úgy négy perc alatt a lépcsőn. Biztonságban akartam tudni Alexát ez volt a legfontosabb számomra. Amikor kiértünk a kertbe a jobb kezemmel kinyitottam a kocsi ajtót neki. Így be tudott szállni. Előtte alá tettem a törölköző réteget csak azért is. "Övet becsatolni, úgy ni. Gyorsan vezetek hamar a kórházba érünk ne félj." Nyomtam egy puszit a homlokára. Kaptam érte egy apró bólintást. Mikor meg kellett állnunk egy piros lámpánál, jobbra fordítottam a fejemet. "Hogy vagy, bírod még?" - Kérdeztem rá sietve. Figyelve közben a lámpát hogy mikor vált zöldre. "Fáj nagyon..." - Bökte ki a lábait figyelve. Nem is akart már rám nézni. Elveszett a saját kis világában. Onnan pedig nincs kiút. Türelmesnek kellett lennem vele. Ezzel tisztában voltam.

A kórházba értünk úgy negyed óra alatt. Kiszállni már nem bírt. Felkaptam a karjaimba és bevittem a recepcióhoz. Ahol sajnos hosszú sor fogadott minket. Alexa felsírt, a mellkasomba fúrt fejjel. Éreztem ahogy megrázza lassan a fejét. "Kitartás, valahogy elintézem a sorra kerülést. Bízz bennem." - Mondtam el neki az információ darabkákat. Balra volt a sürgősségi ezért minden szabályt megszegve bementem azon az ajtón. Minden sorban állás nélkül. Nehéz volt Alexával a karjaimban sietni,de szüksége volt orvosi segítségre. Sürgősen. 

"Valaki segítsen nekem! A barátnőm elvetélt."- Percig sem érdekelt ha mindenki engem figyelt, hallgatott abban a pillanatban. Megígértem Alexának hogy vigyázok rá. Az ígéreteimet pedig mindig betartom. Egy 30-as éveiben járó ápoló nő sietett oda hozzánk. Alexa kapott egy ágyat és kórházi köntöst is. Bekísért minket egy külön kórterembe. Tíz percre rá bejött hozzánk egy doki aki megvizsgálta Alexát. Kiderült, hogy a vetélése szerencsés módon könnyen lezajlott így nem kellett megműteni. A vérzése pedig szépen lassan abba fog maradni. Aminek mind a ketten örültünk.

Aznap éjjel az ágya mellet ültem a kis fehér széken. A homlokára téve a kezemet félre söpörtem a haját. "Minden rendben van most már. Bátor voltál." - Kezdtem bele óvatosan. Nehogy rosszat mondjak. A bal kezével a kezemért nyúlt, megszorítva azt. "Köszönöm, a mai hős cím neked azonban neked jár." - Válaszolta egy pici mosollyal. Hiszen nemrég kelt fel. A kapott gyógyszertől szinte azonnal elaludt. Nem is csodálom. Amilyen fájdalmon keresztül ment, a szervezetének ki kellett pihennie azt. "Te pedig igazán bátran tűrted a fájdalmat."- Kapott egy homlok puszit.

Levette a kezemet az arcáról. Figyelve vártam mit szeretne. "Ki kell mennem a mosdóba..." - Mondta lányos zavarában. Ezen muszáj volt nevetnem, olyan aranyos tud lenni ilyenkor. Mikor azt hiszi butaságot kér vagy mond. Miközben az amire gondol teljesen természetes dolog. Felkeltem a székről. "Persze, semmi gond. Fogd a kezem felhúzlak az ágyból. De óvatosan ülj fel." - Félre toltam az útból a széket amin hosszú órákon át ültem. Ahogy mondtam neki, belekapaszkodott a kezembe. Míg én felhúztam az ágyból ő a szabad kezével besegített. Felülve hosszú percekig engem figyelt. Bárcsak bele látnék a lelkébe. Tudni akarom min gondolkodik ennyire.

"Babám nézz rám. Még mindig ki akarsz menni a mosdóba?" - Kérdeztem rá lassan, hogy rám figyeljen. Láttam ahogy vissza csöppen a valóságba. "Igen én csak.-" - Kezdett bele még mindig engem figyelve. "Akkor menni kéne." - Bólintottam az ajtó felé. Szépen kibattyogtunk a mosdóig. Én az ajtó másik oldalán várakoztam amíg bement. Kitudja mikor esik össze véletlen. Ezért akartam a közelben maradni. Pár perccel később hallottam ahogy megengedi a csapnál a vizet. Nemsokkal később nyílt az ajtó. Mikor felé tekintettem megláttam a csalódást az arcán. "A baba m...már nincs ugye?" - Fáj a szívem ha sírni látom őt. Szerintem most jutott el teljesen a tudatáig hogy elvetélt ténylegesen is. Ez nem csak egy rossz álom volt amiből felébredt.

"Sajnálom nagyon, de a baba már elment." - Kitártam a karomat hadd bújhasson oda hozzám. Ilyenkor mindig sikerül megnyugodnia. Átbújtatta a karjait a derekamon és megölelt szorosan. Azt hiszem hosszú éjszakánk lesz ma bent a kórházban.

(40.rész) How to go on

Visszahoztam a régi formát,úgy nektek is könnyebb olvasni a részeket :) 

James szemszöge:

Alexának vittem be jeget és elüldögéltünk a kanapén még jó pár órát, tévézve. De mikor oldalra pillantottam hangosan szuszogva aludt a karfának dőlve. Elmosolyodtam a látványon majd betakartam,nehogy megfázzon az éjjel."Aludj csak. Rád fér."- A vigyorom lefagyott az  mikor is megláttam a vörös kéz foltot az arcán. Tisztán látszott,hogy ez nem véletlen baleset volt ahogy ő ezt előadta. Kendall kezd túl messzire menni,az rendben van ha magával küzd de Alexát nincs joga bántani, semmilyen állapotban sem. "Reggel lesz egy két szavam Kendallhez az biztos." -Motyogtam az orrom alatt ahogyan a távirányitóért nyúltam és kikapcsoltam a tévét. Lassan én is elaludtam melette.

Az éjszaka közepén valaki lejött a lépcsőn. Sikerült a felkapcsolt lámpára felébrednem. Összehunyorított szemekkel a zaj forrása felé irányitottam a tekintetemet. A konyha ajtóban nem más állt mint a haverom.

"Vízért jöttem csak."- Dünnyögte álmosan egy nagy ásítás keretében. Rábólintottam, hogy nekem mindegy mit csinál. Vissza dőltem aludni. Azonban olyan hangosan tett-vett a konyhában, hogy jobbnak láttam megnézni mit művel. Mire kiértem, addigra chipset evett a pulton ülve. Frusztráltan sóhajtottam egyet. Megpróbáltam türtőztetni magamat, tudva jól hogy kezet emelt a barátnőjére most pedig nyugodtan eszik. Gondoltam rákérdezek mi történt fent, amiről én nem tudok semmit. Így hát leültem az asztalhoz, szemben vele.

"Mitől van Alexán egy vörös kézlenyomat?" Hallani akartam a válaszát mindenképpen, hogy tudjam mivel van dolgom.

"James leszállnál rólam? Honnan kéne tudnom mitől olyan az arca?!" Terelte volna el a témát könnyedén, azonban lebuktatta saját magát. Ezek szerint a gyógyszer még most is hat rá. Nagy levegőt véve bólintottam.

"Rendben mivel tisztában vagy vele hol van az a vörös folt, te tetted. De mégis miért?" Közelebb hajoltam hozzá. Állta a tekintetemet. "Nem mindegy?? Hagyj békén." -  Vágta rá azonnal. Olyan volt mintha eltemette volna az összes érzését. Ami nekem nagyon nem tetszik,figyelnünk kell rá innentől kezdve megint.

"Azt a chipset add ide. Igyál vizet és mars felfele aludni. Nem mondom kétszer." - Abban a pillanatban kicsit sem zavart megbántom-e vagy sem. Szó nélkül hozzám vágta a chipses zacskót és leugrott a konyha pultról. Szépen óvatosan elbukdácsolt az ajtóig. Előre éreztem,hogy az emeletre muszáj leszek felsegiteni őt különben képes lenne felesni a lépcsőfokokon.

"Megyek adok puszit Alexának még, jó?" - A kanapé szélére támaszkodva a bal kezével, lehajolt Alexához aki mélyen aludt. "Azt hiszem...sajnálom...aludj jól." - Mielőtt adhatott volna neki egy puszit, félre húztam. "Én a helyedben hagynám, nem érnék hozzá." - Mondtam teljes komolysággal a haverom szemébe nézve. Aki kicsit meglepődött a határozottságomon. 

"Oké legyen. Megyek aludni." - Legyintett a kezével, elindulva fel az emeletre. Láttam egyedül nehéz lesz ez a feladat a számára, úgyhogy felsegitettem egészen az ágyáig. "Aludd ki a gyógyszer hatását. Ma este túl messzire mentél." - Ezzel ott hagytam a szobájában. Reménykedve hogy reggel nyugodtabban fog viselkedni és magánál lesz.

Másnap reggel,Thomas szemszöge:

A kanapén kiterülve keltem fel. A függönyön keresztül besütő napsugár ébresztett. Motyogva valamit, felkeltem és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Egy kis kopogás törte meg a reggeli csendet. Nagyot sóhajtva kinyitottam a zárat az ajtón,így betudtam menni a kislányhoz. Percekbe telt mire felfogtam mi történik. Szegényke el akart futni. El is jutott a kanapéig ahol megbotlott egy sörös üvegben. Fájó sírás töltötte meg a szobát. 

"Ajj ne nyavajogj már. Elestél igen, kelj fel. Nem nagy ügy." - Akkor vettem észre hogy széttört a zöld üveg ami sebet ejtett a lábán. Csak nem akart feltapászkodni onnan, úgyhogy kezembe vettem az irányítást és lehajolva hozzá, a karomba vettem. Majd szépen a kapanéra ültettem, benyomva a tévét neki hadd nézze. Azt hittem könnyebb lesz egy gyereket elrabolni és kezelni mint egy felnőttet. Tévedtem, méghozzá baromi nagyot. 

Kisétálva a konyhába a kezembe vettem egy poharat és öntöttem bele tejet. Reggelinek elégnek kell lennie. Mást pedig nem kap. Odavittem neki leülve mellé a fotelban. "Igyad meg. Aztán el kell mennünk a fodrászhoz. Kapsz új frizurát. Én a fekete hajban gondolkodtam." - Tanakodtam hangosan, felborzolva a kis hajacskáját. Ahogy éreztem, a legtávolabbi részre mászott, hogy tőlem távol legyen.

"Anyát akajom..." - Bökte ki halkan, az ajkai pedig remegni kezdtek. Ennyire kegyetlen azért én sem vagyok. Vagy mégis? Elővettem a zsebemből a mobilomat hogy tárcsázzam Alexa számát. Sokadjára is csak kicsöngött. Oda adtam a kicsi lánynak, hadd hallgassa. Hosszú percek után megrázva a fejét, ledobta a földre a mobilomat. 

"Ez nem anya!" - Hát most lebuktam, pedig vicces lett volna ha Kendallék veszik fel a hívást és nem kapcsol be a monoton női hangú üzenetrögzítő. 

"Ez van,nem akar beszélni veled. Fogadd el." - Nevettem az arcához közel hajolva. Újra el akart szökni de felkaptam a derekánál és kicipeltem a kocsiig. Ha úgyse isssza meg a tejet, feleslegesen töltjük el azzal az időt. Rendesen rúgkapált amikor be akartam csatolni a biztonsági övét. Szerencsém van, hogy ismerek egy fodrászt ahol nem lesz feltűnő mennyire ellenkezik meg fél. Ha befestjük a haját rá se lehet majd ismerni, de pontosan ez a célom. Minnél több idő telik el nekik nélküle,annál nagyobb számomra a bosszú.

Kendall szemszöge:

A konyhába lemenve Jamesékkel találtam szembe magamat. Alexa azonnal felkapta a műzlis tálját és kiment a nappaila amint meglátott engem. Szuper, képes voltam elszúrni mindent egy éjszaka leforgása alatt. Ilyen az én formám. "Nagy bunkó voltam tegnap vele?" - Kérdeztem rá óvatosan. James beleivott a kávéjába majd szólásra nyitotta a száját,de helyette a nappaliból hallottuk Alexát mondani. 

"Tényleg semmi nem maradt meg neked belőle? Például az hogy a falnak nyomtál?"- Visszajött hozzánk, keresztbe font karral. Ott ácsorgott a virágos köntösében előttünk.

"Veszekedtünk egy nagyot annyit tudok. Ne haragudj rám." - Lehet tényleg nem kéne ismeretlen gyógyszereket beszednem, különben olyat teszek akaratlanul is amit ténylet nem lehet visszafordítani. 

"Igenis haragszom! Hogy menjek így ki az utcára?" Felém fordította az arcát,ekkor láttam meg a liluló foltot a bal arcán. Ösztönből lehajtottam a fejemet,hiszen szégyelltem magamat rendesen. Képes voltam megütni azt a lányt akit szeretek és fontos nekem.

"Bevállalom helyetted addig a bevásárlást, az nem gond." - Igyekeztem egy jó kiengesztelő ötlettel elő állni. Ő azonban tovább állta a tekintetemet, látszott rajta hogy nem egészen hatotta meg ez a felajánlásom.

"Haragszom rád." Vissza ült mellénk folytatni a reggelijét. Mivel mellettem ült, óvatosan oldalba böktem hátra rám néz. Ez sikerült is, nem bírta ki látszott a szemén. Akaratlanul is elmosolyodott megrázva a fejét. "Megbocsátasz? Tudod hogy a gyógyszer miatt voltam erőszakos veled..." -Próbáltam tisztázni a korántsem fényes helyzetemet úgy hogy James ne halljon belőle sokat. Megmerném kockáztatni, hogy ő sokkal jobban mérges rám mint Alexa aki a barátnőm.

"Esetleg. Ha kidobod a maradék gyógyszert amit elrejtettél. Nem szedheted ezeket életed végéig csakhogy lást Lisát. Ez sehogyse tűnik normálisnak Kendall." - Válaszoltam neki teljesen komolyan. Rendbe kell szednie magát, ha fel akarja dolgozni Lisa halálát.

"Az se normális hogy eltitkoltad előlem azt a nyamvadt smst!! Megmenthettem volna a kislányomat egy vadbaromtól!! De neked ez kicsit se fontos hisz nincs gyereked még." - Kitoltam magam alól dühömben a széket. Alexát figyeltem aki rendesen megszeppent és meg se szólalt. "Hé,hallasz? Mondj valamit! Bármit!"- Tudom jól kitől van az a baba a hasában. A mai napig úgy gondolom jobb lett volna elvetetnie, de nem hallgatott rám. 

"Okés,nem kell mondanod semmit. Felfogtam. Eli sorsa nem is érdekel téged." -Vágtam hozzá tele indulattal. James közbe szólt. "Álljatok le. Egymást támadva nem fogjátok megoldani a problémát..." - Befejezte a reggelijét és a mosogatóba tette a koszos tányérját.

"Abba nem gondoltál bele miért nem szóltam az üzenetről? Hogy esetleg oka volt??!" Végre megtörte a hallgatását amit annyira ügyesen csinált. Megráztam hitetlenkedve a fejemet. El sem birom képzelnk mi lehet az az ok. "És mégis milyen ok fontosabb a lányom biztonságávál szemben?? Hallani szeretném." - Mostmár kihúzom belőle ha órákba telik is. Tudni akarom mi vezetett el idáig. Még a rendőrségnek is lehet segíteni tudok vele.

"Thomas volt aznap éjjel az étterembe nem Jason. Ráadásul ő tört be hozzánk és ő tőle ijedt meg Eli is mikor kint homokoztunk. Félek tőle!!!" Fakadt ki belőle. 

"Én ezt értem,de ha ezt elmondod nekem sokkal előbb, megtudtalak volna védeni. Így most a kislányom szenved helyetted. Köszönöm szépen." - Ott hagytam őket. Belebújtam a cipőmbe, zsebre tettem a mobilomat majd felvettem a farmer kabátomat. Kellett egy kis friss levegő ezek után. Ahogy lefele sétáltam az utcán megcsörrent a telefonom. A rendőrség volt az. Behívtak hogy adjak le képet Eliről mert körözést akarnak kiadni. Szerencsére nagyon kicsi még ezért szinte azonnal megkezdhetik az intézkedést és nem kell 48 órát várni rá. Ennek kifejezetten örültem. Legalább történik valami jó is ma velem. Szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb odaérjek a rendőrségre. Amint beléptem az épületbe, sürgés forgás fogadott de ez ilyen szakma. Sosincs megállás. A recepciós hölgy felküldött a másodikra. Ott jobbra kellett végig mennem egy hosszú folyosón a harmadik ajtóig. 

Belépve két nyomozó fogadott. Először átnéztük a tegnapi jegyzőkönyvet és a részleteket. Majd kértek tőlem egy friss képet Eliről. Nehezemre esett kivenni az egyetlen képet a pénztárcámból ami a szülinapján készült. Pedig tisztában voltam velem mekkorát segíthet ez a kis tett a nyomozás előrehaladásában. Úgyhogy fájó szívvel végig simitottam az arcát az ujjammal,odanyújtva azt a hozzám közelebb ülő nyomozónak. "Tessék,ez nemrég készült. Kérem találják meg....élve." - Ennyit tudtam kibökni, nagyot nyelve. Ezek után annyit kaptam vigasztalásként, hogy igyekeznek elkapni azt a személyt aki elrabolta. 

"Mostmár mennék ha végeztünk."- Rábólintottak, hogy készen van minden, mehetek. Kicsit nyugodtabban elkezdtem haza fele venni az irányt. Nem telt sokba mire hazaérve lepakoltam a kabátomat és ledőltem a kanapéra tévézni. Se Alexát, sem Jamest nem láttam a nappaliban. Vajon mit csinálnak? Elterelve a figyelmemet egészen estig tévéztem lent. Azalatt James megkerült egy üres tányérral a kezében. A konyha felé menve megállítottam. 

"Ez meg mi?"- Kérdeztem tényleg értetlenül,hiszen mindig lent eszünk. Most pedig lejött egy koszos tányérral az emeletről. Megvonta a vállát érzelem mentes arccal."Alexa egész nap nem akar kijönni a szobátokból. Megkért vigyek fel neki valami ennivalót." - Ott hagyott gondolkozni engem. Szinte ösztönből neki indultam a lépcsőfokok megmászásának, mikor éreztem hogy valami hátrahúz. James volt az, hátul a pólóm nyakánál fogva visszarántott. 

"Mára elég volt belőled. Miért nem engedsz Alexához oda? Nem fogom bántani!" -Kérdeztem akaratosan. Megfogta a karomat, úgy nézett a szemembe. "Mert megütötted! És őt okolod azért mert Elit elrabolták. Pedig ha Alexa szólt is volna,mi a biztosíték arra hogy nem történt volna ez meg? Híresek vagyunk! Ez ezzel jár haver." Vágta az arcomba egyszerre. Megráztam a fejemet. Az nem lehet.

"Kizárt,hogy akkor is ez lenne ha Alexával nem találkozok azon az éjszakán a kórházban és nem kezd el ápolgatni! Tudod mit? Lehet minden sokkal nyugisabb lenne nélküle!!" - Hirtelen ajtó csapódást hallottunk az emeletről. 

"Nagyszerű, megint megcsináltad. Mit akarsz ezzel elérni? Segíteni akarunk de nem engeded." - Mondani akartam volna valamit, azonban James folytatta. "Hol vannak a dugi gyógyszereid? Ide velük,kérem az összeset. Ennek itt van vége." - Mégis mit kellett volna tennem? Felmentem az emeltre és bekopogtam a hálószobánk ajtaján. Nemsokra rá Alexa állt előttem teljesen letörve. "Mit szeretnél?" - Kezdett bele halkan, látszott rajta mennyire fáradt volt. "Kidobni a gyógyszereket. Te is azt kérted meg James is. Azt hiszem muszáj megtennem, nemde?" - Vágtam rá azonnal kelletlenül és az éjjeli szekrényemhez mentem. Kihúzva a felső fiókot kidobáltam belőle az összes dobozt amit elrejtettem előlük. Majd felszedtem őket a szőnyegről és kidobtam mindet a kukába. Kicsit dühösen rákérdeztem, "Mostmár örülsz neki? Ez volt az egyetlen módja annak hogy még emlékezzek Lizára...." - Kimentem mielőtt válaszolhatott volna bármit is. Leültem a folyosóra és csak bambultam magam elé. Hogy lesz ezek után? Semmit nem tudok. 

(39.rész) Én tényleg sajnálom

    Igyekeztem most nagyon hamar hozni ezt a részt. 😄

Írjátok meg hogy tetszett,kiváncsi vagyok rá.

Alexa szemszöge:

Miután hazaértem a lakásba nem volt semmi komolyabb teendőm ezért sorozatoztam egy-két óráig és mire azt is meguntam teljesen besötétedett kint addigra.Gondoltam mivel senki nincs itthon,csinálok magamnak habfürdőt lazításként. El akartam felejteni az smst,de nagyon nehezen ment. A víz már folyt a kádba mire ráeszméltem,hogy semmiféle pizsamát nem vittem be a fürdőszobába magammal. Ezért át kellett mennem a ház másik felében levő szobába,de arra nem számítottam hogy Kendallbe fogok ütközni."Jól tetted amiért hazajöttél,legalább te biztonságban vagy." Bökte ki sietve.

 Miért mondja ezt? Mit tud és mégis kitől? Felemeltem a fejemet hogy ránézhessek. "Miről beszélsz? Ti is biztonságban vagytok." Ráncoltam össze a homlokomat értetlenkedve. Az smsről egyedül csak én tudok."Én is azt hittem ma estig. Eli...viszont....nincs meg." A nyakamba borult,magához ölelve szorosan. Éreztem mennyire fáj ez neki. Eközben a lépcső felől hallottam Logant felszólni.

"Kendall fent vagy? Beszélnünk kéne."- Lassan felért az emeletre meglátva minket. Nagyon sóhajtott megkönnyebbülve."Haver gyere le,ott mindent átbeszélünk." - Logan karon fogta a belém csimpaszkodó barátját.Többszöri unszolásra se engedett el. "Logan nincs miről beszélni. Eli egyszerűen eltűnt. Kitudja merre lehet és mit művelnek vele..." - Hirtelen mintha elszakadt volna nála a cérna ellökött magától. Mire az ajtó félfának estem.

"Elmegyek fürdeni az kell most nekem."- Magához ragadta a pizsama felsőjét,nadrágját meg egy tiszta alsónadrágot és elviharzott mellettem a fürdőszobába. Mire szólhattam volna egy szót is,magára zárta az ajtót. Azt hiszem elcsúsztam az én akartam fürdeni mondattal. Logan egyszerűen csak megrázta a vállát. "Hagyd rá. Ha lenyugszik majd kijön. Addig van kedved filmez nézni? Tudom nem a legjobb opció,de kétlem hogy egyhamar kiméltóztatik onnan jönni." - Tette hozzá teljese komolysággal. Sajnos minden szavával egyet kellett hogy értsek. Belementem a filmezésbe. "Legyen,de ha bealudnék kelts azért fel,tudni akarom Kendall jól van-e mielőtt lefekszik aludni." -Természetesen aggódok érte, a szülei pedig a lelkünkre kötötték, hogy bármi is történik mindig legyünk mellette.

Igen hosszú filmet választottunk ki,mert mire vége lett,Kendall akkor csapta ki mérgesen a fenti fürdőszoba ajtót. Az emeletről is simán lehallatszott a fortyogása. 

"Kapcsold ki a tévét Logan,menjünk aludni. Én pedig megyek megnézem őt." - Annyira hiány érzetem volt,megszoktam hogy minden este rám marad az altatás,míg Kendall az etetést csinálja. Ez az egész ma este bizony elmaradt. Logan eközben elpakolt a nappaliban,helyre tette a takarókat,kivitte a koszos edényeinket a konyhába. Lassan fellépkedtem zokniban a falépcsőn. Egyre hangosabb lett a Kendall szobájából jövő zajongás. Óvatosan az ajtófélfához támaszkodva,hallgattam őt egy pár perc erejéig. Ahogy vettem a bátorságomat és beléptem a szobába,hozzám vágott egy párnát dühösen. 

"Menj ki! Nem kell nekem senki!! Elegem van az átlátszó dumákból és az értelmetlen magyarázatokból! " -Sose emelte még fel rám ennyire a hangját. Próbáltam állni a sarat és a haraggal teli sötét tekintetét. Nehezebb volt mint gondoltam. "Nem megyek el! Hadd segítsek!! Kérlek..." - Szóltam hozzá lágyabban. Mire megfogta a csuklómat,kinyitva az ajtót kitolt engem a szobából. 

"Maradj kint! Megoldom egyedül a problémát."-Ezzel az arcomba csapta az ajtót. Legvégső esélyként megpróbálkoztam elmondani Kendallnek mi történt Eli eltűnése előtt. Összeszorított szemmel bekopogtam a szoba ajtón. "Valamit tudnod kell...mielőtt Elinek nyoma veszett....kaptam egy smst és.-" Be se tudtam fejezni a mondatot mert szinte feltépte az ajtót,megfogott a vállamnál és leültetett az ágyra. Megállt előttem. Teljesen komolyan engem figyelt. Várta mit fogok mondani. De féltem belekezdeni,mert ki fog ennél is jobban borulni ha megtudja amit én tudok. Lehet miattam van ez az egész,sőt biztosan. Thomas engem fenyegetett meg. Rajtam akar bosszút állni,az meg más kérdés kit fog felhasználni ezért a tervében. Bárcsak nem ütöttem volna le Jasont abban a parkolóban. Most nem lenne semmi probléma. Egyáltalán nem érte meg. Viszont Kendallnek joga van hallani az előzményekről.

"Légyszíves bökd már ki mit szerettél volna annyira elmondani nekem. Csupa fül vagyok. Nos?"  -Beletúrt a hajába frusztráltan. Előttem ácsorgott egyik lábról a másikra állva. "Szerintem Thomastól kaptam azt az smst." A bizonyos név hallatán megdermedt a szoba középén állva. Itt volt az esélyem elmenni mielőtt bajom esne. Tudom,hogy nem lenne képes engem bántani,de Elit elrabolták. Nem tud róla semmit és hihetetlenül haragszik mindenkire. Jobb ha nem tesztelem le mennyire tudja kordában tartani az indulatait. Felkeltem az ágyról az ajtó felé lépve. Azonban valahogy mégis elkapott és a falnak tolt. A mellkasára téve a kezeimet próbáltam eltolni magamtól."Hadd menjek el....te lenyugszol és megbeszéljük ezt majd higgadtan." -Próbáltam beszélni vele,de ami az egyik fülén bement az a másikon ki is jött. Teljesen eltűnt belőle a kedvesség legkisebb szikrája is. Egyedül a düh irányította a mozdulatait. A bal kezemet a falnak szorította.Míg a szabad kezével megfogta az államat hogy rá nézzek,ne máshova."Nézz rám! Hallod?"- Ellenkeztem amennyire tudtam,de biztosan tartotta a kezével az államat."Mit akarsz csinálni velem!! Elárulod?" Kiabáltam most már én is.

Nyitotta a száját,mint aki mondani akar valamit.Ekkor esett ki a melegítő nadrágjának a zsebéből egy gyógyszeres dobozka. Mindketten végig néztük ahogy halk puffanással a földre esik. Abban a pillanatban tudtam megint olyan gyógyszert vett be amit nem kellett volna. Csodálkozom,hogy most nem Lizát látja bennem. Félre rúgta az ágy alá mintha semmi sem történt volna.

"Ha tudtad Eli veszélyben van,mégis miért nem árultad el nekem?? Vagy esetleg a te kezed is benne van? Huh? Halljam!!" Két centire volt az arcomtól az ő arca. Valahogy ki akartam magamat szabadítani de szinte esélytelenül. Mikor mondani akartam volna a választ arcon ütött. Vas tekintettel állta ahogy kiült a fájdalom az arcomra. "Mondd el mit tudsz. Meg kell találnom a lányomat!!" Rosszul tette hogy lépett egyet,mert megborult az egyensúlya én pedig kiszaladtam a karjaiból. De a következő pillanatban nagy puffanással a falnak nyomott újra. 

Nem akartam felemelni a fejemet,a hajam belelógott az arcomba. A szabad kezével elsöpörte a hajamat az arcomból,úgy ahogy volt, kócosan. "Ha elengedsz..."- Igyekeztem határozottan mondani,csakhogy az halk suttogásként jött ki a számból. Megrázta a fejét egy nagy sóhajjal."Jó,legyen." Felemelt kezekkel hátra lépett. "De mostmár mond el."- Kezdett elfogyni belőle a harag. Leültem ott ahol álltam,a falnak dőlve.

"Szólnom kellett volna,hogy Thomas figyel minket és Elit figyelni kéne.Az én hibám.Tudom."- Most se bírtam ránézni. Iszonyatosan mardosott belülről bűntudat.A válasza törte meg a csendet. "Ettől nekem nem lesz jobb. A pici lányom kitudja merre van és mit tesznek vele." - Mondta elkeseredve.

"Sajnálom." Tisztában voltam vele mekkora galibát okoztam. Visszafordítani viszont már képtelenség lenne. Lassan feltápászkodtam a földről és a takarómért nyúltam.Kendall kiment a mosdóba. Folyni kezdett a víz. Valamiért nyitva hagyta a fürdőszoba ajtót. A takarót magamhoz szorítva belestem mit csinál. Egyszerűen az arcát mosta,mintha fel akarna ébredni a víztől. Megtorpantam ahogy őt néztem."Tényleg iszonyatosan sajnálok mindent. Ó és nem akarlak zavarni este úgyhogy lent alszok. Jóéjt." Kimentem a hálószobából a folyosóra,megcélozva a lépcsőt. Egy pillanatra megálltam majd inkább lementem Loganhez. Addigra már James ült a kanapén aki tévét nézett. Gondolom Logan hazament. Csendesen bekuporodtam a kanapé jobb oldalára,betakarva magamat. 

James mielőtt kiment magának még innivalóért rám mosolygott. A tekintete azonban pillanatok alatt átváltozott aggódóvá.Az arcom felé nyúlt,elfordítva a fejemet úgy hogy ráessen a fény. "Igen piros,mi történt?" Félre tette a poharát,leülve mellém a kanapéra. Elkezdtem a kezeimmel babrálni. Elég bajt okoztam,ha kiderül Kendall képes volt megütni még ha csak kicsit is,James is kiborulna Kendallre. Ezért inkább azt hazudtam hogy elestem és bevertem az arcomat. Tanakodva ugyan,de James elégedett volt a válasszal. "Hát ez esetben hozok rá egy kis jeget." Aprót bólintottam a plafont bámulva. Hosszú esténk lesz. 

Thomas szemszöge: 

Most hogy velem van a kicsi lány,azt teszek és kérek amit akarok. A kloroformba beáztatátott kendő igen hatásos volt,a pici lány azon nyomban elkábult tőle. Így simán a karomba tudtam venni,majd elsétáltam vele a parkolóig. A kocsim ki volt nyitva,sietve beemeltem a hátsó ülésre.Miután bekötöttem a biztonsági övét,beszálltam én is a kocsiba és elhajtottam az éjszakában. Bő egy óra után leparkoltam egy kertes ház elé. Azonban kezdett ébredezni a kicsike. Óvatosan körbe tekintett majd kérdezni kezdett engem az apukájáról,hogy ő merre van. Még az elején el kell fojtanom a hiány érzetét."Kincsem apukádat már nem érdekled. Jobb lesz neked velem."- Próbáltam beadni neki apránként az információ foszlányokat. 

Hevesen megrázta a fejét nemlegesen."Apa szejet!" Halkan pityeregni kezdett mire hangosan felsóhajtottam."Hagyd abba a sírást vagy sose fogsz beszélni az apukáddal! Megértetted?" Lehet nehezebb lesz a dolgom mint gondoltam. Kiszállva a kocsiból hátra mentem hozzá. Sietve kicsatoltam az övét. Rendesen ficánkolt mire sikerült a hónom alá vennem és bemenntem vele a házba. Szó nélkül a fürdőszoba felé vettem az irányt. A szabad kezemmel felkapcsoltam a mindenhol a lámpát,hogy lássam mit teszek. Bal oldalt volt a wc,jobb oldalt pedig a kád és a mosdókagyló. Pasiból vagyok,a takarítás nem az erősségem. A kicsi lánynak bőven elég lesz ez a helyiség szerintem még akkor is ha tele van szennyes ruhával a mosógép környéke a wc mellett.

Előre bekészítettem pár gyerek ruhát amiben nem lesz feltűnő ha kimegyek a kicsi lánnyal az utcára vagy akár a boltba. Hiszen erre felé senki sem ismeri. "Tessék ezt vedd fel. Ma este itt alszol." - Miután kiszabadult a karjaimból,azonnal a sarokba kuporodott teljesen megrémülve. Pedig egyáltalán nem nézek ki olyan ijesztően. Néma csendben bámulta a szürke padló csempét. "Jólvan ez esetben majd én átöltöztetlek. Állj fel!" Remegő térddel ugyan,de szótfogadott nekem. Láttam mennyire nézi az ajtót. Figyelmeztettem nehogy megpróbáljon elfutni mert nagyobb bajban lesz mint amiben most van. Gyorsan levettem róla a kis pillangós felsőjét és ráadtadam az én általam vett fekete pólót ami kicsit nagy volt rá. A célnak azonban megfelelt.

"Rendben vagyunk. Szépen ülj le. Ha fázol ott a törölköző. De kinek is beszélek alig értesz meg belőle valamit. Jó éjszakazást neked egyedül." - Megráztam a fejemet nevetve. A kádhoz lépve megengedtem a csapot hadd folyjon. Ha éjjel sírna,legalább nem fogom annyira hallani. Nekem úgyis Alexa szenvedése a fontos,a kicsi lány nekem csak egy alany erre a célra. Reggel majd talán kap reggelit. Ott hagyva a fürdőszobában,kulcsra bezárva az ajtót vissza sétáltam a nappaliba és ledőltem a kanapéra egy üveg sörrel a kezemben. A tévét benyomva elvoltam jó pár óráig. Amióta az öcsém nincs velem iszonyatos űr tátong bennem. Alexa tehet az egészről,ha a bíróságon lett volna mersze bevallani,hogy direkt ütötte le Jasont,most velem lehetne a bátyám és minden szép lenne. Csakhogy ez a valóság és rendesen kiszúrt velem. Emiatt pedig megteszek mindent,hogy neki mindennél jobban fájjon szenvedni látni a drága szerelmének a kislányát. Rossz emberrel húztak újat. Az öcsémért igenis bármire képes vagyok. 

(38.rész) Eli eltűnése

Alexa szemszöge:

Miután megérkeztünk Eli nagyon ki akart már szállni a kocsiból,mert látta a sok pici gyereket futkorászni a kocsi ablakból. Ő viszont be volt kötve a gyerekülésbe és ez nem igen tetszett neki. Még mielőtt kiszálltam volna magamra kaptam a kabátomat és megfogtam a táskámat amit letettem a lábaim közé idefele úton. Kendall eközben leállította a motort majd kiszállt,ránk várva hogy bezárhassa az autót. "Nem! Én.."- Mondta kicsit durcásan Eli ahogy James kicsatolta gyorsan az övét neki."Jól van nagylány legközelebb te csinálhatod megígérem. Most viszont menjünk." Nemsokkal később sikerült a bejárat felé elérnünk,ahol a többiekkel találkoztunk. A srácok szinte azonnal letámadták Elit az öleléseikkel. Szegényke alig bírt megmoccanni.De a nevetése mindent elárult,hogy ő ezt bohóckodásnak veszi. Minden rendben van.

Két órája sétálgatunk a farmon,jót beszélgetve közben. Eli ment elől Logannel és Carlossal. Időnként meg kellett állniuk ugyanis Eli minden szó nélkül rámutatott egy-egy pici tökre. Ami annyit jelentett lefordítva, hogy ő azt szeretné beletenni a kis kocsijába amit kapott még a bejáratnál. Viszont a felemelésükhöz még túl kicsi, ezért kellett neki kis segítség. Mi hátul battyogtunk. Leginkább a srácok beszéltek többet én pedig szépen hallgattam őket. Azon a tényen gondolkoztam el hogy Kendallnek hogyan sikerült ilyen gyorsan túllépnie Liza halálán,engem pedig pótanyukának elfogadnia. Szinte az ismeretlenből csöppentem bele az életébe ami éppen romokban volt. Nélkülem lehet nem lenne ilyen jól mint most,viszont Eli nem hiszem hogy teljesen elfogadott. Egyedül az apja jelenlétében kedves velem úgy érzem.

"Apa,apa,szedhetünk anának is?" Fordult hátra izgatottan,Kendall lábához rohanva. "Nyugodtan,Alexa biztosan örülne neki. Nem igaz?" Rám mosolyogva összekulcsolta a kezeinket. Minnél természetesebben kellett viselkednem,hogy ne tűnjön senkinek fel az én bizonytalanságom. Amit majd Kendallel este meg kell beszélnem. Hiszen ő tudja és ismeri a saját kislányát a legjobban.Kedvesen megsimogattam a haját." Örülnék neki Eli. Segítsek?" Erre a reakcióra azonban nem számítottam,hiszen elhúzódott tőlem az égre mutatva."Ő anya,nem te." Megfogta Kendall kezét elhúzva őt a kis kocsi felé.Kendall sietve hátra nézett egy pillanat erejéig sajnálkozó tekintettel. Megráztam a vállam mintha semmiség lett volna,pedig igenis rosszul esett. Csakhogy Eli még olyan kicsi,nem kellene haragudnom rá egyáltalán."Menjetek nyugodtan,én vissza megyek a kocsihoz innivalóért." Loganék is összenéztek,fogalmuk se volt miért húztam ki magamat a szedegetésből. Elkértem a kocsi kulcsot majd elkezdtem vissza sétálni az előre kitaposott föld úton ami kivitt egészeen a parkolásra kijelölt helyre. Gyorsan betettem a zárba a fêm  kulcsot kinyitva ezzel a zárat. Először a hátsó ülésre nyúltam be Eli kulacsáért majd becsaptam az ajtót,kinyitva a csomag tartót ahova induláskor még Kendall bepakolt egy hat darabos ásványvizet. Megfogtam belőle hármat mielőtt lezártam a kocsit vissza indulva hozzájuk. Rezgett fél úton a mobilom egyet. Összeráncolt homlokkal kivettem a farzsebemből. Érkezett egy új üzenetem. 

Amiben ez állt: "Eddig nem nagyon láttatok,de tudom merre vagytok. Én a helyedben vigyáznék a kislányra..." 

Nagyot nyeltem ijedtemben.Ilyen nincs,de tényleg. Most tűnik fel újra mikor már Eli is elfelejtette a pár napja történt incidenst. Mégis mit kéne tegyek? Küldjem haza Eliéket? Azt nem tehetem,hiszen miatta jöttünk el elsősorban. Szüksége van az új emlékekre velünk. Visszatéve a zsebembe a telefont elvittem a srácoknak a vizet,hogy tudjanak inni. Mikor már Carlosék beszédbe elegyedtek félre húztam Kendallt.Muszáj volt váltanom vele pár szót. Miközben kettőt oldalra lépett felém,letekerte az ásványvizes palack kupakját és beleivott a vízbe. Miután lenyelte a vizet,rákérdezett."Mond gyorsan. Elivel mennénk tovább,távolabb cukibbakat találtak Logannel. És te is tudod,amit a hercegnő kitalál annak úgy kell lennie." Tette hozzá egy sunyi mosollyal. Lehajtottam a fejemet,utáltam ha nekem kell elrontani valaki kedvét. "Hazamennék ha lehet,nem érzem jól magam." Megfogtam a hasamat a jobb kezemmel mintha fájna. Azonnal félre dobta az ásványvizes palackot magához húzva egy óvatos ölelésre." Ez esetben elkísérlek,ne vezess ha rosszul vagy. Szólok a srácoknak,adj egy percet." Megráztam hevesen a fejemet."Nem kell! Maradj csak velük itt estig,várjátok meg az esti ünneplést,Elinek tetszene biztos vagyok benne.Én megleszek hazáig." Mondtam őszintén. A szemeimet fürkészte folyamatosan. Tudni akarta amit kimondok,az igaz-e. Halk sóhaj után beadta a derekát. Belement. "Rendben,de amint hazaérsz felhívsz. Ígérd meg nekem."

Rábólintottam."Felfoglak hívni. Most viszont megyek akkor. Elköszönök még Loganéktől gyorsan." Adtam neki egy szájra csókot,majd odamentem Carlosékhoz akik leültek egy padra pihenni Elivel aki nagylányosan lóbálta előre-hátra a lábát."Mikoj folytatjuk?" Kérdezte,láthatóan unatkozott még ha csak pár perce is ültek ott. Egyem meg,nem szeret egy helyben ülni csakúgy mint az apja."Eli mindjárt,látod már Alexa is visszaért. Egyébként köszi a vizet." Küldött felém egy mosolyt. Viszonoztam a mosolyt."Ugyan,semmiség. De sajnos el kell köszönnöm,elindulok haza.Valamitől rosszul vagyok. Kibírhatatlan lenne estig nekem ez a szedegetés." Közöltem velük a tényeket,Elit szinte meg se hatotta,lógatta tovább a lábacskáit. Carlos azonban letámadott az ölelésével."Azért sajnálom,hogy nem maradsz még kicsit. De ha tényleg jobb hogy hazamész akkor rendben van az is." Válaszolta kedvesen,átadva Logannek az esélyt az elköszönésre."Legközelebbi programon ott kell lenned. Okés?" Válaszképp bólintottam neki. "Megpróbálom. Sziasztok." Ezzel megfordulva elsétáltam a kis kocsiig amit Kendall őrzött türelmesen. Felkapta a fejét hirtelen mikor hallotta az ág reccsenését ahogy ráléptem egyre menet közben."Sikerült beszélned velük?" Kérdezte tőlem. "Igen,azt pedig kikötötték mindketten,hogy a következő programon végig ott kell maradjak." Megráztam nevetve a fejemet. Olyan aranyosak de szeretem velük tölteni az időt. "Igazuk van,de addig úgyis kitudod pihenni a rosszul létet. Lassan indulnod kéne ha tényleg menni akarsz." Adott egy búcsú csókot én pedig nehezen bírtam magam elhúzni az ölelésünkből. "Megyek csak kellett még ez az ölelés." Legbelül féltem egyedül maradni mert Jason tesójából kinézek mindent.Lehet pont most teszek rossz lépést azzal,hogy elindulok a kocsival az üres lakásba. De inkább engem bántson mintsem a pici Elit.Nincs igazam? 

Thomas szemszöge: 

Itt ülök kint a parkolóban,arra várva hogy mi lesz Alexa következő lépése. Az smst nemrég elküldtem neki és meg is kapta. Tudja mire vagyok képes,biztos vagyok benne hogy most rendesen fél. Ezért kellett két terv, amiben az az eshetőség is benne van hogy ő lép le,Elit pedig a fiúkkal hagyja. Őszintén szólva nekem az utóbbi sokkal jobban bejönne. Fél órát ültem még az autóban,mikor elhajtott az egyikük kocsijával. Számomra pedig eljött a bosszú pillanata. Kiszálltam sietve,becsapva a kocsi ajtót. A fejemre dobva a fekete kapucnit,elkezdtem befele sétálni a tömegben. A tömegben sikerült elvegyülnöm ahogy közelebb kerültem a kicsi lányhoz. Nagyon figyeltek rá,folyamatosan fogták felváltva a kezét. Esélyem se lett volna elcsalogatni őt a tudtuk nélkül. Így estig kellett várnom az egyetlen esélyemre. A koncert lassan elkezdődött sötétedés után. Kendallék elég távol ültek le a színpadtól. Biztos a kislány miatt,mert jó hangos volt a zene. Csendben melléjük ültem. Teljesen átlagos embernek kiadva magamat. Nem zavartatták magukat,jól elbeszélgettek,Eli pedig kezdett nyűgös lenni és álmos. A koncert felénél az egyikük elment innivalóért a többieknek. Figyelnem kellett minden egyes mozdulatukra. Hiszen bármelyik pillanatban lehet egy óvatlan pillanatuk amikor nem figyelnek annyira rá. Eli tovább ficánkolt az apja ölében. "Apa séta." Mondta fáradtan."Carlos itt hagyom a pénztárcámat,figyelj rá.Elsétálunk Loganhez aztán jövünk vissza." Leemelte az öléből és elindultak a büfés bódék irányába. Ekkor én is felkeltem a padtól,utánuk menve észrevétlenül.

Kendall szemszöge: 

Éreztem,mennyire el fogja a hercegnőt fárasztani a tök szedegetés ezért beszéltük meg előre a srácokkal,hogy legkésőbb 9-kor elindulunk haza. Most fél kilenc van. De a hercegnőm nagyon sétálni szeretett volna ezért muszáj volt Logan után mennünk. Aki éppen vacsit vett nekünk. Mikor meglátott engem nagy mosollyal rám nézett."Milyen eddig az este Elivel és velünk?" Kérdezte amíg elkészítették a kért ételeinket. Eli folyton mocorgott a derekamon ezért letettem a földre hadd ácsorogjon picit. Arra pedig külön figyeltem,hogy biztosan fogja a kezemet. A kerti eset óta mindennél jobban féltem. "Nagyon jól érzi magát a hercegnő is. Nemsokára viszont indulnunk kellene. Még egy picit bírni fogja de utána szenvedés lesz vele hazajutni nyugodtan. Előre szólok." Elvettem az egyik tálcát míg Logan a másikat vette magához és elindultunk az asztalunkhoz. Tíz lépés utána döbbentem rá mit is tettem. Elengedtem Eli kezét. Arra számítva,hogy szépen utánunk jött,megfordultam. De szembesülnöm kellett azzal a ténnyel,hogy sehol se volt. Pár másodperc leforgása alatt eltűnt. Logan abban a pillanatban félre tette a tálcát amit tartott és körbe szaladtunk a környéken,őt szólongatva. Egy idő után teljesen összeroskadtam a padra leülve. Lehet Logan szólt Jamesnek és Carlosnak,mert ők is odajöttek önteni belém a lelket még ha szinte esélyét se látták.

"Fel kell hívnunk a rendőrséget most azonnal. Egyikőnk pedig szépen hazaviszi Kendallt. Mi ketten itt maradunk és elmondunk mindent a rendőröknek." Igyekezett tenni valamit a helyzettel Logan. Megráztam a fejemet hevesen. Komoly arccal őket nézve."El nem moccanok innen ameddig meg nem mondják nekem hol van a kislányom. Ha kell reggelit itt várok." Teljesen komolyan gondoltam minden egyes szavát a mondatomnak. A bulizó tömeg lassan szét széledt,sokan hazamentek. Kiürült a színpad előtti tér. Csak az ott hagyott tálcák,poharak maradtak az asztalok tetején. A padra hajtottam a fejemet fáradtan. Igenis álmos voltam,de a lányomról nem tudok semmit ami belülről marcangol engem."Kérek neked takarót,James kimentek a parkolóba a rendőrök elé? Vigyázok Kendallre." Rábólintottak természetesen. Így magunkra maradtunk.

Logan szemszöge: 

Szerencsére sikerült pár meleg takarót kérnem az egyik büféstől úgyhogy megfagyni nem fogunk már. Mielőtt leültem volna Kendall mellé,kinyitottam a takarót betakarva vele a hátát."Jobb lesz mostmár. Sőt biztos kitudják deríteni merre lehet Eli. Kis ideig bírd még ki." Éreztem ahogy megrázza a fejét nemlegesen. A kezére hajtva a fejét mormogta halkan."Ha elveszítem őt is,nem marad számomra senki. De te ezt úgysem értheted." Hangos lépteket hallottunk közeledni a távolból. 

Kendall azonnal felkapta a fejét. A tekintete azonban hamar elárult mindent,csalódott volt. Megsimogattam a hátát támogatásképp.

"Jó estét,önök hívtak ki minket?" Kérdezte az idősebbik rendőr. Furcsálltam viszont a nőt aki velük jött. Vajon miért van itt? A gondolataimat félbe szakította Kendall."Igen mi hívtuk ki önöket. Eltűnt a kislányom,kérem keressék meg. Még olyan pici..." Hallatszott a hangján a sírás. "Uram mindent megteszünk,hogy megtaláljuk őt. A fiatal hölgy a segítségünkre lesz. Kisgyermek eltűnése esetén mindig szükség van egy harmadik félre is aki kutat a nyomok után. Eltudja mondani mi történt pontosan? Minden egyes apró mozdulat,információ előre viheti a nyomozást." Mondta el a hivatalos szöveget. Látszott rajta,hogy nem ma mondja ezt el először. "Természetesen elmondok mindent. De kérem találják meg...egyedül ő maradt nekem." Váratlanul a hölgy elmondta mennyire sajnálja a történteket és együtt érez velünk. Végül megölelte Kendallt akinek ez az ölelés minden szónál többet számított. Ha a szavaknak nem is hitt,az ölelésből érezte számíthat a rendőrségre és a hatóságokra. "Nagyon köszönöm." Sose láttam még ennyire megtörtnek a barátomat,Liza halála óta. Olyan mintha duplán sújtaná az élet ilyen helyzetekkel.

Miután Kendall tanú vallomást tett és engem is kikérdeztek,körbe néztek mindent. Az egyikük odanyújtott Kendallnek egy pici plüss állatot. "Ez az ön kislányáé?" Ő erre csak némán bólintott. Jobbnak láttam beszélni helyette."Igen az Elié volt. Mielőtt eltűnt,azt szorongatta a kezében. Ezek szerint tényleg elrabolhatták?" Féltem ezt kijelenteni mert Kendallnek már ez is súrolta a nyugodtság határát. "Figyeljen,eddig minden jel arra utal. Ha a kislány elszaladt volna a plüss állatott nem hagyta volna itt. De ezt be kell vinnünk az őrsre,ujjlenyomat vétel céljából." Betették a szemünk láttára az annyira szeretett kis macit egy átlátszó műanyag zacskóba. Kendall keze ökölbe szorult."Megbirnám ölni azt aki ilyet mert tenni egy pici lánnyal." Nem tudta magában tartani a haragját és a dühét. Jobbnak láttam hazavinni ténylegesen. A rendőrség úgyis helyszínelni fog reggelig,mi nem kellünk ide. "Köszönjük,hogy ilyen hamar kijöttek. Mi most megyünk,a megadott telefonszámokon eltudnak minket érni.Viszont látásra!" Felkaroltam Kendallt és kisétáltunk a fekete kocsimig. Szó nélkül az ajtónak dőlt amig én előhalásztam a zsebemből a kulcsot."Jólvan nyitva van,beszállhatsz,de csakis előlre mellém. Nem lehetsz most egyedül." Jelentettem ki rögtön,mielőtt mást találna ki."Felőlem..." Vonta meg a vállát érzelem mentesen. Beszálltunk mindketten a kocsiba és hazavittem. Remélve,hogy reggel több információt tudunk majd Eli eltűnéséről.

(37.rész) Kiruccanás

Meghoztam az új részt,szerintem nagyon aranyos lett. Jó olvasást mindenkinek! Ha tetszett irjatok hozzászólást. 😇

Ha találtok benne elirást vagy hibát akkor az azért van mert a nagy részét még éjjel írtam meg, párszor átolvasva is lehetnek benne elírások. Ezért bocsánat!

Kendall szemszöge:

Éjjel lecipeltem Elit a kanapéra,hogy ott aludjunk el kettesben. Kis korában is ez működött egyedül, ebben a hitben most is ezzel próbálkoztam meg. Azonban más lett a vég kifejlet mint amire számítottam. Ugyanis hajnalban arra ébredtem,hogy Eli segítségért kiabál és szenvedve nyöszörög a karjaimban. Megsimogattam az arcát finoman. "Ez csak egy nagyon rossz álom, hercegnőm itt vagyok. Apu vigyáz rád." Mire a rúgkapálózása alább hagyott és lassan kinyitotta a fáradt szemeit.

Felém tekintett még kicsit kómásan, "Apa féjek...ölelés?" Természetesen magamhoz húztam és átöleltem amennyire csak tudtam. "Anyu...sose jön vissza?" Olyan halkan kérdezte meg, alig hallottam amit mondott. Pedig még a tv se volt bekapcsolva. Kettecskén voltunk a sötét nappaliban amit a sarokban levő lámpa világított be fénnyel. Hogyan tud ilyet komoly kérdést feltenni egy ilyen pici lány? Számomra örök rejtély marad,viszont az apjaként muszáj volt válaszolnom neki. A kezeivel a hasam köré nyúlt úgy pihentette a fejét a mellkasomon. Én már előre láttam, hogy kezdenek lecsukódni a szemei,de megadtam neki a választ ami annyira foglalkoztatta.

"Sajnálom hercegnőm de nem tud vissza jönni. Fentről vigyáz rád. És szeretné ha ügyesen aludnál." Éreztem ahogy aprót bólintott majd egy halk,álmos igent válaszolt rá. "Jólvan hercegnőm,aludj csak." A kis hátára tettem a jobb kezemet ahogy hanyatt fekve próbáltam én is kényelmesen elhelyezkedni. Onnan jöttem rá, hogy elaludt hogy halkan szuszogott. Nemsokkal később én is elaludtam.

Alexa szemszöge:

Másnap sokkal később keltem fel mint szoktam. Lentről felhallatszott Eli hangos,vidám nevetése. Innen tudtam,hogy ők már fent vannak és nem most keltek. Magamra vettem egy meleg pulcsit miután kikeltem az ágyból és bele bújtam a papucsomba. Ilyenkor még kell bő fél óra mire magamhoz térek,de sokkal jobban érdekelt mit művelnek lent Kendallék. Lassan lementem a lépcsőn,mikor is megakadt a szemem egy nagyon szép képen. Kendall egy lánnyal volt rajta. Egymást ölelték a vidám park kellős közepén. Annyira boldognak tűntek. Most már kezdem érteni miért hiányzik ennyire Liza mindenkinek. Egyszerűen kedves lánynak tűnik még így látásról is. Olyan kár,hogy nem volt esélyem megismerni.

A konyhához érve nekem szaladt valaki majd a földre huppant. A padlóra tekintve Elivel találtam magam szemben. Aki éppen a reggelijével szaladt volna a kanapéhoz mert elkezdődött a kedvenc reggeli meséje. "Istenem, ne haragudj Eli! Nem figyeltem a lábaim elé. Legalább finom a csoki krém?" Kendallék se bírták ki sokáig, hangosan szakadtak a röhögéstől. Vetettem feléjük egy szigorú pillantást hogy fogják vissza magukat de belőlem is kezdett feltörni a nevetés. Túl komikus volt a helyzet ahhoz,hogy fapofával kibírjuk.

Eli eközben valamiért hanyatt fekve maradt ugyanúgy,levéve az arcáról a nutellás kenyerét. "Kéjed? Megeheted,finom." Nyújtotta felém a félig szétkent kenyér szeletet. Nevetve megráztam a fejemet. Eli nem nagyon értette miért nem fogadom el tőle az "ajándékot." Helyette  felsegítettem a földről.Jamesre nézve kértem egy papír törlést mire ő oda dobta nekem az egész tekercset. "Köszi,apropó merre hagytátok a kamerás fickókat? Nem mintha hiányolnám őket." Mondtam a fiúk felé nézve. James megvont vállal válaszolt. "Kendall teljesen kiborult és felhívta őket még tegnap. Jó hírem van,többet nem kell őket elviselned és a készített anyagokat se adják le sehol. Ne félj attól." Na ettől tényleg megkönnyebbültem. Egyel kevesebb dolog ami miatt aggódnom kéne. 

Elkezdtem Eli arcáról letörölni a csoki krémet közben. Egyem meg csendben tűrte,meg se mukkant. De sejtettem,hogy csak a mesén járnak a gondolatai és emiatt képes bármit kibírni hogy minnél hamarabb nézhesse. "Készen is vagyunk. Ügyesen kibírtad. Mindjárt viszik neked a srácok a reggelit." A mosogatóhoz menve kezet mostam. Kendall mellém lépve figyelt ahogy a pultnak dőlt. "Biztos ránk bízod ezt a feladatot? Látod mi sült ki belőle az előbb is." Megráztam a fejemet. "Én bénáztam el a dolgot,nem ti. És ti már ettetek ahogy a mosogatót meg a tűzhelyet elnézem én viszont farkas éhes vagyok." Nyitottam volna a hűtőt de egy kéz gyorsabb volt az enyémnél és emiatt nem tudtam kinyitni mert lefogta az ajtót. Felnéztem Kendallre félig ébren. "Ne most akarj bohóckodni de tényleg. Hadd egyek." Mire felkapott és a konyha pulthoz ültetett óvatosan.

Nem nagyon értettem miért csinálta ezt. Ezek után Jamessel összenéztek bólintva egyet,mire James levett egy tányért meg poharat és elém tette szépen. Míg Kendall elkezdett reggelit csinálni. "Lehetne,hogy bedőlök Eli mellé a kanapéra addig amíg nem vagytok készen?" Ásítottam egyet. Kendall felvont szemöldökkel figyelt engem. Megvontam a vállamat. "Most mi az,ti is szoktatok fáradtak lenni néha." Reméltem,hogy elengedi a dolgot és nem csinál belőle vitát.

Lassan kibattyogtam a nappaliba,ledőlve Eli mellé a kényelmes kanapéra. Szerencsére volt mellettem egy takaró amit még este lehoztak így be tudtam takarózni vele. Egyre viszont nem számítottam. Mégpedig arra,hogy képes leszek a gyerekeknek szóló mesén elaludni percek alatt. 

Valaki keltegetett majd éreztem egy puszit az arcomon. Hunyorítva kinyitottam a szememet."Elaludtam fogadjunk..." Kendall vadul bólogatni kezdett. Mielőtt bármit is mondhattam volna a homlokomra tette a kezét majd el is vette egy mozdulattal."Hmm,ezek szerint nem vagy lázas. Pedig furcsán viselkedsz." Eli csendben nyammogta a reggelijét,mikor ránk szólt. "Hé,shhh." Mosolyra fordult a szám akaratlanul is. Kendall folytatta volna a mondanivalóját,de némán megráztam a fejemet Elire mutatva.

"Nem érdekel most a hercegnő,csak az hogy veled mi van." Mondta kicsit ingerülten. Elinek pedig nyilvánvalóan nem estek jól ezek a szavak. Félte tette a kis tányérját,majd elhúzta tőlem a takarót és alá bújt. Jelezve ezzel,hogy igenis megbántottuk.  Kendall magában sóhajtott egyet. Csendben maradtam,nem akartam közbe szólni és súlyosbítani a helyzeten. "James hozd be Alexának a reggelijét én addig beszélek Elivel vagyis megpróbálkozok." Végig néztem ahogy leguggolt a kis takaró kupac elé. "Hercegnőm sajnálom ha megbántott amit az előbb mondtam,de meg kell értsd nekem Alexa is fontos. Pontosan mint ahogy az anyukád is az volt." Erre Eliből kibukott az amit eddig magában tartott."Elfelejted anyut." Ekkor keltem fel hogy inkább magukra hagyjam őket de Kendall a csuklóm után kapott."Kérlek maradj. Segíts valahogy. Nekem ez nem megy." Lehajtotta a fejét. Jó apuka akar lenni,csak nem hiszi el magáról hogy valójában már az. 

"Pedig remekül csinálod,mond el neki hogy az anyukája mindig is velünk marad emlékként és én csupán a pót anyukája vagyok. Sosem fogom tudni helyettesíteni Lizát,viszont a kisasszony belopta magát a szívembe és veletek minden nap egy kincs. " Halk szipogás törte meg a pillanatnyi csendet miután befejeztem a mondatomat. Éreztem ahogy a kis karjai átölelnek a derekamnál fogva,a fejével a hasamhoz bújva közben. Szerintem nem érthetett túl sokat meg abból amit mondtam,de a lényeget megértette ő is szerintem. Pár percig így maradtunk a kanapén egymáshoz bújva. Kendall törte meg a csendet.

"Most hogy ezen túl lendültünk kinek van kedve kocsikázni egyet? Van egy ismerősöm akinek jó nagy földje van akinél szedhetnénk faragni való tököt,meg vannak kisebbek is amit Eli is tudna gyűjteni a kis kocsiba amit ott adnak." Elinek ez nem volt túl kecsegtető ajánlat, szomorkás tekintettel figyelt minket továbbra is. Kendall felhúzott a kanapéról állásba, mire odabújtam hozzá.A keze a derekamon pihent. Eli kezdett rájönni, ha neki nincs is kedve mi attól még menni fogunk. Maximum ő itthon marad Jamessel ha tényleg nem akar jönni. Kendall a fülembe súgta, hogy menjek fel összekészülődni és az előszobában majd találkozunk. 

Így is tettem, hamar átöltöztem, rendbe tettem a hajamat és lesétáltam a lépcsőn. Feleslegesnek találtam még az egyszerű sminket is,hiszen nem film premierre megyünk hanem egy farmra ahol inkább jól kell éreznie magát az embernek mintsem jól kinéznie. Ezért maradtam az egyszerű pólónál és a kedvenc farmeromnál. Eli kiváncsian figyelt mi fog történni ezek után. Ahogy megbeszéltük Kendallel elkezdtem felvenni a cipőmet,míg ő már kabátban várt rám. Indulásra készen. Eli kivárt az utolsó percig,mikor is lemászott a kanapéról és a hozzá képest nagy selymes takarót maga után húzva elindult felénk. "Én is,én is!"  Elvettem tőle a takarót és összehajtva vissza vittem a nappaliba a fotel karfájára téve. Mire megfordultam Elin rajta volt a cipője és várta a kabátját türelmesen. Kendall azonban elbambult. "Kendall a pici lányodra figyelj inkább. Szegényke nem tudja miért tartod a kabátját a levegőben." Sikerült kizökkentenem a bambulásból és vissza csöppent közénk hamar.

"Jajj ne haragudj kincsem, apa csak nagyon nézett valamit vagyis valakit." Tudtam jól hogy rám gondolt. Megköszörülte a torkát és ráadta a kis barna kabátot a lányára. Felegyenesedve leakasztotta a fali kulcs tartóról a kocsi kulcsot és felém fordult."James becsomagolta neked a reggelidet útközben bőven lesz időd megenni. Ha nem gond,mert kell egy és fél óra mire odaérünk a farmra és már el kellett volna indulnunk ha nem akarunk dugóba kerülni korán reggel." Adott egy finom csókot a számra és kinyitotta a bejárati ajtót. Eli rögtön kapott az alkalmon és kiszaladt a kertbe ugrándozva."Több energiája van a kisasszonynak mint kettőnknek együtt véve." Tettem hozzá bolondozva.

"Bizony. De pont ettől van kedve az embernek minden egyes nap újra és újra felkelnie." Válaszolta teljesen őszintén. Ezalatt segítettem Elinek beülni a gyerekülésébe majd miután be volt csatolva az öve neki is, beszálltam előlre az anyós ülésre. Megvártuk még Jamest aki egy kávézós utazó poharat szorongatva, éppen magára vette a kabátját úgy szállt be Eli mellé a kocsiba. "Köszi hogy megvártatok. Próbáltam sietni. Ó de szuper helyem van a hercegnő mellett." A vissza pillantó tükörben láttam a kis kéz pacsijukat. Öröm volt látni Eli pici mosolyát. Annyira aranyosak együtt. Fél perccel később Kendall szólt,hogy figyeljek rá,valamit mondani akar. Úgyhogy előre fordultam. Kiderült,hogy csak el akarta mondani hogyha oda érünk tartsam Elin a szememet én is, nehogy eltűnjön. Főleg a kertes incidens óta óvja ennyire a kicsi lányt,viszont teljesen megértem. Én is ezt tenném a helyében.

"Kezdesz túl lenni a nehezén ugye tudod."- Valahogy kibukott belőlem ez,pedig egyáltalán nem is beszéltünk erről mostanában. Kendall beindította a kocsit majd megfogta a kezemet egy apró mosollyal a száján."Igen,de ez csakis miattad történik. Nélküled nem menne ilyen jól." Megszorította a kezemet gyengéden tudatva velem mennyire számítok neki. Mégis csak jól tettem hogy aznap elvállaltam az éjszakai műszakot a kórházban,különben nem találkoztam volna Kendallel,és ez mind  nem történhetett volna meg. Nagyon belefeledkeztem a gondolataimba a reggeli evés közben. Fél úton járhattunk mikor Kendall előrukkolt még egy jó hírrel,azaz hogy a srácok is csatlakoznak ma hozzánk. Tartalmas napunk lesz az biztos. Eli pedig imádja őket, nincs is ennél jobb. De erről ő már csak akkor fog tudni ha odaérünk, mert édesen bealudt a kocsi út közben még az autópálya elején.

(36.rész) Nehézségek

Jó olvasást,remélem tetszeni fog nektek ez a rész :) 

Kendall szemszöge:

Pár interjú után beültünk a film vetítő termébe. Meg kell mondjam eléggé sokan voltak! Ezek szerint jó film lesz. Öt perccel később elkezdődött a film. Persze pont ekkor jutott eszembe,hogy Alexát elfelejtettem felhívni. Hiszen már bő egy és fél órája eljöttünk otthonról. Jamest,aki teljesen bele volt merülve a filmbe karon böktem óvatosan.

"Mi a bajod? Nézd inkább a filmet. Tökre izgalmas." - Fordult vissza a film vászon felé. Nagyot sóhajtva lejjebb csúsztam a kényelmes széken. A zsememből kivéve a mobilomat a kezemben forgattam. Kit érdekel,hogy egy film premier közepén vagyunk,Alexa és a lányom biztonsága ezerszer fontosabb. Ráadásul Lisát is én öltem meg a felelőtlenségemmel. Nem bírnék élni a bűntudattal,ha valami mégis történne velük.

Így hát felálltam mindenki örömére,odasúgva Jamesnek."Kimegyek telefonálni.Mindjárt jövök." Remélve,hogy Alexa felveszi és nem alszik még. Kiérve a büfés pultokhoz,megkerestem Alexa számát majd felhívtam. Sokadszorra is kicsöngött de nem vette fel. Minden eshetőség abban a pillanatban átvillant az agyamon. Lehet hogy aki délután betört hozzánk,az most a lakásban ólálkodik ők pedig alszanak. Ennek maga a gondolata is megrémisztett. Szerencsére én nálam volt a kocsi kulcs ezért kiszaladtam a parkolóba,beszálltam a kocsiba és minnél gyorsabban haza vezettem. Minde  perc számít ilyenkor. Körülbelül fél órával később idegesen parkoltam le a ház előtt. Kivéve a kocsikulcsot a gyújtásból besiettem a lakásba. Azonban félúton,a teraszon megláttam egy fekete alakot üldögélni a lépcsőn. Valakit pedig a karjaiban ringatott.

"Babám,te vagy az?" - Kérdeztem,de miután nem futott el az illető tudtam a választ azonnal. Leültem mellé,magamhoz ölelve őt.

"Várjunk,miért vagy itt kint az éjszaka közepén? Azt hittem rég alszotok és ezért nem válaszoltál a hívásomra." - Valami nem stimmelt. Pár percig csendben ültünk mire össze szedte a bátorságát és bele kezdett. "Lent voltunk a nappaliban,de mikor fel akartam vinni Elit az emeletre láttam,hogy fent ég a villany. Pedig te kapcsoltál le mindent mielőtt elmentetek. Valaki fent van vagy volt... A mobilom pedig a szobánkban van,hívni se tudtalak mert nem tudom a számodat fejből." Mesélte nekem fáradtan. Nyomtam egy puszit a hajára. "A lényeg,hogy itthon vagyok én is. Nem tud senki bántani titeket. Nyugodj meg." Válaszként aprót bólintott. Felálltam és arrébb sétálva kihívtam a rendőröket hogy kutassák át a házat. Addig kint várakoztunk az éjszakában. Közben Jamesnek is sikerült felhívnia mert nem talált a film után. Elmeséltem neki röviden a szituációt. Szerencsére volt nála elég pénz a taxira és ő is hazaért nemsokkal később. 

Miután a ház át lett kutatva a rendőrök által,felkisértem a két csajszit az emeletre. Teljesen ki voltak merülve. Látszott Alexán hogy bármelyik pillanatban ülve is el bírt volna aludni. A szobában égett a villany ezért lekapcsoltam és csak a kis éjjeli szekrényen levő maradt felkapcsolva. Alexa rögtön bedőlt az ágyba mert már pizsamában volt.

"Betakargatod Elit helyettem? Kérlek,mert én elalszok." Hasra fordulva magához húzta a puha szürke párnámat és mire válaszolni tudtam volna bármit is,bealudt a drágám. Óvatosan odahajoltam fölé egy arcra puszi erejéig. "Álmodj szépeket. Elire vigyázok affelől ne aggódj." Mondtam apró mosollyal a hangomban. A következő pillanatban két kicsi kéz karolta át a lábamat szorosan.

 "Apa, féjek." Le kellett guggoljak mert éreztem,hogy remeg a kis angyalkám. "Hercegnő,apu megvéd mindentől. Gyere ma este alhatsz mellettem a nagy ágyban. Jó lesz úgy?" Válaszként aprót bólintott,engem figyelve lassan. Felvettem a karomba és beemeltem az ágyunkba. Rögtön bekuporodott Alexa mellé. Ezen nevetnem kellett akaratlanul is. Kisbaba korában is bújos volt viszonylag,ezért is vesztünk néha napján össze Lizával hogy ki tarthassa Elit alkalmanként. Persze legtöbbször Lizát választotta. Amit én nem vettem magamra mert még kicsi volt. De azért vágytam rá,hogy egy nap hozzám is úgy odabujjon. "Cucu?" A hátára fordulva felém nyújtotta a jobb kezét. Abban a pillanatban jöttem rá,hogy fogalmam sincs Alexa hova tette le a bárányos cumiját. "Sajnálom de nem tudom merre van. Alexa pedig alszik már. Próbálj meg aludni nélküle rendben?" Tudtam jól ennek a válasznak nem fog örülni.  Ahogy sejtettem,az ajka legörbült és szomorú szemekkel rámnézett."Kéjem..." Mondta a gyerek hangján ahogy bírta. Minden akaratom ellenére muszáj volt felkeltenem Alexát,pedig olyan édesen aludt. Bemásztam az ágyra és óvatosan a hátára tettem a bal kezemet,hogy megrázzam picit. Lassan mocorogni kezdett. "Hmm...."

Eközben Eli engem figyelt."Apu kéjek cucut." Kezdett nyűgösködni a takarót magára húzva. Így csak a feje látszódott ki. Próbáltam kézben tartani a helyzetet de hirtelen a semmiből Eli gondolt egyet majd Alexa hátára felmászott."Kejj fel." Félre húzta a kicsi kezével az arcába lógó haját és odabújt az arcához. Kiváncsián figyeltem mi lesz ennek a vége. Hiszen Elinek rengeteg idő kellett mire megszokta Alexát,azaz a pót anyukáját. Alexához bújt szó nélkül én pedig hagytam őket tovább aludni. Csendben kimásztam az ágyból és becsuktam a szoba ajtót. Ők legalább fognak ma este pihenni valamennyit.

Lent a konyhában Jamessel leültünk beszélgetni. Nem akartam Alexát még több érzelemnek kitenni,pedig szerintem James is azt fontolgatja,hogy költöznünk kellene. Egy új helyre,ahol nyugtunk lesz és nem találnak ránk. Főleg Eli szempontjából nézve lenne erre szükség. Ameddig lehet szeretném megóvni a médiától meg minden mástól. James kivett a hűtőből nekünk vacsit amit Alexa csinált még tegnap. Megmelegitettük majd leültünk az asztalhoz enni. Én viszont magam elé bambulva piszkáltam a finom tésztát a villával. Ez Jamesnek is szemet szúrt,rögtön rá is kérdezett.

"Tesó,min agyalsz ennyire?" - Én azonban túlságosan is bele feledkeztem a gondolataimba. Oldalba kellett böknie,hogy egyáltalán vissza csöppenjek a jelenbe. Megráztam a fejemet kedvtelenül. "Miért van velünk valami probléma? Elinek rendes gyerekkort szeretnék,ehhez képest még a saját kertünkből is elrabolták majdnem. Ez kicsit se normális." James evett egy nagy falatot a tésztából mire rám nézett újra,együttérző arccal."Igen tisztában vagyok vele,de tudunk felszereltetni kamerákat,mindent be tudunk kamerázni. Biztonságban lesz innentől kezdve Eli. Emiatt ne gyötörd magad. Rendben?" - Fejezte be. Nagyot sóhajtva enni kezdtem. Annyira szeretem Alexa főztjeit,igazi kis házitündér. Hihetetlenül mázlista vagyok vele. De annál is jobban szeretem őt.

"Jólvan,holnap első dolgunk ez lesz. Elintézni a biztonsági rendszert az egész házban és udvarban. Elinek mit fogunk róla mondani? Neki fel fog tűnni a sok munkás ember ebben biztos vagyok. Tudod mennyire kiváncsi." - Folytattam a beszélgetést evés közben. James lenyelte a falatot gyorsan úgy válaszolt." Mi sem egyszerűbb,elmeséljük neki hogy azok a munkás bácsik segitenek megjavitani a házat." Jó ez nem is hangzana furcsán. Személy szerint én mégis csak elköltöznék,de fogalmam se volt hogy hozakodjak elő ezzel az ötlettel. James rengeteget dolgozott azért,hogy ezt a házat megvehessse másrészt pedig 2 éve költözött be,nem lenne szivem innen elrángatni őt. Biztos megint elbambultam mert James bekapcsolta a telefonján levő zene lejátszót. Az órára pillantottam James háta mögött a hűtő melett. Hajnal fél 1 körül járt az idő. Lassan aludnunk kéne nekünk is.

Alexa szemszöge: 

Az éjjel közepén arra keltem,hogy valaki csendesen sirdogál a karjaimban. Jobbban felébredve rájöttem teljesen sötét van a szobában,tehát Kendall már biztos alszik. A kis lámpa kapcsolojáért nyúltam a jobb kezemmel és óvatosan felültem. Eli teljesen belém volt csimpaszkodva. Csendesen motyogta hogy anya,anya. Megszakadt a szivem tőle. Kisöpörtem a kócos tincseit az arcából amik az arcára ragadtak a könnyeitől. "Kincsem nézz rám,anya nagyon szeret téged." Pusziltam meg a homlokát lágyan. "Te nem anya vagy." - Elhúzódott tőlem,lehajtott fejjel. Valaki lépteit hallottam a folyosóról. Nyílt az ajtó és Kendall volt az. Még utolsó szó erejéig valamin nagyon röhögtek Jamessel. "Apaa.." - Olyan ártatlanul mondta ki Eli. Magam köré húztam a takarót.

Kendall felénk fordult végre. Eli pedig azonnal hozzá futott amilyen gyorsan csak vitték a kicsi lábai a parkettán."Mi történt?" - A karjaiba vette a lányát felém pillantva,várva valamilyen választ. "Sírásra keltem és folyamatosan az anyukáját kérte. Én pedig azt mondtam neki,hogy ő szerette." - Lehet messzire mentem ezzel. Kendall az ágyhoz lépve Eli kezébe adott egy párnát,amig ő a takarót vette kézhez. "Lent alszok ma vele,hadd nyugodjon meg. Mindenesetre köszönöm hogy megpróbálkoztál a vigasztalásával. Jóéjt."- Küldött nekem egy mosolyt és becsukta az ajtót. Hanyatt dőltem az ágyban. Nehéz volt vissza aludnom ezek után,de sikerült. Reméltem egy nap Elit én is képes leszek megvigasztalni. Liza szerepét ugyan sose leszek képes átvenni,de ami tőlem telik azt megfogom tenni érte.